I. CSAKK Csabai Halászléfőző Fesztivál

Szombaton első alkalommal került megrendezésre Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központ szervezésében, a helyi agrárkamara támogatásával az I. CSAKK Halászléfőző Fesztivál.
Igen, halászlé és igen, Békéscsaba, szerintem nincs ebben semmi szokatlan, bár elég sok ismerősöm felkapta a fejét erre a hírre. De hol van az leírva, hogy csak Baján vagy Szegeden lehet halászléfőző fesztivált rendezni? A halnak mindig jól jön a népszerűsítés, botrányosan keveset eszünk belőle. Békéscsaba és környéke pedig tele van vizekkel, a vizek pedig halakkal, a vízpartok pedig horgászokkal.
Erre a fesztiválra kaptam felkérést, de most nem sütni, nem főzni hívtak, hanem zsűrizni. Egy röpke pillanatra átsuhant ugyan az agyamon, hogy jó ötlet lesz-e ennyi halászlét kóstolni egyszerre, de örömmel mondtam igent.
Gyönyörű, napsütéses délutánon kezdődött a program. A helyszín a Csabagyöngye Kulturális Központ mellett, az élővíz csatorna partján volt. A gyönyörű, modern épületet és a környékét nem régen adták át, nagyon kellemes, barátságos környeztet alakítottak ki, a város igazán büszke lehet rá.
A parton még tartott az előző rendezvény, tündéri kölyökkutyusok találkozója, mellettük pedig gyerekek élvezték a vizibubit.

 Közben a csapatok már javában dolgoztak. Épp megkapták a szervezők által biztosított 3 kiló élő halat, itt-ott véres jelenetekbe botlottunk. Csak erős idegzetűeknek:

Meg szenzációs, leleményes eszközökbe, mint például ez a halpikkelyező, ami egy fanyélre erősített söröskupakból áll:

Összesen húsz csapat nevezett. Legtöbbjük szegedi jellegű halászlét főzött, alaplét a hal fejéből, farkából hagymával, paprikával, paradicsommal, amit végül passzíroztak, majd az így kapott sűrű, ízes lébe főzték az előre besózott halszeleteket, végül pedig gyönyörű, házi pirospaprikával színeztek és némi csípős paprikával tettek teljessé.

A csapatoknak külön kellett teríteni a zsűrinek, a terítés, a körítés, a ruházat is pontozásra került, csakúgy, mint a halászlé mellé tálalt ital, vagy a kínált sütemény.

Így aztán kóstoltunk barackpálinkát, gönci barackpálinkát, aszalt szilvás pálinkát, bodzapálinkát, áfonya pálinkát és nem tudom még milyen pálinkát. Falatoztunk túrós csuszát, brindzás csuszát, mákos gubát, házi réteseket, pogácsákat, de még békéscsabai kolbászt és halmájpástétomot is, hála az égnek!

És persze halászlevet és halászlevet és halászlevet. A hagyományos mellett különlegességeket is, például vörösborosat, vagy korhelyhalászlét amit tejföllel, babérlevéllel, citrommal habartak- ízesítettek, sőt káposztás füstölt angolnát is, ami nagyon izgalmas volt.

A zsűri rettentő nehéz helyzetbe került amikor meg kellett hoznia a döntést. Végül a legjobb halászlének kijáró díjat a Matróz sporthorgászklub csapata nyerte. 

Egy nagyon jó hangulatú, remek rendezvény volt, bebizonyosodott, hogy a békéscsabaiak nem csak kolbászt tudnak készíteni, a halfőzésben is otthon vannak. A végén, azért bevallom őszintén azt gondoltam, hogy nem csak az idei, de a következő évi karácsonyi menüből is kihagyom a halászlevet. Ma már persze másként látom ezt (a férjem megnyugodhat)...

Remélem, hogy lesz folytatás, jövőre a II., majd évek során a sokadik Halászléfőző Fesztivál is megrendezésre kerül, és hasonló hírnévre tesz majd szert, mint a Kolbászfesztivál. 

fotók: Békés Megyei Önkormányzat / Zentai Péter
          Csabagyöngye Kulturális Központ /Újházy György
és én.

Szegedi halászlé

A fotóért bocsánat, majd hozok egy tisztességesebbet az ünnep után. Ez még sok-sok évvel ezelőtt készült. Viszont többeknek megígértem, hogy még az ünnep előtt leírom, én hogyan készítem a halászlét.
Szegedi vagy bajai?  Ha halászlé, akkor mindig ez a nagy kérdés. Én erre azt szoktam mondani, hogy ha jót akarunk enni, akkor szegedi, ha gyorsan akarunk halászlét enni, akkor bajai. Le ne szedjétek ezért a fejemet, csak vicc volt. Viccen kívül viszont szerintem a szegedi passzírozott halászlé az igazi, én arra esküszöm.
Gyerekkoromban anyukám is szegedi halászlét készített mindig, de főzött hozzá gyufatésztát is, amit a bajai halászléhez adnak. Ugyanis szegedi születésű édesanyám, de fiatal korában Baja környékén éltek.
Én évente egyszer, esetleg kétszer főzök halászlét. Szenteste biztosan, mert a férjem nagyon szereti. A művelet azzal kezdődik, hogy keresek valakit, aki hajlandó nekem a halat megpucolni. Ugyanis szégyen ide, szégyen oda, én még soha nem pucoltam halat. Nem azért, mert olyan nagy ördöngösségnek tartom, hanem mert van egy pont, amitől határozottan rosszul vagyok, az pedig a hal szemének eltávolítása. A halfej ugyanis kell az alaplébe. Tudom, hogy sokan belefőzik, de nekem ez még rettenetesebb, mint az eltávolítása. Na jó, nem ragozom tovább, mert nekem irtó nagy szerencsém van, Nelly barátnőm férje évek óta megveszi, megpucolja, sőt ki is filézi nekem a halat. A barátnőm meg házhoz is szállítja, amiért nem győzök elég hálás lenni nekik.
Szóval, megvan a halunk. Vágjuk le a fejét és az uszonyokat. Miután alaposan átmostuk tegyük egy edénybe három-négy félkarikára vágott, természetesen makói vöröshagymával, egy paradicsommal és egy zöldpaprikával. Ha tudunk szerezni  apró halat (pl. törpeharcsát), akkor azokból is tegyünk kb. fél kilónyit az alaplébe. Forraljuk fel, majd lassú tűzön gyöngyöztessük jó három-négy órán át. Két, de inkább három óra után tegyük széttárt ujjakkal a tenyerünket pár pillanatra az edény fölé. Ha az ujjaink összeragadnak amikor elvesszük onnan, akkor jó az alaplé, a csontokban lévő enyv kiolvadt.
A hal törzsét szeleteljük fel, vagy filézzük ki és sózzuk meg. Tegyük félre.
Jöhet a legmacerásabb rész, a passzírozás. Sűrű szövésű leveses szitán szoktam merőkanalanként átnyomni a halhúst, míg a szitában csak a halcsont marad. Közben karácsony lévén igyekszem nem emlegetni az összes szentet. Próbáltam már azt a bizonyos tekerős halpasszírozót is bevetni, de nem az igazi.
A sűrű alaplevet egy nagyobb fazékba teszem, és kevés vízzel felhígítom, majd felforralom. Amikor forr a besózott halszeleteket, a haltejet, és a halikrát óvatosan belecsúsztatom. Megvárom míg újból felforr, lassú tűzre veszem és kb. 15 perc alatt készre főzöm. Nem keverem, csak az edényt mozgatom.
Egy kisebb lábosban két-három evőkanál olajat óvatosan felmelegítek. Elzárom alatta a lángot és beleteszek két ek. házi pirospaprikát. A paprika ugyanis az olajban adja ki a színét. Elkeverem és a forrásban lévő halléhez adom. Megkóstolom, ha kell sózom. Még egyet forralok rajta, és azonnal tálalom. A gyerekek miatt a hallébe nem főzök erős paprikát, azt külön adom mellé.

Ui: Ma már én pucolom és filézem a halat és igenis nagyon, nagyon finom a bajai halászlé is. Egyre gyakrabban kerül az asztalunkra :)