Bonbon forralt boros krémmel

Kérem szépen, ezek életem első temperált csokoládéjával készült bonbonjai. Mert ahhoz, hogy a csoki szép fényes és roppanós legyen temperálni kell. Erről én nem akarok nagy okosságokat írni, mivel nem is tudok, de jó szívvel ajánlom Praliné Zsuzsi blogját, ő mindent tud róla. Nem mellesleg ő az oka, hogy bonbon készítésre adtam a fejemet....
Inkább a töltelékről pár szó. Pár napja készítettem egy nagyon jó kis forralt boros aszalt szilva lekvárt (holnap bővebben róla). Annyira tetszett, hogy érdemesnek tartottam továbbgondolásra. Csak magát a fűszeres szirupot akartam belőle.
Hozzávalók:

• 2 dl vörösbor
• 200 g cukor
• 2 rúd fahéj
• 2 csillagánizs
• fél rúd vanília kettéhasítva
• darab citromhéj
• egy darab narancshéj
• 4-5 szemszegfűszeg
• egy löttyintés portói

A narancs héjába szurkáltam a szegfűszegeket. Egy lábosba öntöttem a vörösbort, hozzáadtam a cukrot, a fűszereket és lassú tűzön beforraltam. Körülbelül a fele mennyiségre. Ekkor elzártam alatta a lángot és lefedve állni hagytam néhány órán keresztül, hogy a fűszerek alaposan átjárják a szirupot. 

Míg állt egészen besűrűsödött, már szinte zselés állagot vett fel, csodálatos színnel ( a fotó sajnos nem adja vissza a mély bordó színét) és illattal.

Kihalásztam belőle a fűszereket, hozzáöntöttem egy korty portóit, hogy az alkohol is érződjön rajta, de ezt akár el is lehet hagyni.

A bonbonokhoz a temperált csokit a formába öntöttem, majd kiborítottam és hűtőben hagytam megdermedni. Zsuzsinál részletes leírás róla, Gasztroshop-nál meg jó kis videó. Ez a művelet azért igényel még némi gyakorlást...

A csokihüvelyekbe tettem egy-egy szem aszalt meggyet, majd a sűrű, fűszeres sziruppal majdnem tele töltöttem őket. Ezután jött megint a dermesztés, nemes egyszerűséggel kitettem pár percre a teraszra, a mínusz nagyon sok fok megtette hatását. Ezután jött a legnagyobb bénázás, a lezárás, na ezen pláne van még mit gyakorolnom, és megint a hűtés. 

Végül a drukk, hogy vajon kijönnek-e a formából. és láss csodát, egy sem tört el, lyukadt ki, mindet ki tudtam venni épségben.

Folytatás következik...

Forralt bor

Néhány nappal ezelőtt a barátainknak főztem forralt bort, akkor esett és hideg volt, igazán jól felmelegített bennünket. A barátnőmnek nagyon tetszett ahogy készítettem, így megígértem neki, hogy felkerül majd ide is.
Ma ugyan gyönyörű volt az idő, ki is használtuk, órákig gereblyéztük a lehullott faleveleket, de a fárasztó munka után is jólesett egy bögrével.
Forralt bor van ilyen, meg van olyan, ittam már bűn rosszat, és sokkal kevesebbszer nagyon finomat is. A karácsonyi vásárok elengedhetetlen kelléke. Sokan, sokféleképpen fűszerezik, én a vaníliát, fahéjat, csillagánizst és a narancsot részesítem előnyben. Még a gyömbéres is nagyon jó, de a babérleveles, sok szegfűszeges változatot nem szeretem.
Egy üveg vörösborhoz (nem kell a legjobb minőség, de azért ne legyen kannás bor) kb. fél üveg vizet öntök, dobok bele egy fahéjrudat, két csillagánizst, ha van itthon, akkor egy fél rúd vaníliát is kettéhasítok, ha nincs akkor kiveszek egyet a vanília eszenciás üvegből. Most volt még a Vaníliavarázsosból.  Két-három szem szegfűszeg is mehet bele és pár narancs vagy mandarin karika.
Felteszem a tűzre és addig kevergetem míg épp elkezdene forrni. Akkor gyorsan elzárom alatta a lángot, teszek bele mézet, egy narancs kifacsart levét és 20-30 percig letakarva állni hagyom, hogy a fűszerek jól átjárják. Ha ütősebbre szeretném akkor löttyintek bele fehér rumot, vagy konyakot, esetleg rumot.
Ezután csészékbe mérem és Koronás kandiscukorral kínálom, hogy mindenki a saját ízlése szerint édesíthesse.