Vörösboros kakas (coq au vin)

Néhány nappal ezelőtt a férjem egy kakassal állított haza. Szerencsére nem élő jószággal, de így is a sokk volt az első reakcióm. Nem szeretem a kakast, legalábbis eddig nem szerettem. Lelki szemeim előtt most is egy hatalmas kukori képe jelent meg, ami másra nem jó, csak hogy bográcsban végezze, ahol hosszú órákon keresztül fogom főzni, hogy ne törjön bele a fogunk. De ez a kakas kicsi volt és gyönyörű sárga, igazi kapirgálós. Olyan, ami boldogan uralkodhatott a baromfiudvarban, csakhogy a balga a gazdáin is uralkodni akart, így levágásra ítéltetett. Mivel boldogan élt, kedvére kapirgálhatott, a húsa is ízletesebb, így a franciák nagy klasszikusát, a vörösboros kakast készítettem belőle. Na meg egy fazék fantasztikus húslevest, az aprólékából.

A vörösboros kakast nem cifráztam, a lehető legegyszerűbben készítettem el.

Hozzávalók:

• kakas (vagy nagyobb tyúk, gyöngytyúk)
• szalonna
• kevés liszt
• kevés vaj
• só, bors
• kakukkfű, babérlevél
• 1 szál sárgarépa
• 20-25 dkg apró gomba
• 4-5 apró lilahagyma (sonkafajta)
• 1 üveg száraz vörösbor

A kakast feldaraboltam, az aprólékból felkészítettem a levest, a kettévágott combokat, a szárnyakat és a négy darabba vágott mellét beliszteztem. Egy serpenyőben megpirítottam a kockára vágott bacont, a kisült szalonnát félretettem. A visszamaradt zsiradékhoz kevés vajat adtam, majd a belisztezett húsdarabokat pirosra sütöttem benne. A húsdarabokat áttettem a tefal cocott edényembe, de remek egy vaslábas vagy cserépedény is. Az ízes zsírt ráöntöttem, a húsra szórtam az egész gombafejeket, a vastag karikára vágott sárgarépát, az egészben hagyott hagymákat. Sóztam, borsoztam, bele tettem a kakukkfüvet és a babérleveleket is. Felöntöttem egy üveg száraz borral, burgundi a legjobb, majd a lefedett edényt 180 fokos sütőbe toltam. 2 óra alatt omlósra sült a hús, a szaft pedig csodásan besűrűsödött.

Zsemlegombóccal tálaltam. Ehhez három-négy zsemlét kockára vágtam, majd egy mélyebb serpenyőben egy-két evőkanál olajon megpirítottam. Míg pirult készítettem egy sűrűbb palacsintatésztát. 2 tojást kevés sóval, három-négy evőkanál liszttel és kevés tejjel jól elkevertem. Egy kis csokor apróra vágott petrezselymet is adtam hozzá, majd beleforgattam a megpirult zsemlekockákat. Félórára félretettem. Egy nagyobb fazékban vizet forraltam, majd vizes kézzel gombócokat formáztam a masszából. 15-20 percig főztem őket, olvasztott vajra szedtem és körbe pirítottam őket.
Tyúkból is mennyei:

VKF! Vörösboros kenyér mazsolával és dióval

Mindig elhatározom, hogy indulok a VKF soros fordulóján, aztán mindig le is késem, lemaradok róla. Eddig talán csak egyszer sikerült időben kapcsolnom és sütnöm. Most viszont nem felejtettem el, annál is inkább, mert jó ideje készülök vörösboros kenyeret sütni, így ez a mostani kiírás kapóra jött Trinitytől.
Izgalmas volt megálmodni és összehozni ezt a kenyeret. Az nem volt kérdés, hogy öregtésztás legyen, bár kovászos is remek lett volna. Az öregtésztám már 5 napos volt, így mindenképpen muszáj volt életet lehelni bele. Kevés tk. tönkölylisztet is használtam hozzá, hogy egészségesebb kenyér legyen. A dió és a mazsola adta magát, illik a borhoz, az őszhöz. A kisült kenyér színe inkább barnás, mint vörös volt. Majdnem olyan, mintha sok tk. liszt lenne a tésztában. A vörösbor ad neki egy plusz zamatot, nem tolakodó, de érdekes.Ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy borral készült.  Nekem nagyon tetszett.
Hozzávalók:

• 20 dkg öregtészta
• 80 g vörösbor
• 100 g tk. tönkölyliszt
• 4 g friss élesztő

A hozzávalókat elkevertem, majd egy ruhával letakarva 2-3 órára magára hagytam. Ezalatt szépen beindul.

Végleges tészta:

• az összes felélesztett öregtészta
• 2 dl vörösbor
• 2 tk. só
• 1 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• 40 dkg BL 80 liszt
• 8 g friss élesztő
• 2 ek. dió
• 2 ek. mazsola 

Szokásos módon bedagasztottam a tésztát (dió és mazsola kivételével), majd kelesztőtálban hagytam duplájára kelni.

 

 

Míg kelt a diót egy száraz serpenyőben megpirítottam, majd hagytam kihülni. Durvára törtem. A megkelt tésztából egy tenyérnyi darabot elvettem, a maradékba belegyúrtam a diót és a mazsolát. Letakarva hagytam pihenni 15-20 percig.

 

A félretett tésztából szőlőfürtötöket és levelet mintáztam. A pihentetett tészta közepébe egy vastagabb húsklopfoló nyelét szúrtam.

                                          

Majd a tésztát felemeltem, a lyukba tettem mindkét kezem és mint egy karikát forgattam óvatosan, így nyújtva a tésztát. Nem akartam vékonyra nyújtani, hogy a szőlő és a levélminta jól mutasson rajta. A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsire ültettem, ráraktam a mintákat.

                                     

Egy poharat körbe beolajoztam, majd a tészta közepébe ültettem, hogy kelesztéskor ne tudjon összezáródni. A pohárba kevés vizet öntöttem és lisztezett fóliával letakartam. Így kelesztettem megint kb. 50-60  percig.

A sütőt előmelegítettem 230 fokra, betoltam a tepsit (előtte persze elvettem a poharat és a fóliát), a sütő aljába egy kis pohár vizet löttyintettem.10 perc után 200 fokra visszavettem a hőfokot, így sült további 30 percig. Rácsra téve hagytam kihülni.

Gorgonzola sajttal, almával mennyei vacsora volt.