2009. március 16., hétfő

Pacsni


Ezt a receptet Vali ismertette meg velem, ő találta meg a Pékek Fejedelmi Rendjének honlapján. Talán emlékeztek rá, gyerekkorunkban lehetett kapni ezt az enyhén édeskés finomságot.

Idézet a Rendtől:

" A pacsni érdekes technológiával készülő hagyományos, magyar sütemény. Sajnos egyre kevesebb lehetőség van a pékségekben a kézi gyártásra és a vásárlók sem tudnák megfizetni. Néhány pékség próbálkozik gépi osztással pacsnit gyártani, ami azt eredményezi, hogy a zsiradék elkenődik a tésztában, nem alakul ki a ropogós, enyhén leveles szerkezet. "


Egy bögre kakaóval, forrócsokival tálalva mennyei uzsonnát adhatunk a családunknak. Komoly függőséget okoz. Én rögtön dupla addaggal készítek, sokszor ez sem elég.

Hozzávalók:
  • 41 dkg liszt (BL 55)

  • 3 dkg élesztő

  • 1 mk. só

  • 4 dkg cukor

  • 1+6 dkg vaj

  • 2,5-3 dl tej
A 6 dkg vajat beteszem a fagyasztóba, az élesztőt felfuttatom egy kevés tejben. Szokásos módon kelttésztát dagasztok, de jó lágy legyen. Kelesztőtálban duplájára kelesztem. A fagyos vajat nagy lyukú sajtreszelőn a tésztára reszelem több részletben. reszelek belőle, szétterítem a tészta tetején, hajtogatok rajta, megint reszelek, szétterítem, hajtogatok rajta, stb... Ismét hagyom kelni. Kb. 30 perc után a mutató és a hüvelykujjam között kis labdacsokat szakítok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem, hagyom kb. 15 percig pihenni. Ezután két kezemmel széthúzom, piskóta formára. Nekem úgy a legegyszerűbb, ha a tésztát felemelem és a levegőben húzom szét. Ismét kelesztem kb. 20 percig, majd 180 fokos, gőzös sütőben sütöm kb. 13 percig.


29 megjegyzés:

Mirelle írta...

Vittem!

A Falk Miksa utca Báv felőli végén árultak a 80-as években eszméletlenül finom pacsnit...imádtam.

Névtelen írta...

Én Debrecenben ettem a Árpád téren egy kis pékségben. Ritkán lehetett kapni, de imádtam! Mindenképpen ki fogom próbálni! Fazsiri

BeckZsu írta...

Gyerekkoromban az összes péksütemény között ez volt a kedvencem :)
Nem vagyok kelt tésztából túl jó, de elteszem a receptedet, hátha...

Chef Viki írta...

Vissza az általánosba: imádtam!

Vittem én is, erős nosztalgiát támasztott bennem! Szuper!

Vesta írta...

Nagyon tudsz! A gasztroblogger találkozón emlegettünk többen, hogy ha kenyér v. péksütemény, akkor csakis Limara! Nem csuklottál :)

Ancsika írta...

Ez volt a leges-legkedvencebb reggelim! Hogy mikor, arról ne beszéljünk!!! :)
Már én is megsütöttem, de az enyémek nagyon amorfak lettek. A tieid gyönyörüek! :)

Vali írta...

Limara Te gondolatolvasó vagy éppen tegnap gondoltam rá, hogy megsütőm, ha majd gyógyulás útjára tévedek.

Ani írta...

Nyami! Ennek a receptnek nagyon örülök, mert imádjuk. Érdekes módon az még nem jutott eszembe, hogy megsüssem, de majd most :) Köszönöm.

Névtelen írta...

Limara, a fáradhatatlan aki minden napra ad egy jó és TUTI TIPPET!
Hálás köszönet, a Párom odavan a pacsniért de csak utánzatot lehet Budapesten elvétve kapni.
hálás köszönttel
Judit akinek jó lett kenyere és képet is küldött róla Neked

Anice kötős blogja írta...

Ezen a vidéken még soha sem (Győr Sopron m) hallottam róla, de majd kipróbálom

A baracokat most szombaton sütöttem a gyerekeknek,nagyon szerették.

szazala írta...

Még én sem hallottam róla soha(Fejér),pedig nem vagyok mai csirke:)!De,az biztos,hogy megsütöm!

Limara írta...

Milyen jó, hogy sokan szeretjük! :)) Majd meséljetek, hogy tetszett!

Vesta! Csuklottam bizony, most már tudom is, miért! :))

Névtelen írta...

Szia, még tegnap délután megsütöttem. Nagyon finom lett, csak nem tudtam mennyire vékonyra kell elhuzogatni. Sajnos sem én ( Veszprém megye), sem a férjem (Fejér) nem találkozott vele fiatalkorában, így nem tudom, hogy nem lett-e túl vékony a pacsnim. De nagyon finom, belül olyan réteges, foszlós...kivül ropogós...kb másfél centi vastag, vagyis annál kicsit vékonyabb. Ilyennek kell lennie? Köszi a recit, várom ma mivel rukkolsz elő. alanie

Limara írta...

Én elég vékonyre széthúzom, szinte néhol ki is szakad. De szerintem ez ízléstől is függ, ki hogy szereti! :))

S.Dóri írta...

Az édesanyám, aki három hónapja örökre itthagyott, Ő vett nekem pacsnit mindig gyerekkoromban. A recepted könnyeket csalt a szemembe, ahogy visszajöttek az emlékeim erről...
Köszönöm szépen, hogy leírtad...

Limara írta...

Őszintén sajnálom...

Detti írta...

Mit jelent a gőzös sütő?

Limara írta...

Detti! A sütő aljába vizet kell tenni, hogy gőz keletkezzen. Én belöttyintek egy kis pohár vizet, de lehet egy fém edényben betenni vizet, vagy 3-4 jégkockát bedobni a forró sütőbe.

Névtelen írta...

Szia!
Lenne pár kérdésem, mert édesanyám épp tegnap mondta, hogy szerette, de sehol sem lehet már kapni. Bevalljam, én egyáltalán nem emlékszem rá...
A kérdéseim a következők lennének. Ez az adag kb hány darabot takar? És hogy csak az első két hajtogatásnál kell ráreszelni a vajat, vagy az összesen. Összesen hányszor kell hajtogatni és keleszteni, valamint, hogy melyik hajtogatás a 3 részes? Bocsi a sok kérdésért, de szeretném anyut meglepni vele, és ha már bajlódok, szeretném, ha szuper lenne.
Előre is köszönöm: Andi

Limara írta...

Szia Andi! Félreérted, itt nincs az a klasszikus hajtogatás, mint pl. a pogácsáknál, vagy croissantoknál. Bedagasztod a tésztát, duplájára keleszted, addig a vaj dermed a hűtőben. A megkelt tészta tetejére reszelt egy keveset a vajból, majd a tászta alá nyúlsz és a lereszelt vajra borítod, megint reszelsz keveset, megint alányúlsz, felhúzod, ráborítod a vajra. Ezt addig, míg a vaj el nem fogy. Azért kell így csinálni, mert a vaj így egyben marad, nem olvad el a tésztában, ettől lesz az a különleges állaga.
Arra nem emlékszem, mennyi lesz belőle, egy adagból nem sok, talán egy tepsi.
Sok sikert, remélem sikerül anyukádat meglepned!

Névtelen írta...

Szia!
Ma megleptem vele anyukámat, és nagyon ízlett neki. Mivel én nem eszem cukros-fehérlisztes dolgokat, ezért nem is kóstoltam, de állati guszták lettek... Igaz, nekem több tej kellett bele, meg arról sem volt sok fogalmam, hogy mekkorának kell lennie, de végülis nem a méret számít.
Köszi a receptet: Andi

Wattacukor írta...

Olvastam ma egy sajtos stangli receptet, erről eszembe jutott a pacsni. Nem fogjátok elhinni, nekem nem gyerekkori emlék, hanem kb 10 éve ettem először ilyet! Méghozzá az akkori lakhelyünkön Pátyon a pékségben. Nem tudom, hogy még gyártják-e, de nagyon finom volt és nagyon ritkán lehetett kapni, mert akik a tyúkokkal keltek azok mind elvásárolták mire én odaértem (a fonott kaláccsal meg a péksütik nagy részével együtt!) Nem tudom, hogy úgy készült-e mint ahogy az igazi békebeli, de mindenképp ki fogom próbálni! Köszi Limara, hozzád érdemes mindig bekukkantani! :)

Borsó írta...

Ezt is köszönöm :) Három nap alatt kétszer sütöttem meg, kihűlni sem volt ideje :) (Férj fokhagymakrémlevessel falta:))

Limara írta...

Szuper!:))

Mókus írta...

úúúh!
itt a környéken van egy pék-szakközép, ott még hébe-hóba készítenek ilyet és árulják a "tanpékségben" (mentségére legyen annak a fiatalkorú trágár-tróger csürhének, amelyik a trolin jár) és én is imádom! de kipróbálom ezek alapján magam is!

Limara írta...

Jaj! :)))

Dia írta...

Most csináltam meg. Nincs rá szó, mennyire finom lett!! Amikor beleharaptam, az első gondolatom ez volt: olyan, mint gyerekkoromban...
KÖSZÖNÖM!!!!

Dia írta...

ja, és még valami: 15 darab lett a normál adagból. Még mindig isteni. :-D

Viki írta...

Limara, ezt nagyon szépen köszönöm :))
Sok péksüteményedet sütöttem már, de ez rég elfelejtett gyerekkori emlékeket hozott vissza nekem.....az én drága nagypapám hozott nekem mindig ilyen pacsnit, és most a segítségeddel csinálhatok én is hogy sose felejtsem el azokat a délutánokat :))