Pácolt retek

Új kattanás nálam ez a pácolt retek. Amolyan gyors, nyári savanyúságként lehetne jellemezni, gyönyörű pink színű, ropogós különlegesség (azt nem mondom, hogy csodás illatú ....)

Pillanatok alatt elkészíthető és a hűtőben sokáig eltartható, bár 5 nap után már nem annyira ropogós, de addigra el is fog fogyni. Szendvicsre, sültek mellé, hamburgerbe, salátákba is kiváló ugyanis.

Hozzávalók:

• 1 csésze víz
• fél csésze alma vagy borecet
• 1 tk. só
• 2-3 ek. méz
• 2 csomag piros retek

A retket megmossuk és vékony karikára szeljük, vagy gyaluljuk.

Egy kisebb lábasba mérjük a vizet, az ecetet és a sót, majd addig melegítjük, amíg a só elolvad benne. Ezután hozzáadjuk a mézet, elkeverjük és a meleg levet a retekre öntjük. kihűtjük és máris fogyaszthatjuk.

Így, egyszerűen is remek, de fűszerekkel még izgalmasabbá tehetjük. Adhatunk hozzá csilipelyhet, mustár vagy koriander magot, ánizsmagot, de szerintem egy kis gyömbér is nagyon feldobná.

Retek helyett lehet lilahagymával, édesköménnyel, sőt szerintem sárgarépával is próbálkozni, de a szárzeller is remek lehet pácolva. Vagy ezek keverékét is el tudnám képzelni egy grillezett csirkemell köreteként....

Eperlekvár akácvirággal

Az eperlekvár vagy dzsem az egyik kedvenc lekvárom, talán azért is, mert vele kezdődik a befőzési szezon. Nem szoktam egyszerre sok 10 kiló epret eltenni, inkább csak kilónként készítem, különböző ízesítésekkel. Nagy kedvenc a rebarbarás eperlekvár, vagy a levendulás, de én rajongok a csilis vagy a bazsalikomos változatért is.
Az elmúlt napokban készítettem akácitalt, a bodzalé mintájára, fantasztikusan finom, nekem jobban is bejön mint a bodza, pedig azt is eléggé szeretem. Innen jött az ötlet, hogy kipróbáljam az akácos dzsemet, és bizony nagyon ütős, végleg felkerül a listára.

Hozzávalók:

• 1 kg eper
• 0,5 kg 2:1 koronás befőzőcukor
• 4-5 fürt akácvirág

Mint mindig, a befőzés az üvegek sterilizálásával kezdődik. Alaposan elmosogatom a kis üvegeket, majd félig megtöltöm őket vízzel. Beteszem a mikroba és a legmagasabb fokozaton 8-10 percig forralom.

Közben megmosom az epret, gondosan átválogatom és lecsepegtetem. A kisebb szemeket félbe, a nagyobbakat negyedekbe vágom és egy gondosan elmosogatott edénybe teszem. Az akácot is leöblítem és leszedem a virágokat a száráról. Az eperhez adom. Végül ráöntöm a cukrot és felteszem főni. megvárom, amíg felforr, majd közepesre veszem a lángot és 8-10 percig főzöm a lekvárt. Közben ha nagyon habzik óvatosan leszedem a habját.

Próbaként a levéből cseppentek egy porcelántányérra, ha megdermed a lekvárt azonnal a forró üvegekbe töltöm.

Az üvegeket lekötöm egy celofánnal, majd egy szintén gondosan elmosogatott kupakot tekerek rá. Ezután 5 percre fejtetőre állítom a lekvárokat. 

Végül gondosan bebugyolálom őket több réteg takaróval, hogy lassan hűljön ki, azaz száraz dunsztba teszem. 

3-4 nap múlva felcímkézve mehetnek a kamrapolcra.

Akácvirág helyett használhatunk bodzavirágot is!

Paradicsomos csilidzsem

Nagyon megörültem, amikor a kedvenc termelőmnél gyönyörű csiliket láttam meg a helyi piacon. Rögtön eszembe jutott a paradicsomos csilidzsem, aminek a receptjét a Szakácsok könyvéből vettem. Pár éve főztem utoljára, azóta nem, pedig nagyon szeretjük. Dupla adagot készítettem, jó lesz majd gasztro ajándéknak is.
A csili azért rendesen elbánt velem, bár kesztyűben magoztam és aprítottam, ég a bőröm így is tőle...

Hozzávalók:

• 1 kg jó érett paradicsom
• 8 db csili
• 8 gerezd fokhagyma
• 4 hüvelykujjnyi friss gyömbér 
• 6 ek. halszósz
• 60 dkg cukor
• 2 dl alma vagy vörösborecet

A paradicsomokat leforrázzuk, majd hideg vízbe mártjuk és lehúzzuk a héjukat.

A fokhagymát megtisztítjuk, a gyömbért megpucoljuk és mindkettőt felszeleteljük.

A csilit félbevágjuk, kiszedjük a magokat és felaprítjuk.

A csilit, a fokhagymát, a gyömbért és a paradicsom felét turmixoljuk, a paradicsom másik felét felkockázzuk. 

Egy fazékba tesszük őket, hozzáadjuk a halszószt, a cukrot és az ecetet. lassú tűzön addig főzzük, míg besűrűsödik és szép fényes lesz. Ez nekem kb. 2 óra volt. Közben gyakran kevergetjük, a vége felé szinte állandóan, nehogy lekapjon.

Kis üvegeket sterilizálunk, beleszedjük a dzsemet., lekötjük, kupakot csavarunk rá, pár percre fejreállítjuk, majd szárazdunsztba tesszük. 

Sültekhez, halakhoz, sajtokhoz, szendvicsekbe ajánlott.

Őszibarack csatni (chutney)

A héten három adagot főztem ebből az őszibarack csatniból (chutney), egyrészt mert annyira jó, másrészt mert annyira jó lesz majd karácsonyi gasztro ajándéknak. Mondjuk mikor meséltem a barátnőmnek róla, és el is magyaráztam neki, mi is az, akkor csak annyit mondott, hogy furcsa ízlésetek van, lekvárral eszitek a sülthúst....
Valóban, a csatni állagában hasonlít a lekvárhoz, ráadásul hidegen is fogyasztják, de ízében azért messze van tőle. Ez ugyanis egy fűszeres, édes, savanyú, többnyire csípős szósz, ami eredetileg mangóból vagy más trópusi gyümölcsből készült, de ma már zöldségekből is készítik. Dél-Ázsiából származik. Húsokhoz, sajtokhoz, szendvicsekbe kiváló.
Mindhárom adagba többféle barackot tettem, került bele érettebb kopasz, kicsit keményebb fehér húsú és sárga húsú barack is, sőt a mai adagba gumibarackot vettem. Ezt őszintén szólva eddig nem ismertem, de az biztos, hogy most már vadászni fogom. Tömör, gyönyörű sárga húsú fajta, hihetetlen zamattal. Befőttet is ebből fogok eltenni, nem puhul el. Egyetlen hátránya van, sajnos nem magvaváló...

Hozzávalók:

• 1/2 csésze barnacukor (125 ml)
• 1/2 csésze kristálycukor
• 1/2 csésze almaecet
• 1 lila sonkahagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 5 cm friss gyömbér
• 1 db kisebb chili
• 1 db piros húsospaprika
• 5 dkg mazsola
• 1 mangó (elhagyagyható)
• 1 kg őszibarack
• 1 mk. őrölt kardamom
• 1 mk. kurkuma

Elővettem a gyönyörű piros vaslábasomat (na jó, ez lényegtelen, a lényeg a nagyobb fazék..), és belemértem a cukrokat, valamint az ecetet. Hozzáadtam a finomra vágott hagymát, csilit, apróra kockázott piros húsú paprikát (kápiát használtam), a lereszelt fokhagymát és gyömbért, és a mazsolát. Feltettem a tűzre és lefedve 30-40 percen keresztül főztem, lassú tűzön. 

Míg főtt megpucoltam a barackot, kimagoztam és apró kockára vágtam. Ha nehezen jön le a barack héja, forró vízbe kell mártani 1-2 percre, majd hidegbe, ezután könnyedén le lehet húzni.

A közben kissé besűrűsödő szószhoz adtam a barackot, a kurkumát és a kardamomot és most már fedő nélkül főztem további 30-40 percig, míg kellően besűrűsödik. Közben gyakran kevergettem, nehogy lekapjon. 

Az utolsó adaghoz már nem tettem mangót, helyette egy almát reszeltem bele rögtön a legelején, úgy is tökéletes lett.

Míg a szósz főtt kisebb üvegeket kimostam, csírátlanítottam, majd az elkészült csatni beleszedtem. Lekötöttem celofánnal, rácsavartam a kupakot és fejre állítottam pár percre, végül vastag takarókba bugyoláltam és ott hagytam kihűlni, azaz dunsztoltam.

Kardamom helyett lehet fahájjal, csillagánizzsal, szegfűszeggel, vagy egyszerre ezekkel is ízesíteni. 

Szörp (most eper) hidegen

Nem vagyunk nagy szörp fogyasztók, a bolti aromákkal és egyéb rémségekkel telepakolt szörpöktől pláne nem jövünk lázba, de egy jó házi szörp azért más. Amikor először kóstoltam a férjem nagynénjének csodás szörpjét azonnal rajongójává váltam. Persze rögtön a receptről faggattam és legnagyobb meglepetésemre hideg készítésű szörpről mesélt.
A szörp készülhet málnából, eperből, ribizliből, szederből, áfonyából, fekete ribizliből, sőt meggyből is.
Persze úgy a leggazdaságosabb, ha saját gyümölcsünk van, de most az eper viszonylag barátságos áron kapható, így érdemes belőle még akkor is elkészíteni, ha a gyümölcsöt vásárolni kell hozzá.

Hozzávalók:

• 2 kg gyümölcs (most eper)
• 1,5 l víz
• 2 tk. borkősav
• 1/2 mk. szalicil (én nátrium benzoátot használtam) 
• 2,5 kg cukor

A gyümölcsöt alaposan megtisztítjuk, megmossuk.

Egy tálba öntjük és kézzel alaposan összenyomkodjuk (én botmixerrel is rámentem), elkeverjük a borkősavval, a tartósítószerrel s a vízzel. letakarjuk és hűvös helyen egy napig állni hagyjuk.

Másnap egy mélyebb edénybe (én azt a műanyag vödröt használtam, amiben a multik narancsot árulnak) mérünk két és fél kiló cukrot.

A masszát egy tüllzacskóba öntjük és a cukor fölé lógatjuk. (Én a  vödörre tettem egy szűrőt, amit kibéleltem egy tüll darabbal amit egy régi függönyből vágtam. beleöntöttem a masszát, majd a tüllt összefogtam, elkötöttem és fellógattam. A vödör a cukorral persze végig alatta volt. A szűrőre tovább már nincs szükség.)

Két-két és fél napig hagyjuk lógni és kicsepegni a gyümölcslevet a cukorra. közben néhányszor megkeverjük, hogy a cukor felolvadjon.

Végül tisztára mosunk üvegeket, sterilizáljuk, tartósítószeres vízben átöblítjük, majd a szörpöt beletöltjük. Lekötjük és azonnal a kamra polcára tesszük. Persze, ha azt szeretnénk, hogy maradjon belőle télire is, akkor érdemes jó mélyen elrejteni, vagy igen nagy mennyiséget készíteni....

Kb. 4,5 liter szörpöt kapunk, legalábbis az eperből nekem ennyi lett. 

Narancsos sütőtöklekvár

Az idén jó hosszúra nyúlt a sütőtök szezon. Már augusztus legelején megjelent a piacokon és még mindig lehet kapni.
Ajándékba kaptam pár napja egy szép nagy zsákkal, egy részéből lekvárt készítettem. Finom lett, de az én ízlésemnek kissé édes, persze a férjem szerint viszont épp így a jó. Legközelebb azért kóstolgatva adom hozzá a cukrot. A hozzávalók közé már kevesebbet is írok.
Hozzávalók:

• 2 kg megtisztított tök
• 6 nagyobb narancs
• 3 citrom
• kb. 10 cm hosszú gyömbér
• egy tk. vanília őrlemény (vagy egy rúd kikapart magja)
• kb. 60 dkg cukor

Egy szép nagy tököt tisztítottam meg, Épp két kiló lett a húsa. Felkockáztam és egy nagyobb edénybe tettem. Kifacsartam a narancsok és a citromok levét, a tökre öntöttem, ráreszeltem a gyömbért és hozzáadtam a vanília őrleményt is. Fedő alatt puhára pároltam. 

Amikor megpuhult hozzáadtam a cukrot, felforraltam és botmixerrel pürésítettem. Most már állandó kevergetés mellett főztem, míg kellően be nem sűrűsödött. Nem kellett sok idő neki, kb. 5 perc alatt készen lett. 

Sterilizált üvegekbe töltöttem, celofánnal, majd az üveg kupakjával lezártam. Az üvegeket 5 percre fejre állítottam, majd száraz dunsztba tettem hűlni.

Nagyon jó volt a frissen sült fánkhoz, de foszlós fonott kalácson is megállta a helyét.

Fügés szilvacsatni (chutney)

Vettem a piacon szép, nagy szemű szilvát, betettem a kamrába, aztán pár napig el is felejtkeztem róla. Ezalatt viszont igen csak beérett, puhább lett, amit az én drága gyermekeim már nem szeretnek, így lett belőle csatni. Mivel volt itthon pár szem fügém is, fügés csatni. És mivel épp volt egy fél vanília is a kezem ügyében, fügés, vaníliás csatni és mivel szeretem az édes-csípős-savanyú kombinációt csili is került bele.
És mivel mindez a vasárnapi ebédfőzés közben jutott eszembe, helyhiány miatt nem gázon készült, hanem sütőben.

Hozzávalók:

• 1 kg szilva
• 3-4 szép füge
• egy alma
• 1 lilahagyma
• 2 g fokhagyma
• 1 ek. reszelt gyömbér
• egy csili
• fél rúd vanília
• 15 dkg cukor
• 2 dl ecet (én sherry ecetet használtam, de jó a vörösbor vagy balzsamecet is)
• só, bors

Egy cseréptálba készítettem az összes hozzávalót. Először a finomra vágott lilahagymát, a reszelt fokhagymát és gyömbért, a kimagozott és apróra vágott csilit, erre a megmosott és negyedelt fügét, a meghámozott és apró kockára vágott almát, és a negyedelt szilvát. Megszórtam a cukorral, aláöntöttem az ecetet. Egy fél vanília rudat kettéhasítottam és anélkül, hogy kiszedtem volna a magját, azt is az edénybe dobtam. Egy fakanállal összekevertem és 200 fokos sütőbe tettem. Jó két óra alatt sült sűrűre, sziruposra, közben kb. fél óránként átkevertem. 

Míg sült kisebb üvegeket kimostam, és a mikróban sterilizáltam. A forró fűszeres lekvárt az üvegekbe szedtem, pár percre fejre állítottam, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Levendulás eperdzsem

Sárgabarackból szoktam levendulás dzsemet főzni, de mivel úgy tűnik, az idén nem hogy levendulás, de még hagyományos sárgabarack lekvár sem lesz, így az eperrel párosítottam a levendulát. Tökéletesre sikerült a házasság.
Még van eper, virágzik a levendula, lehet próbálkozni, biztos vagyok benne, hogy senki sem fogja megbánni!
Az elkészítése roppant egyszerű.
Hozzávalók:

• 1kg eper
• 30 dkg cukor
• 1 csapott ek. citromsav
• 1 tk. levendula
• 1 cs. 3:1 zselésítőpor

Az epret a citromsavval, a cukorral és a szárított levendulavirággal felteszem főni.  4-5 perc forralás után, amikor már alaposan habzik, leszedem a habját, majd hozzáadom a zselésítőt, amit előzőleg 2 ek. cukorral elkeverek. Újabb fél-egy percig forralom és azonnal sterilizált üvegekbe töltöm (a tisztára mosott üvegeket kb. egyharmad részig megtöltöm vízzel és a mikró legmagasabb fokozatán 3-4 percig melegítem). Lezárom befőző fóliával, majd rácsavarom a kupakot és 5 percre fejre állítom. Ezután száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Ugyanezzel a módszerrel készítettem az idén bodzás, rebarbarás, narancsos és egy kis üveg csilis ízesítésűt is.

Kaptam a húgomtól egy Levendulamanót. Ugye milyen helyes?

Bodzazselé variációk

Nagyon rendes volt a férjem, mert a múlt héten olyan helyen dolgozott, aminek a közelében egy szép nagy bodzás van és nem felejtkezett el rólam. Amikor látta, hogy mekkora örömet szerzett az első adaggal, minden nap hozott belőle. Folyamatosan gyártottam az italokat, de szörpöt nem készítettem, mert tavaly sikerült annyit főznöm, hogy maradt még belőle.
Helyette kipróbáltam a bodzazselét. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak így önmagában teszem el, nem ízesítem, de nem bírtam ellenállni, muszáj volt kipróbálnom az ízesített változatot is. Epres, levendulás és almás variációk lettek. Sőt egy üveg levendulás-almás zselé is összejött, mivel fél-fél üvegnyi maradt mindkettőből.
A zselét egy adag kész italból készítettem.
Hozzávalók:

• 10-12 bodzavirág
• 1 citrom
• 30 dkg cukor
• 2 ek. citromsav

 A virágok zöld szárát levágtam és egy nagy fazékba tettem ( 5 literes). Rászórtam a cukrot és a citromsavat, rákarikáztam a citromot és az edényt teleengedtem vízzel. Letakartam és 3 napra a hűvös kamrába tettem.

A kész italt leszűrtem, majd feltettem forrni. Kb. egyharmadát hagytam elforrni, így erőteljesebb lett az íze.
A beforralt lé harmadát (nem méricskéltem, csak szemre) átszedtem egy tiszta edénybe, tettem bele egy friss virágot és újra felforraltam. Míg melegedett pár szem epret vékony szeletekre vágtam. Amint forrni kezdett a lé beleöntöttem és egy habverővel simára kevertem egy tasak 3:1 zselésítőt, majd hozzáadtam az eper darabokat is. Csak fél percig hagytam bugyogni, kivettem a virág szárát (a szirmok addigra leváltak róla) majd azonnal üvegekbe szedtem. Lezártam és fejre állítottam őket kb. 5 percre.

Ezután a maradék lé felét szedtem edénybe, tettem hozzá is egy friss virágot, felforraltam, adtam hozzá egy tasak zselésítőt és egy mokkáskanál szárított levendula virágot. Most is csak fél percig főtt, majd ment üvegekbe.

A maradék levet megint felforraltam egy friss virággal, ebbe is ment egy tasak zselésítő és reszeltem bele egy almát. Fél perc forralás után ment az üvegbe.

Száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.
Nagyon finom lett mind, de meglepő módon az almás a legjobb. Az epreshez kellett volna egy kevés plusz cukor, a gyümölcs kicsit savanykásabbá tette, az eredetileg sem túl édes zselét.

Friss házi sajt aszalt gyümölcsökkel

Szegeden a Tejpiacon vettem valami hasonló sajtot. Hazahoztam, megkóstoltuk, finom volt, így mostantól én készítem.
Bár már jó fél éve vettem tejoltót is, még nem mertem használni, így ez a sajt is citromlével készült, mint az indiai paneer. Citromlé helyett használhattam volna ecetet vagy citromsavat is. 4-6 ek. citromlé szükséges 2 liter tejhez.
A sajt elkészítése roppant egyszerű. Nem kell hozzá más, csak házi tej és citromlé. Én négy liter tejet vásároltam, amihez egy citrom levét kifacsartam. Kell hozzá még egy tésztaszűrő és egy tiszta ruha. Én pelenkát használok, de lehet bármilyen sűrű szövésű anyag, egy a lényeg, hogy ne legyen öblítővel mosva. Ehhez a sajthoz kellett keresnem valamit, amibe belenyomkodhatom a friss sajtot, méghozzá rétegezve a gyümölccsel, miközben a leve továbbra is ki tud csepegni. Némi keresgélés után ez a szűrő akadt a kezembe, aminek nagyon jó kis formája van, egyenes, magas falú, sűrű szövésű szita résszel.

Miután mindent kikészítettem egy vastag talpú edényben feltettem a tejet melegedni. Állandóan kevergettem, hogy nehogy lekapjon. Amikor forrni kezdett a citromléből egyszerre csak két evőkanálnyit a tejhez adtam. Innentől kezdve már csak nagyon óvatosan kevertem rajta egyet-egyet, nehogy apróra törjem a kicsapódó túrót.  Addig kell a citromlevet adagolni, míg a különváló savó áttetsző sárgás-zöldes színű nem lesz. ekkor elzártam alatta a lángot és a ruhával kibélelt szűrőbe öntöttem. Egy jó nagy tálat azért tettem alá, mert a savó egy kincs, vétek elpazarolni.  Nagyon egészséges, ráadásul a kenyérsütéshez is tökéletes.
A ruhát óvatosan összefogtam és a nagyja levet kifacsartam a túróból. Vigyázni kell, mert a lé iszonyú forró, én meg is égettem magamat. Itt akár be is fejezhetnénk a munkát, a ruhát felakasztva hagyhatnánk kicsöpögni az összes savót és készen is lenne az édes indiai sajt, a paneer, ami szintén fantasztikusan finom akár grillezve, akár magában, vagy kockára darabolva szószos ételekbe adagolva.
Most azonban folytattam a munkát. A nagyjából kicsepegett túróba egy tk. sót kevertem, ha nem édes ízesítéssel készítettem volna, akkor dupla mennyiségű só került volna bele. A már említett szűrő alá egy tálat tettem, a szűrő alját szorosan kiraktam aszalt szilvával, majd rányomkodtam a fele sajtot, azt kiraktam aszalt fekete cseresznyével, arra pedig rányomkodtam a maradék sajtot.  Éppen tele is lett. Terítettem rá egy darab sütőpapírt, arra tettem egy deszkát, majd arra súlynak egy-két doboz tejet. Hűvösre tettem és másnapig hagytam lecsepegni. Addigra gyönyörűen összeállt, remekül lehetett szeletelni, a szeleteket kevés olívaolajon grillezni.

Aszalt gyümölcs helyett lehet ízesítőnek használni köményt, snidlinget, zöldfűszereket, chilit, szárított hagymát, olajbogyót, stb....

Ketchup

Gyermekem ketchupot eszik ketchuppal. Szólok, hogy ebéd és ő már startol is a kamrába az üvegért. Állandó vitát képez, hogy tele nyomja a tányérját, majd az utolsó falatokat otthagyja, ami persze úszik a piros cuccban, amit már sem félretenni, sem megenni nem lehet, legalábbis a maradék pusztító férjemnek nincs hozzá gusztusa. Erről jut eszembe, máshol is így van, hogy a gyerkőc soha nem eszi meg az utolsó falatokat? Ha csak egy falat is, de biztos marad a tányérján... Mi gyerekkoromban a legjobb falatot hagytuk utoljára.
Vissza a ketchuphoz. Az idén úgy döntöttem, hogy főzök én, legalább egészséges paradicsommal tömi majd magát a gyerek.  Először csak próba adagot késíztettem, hogy lássam milyen lesz a fogadtatás. Nos, a házi ketchup isteni, én, aki csak max. a hamburgerben viselem el, bőszen tunkoltam bele a ropogósra sütött csirkedarabokat. Szerintem többet érdemelne, a ketchup elnevezés annyira lenéző szegénynek....
Hozzávalók:

• 2 kg paradicsom
• 1 db pritaminpaprika (vagy kápia)
• 2 db vöröshagyma
• 6-8 gerezd fokhagyma
• 1 dl ecet (vörösborecet)
• 0,5 dl almaecet
• 200-220 g barnacukor
• 2 ek. mustár
• 1 tk. őrölt szegfűbors
• 1/2  tk. őrölt szegfűszeg
• 1/2 tk. fahéj
• 1 tk. só
• 1 tk. őrölt bors

A hagymát finomra vágtam és kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, átkevertem, majd ment az edénybe a darabokra vágott paradicsom, paprika, cukor, ecet, só, mustár és a fűszerek. Kb. egy órán át főztem lassú tűzön. Ezután botmixerrel pürésítettem, majd sűrű szövésű szűrőn átpasszíroztam. Visszatettem a tűzre és megint csak lassú tűzön, gyakran kevergetve sűrűre főztem. Közben kóstolgattam, előbb egy kevés ecet, később egy kevés cukor kellett még bele.  

A főzési idő eléggé függ a paradicsom levesességétől, én jó sokáig hagytam.

Kimosott üvegekbe töltöttem, lekötöttem, majd pár percre fejre állítottam őket. Addig megágyaztam nekik a hűtőtáskába, majd gondosan betakargatva hagytam a száraz dunsztban kihűlni.

Levendulás sárgabarackdzsem

Tavaly már főztem néhány üveggel kíváncsiságból, az idén viszont a sárgabarack felét így készítettem el, mert annyira, de annyira jó. A sárgabarackot és a levendulát szerintem egymásnak találták ki, és aki megkóstolta ezt a lekvárt kivétel nélkül osztozik a véleményemben. 

Még lehet kapni barackot, bár sietni kell, próbáljátok ki, megéri!

Hozzávalók:

• 1 kg sárgabarack megtisztítva
• 25 dkg cukor
• 1 tk. szárított levendulavirág
• mokkáskanál citromsav
• 3:1 zselésítő

A barackot megmosom, majd forró vízbe dobom. Egy-két perces fürdő után hideg vízbe szedem. Így a gyümölcs húsa szinte kicsúszik a héjából. A kimagozott, megtisztított  gyümölcsöt lemérem, majd hozzáadom a cukrot, a zselésítőt (én Dr.Oetker-t használok), a citromsavat és a levendulát. Alaposan elkeverem, majd állni hagyom míg a cukor elolvad.

Ezalatt megmosom és sterilizálom az üvegeket.

A lekvárt vagy a dzsemet mindig merőkanalanként főzöm ki. Kiveszek egy adagot, felforralom, kevergetve rotyogtatom egy-két percig, majd üvegbe szedem. Következő adag ugyanígy. Amint megtelik egy üveg lekötöm, csavaros tetővel lezárom, majd pár percre fejre állítom. 

Szárazdunsztban hagyom kihűlni. Erre a célra remek megoldás a hűtőtáska. 

Levendulás mentaszörp

A legjobb hűsítő, amit ebben a melegben csak el lehet képzelni. Na jó, pontosítok, a legjobb alkohol mentes hűsítő. Már a sokadik adagot készítem, amint akkora a menta, hogy egy csokorral tudok szedni, máris főzöm a következő adagot.
Hozzávalók:

• 1 kg cukor
• 1 l víz
• 10 -12 levendulavirág (vagy egy csapott ek. szárított)
• 1 jó nagy csokor menta
• 1 ek. citromsav

A vízből és a cukorból szirupot főzök. Elzárom alatt a lángot, és beledobom a mentát, a levendulát és a citromsavat. Lefedem, hagyom kihűlni, majd leszűröm. Ha azonnali fogyasztásra szánom, akkor egyszerűen üvegbe töltöm és a hűtőben tárolom. Ha hosszabb kifutásra készítem, akkor ismét felforralom, üvegekbe töltöm, majd száraz dunsztban hagyom kihűlni. A száraz dunsztoláshoz nagyon jól bevált a hűtőtáska.

Citrommal, jéggel, friss mentalevéllel kínálom.

Levendula esszencia

 Régen esett már szó a levenduláról...Gyönyörűen virágzik végre, lehet készíteni a levendulás édességeket, hamarosan lehet főzni a vele ízesített lekvárokat. A szirup után kipróbáltam a vanília mintájára készülő levendula eszenciát is. Fantasztikusan aromás, illatos lett, amit ugyanúgy tudok használni sütemények ízesítésére, mint a vanília kivonatot.

A recept is hasonló. Egy 2 deciliteres üveg aljára tettem 2 ek. szárított levendulavirágot, majd felöntöttem alkohollal, ami lehet tiszta szesz vagy valamilyen jó minőségű vodka.Már néhány nap után csodás az aromája.

Ezeket nem régen szereztem be. A bal oldali állítólag francia levendula, sokkal nagyobb virággal, mint a jobb oldali hagyományos:

Néhány ajánlat levendulára:

Levendulaszirup
Levendulafagyi
Levendulás pannacotta
Levendulás keksz
Linzerszívek levendulás citromkrémmel
Levendulás-mézes briós
Levendulás házitészta citrommártással

Narancslekvár

 Egy nagyon kedves rokonunktól kaptam ezt a receptet.  Sok narancslekvárt kóstoltam már, de ez eddig a legjobb mind közül.
Az elkészítése nem bonyolult, csak kicsit időigényes, mert három napon át készül, de mindenképpen megéri.
Hozzávalók:

• 6-7 nagyobb narancs
• 2 citrom
• cukor
• fahéj, csillagánizs (elhagyható)

Az alaposan megmosott narancsok héját egy zöldséghámozóval leszedem, ügyelve, hogy véletlenül se maradjon rajta fehér rész. Ugyanígy meghámozok egy citromot is. Egészen vékony kis csíkokra vágom a héjat. A meghámozott narancsokat a fehér részüktől is megszabadítom, majd felszeletelem., ugyanígy a meghámozott citromot is. Lemérem a héjjal együtt és ugyanannyi vízzel felengedem, a másik citrom levét belefacsarom. Letakarom és egy napig állni hagyom.

Másnap felforralom és 20 percig főzöm. Ismét letakarom és egy napig állni hagyom.

Harmadnap lemérem a súlyát, a vízzel együtt, és ugyanannyi cukorral felfőzöm. Én ekkor tettem bele a fűszereket, de ezek elhagyhatóak. Akkor van készen, ha porcelán tányérra cseppentve azonnal megdermed, ez kb. 30 perc.
Sterilizált üvegekbe töltöttem, lezártam, majd 5 percre fejtetőre állítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni. 

Levendulaszirup

Levendulafagyi, levendulás kalács és most levendulaszirup. Levendula mániám töretlen, ötlet még van, levendula lassan elfogy. A szirup csodás, fantasztikus illata van. A színe friss virágból biztosan szebb lenne, de ez már csak jövőre derülhet ki.

Tökéletes vanília fagylaltra csorgatva, megbolondítja a limonádét, de állítólag a vodkát is, bár ez utóbbit még nem kóstoltam. Tökéletes lehet akár a kalács ízesítésére, vagy süteményekbe keverve.

Ötlet innen.

Az én adagom:

• 1 l víz
• 1 kg cukor
• 30 g  levendulavirág (száraz)
• 1 citrom leve

A vizet és a cukrot felforraltam, majd beleszórtam a virágokat. Pár percig forraltam, belefacsartam a citrom levét, majd lefedve állni hagytam,  kb. 15 percig. Leszűrtem, újra forraltam, üvegekbe töltöttem. Hűtőben hat hónapig eláll.

Levendula szörp Sajtkukac Nikinél.

Kiegészítés: másodjára már úgy készítettem, hogy miután elzártam a szirup alatt a lángot facsartam bele kevés citromlevet. Ettől nagyon szép színe lett a szirupnak...

Újabb kiegészítés! Citromlé helyett 1 tk. citromsavat érdemes hozzáadni, na attól lesz gyönyörű színe! Ez az adag egy egész éjszakán át ázott, csak másnap szűrtem le:

Rebarbara csatni

A húgomtól hoztam egy szakácskönyvet, abban volt ez a rebarbara csatni. Egész kevés változtatással készítettem el. Az íze hasonlít a lilahagyma lekvárhoz, hasonlóan is készül.

Hozzávalók:

• 50 dkg rebarbara
• 350 g sötétbarna nádcukor
• 200 ml fehérborecet (vagy balzsamecet)
• 2 közepes fej lilahagyma
• 120 g mazsola (esetleg aszalt áfonya)
• 5 cm friss gyömbér
• fél mk. őrőlt szegfűbors
• 2 tk. só

A rebarbarát megpucoltam, feldaraboltam és egy üvegtálba tettem. Megszórtam egy tk. sóval, majd egy éjszakán át hűtőben pihentettem .

Másnap szűrűbe tettem, leöblítettem, lecsepegtettem. A hozzávalókkal együtt, a mazsola kivételével, egy lábasba öntöttem és  felmelegítettem. Addig főztem, míg lekvár sűrűségű lett, gyakran kevergetve. Ez kb. 1 óra volt. Az utolsó 5 percre adtam hozzá a mazsolát. 

Miután kihült üvegekbe töltöttem. Hűtőben hat hónapig eláll.

Érett sajtokhoz, sült húsokhoz kiváló kísérő.

Szőlőlekvár

Otelló szőlőből főztem ezt a lekvárt. Őszintén szólva eddig eszembe sem jutott, hogy szőlőből lekvárt készítsek, de ezután mindig fogok. Az otelló szőlő és én nem voltunk mindig barátok. Említettem már apukám kertjét azt hiszem többször is, ott volt sok, de akkor nem szerettem. Nem jött be a húzós íze, jobban szerettem a finom édes csemege szőlőt. Volt neki mag nélküli mazsolaszőlője, na az nagyon jó volt. Úgy látszik ehhez is fel kellett nőni. Mostanában sok olyan íz tetszik, amit régen nem ettem meg és sok olyan van, amit régebben szerettem, most meg nem.
A szőlő lekvár roppant egyszerűen készült. Leszemeztem a szőlőt, eredetileg két kilót vettem, de a gyerekeim rájártak, így kicsit megcsappant a mennyisége. Feltettem főni, nem kell alá semmi folyadék, kb. másfél órán keresztül rotyogott, addigra a szemek teljesen megpuhultak, szétfőttek. Ezután egy szitán átpasszíroztam, majd a tiszta gyümölcshúst lemértem. Egy kilóhoz tettem 30 dkg cukrot és egy 3:1 zselésítőt. Felforraltam, majd 3 perc főzés után üvegekbe töltöttem. Celofánnal és csavaros tetővel lezártam, 5 percre fejre állítottam, majd jól bebugyoláltam őket. Ebben a száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Ebből a mennyiségből csak három kis üveg lett, muszáj még csinálnom, remélem kapok még szőlőt. Kicsit kevesebb cukor is elég bele szerintem.
Gyönyörű színe, fantasztikus zamata van.

Nyár illata savanyúság

Tegnap reggel szokás szerint a piacon kezdtem a napot. Nem akartam sok mindent vásárolni, ehhez képest alig bírtam hazajönni. Végre kaptam, pedig már le is mondtam róla, szelt káposztát (és lekvárnak szílvát). Vettem belőle három kilót, és hozzá még paprikát, zöld paradicsomot, uborkát, répát, hagymát. Délután üvegekbe is zártam a nyár illatát, ahogy ezt a savanyúságot elnevezte Andi a Mindemegttén. A receptet néhány éve találtam, azóta nem múlt el úgy ősz, hogy ne készítettem volna el. A savanyúság tényleg a nyár illatát idézi, nagyon szertjük, ropogós, vitaminnal teli csalamádé.

Az eredeti recept csak káposztát, uborkát, paprikát és hagymát ír, de én szeretem benne a répát, zöld paradicsomot is, de volt, hogy apró rózsákra szedett karfiol is került bele, ízlés kérdése szerintem. Szelt káposzta nagyon meggyorsítja a munkát, a Bosch gépem pedig még rövidíti, 10 perc alatt leszelte az összes többi hozzávalót.

Úgy szoktam készíteni, hogy kb. fele mennyiség legyen a káposzta. Most három kiló káposztához három kiló más zöldség került, de ezeket már nem szoktam méricskélni. Került bele négy kígyóuborka, 8-10 paprika, fél kiló zöldparadicsom, 4 hagyma és ha jól emlékszem 6 szál sárgarépa. Miután mindent legyalultam egy jó nagy edényben összekeverem. Nem kell kétségbeesni, ha ez nem sikerül tökéletesen, amint rákerül a só, azonnal összeesik és lehet tovább keverni. Szóval miután nagyjából elkevertem, rászórok:

• 15 dkg tengeri sót
• 35 dkg cukrot

Alaposan elkeverem és hagyom fél-egy órát, hogy levet engedjen. Fél óra tökéletesen elég neki, minél tovább áll, annál puhább lesz a zöldség. Ezután elkeverek:

• 3 dl 20 %-os ecetet
• 2 csapott mokkáskanál nabenzoátot
• 2 csapott mokkáskanál borkénport

A zöldségekre öntöm, alaposan átforgatom. Sterilizált üvegekbe töltöm, szorosan belenyomkodom, majd a levével felöntöm, hogy ellepje. Celofánnal, csavaros tetővel lekötöm és máris mehet a kamra polcra.

Befőzés

Lekvárt szeretek főzni, bár kétség kívül sokkal jobb lenne télen csinálni, nem a szaunára hasonlító konyhában. Úgy terveztem, hogy hajnalban kelek, és kifőzöm a tegnap előkészített gyümölcsöt. Persze a hajnali kelésből nem lett semmi, de a lekvár elkészült. Most csak tíz kiló barackot vettem, majd még kétszer tervezek ugyanennyit, több részletben talán nem olyan vészes.
A barackokat megmostam, majd néhány percre forró vízbe dobtam, onnan hidegbe. Így könnyen le lehet húzni a héját. A megtisztított, kimagozott gyümölcsöt kissé összetörtem, lemértem, minden három kilóhoz adtam egy kiló cukrot. Az összes cukorba kevertem egy teáskanálnyi tartósítószert és egy evőkanál citromsavat. Éjszakára letakartam egy ruhával, majd másnap merőkanalanként kifőztem. Egyszerre két lábaskában rotyog a lekvár, halad, pár perc elég, hogy elfője a levét. Kimosott üvegekbe töltöttem és most dunsztban, vagyis a hűtőtáskában csücsülnek a lassú kihűlésre várva.
Természetesen kóstolót is hagyni kell a fiúknak, a csíkos kalács is elkészült hozzá.
Befőtt készítése nem épp a kedvenc konyhai elfoglaltságom, ezért ahol csak lehet egyszerűsítek vagy gyorsítok rajta, azaz kikerülöm a dunsztolást. A fosztott meggyet még a múlt héten készítettem. Kimagoztam a meggyet, majd egy nagy tálban lecukroztam. Ha jól emlékszem 25-30 dkg cukor kell egy kiló meggyhez, őszintén szólva nem mértem. Kevés rumot is öntöttem hozzá, illetve egy teáskanálnyi tartósítószert is. Jól összekevertem, majd három napig hagytam állni, naponta többször átforgattam. Ennyi idő alatt elolvad a cukor és enged annyi levet, amivel már fel lehet tölteni az üvegekbe rakott gyümölcsöt. Celofánnal, majd csavaros tetővel lezárom és mehet is a kamrapolcra. Ez a meggy remek télen süteményekbe, de levesnek vagy mártásnak is tökéletes.
A másik, dunsztolás nélküli befőtt a sárgabarack. Napon érlelt barackot szoktam eltenni. A megmosott, felezett barackokat szorosan üvegekbe teszem, úgy, hogy egy sor barack, arra jön két evőkanál cukor, barack, cukor, így míg tele nem lesz. Tetejére jön pici tartósítószer, celofán, csavaros kupak, majd kiteszem a napra. 2-3 nap alatt elolvad a cukor és enged annyi levet, ami bőven ellepi a gyümölcsöket.
Az így készített sárgabarack ropogós, kemény húsú marad, bár kétségtelenül sok cukor van rajta. De valamit valamiért....