Burgundi marharagu

Azt hiszem az egyik leghíresebb marharagu Julia Child nevéhez fűződik. Akik látták a Julie&Julia című filmet, azoknak legalábbis biztosan. A nagy gonddal előkészített szuper étel, ami szénné ég a sütőben......
Házi vágású marhahúst kaptunk, volt benne egy csodás ragunak való darab, nekem is egyből ez a burgundi ragu jutott róla eszembe. Emlékeztem rá, hogy Tejbegríznél remek leírás van róla. Hasonlóan készítettem én is:


Hozzávalók:

• egy szelet kolozsvári szalonna
• kb. 1-1,2 kg marhahús
• egy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1-2 babérlevél
• 4-5 szál kakukkfű
• só, bors
• 1 ek. paradicsompüré
• 2 ek. liszt
• 1 nagyobb szál sárgarépa
• fél kg gomba
• 8-10 db ecetes hagyma
• fél liter száraz vörösbor
• fél liter marhahúsleves
• kevés szárított vargánya

Elővettem a jó nehéz vaslábasomat és feltettem a tűzre. Levágtam egy szép szelet szalonnát, felkockáztam és egy evőkanál olívaolaj kíséretében a meleg vaslábasba tettem. Lassan kiolvasztottam a szalonna utolsó csepp zsírját is.

Amíg a szalonna sült a húst 2x2 cm-es kockára vágtam és a nedvességet leitattam róla.

Megpucoltam egy szép fej vöröshagymát és egy nagyobb szál sárgarépát.

A közben megsült szalonnát kiszedtem a zsiradékból és helyére tettem a hús negyedét. Nagy lángon körbepirítottam, kiszedtem, majd még három részletben a maradék húst is megkapattam.

Közben a hagymát finomra vágtam, a répát pedig vastag karikára szeleteltem.

A sütőt 170 fokra előmelegítettem.

Amikor kiszedtem az utolsó adag húst, a visszamaradó zsiradékban a hagymát és a répát pirítottam meg, ráreszeltem a fokhagymát is. Ezután az üvegesre sült hagyma tetejére tettem a húst, a szaftjával együtt és meghintettem a liszttel. Állandó kevergetés mellett 1-2 perc alatt lepirítottam. Felöntöttem a húslevessel és a borral, beletettem a paradicsompürét, a babérleveleket, és a kakukkfüvet, valamint egy hirtelen jött ötlettel egy kevés szárított vargányát is. Sóztam, borsoztam, jól összekevertem és hagytam, hogy a ragu felforrjon. Végül az edényre rátettem a tetejét és betoltam a közben felforrósodott sütőbe.

3 órára magára hagytam, igaz, kétszer óvatosan átkevertem és meg is kóstoltam, hogy elég ízes-e.

Amíg a ragu a sütőben sült a gombát megmostam és mivel közepes nagyságúak voltak negyedekre vágtam. Egy serpenyőben felolvasztottam egy evőkanál vajat és a gombákat nagy lángon átpirítottam rajta. 

3 óra után levettem az edény tetejét, a hús kellően puha volt ekkorra, a szaft is majdnem teljesen besűrűsödött. A raguhoz adtam a gombát és az átöblített, lecsepegtetett ecetes hagymát is. Fél órára visszatoltam a sütőbe, de már nem fedtem le. 

Krumplilángossal készítettem, ami eszerint készült, annyi különbséggel, hogy közvetlenül sütés előtt a tésztát kissé kilapítottam.

Hagymás-mustáros tarja steak krumplival

Szeretjük a tarját, elég gyakran sütök, akár egyben, akár szeletelve. Sokszor sütőben, de időnként serpenyőben a gázon, mint ezt a mostani változatot is.

Hozzávaló:

• 6 szelet (kb. 2 cm vastag) tarja
• 3 fej hagyma (sonka lilahagymát használtam)
• mustár
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 zöldpaprika
• 1-2 paradicsom
• olívaolaj
• 1 ek. vaj
• só, bors, őrölt kömény
• 1 ág rozmaring
• 1 pohár száraz fehérbor
• 2 dl alaplé vagy víz
• 0,5 dl tejszín

A húst megmostam, a nedvességet leitattam róla, majd minden szeletet sóztam, borsoztam és meghintettem egy kis őrölt köménnyel. Ezután 1-1 kanál mustárt kentem minden oldalára.

Egy nagyobb (28-30 cm átmérőjű) teflon lábasban olívaolajat melegítettem, adtam hozzá 1 ek. vajat és a húsokat nagy lángon elősütöttem benne. Egyszerre csak 2-2 szeletet, amennyi kényelmesen elfért benne.

Amikor az összes hús kisült visszatettem mindet az edénybe (most már mehetnek szorosan) és a tetejére szórtam a karikára vágott hagymát, a szeletekre vágott paprikát és a negyedekre vágott paradicsomot és a finomra aprított fokhagymát. Rádobtam a rozmaringágat, ráöntöttem a bort és az alaplevet, majd lefedtem az edényt. Közepes lángos kb. egy órán át pároltam, néha megfordítottam a húsokat. 

Amikor puhára párolódtak, sültek, kiszedtem, és a visszamaradt szaftba öntöttem a kevés tejszínt. Ha a leve nagyon elforrt volna, akkor önteni kell hozzá egy kevés vizet vagy alaplevet. 

Visszatettem a húsokat, megvártam, amíg egyet forrt és elzártam alatta a lángot.

Amíg a hús sült a burgonyát is elkészítettem. 

Hozzávalók:

• 1 kg burgonya
• só, bors
• őrölt kömény
• negyed mk. szárított fokhagyma (vagy 1 g friss lereszelve)
• fél mokkáskanál őrölt paprika
• 2 nagyobb ág rozmaring
• 3-4 ek. kacsa vagy libazsír (esetleg olívaolaj)

A burgonyát meghámoztam és cikkekre vágtam. Annyi vízben, ami bőven ellepte forrástól számítva 4 perc alatt előfőztem. Amikor a víz felforrt adtam hozzá 1 tk. sót.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Amíg a krumpli főt a zsiradékot elkevertem a fűszerekkel és a finomra aprított rozmaringgal.

A burgonya főzővizét leöntöttem (de megtartottam a következő kenyérsütéshez) és a krumplira öntöttem a fűszeres zsírt. Óvatosan összeráztam, de nem baj, ha kissé összetörik, annál ropogósabbra sül.

Egy nagyobb sütőlemezt alufóliával kibéleltem, a krumplit szétterítettem rajta és a forró sütőbe toltam. Kb. 15-20 perc alatt sült jó ropogósra.

Tálaláskor a húst meglocsoltam az ízes szafttal. A ropogósra sült burgonyával és kovászos uborkával tálaltam, de paradicsom salátával is mennyei.

Cukkini tallérok fűszeres hússal töltve

Ezeket a tallérokat aznap készítettem, amikor a cukkini lasagne-t. Ki kellett találnom ugyanezekből az alapanyagokból egy tej és gluténmentes fogást is.
A szép nagyra nőtt cukkinik között volt egy kis formás is, azt kb. 3 mm vastagságúra szeleteltem és kissé besóztam, majd pár perc múlva leöblítettem és papírtörlővel leszárítottam.
A lasagne-hoz készített fűszeres darálthúsból tettem egy -egy kis kanállal egy cukkini karikára, majd befedtem egy másikkal. Óvatosan keményítőbe forgattam, ügyeskedni kellett, hogy ne essen szét.
Egy tojást, 2 ek. rizslisztet, 2 ek. kukoricalisztet, pici sóval és annyi szódavízzel, amivel palacsintasűrűségű masszát kaptam alaposan elkevertem.
Ezután következett megint az ügyeskedés. Próbáltam két fogpiszkálót szúrni a töltött cukkinibe, és úgy mártani a masszába, de ez csak akkor működött volna, ha sokkal, sokkal több masszát készítek. Ezért egy villára ültettem egy karikát, óvatosan megmártottam, a tetejére egy kanállal locsoltam a masszából, majd a villával emeltem az olajba, arról meg óvatosan lecsúsztattam.
Ropogósra sütöttem, majd papírtörlőre szedtem, hogy a felesleges olajat felszívja.
Természetesen hagyományos sörtésztával is lehet sütni, és ha a tej sem kizáró hozzávaló, akkor a tölteléket sajttal össze lehet fogatni....
Cukkini helyett padlizsánnal is nagyon jó lehet.
Nagyon szerettük...

Narancsmázas kacsasült

Az a baj a vasárnapi ebédekkel, hogy nincs idő fotózni őket, így sokszor lemaradnak a receptek még akkor is, ha valami nagyon finom került az asztalra. De a vasárnap az vasárnap, nem tartom illendőnek megvárakoztatni a családot a szépen megterített asztal mellett. Így aztán a kutyafuttában készült képek többnyire kukában végzik, a receptek meg maradnak cetlin (a cetlik meg persze elvesznek...). Ez a kacsasült annyira jó lett, hogy a nem túl jó fotó ellenére is megmutatom.
Számtalan formában, variációban készítettem már narancsos kacsát, de eddig egyik sem hagyott mély nyomot bennem. Ez a variáció viszont, amikor a puhára párolt kacsára csak a sütés legvégén kerül máz amitől különösen szép és ropogós lesz a bőre, na ez elnyerte a tetszésünket.
Egész kacsám volt itthon, egy meglehetősen jókora, négy és fél kilós példány. Ezt a termetes madarat feldaraboltam (nem kis munka volt), a mellét, a combokat és a szárnytövet lesóztam és félretettem. A többi részéről lenyúztam a meglehetősen hájas bőrt, azt feldaraboltam és kisütöttem a zsírját, tökéletes reggeli volt.
A bőrétől megfosztott csontos húsból levest főztem.
A lesózott húsokat egy sütőtálba tettem. Adtam mellé egy fej cikkekre vágott vöröshagymát, egy fej gerezdekre szedett fokhagymát, friss kakukkfüvet és rozmaringot. Rámertem egy merőkanál levest és felöntöttem annyi kacsazsírral, ami ellepte a húst. Lefedtem az edényt és 150 fokos sütőben puhára pároltam.
Előkészítettem egy tepsit. kibéleltem alufóliával, arra ráfektettem egy rácsot. A megpuhult kacsahúsokat kiszedtem a zsírból, és a rácsra fektettem. Bőven megkentem őket mázzal, majd 200 fokos légkeveréses sütőben ropogósra, pirosra sütöttem őket.
A mázhoz elkevertem 3 ek. narancslekvárt egy gerezd zúzott fokhagymával, egy kb. 3 cm-es gyömbért is belereszeltem, adtam hozzá egy evőkanál magos mustárt és kevés őrölt csilit, valamint 2 ek. száraz sherryt.
Körete röszti és narancsos édeskömény saláta volt.
A rösztihez héjában félig megfőztem kb. egy kiló krumplit, de nem mértem pontosan. Langyosra hűtöttem, megpucoltam, majd nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá zúzott fokhagymát és két egész, felvert tojást. Egy kisebb csokor petrezselymet is felaprítottam és a masszába kevertem. Egy serpenyőben kevés olajat melegítettem, a krumpliból evőkanálnyi halmokat szedtem és mindkét oldalát ropogósra sütöttem.
A narancsos édeskömény salátához egy nagyobb fej édesköményt legyalultam. Két narancsot meghámoztam  ( a fehér részeket is levágtam róla), majd egy éles késsel kifiléztem. A narancshúst az édesköményhez adtam.
Az öntethez egy fél lime levét, egy teáskanál mézet, egy csipet sót és kevés őrölt színes borsot elkevertem, adtam hozzá olívaolajat is és a narancsos édesköményre öntöttem.

Grillcsirke

Szerintem nem sok ember van (persze a húsimádók között), aki ne szeretné a grillcsirkét. Mi legalábbis nagyon oda vagyunk érte. Emlékszem, a szüleim annak idején vásároltak egy böhöm nagy grillsütőt. A nyársra két csirkét lehetett felhúzni és csak kellő türelem kellett a tökéletes grillcsirke kivárásához. Nagyon jól dolgozott a masina, de eszméletlen volt az áramfogyasztása.
Grillcsirkét sütőben sem nehéz készíteni, de egy kis odafigyelést igényel. Ahhoz, hogy ne száradjon ki és legyen élvezhetetlen megfelelő hőmérsékleten kell sütni és kellő mennyiségű zsiradékkal kell bekenni.
 Én mindig tömködök a hasába valamilyen zöldséget, vagy gyümölcsöt is. Egyrészt nagyon jó ízt ad a húsnak, másrészt meg szépen megtartja a formáját.
Most édeskömény, fokhagyma és citrom volt a töltelék. Zöldfűszere pedig a kakukkfű.
Két, egyenként kb. másfél kilós csirkét vásároltam. Nem, nem eszünk meg egyszerre ennyit, de a hideg sültcsirke is mennyei, ráadásul remekül lehet más ételekhez is felhasználni. A gyerekeim imádják tortillába tekerni, vagy valamilyen salátának elkészíteni.

A két csirkét alaposan megmostam, majd papírtörlővel szárazra töröltem. Kívül, belül megszórtam sóval és borssal.
A combok és a mellek fölött fellazítottam a bőrt. Egy kb. fél csomag puha vajat (8- 10 dkg) elkevertem néhány ág friss kakukkfűvel (a levélkéket lehúztam az ágról) és a vaj nagy részét a fellazított bőr alá tuszkoltam. A maradékot a bőrére kentem.
Félbevágtam egy egész fej fokhagymát és egy citromot. A csirke hasába gyömöszöltem. Egy édesköményt megtisztítottam és négy darabba vágtam, egy-egy negyed ment a citrom és a fokhagyma mellé.
Egy tepsi aljába tettem egy rácsot. Ráfektettem a csirkéket. A mellüket meglocsoltam kevés olívaolajjal.  Öntöttem a tepsibe egy fél pohárka fehérbort.
180 fokra előmelegített sütőbe toltam, légkeveréssel. 15 percig sütöttem ezen a hőfokon, majd 160 fokra (légkeverés) mérsékeltem a hőt. Újabb 20 perc után megfordítottam őket, most a hátukkal felfelé sültek 20 percig.
Végül megint fordította rajta és még kb. 15-20 percig pirítottam.
Egy hústűvel ellenőriztem, hogy átsültek-e. Ha a mell és a comb legvastagabb részébe szúrva tiszta folyadék csorog a húsból, akkor készen van. Ha rózsaszín a lé, akkor tovább kell sütni.
A pipiket félretettem pihenni. A tepsin összegyűlt léről lekanalaztam a zsír nagy részét. A maradékot felmelegítettem és elkevertem egy tk. étkezési keményítővel és kb. fél dl tejszínnel.  Átszűrtem és mártásos csészében kínáltam a hús mellé.
Körete kusz-kusz volt aszalt sárgabarackkal és édesköménnyel, a fiúknak sült krumplival.

Tökéletes vasárnapi ebéd.

Márton napi libasült

" Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik'" - tartja a néphagyomány.

Márton nap épp a Karácsonyt megelőző negyven napos nagyböjt előtti nap. A néphagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon lehet utoljára bőségesen étkezni. Ráadásul ez a nap volt az első, amikor a földműves munkák befejeződtek és a gazdák, a munkások megpihentek, amit nagy mulatsággal, bőséges lakomával ünnepeltek és mivel a libák is ekkorra érték el a magfelelő súlyukat, libalakomákat csaptak. Ezen a napon csapolták meg először az újborok hordóit.
Toursi Szent Márton a mai Szombathely területén született 316-ban. Még katonaként megosztotta egyszer a köpenyét egy koldussal egy különösen hideg téli napon. Azon az éjszakán megjelent álmában Jézus.
Amikor később püspökké szentelték volna annyira érdemtelennek tartotta magát a címre, hogy elbújt egy libaólban. A libák azonban nagy ricsajt csaptak, így megtalálták és püspökké avatták. Nevéhez számtalan legenda fűződik.

Biztos ami biztos, ma mi is libát ebédeltünk. A szinte kötelező lilakáposzta helyett gyömbéres-vörösboros körtével és krumplipürével.
Sokan félnek a liba sütéstől, pedig nem kell, nem olyan bonyolult elkészíteni.
Én zöldségágyon szeretem sütni. Most is megtisztítottam egy szép szál sárgarépát, egy paszternákot, három-négy darab szárzellert, két fej hagymát, gerezdekre szedtem egy egész fej fokhagymát és előkészítettem pár szem aszalt szilvát. Friss kakukkfüvet és rozmaringot. Sót, borsot, és kevés majoránnát, valamint egy pohár száraz bort.
A libacombokat alaposan megtisztítottam, megmostam, leszárítottam. Mindet bedörzsöltem sóval, borssal, majoránnával. Egy nagy, fedeles sütőtál (vaslábos) aljába tettem a nagyobb darabokra vágott zöldségeket, közé némi libaháj darabka is került, mert épp volt itthon. Ráfektettem a libacombokat, közé szórtam az aszalt szilvát, aláöntöttem a bort és lefedtem az edényt. 130 fokos sütőbe toltam és kb. két és fél-három órán keresztül pároltam. A libacombok nagyságától függ. Az enyémek igen szépek, 37 dekásak voltak, három óra alatt omlósra párolódtak. Eddig előző nap is elkészíthetjük a sültet, én is így tettem, majd hagytam az edényben kihűlni, ezután hidegre tettem.
Másnap, vagy amikor enni szeretnénk, kivettem a libacombokat és a zöldségeket a zsírból és egy alufóliával bélelt sütőlemezre sorakoztattam őket. Forró sütőbe toltam és ropogósra sütöttem a bőrüket. A hús csodálatosan omlós, a bőre pedig fantasztikusan ropogós lesz. Én a kacsát is így sütöm.
míg sültek elkészítettem a köretet. A krumplipüré hagyományosan, tejszínnel és vajjal készült. A vörösboros körtéhez meghámoztam három nagy körtét és cikkekre vágtam. Egy serpenyőben megolvasztottam két-három evőkanál mézet és kissé karamelizáltam. Amikor szép aranyszíne lett rádobtam a körtéket és átforgattam. reszeltem rá egy darabka friss gyömbért, adtam hozzá kevés rózsaborsot és pici csiliport, valamint egy csipet sót. Ráöntöttem egy pohár vörösbort, majd egy kanál balzsamecet szirupot is adtam hozzá. Lassú tűzön, a körtéket többször megforgatva pár perc alatt összefőztem, míg a lé egészen besűrűsödött, de arra ügyeltem, hogy a körték roppanósak maradjanak.

Mustban pácolt kacsacomb

Első számú kedvenc lett. Ez valami eszméletlenül jó!
Általában nem szoktam pácolni a kacsacombot, egyszerűen beleteszem egy vaslábosba, dobok mellé hagymát, fokhagymát, fűszereket, öntök rá sört és lassú tűzön puhára párolom, sütöm. Így is mennyei.
Most viszont volt itthon rengeteg szőlő, három-négy féle volt vegyesen. Közte  fehér és lila szemű egyaránt. Kiválogattam a már nem túl szépeket és gyümölcscentrifugán kifacsartam a levét. Jó fél liter, hat deci lett.
Négy kacsacombot és hat, jókora kacsa szárnytövet megmostam, megtisztítottam, szárazra töröltem. Beletettem őket egy jókora cseréptálba, két szép lilahagymát cikkekre vágtam, és 6 gerezd fokhagymával közé raktam.Szórtam rá szemes borsot, majd a gyönyörű lila mustot ráöntöttem. Egy napra hűtőbe tettem.
Másnap a húst kiszedtem, besóztam, bedörzsöltem majoranával és egy vaslábosba sorakoztattam őket. Pucoltam friss lila-, és fokhagymát, azokat is közé raktam. A pácléből annyit öntöttem alá, hogy a hús feléig érjen, az edényt lefedtem. Betoltam a 200 fokos sütőbe, jó félóráig ilyen magas hőfokon, majd további két-két és fél óráig 150 fokon sütöttem. Végül levettem az edény tetejét és lepirítottam.
A visszamaradt levet leszűrtem, a hagyma egy részét átpasszíroztam és beforraltam. Aki szereti a végén adhat hozzá egy kanál tejszínt is.
Köret az elmaradhatatlan lilakáposzta volt. Ehhez egy kis fej káposztát elnegyedeltem, vékonyra szeltem. Egy lila sonkahagymát is vékonyan felkarikáztam, egy birsalmát is vékony szeletekre daraboltam. Ha nincs birs, jó az alma is. Az egészet egy lábosba tettem, csorgattam rá két-három evőkanál mézet, szórtam rá sót, borsot és kakukkfüvet. Öntöttem alá egy pohár száraz vörösbort, majd fedő alatt, időnként átforgatva puhára pároltam. Végül kevés ecettel is meglocsoltam.
A gyerekek kedvence pedig a krumplifánk. Ehhez héjában megfőztem 4 közepes méretű krumplit. Kihűtöttem, megpucoltam és alaposan összetörtem. Dagasztógép táljába tettem, öntöttem hozzá kb. ugyanannyi lisztet, két tojás sárgáját, két evőkanál tejfölt, egy teáskanál sót és kevés tejet. Végül a tetejére morzsoltam 3 dkg élesztőt. Elindítottam a gépet és egy könnyű, fánktésztához hasonló tésztát dagasztottam. Alaposan beliszteztem a deszkát és a kissé ragadós tésztát kiöntöttem rá. Ujjnyi vastagra lapogattam a kezemmel és kb. 5 cm-es fánkszaggatóval kiszaggattam. Letakartam egy ruhával és hagytam kelni 30 percig. Ezalatt egy nagyobb lábosban 3-4 ujjnyi vastagon olajat melegítettem. A megkelt tésztákból egyszerre nem túl sokat, nekem öt darab fért el lazán egymás mellett, a forró olajba tettem és mindkét oldalát pirosra  sütöttem. Az olaj közepesen forró legyen. Ha van elég helyük a fánkok maguktól megfordulnak amint kész az egyik oldaluk.
Ünnepi étek!

Csibemáj baconban fokhagymás aszaltszilvával

Hű, rendkívül izgalmas volt a végjáték a Segítsütin! gyönyörű végeredmény született, majd egymillió forintot sikerült összegyűjtenünk, eddig. Eddig, mert hamarosan jönnek a fix áras, egy-két ezer forintos ajándéktárgyak, amikre érdemes lecsapni, nagyon jók lesznek! 

Az én sütim 27 ezer forintért kelt el, már nagyon várom, hogy jelentkezzen a nyertes! 

Köszönjük!

Egy kis feszültségoldónak összedobtam a licit utolsó órájában a vacsorát. Mire megpucoltam a fokhagymákat és a szilvákba tuszkoltam el is telt az idő, mire ropogósra sült már nem is fáztunk, jól felmelegítette a konyhát.

A recept rém egyszerű, és nagyszerű. Régebben fokhagyma nélkül készítettem, később egy makói ismerősöm tanácsára kipróbáltam azzal és nagyon bejött. 

Elkészítés:

Kb. 1 dl vörösbort felmelegítünk és 10-15 dkg aszalt szilvát megáztatunk benne. Félretesszük hűlni.

Ahány szem szilvánk van, annyi gerezd fokhagymát megpucolunk.

A csirkemájat megtisztítjuk, megmossuk, leszárítjuk. Bacon szeletekbe tekerjük és egy tűzálló tálba tesszük.

A szilvát leszűrjük, a bort felfogjuk. A mag helyére nyomjuk a fokhagymát és a csirkemáj közé rendezzük a megtöltött szilvákat.

Ráöntjük a bort, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, bőségesen megszórjuk őrölt borssal és 180 fokos sütőbe toljuk. Ropogósra sütjük.

Csirkemell ropogós kukoricabundában

Szegeden pár hónapja nyílt egy új bevásárlóközpont, benne azzal a bizonyos csirkés gyorsétteremmel. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek azonnal megrohanták, az én fiaim is nagyon szeretik, a többi szülőtől tudom, hogy szinte kihagyhatatlan náluk is ha Szegeden járnak. Pár hete dolgunk volt a bevásárlóközpont közelében, a kisfiam természetesen ott szeretett volna enni. Vett ropogós csirkemell menüt, mit tudom én, mi volt a neve (én inkább a mellette lévő török büfét részesítettem előnyeben). Ránéztem a tálcájára mikor mellém ért és dobtam egy hátast, három mini csirkemell, csicsogó, halvány bundában, pár szem, kétségtelenül szép sült krumplival, és szerintem kissé vizezett üdítővel igen csak húzós áron. Kértem tőle egy falat húst, hát nem ájultam el tőle, de megígértem neki, hogy ezután én is fogok ilyet készíteni. Régen, amikor kisebb volt, sűrűn sütöttem, főként mikor próbálkoztunk egy ideig a gluténmentes diétával, de azután elmaradt, már nem is emlékezett rá. Azóta viszont szinte hetente kell sütnöm. Hétvégére is leadta már a rendelést.

A recept pofon egyszerű, azt hittem, szinte mindenki ismeri, de olyan sokszor mondtam el mostanában, hogy muszáj inkább leírnom.

Kell hozzá csirkemell, valamilyen grill fűszer, ha csípősen szeretik, akkor kis őrölt chili, de lehet egyszerűen csak fokhagymával is ízesíteni, vagy csak sóval és borssal. 

Kell hozzá joghurt. Én a görög joghurtot részesítem előnyben, az jó sűrű, szépen bevonja a húst.

Kell hozzá natúr reggeliző kukoricapehely, a Dm-ből szoktam beszerezni a bio változatot. Régebben lehetett boltokban is kani, de ma már csak az édesített fajtával találkozom.

A csirkemellet kis szeletekre vágom. A hús aljáról leesik egy kis darab, na akkorára. Befűszerezem, tálba teszem és leöntöm joghurttal. Csak annyival, ami szépen bevonja a húst. Hagyom állni 1-2 órán keresztül.

Ezalatt a kukoricapehely felét kávédarálón vagy késes aprítóval finomra darálom, olyanra, mint a zsemlemorzsa. A másik felét csak durvára töröm. A kettőt összekeverem.

A bepácolt húst ebbe a keverékbe forgatom. Nem kell a joghurtot lehúzni róla, erre rátapad a kukorica és rendkívül jó ízt ad neki. Így nem kell sem lisztet, sem tojást használni a panírozáshoz. 

A húsokat egymás mellé fektetem egy tálcára és hagyom állni, kb. 20-30 percig, hogy a kukorica kissé megpuhuljon a joghurttól, különben keményre sül, feltöri a szájpadlást.

Ezután kétféle módon lehet eljárni. Vagy hagyományosan, bő olajban sütjük ropogósra, vagy vékonyan kiolajozott tepsire fektetjük és forró sütőben, félidőben megfordítva megsütjük. Ez kétségtelenül diétásabb, az előző kétségtelenül finomabb. lehet választani.

Valamilyen mártogatós illik hozzá Én leginkább házi majonézt készítek, amibe édes chiliszószt keverek. 

Tényleg függőséget okoz!

Pikk-pakk majonéz: 

Húsos batyucskák

Amikor először kezembe vettem a Tészta Varázs című könyvet, és a hátulján megláttam ezeket a kis batyukat, egyből beléjük szerettem. Annyira látványos, hogy nem a szokásos módon fektetve készítette el, mint a hagyományos empanadast, hanem állítva, ami engem a kínai gőzölt batyukra emlékeztet. Elsőként került a listámra, számtalan töltelék variáció, édes és sós egyaránt megfordult a fejembe hozzá.

A hétvégén vörösboros tyúkot készítettem, szokás szerint kissé eltúlozva az adagot. Ettük vasárnap, anyósomnak is küldtem, ettük hétfőn, de még mindig maradt egy tisztes adag. És bár mennyei volt, harmadnap már nem igazán kívántam. Megjegyzem, régen tudtam négy főre főzni, de mostanában menzai méreteket ölt a mennyiség nálam. Egy barátnőm szerint túlteng bennem a gondoskodási hajlam, vagy az előző életemben állandóan éheztem...

Szóval, a maradék fölött tanakodtam, mit is tegyek vele, amikor beugrottak ezek a kis batyuk. Így a húst leszedtem a csontról, késes aprítóba tettem a sűrű szaftjával és a vele sült zöldségekkel együtt és kissé összezúztam. Remek kis töltelék lett belőle.

A töltelékhez nem is írok receptet. Kiváló a maradék főtt vagy sült húsok felhasználására. A húst összeaprítjuk, teszünk mellé sült vagy főtt zöldségeket, esetleg főtt tojást, kapribogyót, stb... ha szaftos, akkor mindenképpen kell a szaftjából is hozzá, hogy ne legyen száraz, ha csak sima főtt hús, akkor tejföllel, joghurttal, vagy tejszínnel, esetleg paradicsommal lehet lazábbá tenni. Tényleg csak a képzelet szabhat határt.

No de a tészta! Az valami remek. A könyv pate brisée tésztáját készítettem el. Tökéletes tészta, olyan, amiből érdemes egy adagot a fagyasztóban tartani, mert ezer felhasználási módja lehet. 

Hozzávalók:

• 250 g finomliszt
• 1 tk. finomsó
• 1 csipet cukor
• 150 g vaj felkockázva
• 1 tojás
• 1 ek. hideg tej

A szerző kézzel készíti a tésztát. A lisztet átszitálja, elkeveri benne a sót és a cukrot. A munkafelületre önti, közepébe mélyedést készít, ide teszi a puha vajat, a tojást és a tejet. Az ujjhegyével dolgozza össze, míg morzsalékos tésztát kap.  Ezután a tenyerével simára dolgozza.

Én az egyszerűbb utat választottam most. A késes robotgépembe készítettem a lisztet, a sót és a cukrot, valamint a felkockázott vajat. Morzsásra kevertem, majd hozzáadtam a tojást és a tejet. Összeállítottam a tésztát.

Fóliába csomagoltam és fél órára hűtőbe tettem. Légmentesen lezárt dobozban a hűtőben egy hétig, a fagyasztóban három hónapig eláll.

A lehűlt tésztát szilikon lapon 2 mm vastagra nyújtottam:

  A legnagyobb fánkszaggatóval köröket szaggattam belőle, amiknek a közepébe egy-egy teáskanál tölteléket tettem.

 Felhajtottam a tésztát és az ujjammal szorosan összenyomkodtam a szélét:

Sütőpapírral bélelt tepsire ültettem őket, és 30 percre ismét hűvösre tettem:

Ezalatt a sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A tésztát lekentem tojásmázzal, amihez egy tojássárgáját elkevertem egy evőkanál tejjel. 18 perc alatt sültek szép pirosra.

Langyosan a legfinomabb.

Mángold krokett

Bár rettenetesen pocsék lett ez a gyorsan készített kép, mégis megmutatom. A recept ugyanis nagyon jól variálható, ráadásul remek lehetőség maradék sült vagy főtt hús felhasználására.
Használhatunk hozzá bármilyen zöldséget, én most mángoldot választottam, de lehet kelkáposzta, spenót, kínai kel, stb....
Pontos mennyiségeket nem is fogok írni, nem szoktam ugyanis méregetni.
Ehhez a kroketthez a mángoldon kívül most nyers, füstölt sonkát választottam.
A mángoldot leforráztam, hideg vízzel leöblítettem, majd alaposan lecsepegtettem és apróra vágtam. Egy vastagabb szelet, kissé szárazabb kenyeret késes aprítóba tettem és morzsásra őröltem (helyette lehet áztatott zsemle vagy kenyér is). Egy darab sonkát is ledaráltam.
Tálba tettem a sonkát, az apróra vágott mángoldot, a kenyeret. Sóztam, borsoztam, ütöttem rá egy tojást és annyi tejfölt adtam hozzá, amivel fasírt szerű masszát kaptam. Kis rudakat formáztam belőle, majd lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgattam őket.
Kevés olaj, vaj keverékén ropogósra sütöttem. Házi ketchupot adtam hozzá.

Vörösboros kakas (coq au vin)

Néhány nappal ezelőtt a férjem egy kakassal állított haza. Szerencsére nem élő jószággal, de így is a sokk volt az első reakcióm. Nem szeretem a kakast, legalábbis eddig nem szerettem. Lelki szemeim előtt most is egy hatalmas kukori képe jelent meg, ami másra nem jó, csak hogy bográcsban végezze, ahol hosszú órákon keresztül fogom főzni, hogy ne törjön bele a fogunk. De ez a kakas kicsi volt és gyönyörű sárga, igazi kapirgálós. Olyan, ami boldogan uralkodhatott a baromfiudvarban, csakhogy a balga a gazdáin is uralkodni akart, így levágásra ítéltetett. Mivel boldogan élt, kedvére kapirgálhatott, a húsa is ízletesebb, így a franciák nagy klasszikusát, a vörösboros kakast készítettem belőle. Na meg egy fazék fantasztikus húslevest, az aprólékából.

A vörösboros kakast nem cifráztam, a lehető legegyszerűbben készítettem el.

Hozzávalók:

• kakas (vagy nagyobb tyúk, gyöngytyúk)
• szalonna
• kevés liszt
• kevés vaj
• só, bors
• kakukkfű, babérlevél
• 1 szál sárgarépa
• 20-25 dkg apró gomba
• 4-5 apró lilahagyma (sonkafajta)
• 1 üveg száraz vörösbor

A kakast feldaraboltam, az aprólékból felkészítettem a levest, a kettévágott combokat, a szárnyakat és a négy darabba vágott mellét beliszteztem. Egy serpenyőben megpirítottam a kockára vágott bacont, a kisült szalonnát félretettem. A visszamaradt zsiradékhoz kevés vajat adtam, majd a belisztezett húsdarabokat pirosra sütöttem benne. A húsdarabokat áttettem a tefal cocott edényembe, de remek egy vaslábas vagy cserépedény is. Az ízes zsírt ráöntöttem, a húsra szórtam az egész gombafejeket, a vastag karikára vágott sárgarépát, az egészben hagyott hagymákat. Sóztam, borsoztam, bele tettem a kakukkfüvet és a babérleveleket is. Felöntöttem egy üveg száraz borral, burgundi a legjobb, majd a lefedett edényt 180 fokos sütőbe toltam. 2 óra alatt omlósra sült a hús, a szaft pedig csodásan besűrűsödött.

Zsemlegombóccal tálaltam. Ehhez három-négy zsemlét kockára vágtam, majd egy mélyebb serpenyőben egy-két evőkanál olajon megpirítottam. Míg pirult készítettem egy sűrűbb palacsintatésztát. 2 tojást kevés sóval, három-négy evőkanál liszttel és kevés tejjel jól elkevertem. Egy kis csokor apróra vágott petrezselymet is adtam hozzá, majd beleforgattam a megpirult zsemlekockákat. Félórára félretettem. Egy nagyobb fazékban vizet forraltam, majd vizes kézzel gombócokat formáztam a masszából. 15-20 percig főztem őket, olvasztott vajra szedtem és körbe pirítottam őket.
Tyúkból is mennyei:

Nagygombóc vagy Tikiknédli

Kereszt szüleim egy Bácsalmáshoz közeli kisfaluban élnek, egészen pontosan Kunbaján. Gyerekkoromban amikor hazalátogatott a család (így mondtuk, haza, mert a nagyszüleim is arrafelé éltek), egyszerre az összes testvér gyerekestől, férjestől, feleségestől, gyakran vártak minket ezzel az igen csak kiadós étellel. Ez egy sváb eredetű, arra a tájra jellemző egytálétel. Ők Nagygombócnak hívják, de a Bácsalmási turisztikai lapon Tikiknédlinek említik.
 Be kell vallanom, akkoriban nem igazán szerettem, mi gyerekek inkább csak a gombócokat ettük a tetejéről. Az ugyanis különösen finom, ahogy belefő az aljába a káposzta, a hús, a kolbász. Ma már viszont szívesen készítem. Nem könnyű étel, egy pohárka pálinka mindenképpen javasolt előtte!
Elkészíteni roppant egyszerű.
Hozzávalók:

• 1 kg savanyú káposzta
• 1 kg oldalas
• 1 szál füstölt kolbász
• 1 fej hagyma
• só, bors
• babérlevél
• őrölt pirospaprika

Knédlihez:

• 3 dl langyos víz
• 50 dkg liszt
• 2 tk. só
• 1 ek. olaj
• 1 tk. cukor
• 2 dkg élesztő

Finomra vágom a hagymát, majd kevés olajon puhára párolom. Ráteszem a kissé kimosott káposztát, zsemleszínűre pirítom. Megszórom kevés őrölt paprikával (az eredeti recept nem írja, de nekem szebb a színe, jobb az íze tőle), a káposzta közé nyomkodom a feldarabolt, jó húsos oldalast, majd felengedem annyi vízzel, ami épp ellepi. Sózom, borsozom, beleteszem a babérlevelet és lefedve kb. egy órán át főzöm.

Ezalatt elkészítem a tésztát. A hozzávalókból bedagasztom, majd duplájára kelesztem. Ha megkelt 5 egyenlő darabra vágom, kis cipókat formázok belőle.

A megpuhult káposzta közé teszem a feldarabolt kolbászt, majd a tetejére ültetem a gombócokat. Egy konyharuhát bevizezek a fazékra terítem, majd a fedőt is visszateszem rá. Kb. 40 percig hagyom, ezalatt a tészta készre párolódik.

Tálaláskor tejfölt adok mellé.

Provance-i csirke levendulás sárgabarackkal

Nem csak a sárgabarack, de a csirke is levendulás volt. A provance-i fűszerkeverék ugyanis tartalmaz levendulát, csak valamiért nálunk nem. De erről már azt hiszem írtam a bagettnél, ami provanci fűszeres hagymával készült.

Lehet friss vagy szárított fűszerkeveréket is használni. A csirkét vagy csirkecombot befűszereztem, majd egy kevés fehérbort aláöntve megsütöttem.

A levendula és a sárgabarack szerintem nagyon szeretik egymást. Ha nincs friss, mint most lehet befőttet is használi. Néhány evőkanál mézet karamelizáltam, beleszórtam egy tk. szárított levendulát, végül beleforgattam forgattam a sárgabarkokat. Befőttnek csak annyi kell míg átmelegszik.

Különleges, nagyon finom étel, érdemes kipróbálni.

Rántott hús

Végre megérkezett az igazán jó idő, bár ha engem kérdeztek, nekem ez már kicsit sok is. Meglehetősen nyűgösen viselem a kánikulát, a főzéshez is kevésbé lelkesen viszonyulok. Ilyenkor kiteszem a teraszra az olajsütőt vagy az asztali grillt és ott készítek valami gyors ebédet.

Ma az olajsütőt fogtam munkára és a mindenki általt kedvelt, de sokak által leszólt rántotthúst sütöttem. Mondjon bárki bármit én bizony szeretem ezt a panírozott húst, bármikor vevő vagyok rá, ráadásul  bő olajban sütve, akármilyen rettenetesen hangzik is ez a mai modern gasztronómiában. Legfeljebb retrónak nevezem, az úgyis olyan népszerű. És ha már a retrónál tartunk. Kimaradt némi tojás, sajnáltam kidobni, eszembe jutott a tojással elkevert morzsa, amit szintén kisütöttek bő olajban (volt valami neve is, de arra már nem emlékszem), gyerekkoromban igen népszerű volt. Az én anyukám csak ritkán készített, mi nem rajongtunk érte, de emlékszem, amikor a keresztszüleimnél vendégeskedtünk micsoda harc folyt azért az egy darabért. Az gyerekeim sem ájultak el tőle, de férjem nagyon örült neki.

Hogy tovább fokozzam a hangulatot egy árnyékos fa alá terítettem, piros kockás abrosszal, fatányéron. A hús mellé természetesen sültkrumpli és kovászos uborka is járt, a felnőtteknek egy pohár sörrel, a gyerekeknek bodzalével.

Őzcomb cseréptálban sütve

A rettenetesen béna kép ellenére, higgyétek el, ez egy igazán finom étel volt. Az őzpörkölt után most őzcombot sütöttem, féltem tőle, de sokkal jobb lett, mint azt gondoltam. Ezután bátrabban fogok majd neki a maradék őzhúsoknak.

Vörösboros páclevet készítettem neki, elég volt egy nap pácolás a két kilós őzcombnak.
Páclé:

• 1 l víz
• 5 dl vörösbor
• 1 vöröshagyma
• 2 fokhagyma
• 2 szál sárgarépa
• 2 petrezselyem
• 1 paszternák
• 1 kisebb zeller
• 1 tk. szemes bors
• fél citrom héja
• pár szem borókabogyó
• 2 babérlevél

A húsról lefejtettem az összes hártyát. A páchoz megtisztítottam a zöldségeket, nagyobb darabokra vágtam, majd a vízzel, a borral és a fűszerekkel harminc percig lassú tűzön főztem. A húst egy üvegtálba (vagy porcelánba) tettem, ráöntöttem a forró páclevet. A lének el kell lepnie. Megvártam, míg kihült, majd szorosan lefóliázva a hűtőben pihentettem egy napig. Ha öregebb a hús 3-4 napig is lehet pácolni, időnként érdemes megforgatni benne a  húst.

Másnap kivettem a léből, megtűzdeltem füstöltszalonnával, megsóztam, majd kevés olajon elősütöttem. A cseréptál aljára szedtem a zöldségeket, erre fektettem az elősütött húst, öntöttem alá kevés páclevet és a hideg sütőbe toltam. 220 fokra állítottam a sütőt, egy óra múlva megfordítottam a húst, a sütőt visszavettem 190 fokra. Két óra alatt omlósra, puhára sült. Kivettem és egy fóliával letakarva pihentettem.
A zöldségeket és a pecsenyelevet egy szűrőn átpaszíroztam, majd egy kevés tejföllel felforralltam. Mustárral és pici cukorral ízesítettem.
Körete burgonyafánk volt:

• 3 közepes burgonya (kb. 25 dkg)
• 30 dkg liszt
• 1 tk. só
• 3 ek. olaj
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• pici cukor

A burgonyát héjában megfőztem, majd lereszeltem. Az élesztőt felfutattam egy kevés cukros tejben. Az összes hozzávalót egy tálba tettem, összegyúrtam, majd pihentetés nélkül ujjnyi vastagra nyújtottam. Kb. 5 cm átmérőjű korongokat szaggattam ki belőle, egy ruhával letakarva egy órán át pihentettem őket. Ezután bő, forró olajban pirora sütöttem a fánkokat.

A húshoz remekül illett a rebarbara csatni.

Őzpörkölt dödöllével

Őz húst kaptunk. Első gondolatom az volt, hogy mennyire sajnálom, én soha nem lőnék le egyetlen állatot sem, őzikét meg pláne nem, hogy megegyem. Igaz, tőlem a csirkék is bottal kapirgálnának öregségükre, képtelen lennék levágni őket. Tudom, tudom, hogy mindenkinek azt kellene megennie amit saját maga nevel fel, termel meg, de... Inkább a közeli tanyáról megveszem a nénitől a konyhakész kapirgálós csirkét, gyöngyöst, kacsát. Őzikére visszatérve, szegényt már lelőtték, a húsa pedig gyönyörű volt.  Egy részét eltettem sütni, a többit pedig feldaraboltam pörköltnek.

Szétnéztem a neten, hogyan készítik mások. Az első amit megnyitottam, Horasz receptje volt. Tovább nem is kerestem, annyira egyezett az elképzelésemmel. Talán az arányok mások kicsit.

Hozzávalók:

• 2 kg őzhús
• 1 ujjnyi vastag szelet húsos szalonna
• 3 fej vöröshagyma
• 2 szál répa
• 2 szál petrezselyem
• 1 zeller
• 1 nagyobb zöldpaprika
• 2 paradicsom
• 2 babérlevél
• só, bors, őrőlt kömény
• őrőlt pirospaprika
• 2 dl száraz vörösbor

A kockára vágott hagymát és a felkockázott szalonnát kevés zsíron sütni kezdem, majd hozzáadom a lereszelt répát, gyökeret, zellert, a feldarabolt paprikát, paradicsomot. Megsózom és fedő alatt puhára párolom. Ráteszem a húst, összeforgatom és megvárom, míg levet enged. Annyi vízzel engedem fel, ami épp ellepi a húst, sózom, fűszerezem és fedő alatt puhára főzöm. 4 óra kellett mire megpuhult annyira, hogy rátehessem az őrőlt paprikát. Ehhez félrehúzom először a tűzről, megvárom míg a zsiradék a tetejére jön fel, ezután hintem meg a paprikával. Rövid ideig várok, míg a paprika színe kioldódik a zsiradékban, majd visszateszem a tűzre és tovább főzöm, kb. 20 percig. Ekkor ráöntöm a bort és pár percig rotyogtatom. A pörkölt szaftja szépen besűrűsödik.

És ha már vadpörkölt, akkor dödölle véleményem szerint a legmegfelelőbb köret. Kisgyerek korunkban az apukám sokszor énekelte nekünk ezt a gyermedalt:

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle

Ettél belőle.

Kertbe mentek a tyúkok,

Mind megették a magot.

Fogalmam sem volt akkor, mi az a dödölle, azt hittem, csak valami kitalált szó. Az első őrségi nyaralásunkkor találkoztam vele először. Napokig ettük, vadpörkölthöz, vagy csak önmagában tejföllel, fantasztikus étel. Régen a szegények eledele volt. Ugyan egyszerű elkészíteni, de kissé fáradságos munkával jár. A receptjét még azon a bizonyos nyaraláson diktálta le egy ottani néni. Mennyiséget nem tudott mondani, hiszen nem receptből, hanem a nagymamájától tanulta.
A meghámozott krumplit ( kb. 50 dkg-ot) vékonyan felszeletelem, majd annyi hideg vízben teszem fel főni, ami épp nem lepi el. Fedő alatt egészen puhára főzöm, az a jó, ha szétmegy a krumpli. Egy krumplinyomóval összetöröm, sózom, a vizet nem szabad leönteni róla. Ezután lisztet öntök hozzá, annyit, amitől jó kemény lesz a tészta (kb. 30 dkg). Egy fakanállal simára keverem (végig a tűzön tartva) egészen addig, míg a lisztszemek eltünnek és elválik a lábas falától. Karizom erősítő munka. Egy serpenyőben zsiradékon hagymát pirítok, erre szaggatom egy kanál segítségével a krumplis tésztát. Mindkét oldalát pirosra pirítom.

Töltött gőzölt tészta

Ildikó kérésére készült ez a tészta. Vagyis csak majdnem. Ildikó egy calzonéhoz hasonló, pörkölt maradékkal töltött tésztát keresett. Mivel nem volt maradék pörkölt, darálthúsból készítettem egy tölteléket, pörkölt ízesítéssel. Ezt akartam tésztába tölteni, majd sütőben kisütni. Épp töltögettem a tésztákat, mikor a férjem kérdezte, mi lesz ebből. A válaszra láttam egy enyhe fintort, de nem mondott semmit. Folytattam a tészták készítését, de közben járt az agyam, mit is készítsek neki, aminek örülne. Bevillant, hogy mi lenne, ha a tészták egy részét gőzölném és valami szafttal tálalnám. Így csak a fele tészta került tepsire, másik felét elektromos párolóba tettem és 15 percig gőzöltem. Mártásnak pörköltszaft lett volna jó, de nem volt, így összedobtam egy lecsót. Csakhogy én nem szeretem. Így a felét turmixba tettem, átszűrtem, majd tejföllel összeforraltam.

Végül lett egy gőzőlt és egy sütőben sült tészta, lett egy lecsó és egy sűrű mártás. A gőzölt tésztának sikere lett a felnőtteknél (Nelly barátnőmnek is tetszett, aki villámlátogatást tett nálam, a férjem azóta is emlegeti), a sütőben sütött tészta a gyerekeknél tarolt. Annyira, hogy mire fotózni akartam nem is volt. Pedig tudják a szabályt, addig nem eszünk, míg nincs kép!

A tészta egyszerű kelttészta volt:

• 60 dkg finomliszt
• 2 tk. só
• kb. 3,5 dl víz
• 2 ek. olaj
• 1 tk. cukor
• 2 dkg élesztő

Kenyérsütőgépben dagasztattam, majd hagytam duplájára kelni. Pizza tészta lágyságúnak kell lennie. Lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságúra nyújtottam, majd ezzel a valamivel kiszaggattam, a közepére halmoztam a tölteléket és összezártam.

 

Felét sütőpapírral bélelt tepsire ültettem, lekentem felvert tojással. Addig pihentek, míg a sütő bemelegedett 180 fokra. Kb. 15 perc alatt sültek készre.

Másik felét elektromos párolóedénybe tettem és 15 percig gőzöltem. Ehelyett lehet egy fazékban vizet forralni, a tetejére szorosan egy ruhát kötözni és erre tenni a tésztákat. Egy tállal leborítva szintén 15-20 percig gőzölném.

A töltelék lehet pörkölt maradék, amiből a húst apróra kell vágni, vagy ledarálni. A visszamaradt szaftból és kevés tejfölből annyit tenni hozzá, hogy sűrű, kenhető legyen.

Vagy darálthúsból készíteni egy tölteléket:

• 50 dkg darálthús
• 1 közepes fej hagyma
• 1 g fokhagyma
• só, bors
• őrőlt kömény
• paprika, paradicsom
• őrőlt paprika

A hagymát finomra vágtam, kevés olajon megpároltam. A szeletekre vágott paprikát, paradicsomot is hozzáadtam, majd a darálthússal sütöttem tovább. Sóval, borssal, őrőlt köménnyel ízesítettem. Megszórtam őrőlt pirospaprikával és saját levében puhára pároltam. Ha szükséges, kevés víz mehet alá. Végül elkevertem tejföllel.

A mártáshoz hagyományos módon lecsót készítettem. Felét turmixoltam és tejföllel összeforraltam.

Jó kis ebéd lett.

Rakott krumpli

Tudom, hogy a rakott krumpli nagyon népszerű, illik szeretni. Nos, én nagyon sokáig nem szerettem. Próbáltam, újra és újra, de nekem egyszerűen nem jött be. Nem értettem, hogy miért ez a nagy rajongás érte.

Egészen addig, míg valaki megemlítette, hogy ő a krumplit nem főzi, hanem süti. Ha jól emlékszem, még aznap kipróbáltam így, és láss csodát, a rakott krumpli szinte első számú kedvenc lett. Pedig olyan minimális a különbség. Főtt krumpli helyett sült krumpli ( a bevitt kalória különbségre nem gondolunk). De a végeredmény egészen más. Így már szerintem is megérdemli a rajongást.

A krumplit csak félig, egészen halvány sárgára sütöm. Minden mást ugyanúgy, mint a főtt krumplival. Egy sor sült burgonya, erre a felkarikázott tojás, erre a házi füstölt kolbász. Só, bors, tejföl. Megint krumpli, tojás, kolbász. Tetejére is sült krumpli és sok-sok tejföl. Sütőben összesütöm, hagyom állni egy ideig, és lehet enni. Nyáros jó kis ecetes-cukros saláta jár hozzá, télen szilva befőtt. Bűnösen jót tudunk enni belőle. 

Jól fotózni viszont nem lehet, legalábbis nekem. 

Paradicsompestóval töltött csirke

Most ez a kedvencünk. Ezt a pestót kentem már többször is csirkecombra, legutóbb pedig csirkemellre. Utóbbi a győztes. Mindig többet készítek, hogy maradjon egy kenyérhez való adag is, de a férjem megtalálja és bekanalazza csak úgy magában (brrr... ) vagy pirítósra kenve. Nelly barátnőmtől kaptam egy hatalmas üveg aszaltparadicsomot, előtte meg Macus látott el vele, így egyelőre szem előtt hagyom neki. Egyszer csak marad majd annyi, hogy kenyérben végezze. És ha már ennyira szereti, ezt készítettem neki a szülinapjára is.


Hozzávalók a pestóhoz:

• kb. 15 db olajban eltett aszalt paradicsom
• 1 fokhagyma
• 1  chili ( 1 tk. Erős Pista)
• friss rozmaring
• 5 dkg fenyőmag (mandula)
• 5 dkg parmezán
• kb. 1-1,5 dl olaj amiben a paradicsom volt vagy olíva
• só, bors

Először a fenyőmagot pirítom meg egy száraz serpenyőben. Amikor nem kaptam fenyőmagot, mandulával is nagyon jó volt. A lecsöpögtetett paradicsomot apróra vágom, lereszelem a fokhagymát. Ezután az összes hozzávalót botmixerrel pürésítem, közben adagolom hozzá a fűszeres olajat. Sűrű krémnek kell lennie.

A csirkemelleket vékonyra verem, kevés sóval, borssal meghintem, majd megkenem a pestóval. Feltekerem és szeletelt baconbe csomagolom. Jénai edénybe teszem, öntök alá egy kis pohárka fehérbort, letakarom fóliával. 180 fokos sütőben sütöm kb. 30-40  percig, majd fólia nélkül míg szép piros lesz. A levét átöntöm egy edénybe és beforralom, végül kevés tejszínt adok hozzá.

Körete tejfölös, snidlinges krumpli volt. A kockára vágott burgonyát puhára főztem, leszűrtem. Dobtam rá egy darabka vajat, 3-4 ek. tejföl, kevés tejszínt. Összetörtem, de ügyeltem, hogy darabos maradjon. Apróra vágott snidlinget kevertem bele.