Grízgaluska

 Az elmúlt héten két levelet is kaptam, arról érdeklődtek, szoktam-e, és ha igen, akkor hogyan készítem a grízgaluskát. Igen, szoktam, elég sűrűn,mert nagyon szeretjük.
De eltelt egy kis idő, mire tökéletes lett. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban sokat ettünk volna, nálunk a levesbetét cérnametélt volt, mármint a húslevesbe, apukám azt szerette nagyon. A keresztanyáméknál viszont mindig azt kaptunk. Gyönyörű sárga, hatalmas, mégis nagyon könnyű galuskákat készített, emlékszem, már gyerekként is ámulattal töltött el.
Az első grízgaluskám kész katasztrófa lett, azt hiszem fegyvernek is beillett volna, oly keményre sikerült. A második és a harmadik is, hiába próbáltam ki mindent amit ajánlottak. Tettem bele egy csipet sütőport, leszürkült, habbá vertem a tojás fehérjét, erre szétfutott a vízben, stb... Végül a keresztanyámat kérdeztem.
"Felversz pár tojást, beleszórod a grízt, hagyod pár órát állni, majd forrásban lévő vízbe szaggatod, fedő nélkül  főzöd negyed órát, majd letakarva pihenteted a vízben húsz percet. Oké, de mennyi az a gríz? Hát majd látod. Na de mégis! Ne legyen sűrű."
Néhány újabb próba után kitapasztaltam. Valóban, a titok csak a gríz mennyiségében rejlik.
Felverem a tojásokat, magunknak kettőt szoktam. Egy csipet sót és egy teáskanál olajat adok hozzá, végül beleszórom a grízt:

 Egy villával alaposan elkeverem, körülbelül tejföl sűrűségűnek, vagy picit talán lágyabbnak kell lennie. Egy fóliával letakarom és 2-3 órára hűtőbe teszem.

 Vizet forralok egy kis sóval, evőkanállal beleszaggatom, majd lassú tűznél főzöm kb. 15 percig. Ezután elzárom a lángot, lefedem a lábost és hagyom pihenni még húsz percig.
Tökéletesen könnyű, gyönyörű gombócokat kapok.