Sós karamellel töltött sütőtökös-narancsos fánk

Akár az Adventi fánk nevet is adhattam volna ezeknek a töltött fánkoknak, mert akik megkóstolták egyöntetűen kijelentették, hogy nagyon ünnepi, karácsonyi hangulata van. Sütőtök, narancs, fahéj, vanília, csoki egy süteményben, azt hiszem nem kell tovább magyarázni. Az biztos, nálunk felkerült a kedvencek listájára.

Hozzávalók:

• 60 dkg finomliszt
• 1 mk. só
• 50 g cukor
• 1 tk. fahéj
• 1 tojás
• 1 tojás sárgája
• 150 g sült sütőtök
• 1 tk. vanília kivonat
• 1 narancs héja
• fél citrom héja
• 1 dl frissen facsart narancslé
• kb. 1 dl langyos tej
• 3 dkg friss élesztő
• 7 dkg olvasztott vaj

Sós karamell:

• 1 csésze cukor
• 8 dkg vaj
• 1 dl tejszín
• nagy csipet (vagy kettő) só

Hempergetéshez:

• fél csésze barnacukor vagy nádcukor
• 1 mk. fahéj

Díszítéshez:

• 5 dkg étcsokoládé
• 1 ek. olaj

A langyos tejben elkeverünk 1 tk. cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és félretesszük.

Tálba szitáljuk a lisztet, elkeverjük a sóval, a fahéjjal és a maradék cukorral. A közepébe mélyedést készítünk, ide tesszük a tojást, a tojás sárgáját, a sütőtök pürét, a vanília kivonatot, a narancs és a citrom reszelt héját, valamint a frissen facsart narancs levét. 

Kézzel vagy géppel egy könnyű, de rugalmas tésztát dagasztunk. Ha a tésztánk lágy, kissé ragacsos, akkor dolgozzunk bele még kevés lisztet. Amikor a tésztánk összeállt egy gombóccá elkezdjük adagolni hozzá az olvasztott (de lehűtött) vajat. Két-három részletben adjuk a tésztához, mindig megvárva, amíg az előző adagot felveszi.
Amikor a tésztánk szép fényes, rugalmas és sima felületű, kelesztőtálba tesszük, letakarjuk és szobahőmérsékleten egy órán keresztül kelni hagyjuk.

Amíg a tésztánk kel elkészítjük a sós karamellát. Egy mélyebb edénybe tesszük a cukrot és lassú tűzön arany színűre olvasztjuk. Közben nem kevergetjük, csak az edényt mozgatjuk óvatosan. Amikor a cukor felolvadt több részletben hozzáadjuk a kockára vágott vajat és habverővel elkeverjük. Ha a cukor és a vaj összesimul, óvatosan hozzáöntjük a tejszínt, egy-két percig forrni hagyjuk, végül beletesszük a sót és a kész karamellát hűvösre tesszük.

A megkelt tésztát finoman lisztezett felületre borítjuk és kb. 40-45 grammos darabokra vágjuk. Egyesével pingpong labda méretű gombócokat sodrunk belőlük. A kis labdákat letakarjuk és kb. 30 percig pihenni hagyjuk.

A barnacukrot késes aprítóban vagy kávédarálóban kissé megdaráljuk, hogy finom, apró szemű cukrot kapjunk, elkeverjük a fahéjjal és egy tálkába tesszük.

Egy lábasban kb. 4 ujjnyi magasan olajat melegítünk. A közepesen forró olajba egyszerre annyi tésztát teszünk, amennyi kényelmesen elfér és körben arany színűre sütjük.
Papírtörlőre szedjük, a felesleges olajat leitatjuk, majd a fahéjas cukorban megforgatjuk.

A kisült fánkokat langyosra hűtjük.
Egy vékony csővel ellátott habzsákba, vagy műanyag flakonba töltjük a közben kihűlt és besűrűsödött karamellt és a fánkok közepébe nyomunk belőle annyit, amennyit csak tudunk.

A csokoládét vízgőz fölött megolvasztjuk, elkeverjük az olajjal és a tálra rendezett fánkocskákat egy kanál végéről megcsorgatjuk vele.

Erdei gyümölcsös trifle

Vaníliás erdei gyümölcslekvárt készítettem a szegedi Kertvárosi Vendéglő tegnapi rendezvényére (a közös reggeli nagyon jól sikerült). Szép adag lekvár lett, így csak a felét vittem el, a másik felét pedig a mai desszertünkhöz használtam fel.

A trifle állítólag a legrégebbi angol desszert. Réteges édesség, kezdetben krémből és lekvárból állt, később jött hozzá valamilyen piskóta, alkohollal meglocsolva, vagy keksz alap és tejszínhab. Szokás az angolok tiramisujának is nevezni.

Számtalan variációja létezik, tulajdonképpen csak a képzelet szab határt. Mély, többnyire talpas üvegtálban tálalják,amelyben látszódnak a gyönyörű rétegek, de manapság divat egyszemélyes adagokban is készíteni.

Piskótának ezt a csokoládétorta tésztát választottam, nagyon jól illik hozzá a vanília krém és a gyümölcs is.

Hozzávalók:

• 2 csésze liszt
• 1,5 csésze cukor
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. sütőpor
• 1 tk. vanília vagy levendula eszencia
• 1 mk. só
• 1/2 csésze kakaópor
• 3/4 csésze író
• 3/4 csésze víz
• 1/2 csésze vaj (nálam olaj bőven mérve)
• 2 nagy tojás (vagy három kisebb)

Egy tálban elkevertem a szárazanyagokat, egy másikban a nedveset. Végül összeöntöttem őket, alaposan elkevertem és egy 25 cm-es szögletes tortaformába öntöttem (az alját sütőpapírral kibéleltem). 180 fokos sütőben 40 percig sütöttem. 

A kész piskótát rácsra tettem hűlni.

Lekvár:

• 0,5 kg erdei gyümölcskeverék (lehet mirelit is)
• 10-15 dkg cukor ízlés szerint
• fél rúd vanília kikapart magja
• egy evőkanál 3:1 zselésítő

A gyümölcsöt a cukorral és a vanília kikapart magjával felforraljuk, a zselésítőt elkeverjük egy ek. cukorral és azt is hozzáadjuk. Még egy percig főzzük, majd elzárjuk a lángot és kihűtjük a gyümölcsöt.

Természetesen kész lekvárt is használhatunk.

Vanília krém:

• 1,5 dl tej
• 1,5 dl tejszín
• 3 tojás sárgája
• fél rúd vanília kikapart magja
• 1 ek. kukoricaliszt
• 4 ek. cukor
• 25 dkg mascarpone

A tejet és a tejszínt forráspontig melegítjük. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a vanília magokat és a kukoricalisztet, végül nagyon lassan a felmelegített tejes tejszínt. Óvatosan keverjük, míg az összeset hozzáadjuk, majd visszaöntjük a krémet a tejes edénybe. Visszatesszük a tűzre és állandó keverés mellett, lassú tűzön besűrítjük, pont úgy mintha vanília pudingot főznénk. Lefedjük egy fóliával és kihűtjük. amikor lehűlt kikeverjük a mascarponével.

Használhatunk a főzött krém helyett vanília pudingot, amit szintén 3 dl tejjel főzünk fel, hozzáadunk 4 ek. cukrot, majd alaposan kihűtjük, végül azt is elkeverjük a mascarponével.

Ha az összes hozzávaló kihűlt jöhet a rétegezés. 

A piskótát kockára vágjuk. Ennek az adagnak csak a felét használtam fel, a másik felét keresztben vágtam ketté, megkentem lekvárral és a fiúk pillanatok alatt eltüntették.

Egy mély üvegedény aljába tesszük a felkockázott piskóta felét. Meglocsoljuk valamilyen alkohollal, ez lehet édes desszertbor, sherry, likőr, bármi, amit találunk a bárszekrényben. Ha gyerekek is esznek belőle, akkor gyümölcslével vagy befőtt levével érdemes átitatni. Most egy üveg szederbefőtt levét kevertem el sherry-vel és kissé felmelegítettem, hogy az alkohol tartalma elillanjon. 

locsoltam keveset a piskótára belőle. Ezután rákentem a vanília krémet, majd arra az erdei gyümölcslekvárt. Befedtem a maradék piskótával, azt szintén meglocsoltam a gyümölcslével. A tálat lefedtem fóliával és egy-két órára hűtőbe tettem.

Tálalás előtt felvertem 3 dl tejszínt egy tasak habfixálóval és a desszert tetejére halmoztam.

A  maradék gyümölcslevet visszaforraltam, míg egészen sűrű szirup nem lett.  megvártam míg kissé lehűl és a hab tetejére csorgattam. A szederbefőttel és csokoládé forgáccsal díszítettem. 

Az egyik legtökéletesebb desszert szerintem, minden falatja igazi élvezet!

Narancsos sütőtöklekvár

Az idén jó hosszúra nyúlt a sütőtök szezon. Már augusztus legelején megjelent a piacokon és még mindig lehet kapni.
Ajándékba kaptam pár napja egy szép nagy zsákkal, egy részéből lekvárt készítettem. Finom lett, de az én ízlésemnek kissé édes, persze a férjem szerint viszont épp így a jó. Legközelebb azért kóstolgatva adom hozzá a cukrot. A hozzávalók közé már kevesebbet is írok.
Hozzávalók:

• 2 kg megtisztított tök
• 6 nagyobb narancs
• 3 citrom
• kb. 10 cm hosszú gyömbér
• egy tk. vanília őrlemény (vagy egy rúd kikapart magja)
• kb. 60 dkg cukor

Egy szép nagy tököt tisztítottam meg, Épp két kiló lett a húsa. Felkockáztam és egy nagyobb edénybe tettem. Kifacsartam a narancsok és a citromok levét, a tökre öntöttem, ráreszeltem a gyömbért és hozzáadtam a vanília őrleményt is. Fedő alatt puhára pároltam. 

Amikor megpuhult hozzáadtam a cukrot, felforraltam és botmixerrel pürésítettem. Most már állandó kevergetés mellett főztem, míg kellően be nem sűrűsödött. Nem kellett sok idő neki, kb. 5 perc alatt készen lett. 

Sterilizált üvegekbe töltöttem, celofánnal, majd az üveg kupakjával lezártam. Az üvegeket 5 percre fejre állítottam, majd száraz dunsztba tettem hűlni.

Nagyon jó volt a frissen sült fánkhoz, de foszlós fonott kalácson is megállta a helyét.

Bonbon forralt boros krémmel

Kérem szépen, ezek életem első temperált csokoládéjával készült bonbonjai. Mert ahhoz, hogy a csoki szép fényes és roppanós legyen temperálni kell. Erről én nem akarok nagy okosságokat írni, mivel nem is tudok, de jó szívvel ajánlom Praliné Zsuzsi blogját, ő mindent tud róla. Nem mellesleg ő az oka, hogy bonbon készítésre adtam a fejemet....
Inkább a töltelékről pár szó. Pár napja készítettem egy nagyon jó kis forralt boros aszalt szilva lekvárt (holnap bővebben róla). Annyira tetszett, hogy érdemesnek tartottam továbbgondolásra. Csak magát a fűszeres szirupot akartam belőle.
Hozzávalók:

• 2 dl vörösbor
• 200 g cukor
• 2 rúd fahéj
• 2 csillagánizs
• fél rúd vanília kettéhasítva
• darab citromhéj
• egy darab narancshéj
• 4-5 szemszegfűszeg
• egy löttyintés portói

A narancs héjába szurkáltam a szegfűszegeket. Egy lábosba öntöttem a vörösbort, hozzáadtam a cukrot, a fűszereket és lassú tűzön beforraltam. Körülbelül a fele mennyiségre. Ekkor elzártam alatta a lángot és lefedve állni hagytam néhány órán keresztül, hogy a fűszerek alaposan átjárják a szirupot. 

Míg állt egészen besűrűsödött, már szinte zselés állagot vett fel, csodálatos színnel ( a fotó sajnos nem adja vissza a mély bordó színét) és illattal.

Kihalásztam belőle a fűszereket, hozzáöntöttem egy korty portóit, hogy az alkohol is érződjön rajta, de ezt akár el is lehet hagyni.

A bonbonokhoz a temperált csokit a formába öntöttem, majd kiborítottam és hűtőben hagytam megdermedni. Zsuzsinál részletes leírás róla, Gasztroshop-nál meg jó kis videó. Ez a művelet azért igényel még némi gyakorlást...

A csokihüvelyekbe tettem egy-egy szem aszalt meggyet, majd a sűrű, fűszeres sziruppal majdnem tele töltöttem őket. Ezután jött megint a dermesztés, nemes egyszerűséggel kitettem pár percre a teraszra, a mínusz nagyon sok fok megtette hatását. Ezután jött a legnagyobb bénázás, a lezárás, na ezen pláne van még mit gyakorolnom, és megint a hűtés. 

Végül a drukk, hogy vajon kijönnek-e a formából. és láss csodát, egy sem tört el, lyukadt ki, mindet ki tudtam venni épségben.

Folytatás következik...

Forralt bor

Néhány nappal ezelőtt a barátainknak főztem forralt bort, akkor esett és hideg volt, igazán jól felmelegített bennünket. A barátnőmnek nagyon tetszett ahogy készítettem, így megígértem neki, hogy felkerül majd ide is.
Ma ugyan gyönyörű volt az idő, ki is használtuk, órákig gereblyéztük a lehullott faleveleket, de a fárasztó munka után is jólesett egy bögrével.
Forralt bor van ilyen, meg van olyan, ittam már bűn rosszat, és sokkal kevesebbszer nagyon finomat is. A karácsonyi vásárok elengedhetetlen kelléke. Sokan, sokféleképpen fűszerezik, én a vaníliát, fahéjat, csillagánizst és a narancsot részesítem előnyben. Még a gyömbéres is nagyon jó, de a babérleveles, sok szegfűszeges változatot nem szeretem.
Egy üveg vörösborhoz (nem kell a legjobb minőség, de azért ne legyen kannás bor) kb. fél üveg vizet öntök, dobok bele egy fahéjrudat, két csillagánizst, ha van itthon, akkor egy fél rúd vaníliát is kettéhasítok, ha nincs akkor kiveszek egyet a vanília eszenciás üvegből. Most volt még a Vaníliavarázsosból.  Két-három szem szegfűszeg is mehet bele és pár narancs vagy mandarin karika.
Felteszem a tűzre és addig kevergetem míg épp elkezdene forrni. Akkor gyorsan elzárom alatta a lángot, teszek bele mézet, egy narancs kifacsart levét és 20-30 percig letakarva állni hagyom, hogy a fűszerek jól átjárják. Ha ütősebbre szeretném akkor löttyintek bele fehér rumot, vagy konyakot, esetleg rumot.
Ezután csészékbe mérem és Koronás kandiscukorral kínálom, hogy mindenki a saját ízlése szerint édesíthesse.

Kávés macaron vanília krémmel

Tudhattam volna. Voltak előjelek, amik arra mutattak, hogy talán nem most kellene macaront sütnöm, de nem törődtem vele, nekiláttam és bizony fejfájás lett belőle.
Jó ideje készültem már a sütésre, de mindig elnapoltam valamiért, most viszont egyrészt vendégeket vártam, valamit sütni kellett, másrészt a Vaníliavarázs meglepett egy csomag eredeti, kiváló minőségű madagaszkári vaníliával. Amikor kinyitottam a csomagot és megéreztem a bódító illatot és a kezembe vettem a gyönyörű, fényes, duci vaníliarudakat azonnal elfogott a süthetnék. Felütöttem két nagy tojást, és a fehérjéket másnapig a konyhapulton hagytam. A cukorszirupos macaron változatra készültem.
Másnap aggódtam ugyan, mert egy szinte egész napos eső után meglehetősen párás volt a levegő és mint tudjuk, ez nem épp ideális macaron sütéshez, mégis kivonultam a konyhába, feltettem egy kávét és nekiláttam.
Ahogy azt kell, összekevertem a mandulalisztet és a porcukrot, még egyszer átforgattam a kávédarálón, átszitáltam. Kimértem a 40 g pihentetett tojásfehérjét és elkevertem vele.
A cukorszirup főzéshez kimértem a másik adag porcukrot, amihez ugye kell egy kis víz. De maradt a kávéból, amit előtte főztem, így egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mértem víz helyett az edénybe és abból készítettem a szirupot, arra gondolva, hogy a kávé és a vanília milyen jól passzol majd egymáshoz.
Míg a szirup bugyogott egy másik adag tojásfehérjét elkezdtem habbá verni egy kevés cukorral.
Végül összeállítottam a tésztát, habzsákba töltöttem és két sütőlemezre nyomtam. A pára miatt jó két órát hagytam pihenni, száradni.
Addig készítettem egy főzött vaníliakrémet. Egy edénybe tettem a két tojássárgáját, öt evőkanál cukrot, egy csapott evőkanál kukoricalisztet és egy deci tejszínt. Egy vaníliarudat kettévágtam, ez egyik felét felhasítottam és a magokat a tejszínhez adtam. Vízgőz  felett besűrítettem. Hagytam kihűlni, végül 10 dkg puha vajjal alaposan kihabosítottam. Hűtőbe tettem felhasználásig.

Megnéztem a macaronokat, úgy láttam, hogy bőrös a tetejük, így a sütőt előmelegítettem 140 fokra.  Betettem az első tepsit, 8 percig sütöttem és azt nem mondom, hogy tökéletes lett, de lett talpa a kis édes habcsókoknak.

Gyorsan betettem a másik tepsit is. Két perc után ránéztem és meglepődve láttam, hogy úgy felfújódtak, mintha piskóta tésztából lennének. Újabb két perc után kilukadtak és leeresztettek mint a lufik (nem mutatom meg a retteneteket...). Na, ekkor jött a fejfájás. Most mi van? Az első tepsi jó, a másik nyolc perc múlva meg nem? Végig gondoltam mit ronthattam el, de csak arra jutottam, hogy az első tepsit az asztalhoz csaptam kétszer miután a habzsákból kinyomkodtam a kis köröket, a másikat pedig elfelejtettem. Lehet, hogy annyi légbuborék maradt bennük az egyébként is párás levegő miatt? nem tudom, rejtély...
És itt elkövettem a következő hibát. Mivel volt még tojásfehérjém gyorsan bekevertem még egy adagot. A cukorszirupot most vízzel főztem. Amikor öntöttem a mixerbe, az ujjamra csapódott belőle, azonnal hólyagosra égette, később meg (komolyan, mint egy óvodásnak) a tál szélén megdermedt cukor elvágta a kezemet amikor felkaptam, hogy elmosogassam. Aztán míg ragtapaszt kerestem a fürdőszobában a macaronok túl is sültek rendesen.... nem tudom, mikor fogok megint sütni, de az az adag, ami jól sikerült mennyei lett a vanília krémmel. Félsiker...