A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kemence. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kemence. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 29., csütörtök

Krumplis pogácsa kemencében

Tegnap remek nap volt. Kemencés sütést rendeztünk. Régóta ígértem már a barátnőimnek, de az idő nem kedvezett eddig neki. Most végre nem tombolt a kánikula, sőt reggel szakadt az eső. Fedett helyre toltam a kemencét, késöbb kiderült, hogy ez nem volt annyira jó ötlet. A kéményből a füst a ház falára ment, szépen bekormozta, délután súrolhattam. Tanulópénz.
Mire megérkeztek a csajok és a gyerekek már dolgoztak a gépek, pizzatésztát dagasztottak, utána langalló tésztát, sőt a kenyér már kelt. És ha már begyújtottam a kemencét akkor használjuk is ki, begyúrtam egy nagy adag krumplis pogácsát is. Sütöttünk négy nagy tepsi pizzát, két tepsi pompost, egy kenyeret, két tepsi pogácsát. Timi joghurttortát készített desszertnek és egész délelőtt kaptuk tőle a pozitív energiát.  Nagyon jól szórakoztunk, nevettünk, na jó időnként vihogtunk is talán. Megkóstoltuk a levendulás kávét, mindenkinél sikere volt, még Timi barátnőmnek (ő másik Timi) és Julikának is is tetszett, pedig félve kóstolták. Macus fonalat is hozott nekem, köthetem a következő stólát.
A gyerekek meg tömték a pizzát.
Burgonyás pogácsa:
  • 4-5 db közepes méretű burgonya
  • 1 kg liszt
  • 1 nagy ek. só
  • 25 dkg vaj
  • 1 nagy doboz tejföl (375 g)
  • 1 tojás
  • fél dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • pici cukor
A burgonyákat megfőzöm héjában, majd még melegen átnyomom egy krumplinyomón. Hagyom kihülni.
A tejet meglangyosítom egy kevés cukorral és belemorzsolom az élesztőt. Félreteszem. A lisztet egy nagy tálba öntöm, elkeverem benne a sót. Elmorzsolom a vajat. Közepébe mélyedést készítek, ide öntöm a tejfölt, tojást, és az élesztőt. Hozzáadom a kihült burgonyát és összeállítom a tésztát. Rugalmas, de jól nyújtható tésztának kell lennie, ha szükséges kevés tejföl vagy liszt még adható hozzá. Letakarom és kb. egy órán át hagyom pihenni.
Lisztezett daszkán ujjnyi vastagra nyújtom a tésztát. Tetejét berácsozom és kb. 5 cm átmérőjű pogácsákat szaggatok belőle. Sütőpapírral bélelet tepsire sorakoztatom őket. Ismét pihentetem, kb. 30 percig. Felvert tojással lekenem és 200 fokos sütőben (kemencében) pirosra sütöm. Sütőben 20 perc kell neki, kemencében 15 perc.
Megmutatom a kenyeret is, az eddigi legjobb kemencés kenyér lett.


2010. június 5., szombat

Kemencés nap

Végre egy gyönyörű, napsütéses nap a hosszú esős időszak után. Nem kis lelkiismeret furdalással írom le, de remekül éreztük ma magunkat, élveztük a jó időt, csinosítottuk az udvart, kemencében sütöttünk. Közben rémülten hallgattuk a rádióban, döbbenten néztük a tv-ben az árvízzel küzdő embereket, az összeomló házakat. Többször hívtuk a 1749-es és 1752-es segélyszámokat. Erre hála istennek nem pusztít az árvíz, de a gazdák helyzete nagyon nehéz. Ma szinte mindenki a földekre próbált menni, de volt aki meg sem tudta közelíteni. Mesélték, hogy mezítláb szedik a vízben a fokhagymát, próbálják menteni amit lehet.
Reggel bedagasztottam egy pizza, egy langalló és egy kenyértésztát. Mire megkeltek a férjem felfűtötte a kemencét, jó félóra kellett neki. Legközelebb még magasabb hőmérsékletre melegítjük fel, mert amint kinyitottuk az ajtaját legalább 30-40 fokot visszaesett a hőmérséklete. Először a pizzákat sütöttem, majd a langalló következett. A benti sütőmhöz kapott sütőlemezek pont beférnek a kemencébe, ezeknek épp megfelelőek voltak. Bár kicsit vékony a tepsi, nagyon gyorsan átmelegszik, de itt még nem volt gond.


A képek elég érdekesek, bármilyen szögből fotóztam, visszatükrőzödött az üvegen minden, ami szemben volt, de a forró kemencét nem akartam forgatni.
Ezután következett a kenyér. Gyönyörűen megkelt a szakajtóban:

Óvatosan átfordítottam a sütőlemezre:

Jól látszik, hogy a tepsin kicsit elterülő tészta a forró kemecében milyen szépen "összekapta" magát:

És ekkor jött a malőr. A vékony tepsi a kenyérnek már tényleg nagyon vékony volt. Túl gyorsan sült, az alja szinte már égett és a kemence belső fele is jobban melegített. Félidőben meg kellett fordítani, különben szenesedett volna az a fele, és hamarabb ki is kellett venni, mint amennyit gondoltam a sütési időnek.
Felvágva éreztem is, hogy sülhetett volna még egy keveset. Nem volt nyers, vagy sületlen, de gőzös volt még a belseje. Viszont egyenletesen lyukacsos, szép a bélzete.
Sajnáltam, hogy egy pogácsát nem gyúrtam be, mert a kenyér után még volt annyi hő, amiben megsülhetett volna. Na, majd legközelebb!

Be kell szerezni egy olyan tepsit, amit ehhez a kemencéhez készítenek. Az vastagabb lemezből van.
Vagy a kisfiam szerint két sütőlemezt kell egymásra tenni és úgy sütni a kenyeret.
Jövőhét végén töltött káposztát készítek benne.

2009. október 26., hétfő

Egyházaskozáron kirándultunk




Hosszú hétvégét töltöttünk egy kedves meghívásnak köszönhetően Egyházaskozáron. Itt működtet egy fantasztikus, Szuppi Ifjúsági szállást, egy nagyon kedves házaspár. Négy évvel ezelőtt ismerkedett meg a húgom Hajnival egy netes topikon. Néhány levélváltás után kiderült, hogy a húgom pedagógus, ők meg egy tábort vezetnek. Azóta oda viszi a testvérem és a barátnője a kisiskolásokat kirándulni, mindig velük tart az én kisfiamat is.Gyermekem minden évben fantasztikus élményekkel jön haza, napokig a tábor hatása alatt él, csillogó szemekkel olyan szeretettel mesél a táborról, hogy éreztem, itt valami többet kapnak a gyerekek, mint más táborokban. Természetesen a húgomtól is nagyon jókat, szépeket hallottam róluk. Amikor szólt a testvérem, hogy meghívást kaptunk egy hosszú hétvégére családostól, mi is -mert Hajni olvassa a blogomat- ők és a barátnője is, nagyon megörültem, mert iagzán kiváncsi voltam azokra az emberekre, akik ilyen paradicsomot hoztak létre a gyerekeknek. Meg kell mondjam, minden várakozásomat felűl múlta. Ez a pár hatalmas  hittel, lelkesedéssel alakítja a tábort, állandóan új és új öteletekkel, fáradhatatlanul dolgoznak, hogy a gyerekek jól érezzék magukat náluk. Második este a kisfiam már félálomban megkérdezte, hogy anya most már érted, hogy miért szeretek itt.
Az első nap nagyon sokat gondoltam Tűzpadkára. Bikalon, a szomszéd településen, a Puchner Kastályszálló új, Reneszánsz Élménybirtokán tölthettünk el több órát. Az Élménybirtok majd jövő tavasszal nyit meg, mi most a főpróbán vehettünk részt. Nem is tudom leírni, milyen élményekkel lettünk gazdagabbak
 Először egy lovas bemutatót nézhettünk meg, Mátyás és Beatrix első találkozása körül zajlott az esemény.
Utána az óvárost tekinthettük meg, minden házban kézművesek, korabeli ruhákban. A mesterségeket ki lehetett próbálni, rengeteget lehetett kóstolni, pogácsákat ( pirított hagymásat, tepertőset, krumplisat) langallókat, kakaóscsigákat, stb... Mind friss és meleg volt, a látogatóknak készült. A mesterektől ajándéktárgyakat- persze igazi mestermunkákat - lehetett vásáolni, a gyerekek pl. ólomkatonát is festhettek. Miközben a látogatók bóklásztak az óváros és a falu házikói között korabeli ruhába öltözött emberkék jeleneteket adtak elő, természetesen a kornak megfelelő vicces, szórakoztató jeleneteket. Azt hiszem egyedülálló programon vehettünk részt.

Második nap este jött el az én időm, kenyeret sütöttünk kemencében. Olyan régen szerettem volna már kipróbálni a kemencés sütést. Hát van még mit tanulni, az kétségtelen. 3 kilogramm lisztből dagasztottam be a tésztát, kézzel. Egyszerű öregtésztás volt, csak víz, só, liszt és élesztő  került még bele. A tészta nagyon szépen kelt, gyönyörű volt amikor kiszakítottuk, gyönyörű mikor a péklapátra tettük, majd a kemencében kissé összébbment. Nem tudom, miért, talán még forró volt a kemece, talán túl sokáig csodáltuk, fotóztuk már a péklapátra kiborítva este a hidegben, talán kicsit túlkelesztettük. De valahol el kell kezdeni, remélem, legközelebb már jobban fog sikerülni. A tészta egy részébe virslit tekertünk, sajttal megszórva sütöttük meg a házigazda kérésére, természetesen azt is kemencében, az szerintem finom  és jó is lett.










A kenyér és a virslis bagett előtt pizzát és édes gyümölcsös lepényt sütöttek nekünk, fantasztikus volt. Olyan ételeket ettünk, amit még soha nem kóstoltam. Volt egy egyszerű káposztás köret, amivel nem találkoztam még, de most ettem először kecskesültet is, ami illatos, omlós, egyszerűen tökéletes volt. Hozok majd új recepteket is.
Szóval csodás hétvégét töltöttünk fanatsztikus társaságban, a házigazdák és a húgom barátai is nagyszerű emberek.