A héten meghívást kaptam az egyik helyi iskolába, hogy hatodikos évfolyamnak tartsak egy rövid előadást a kenyér történetéről. Természetesen vittem kóstolót is, egy jól bevált fehér kenyeret, egy sütőtökös cipót és egy csokis-áfonyás bagettet is. A jól beváltnak sikere volt, mint mindig, de legnagyobb meglepetésemre a sütőtökös cipóért egészen odavoltak a gyerekek, pedig többségük nem is szereti a sült tököt. A
csokis-áfonyás bagett viszont mindent vitt. A gyerekek még nem ettek olyan kenyeret, amiben csoki és gyümölcs volt, én pedig a bagettek szépségétől voltam egészen oda, szerintem az eddigi legszebb bagettjeim lettek:
Így aztán nem is volt kérdés, hogy a kenyér világnapjára kigondolt tönkölyös diós-mazsolás kenyérkéim is a bagett formát kapják.
Hozzávalók:
- 40 dkg BL 80 kenyérliszt
- 10 dkg tk. tönkölyliszt
- 1,5 tk. só
- 30 dkg kovász (vagy öregtészta )
- 2 ek. dióolaj
- 1,5 dl víz
- 1,5 dl tej (vagy víz)
- 1 dkg élesztő
- 7 dkg dió
- 7 dkg mazsola
A mazsola és a dió kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe készítettem. Míg dolgozott a gép, a diót egy száraz serpenyőben kissé megpirítottam, majd durvára törtem. A dagasztás utolsó 5 percében adtam a tésztához a mazsolával együtt.
A tésztát egy kiolajozott (dió olajjal) kelesztőtálban duplájára kelesztettem. Amikor duplájára kelt egy lisztezett felületre borítottam és négy egyforma darabba vágtam. Megformáztam a bagetteket. pont így, mint ezeket a kis péksüteményeket, csak miután készen lettek még sodortam rajtuk, míg a kellő hosszúságot elérték. Ez a hosszúság a tepsink méretétől függ természetesen:
Egy vastagon belisztezett abroszon kelesztettem őket, így:
Kb. 45-50 percig kelt így az első kettő, ezalatt a sütőt előmelegítettem 220 fokra, a tepsivel együtt. Egy vékony, műanyag lappal óvatosan a tészta alá nyúltam, és a forró tepsire (terítettem rá egy sütőpapírt) fordítottam. Egy éles pengével gyorsan bemetszettem, majd a sütőbe toltam. Egy pohárka vizet löttyintettem azonnal a sütő aljába (ez csak bátrabbaknak ajánlott, helyette célszerűbb 3-4 jégkockát bedobni). 20 percig sültek. Ezután a másik kettő bagett következett ugyanezzel a módszerrel.
A Kenyérsütés Alkalmából meghirdetett mozgalom keretében kaptak a szomszédok a bagettből, ma pedig anyukám fog a mazsola nélküli változatából kapni.
Ezen az oldalon megnézhetitek a sok-sok gyönyörű kenyeret, amit ajándékba adtak a kenyérsütő társaim. A képeket folyamatosan töltik fel..
És végül engedjétek meg, hogy a szerző hozzájárulásával megmutassam azt a verset, amit tegnap kaptam egy kedves olvasómtól:
LIMARÁNAK
Limara, Limara! Az Ön nevét áldja
Nagynyárád falucska egykori leánya.
E leány momentán (s régen!) feleségem,
s felséges receptjét sütögeti nékem.
Sőt! Rám is parancsolt, házi poétára,
írjam meg: sütikért, Önt Isten is áldja!
Kereken kimondom: az a kerek zsemlye,
ami receptjében, - mosolygós szerencse!
Csak befalok egyet, s gyomrom elégedett,
erdőbe, mezőre éhen már nem megyek.
Ám nem csupán nőm, de érte más is áldja:
budai lakhelyünk szomszédasszony-nyája.
Feleségem olykor nékik is ad zsemlyét:
az Ön receptjével el-eldicsekedjék…
Ön, kedves Limara, maholnapi napra
híresebb lesz e tájt, mint Makón a hagyma!
No be is fejezem, lökdös feleségem,
az Ön honlapjára igyekezni készen…
Tetszett neki rajta az a kerékpáros…
Élet és sütemény jó, ha olykor páros…