Pizzás csiga gyors levelestésztából

Jó néhány fotó várakozik a gépemen, némelyik hosszabb ideje, receptet kellene írni hozzájuk, de mostanában szinte állandó időhiányban szenvedek. Ezeket a csigákat viszont ma készítettem és annyira jól sikerült, legalábbis mi annyira szerettük, hogy muszáj azonnal megosztanom.
Sokszor előfordult már, hogy beugrott egy-egy receptötlet, amelyekhez blundeltészta, azaz élesztős hajtogatott vajastészta kellett volna. Ez a tészta viszont macerás, hosszú idő elkészíteni, nyáron nem is nagyon érdemes nekikezdeni, így aztán sorra elvetettem őket. Létezik ugyan az expressz dán vajastészta, ami viszont csak nevében expressz, hiszen előző nap neki kell kezdeni. Hiába kevés vele a munka, az sem áll azonnal rendelkezésre.
Ma kipróbáltam egy ötletet, ami nagyon jó bevált. Nem mondom, hogy újdonság, hiszen hasonló a technika az expressz croissant-nál alkalmazotthoz.
Készítettem egy kelttésztát, amit egészen vékonyra nyújtottam, majd fagyos vajat reszeltem rá és hajtogattam. Az eredmény gyönyörű leveles szerkezetű tészta lett, pont olyan, amilyet vártam is.

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 1,5 tk. só
• 1 tk. cukor
• 1 tojás
• 1,5 dl hideg víz
• 1,2 dl  hideg tej
• 2 dkg friss élesztő
• 25 dkg vaj

Töltelék:

• 30 dkg füstölt sonka
• 20-25 dkg sajt
• pizzaszósz

Először a vajat betettem a fagyasztóba.

A tészta többi hozzávalóját a dagasztógép üstjébe mértem. 10 perc alatt összeállítottam a tésztát. Letakartam a tálat és 30 percig hagytam pihenni. 

Kenyérsütőgéppel is össze lehet állítani, de a gép teteje maradjon végig nyitva a dagasztás alatt. Ha a kelesztést is a gépben végezzük, akkor amint leáll, azonnal kapcsoljuk ki, csukjuk le a tetejét és úgy hagyjuk pihenni a tésztát.

A nyújtódeszkát alaposan beliszteztem és a megkelt tésztát a közepére tettem. Egészen vékonyra, 1-2 mm vastagságúra nyújtottam ki.

Elővettem a jeges vajat és a kb. kétharmadát a tésztára reszeltem a sajtreszelő nagyobb lyukán.

A tésztát gondolatban három részre osztottam. A jobb szélsőt a középsőre, majd a balszélsőt annak a tetejére hajtottam. Az így kapott hosszú tésztacsíkra is reszeltem egy kevés vajat, majd ismét háromba hajtottam. A felső harmadot a középsőre, majd az alsó harmadot annak a tetejére.

90 fokkal elfordítottam és a tésztát óvatosan kinyújtottam. 2-3 mm vastagságra, amíg a tészta engedte. Gyorsan kell dolgozni, hogy a vaj ne olvadjon meg. 

A kinyújtott tésztára megint reszeltem a hideg vajból és az előző hajtogatást megismételtem. 

Végül egy lisztezett tányérra tettem, fóliába csomagoltam és egy órára hűtőbe tettem.

Ezalatt lereszeltem a sonkát és a sajtot.

A deszkát ismét liszteztem és a pihentetett tésztát egészen vékonyra nyújtottam. Gyorsan, de óvatosan dolgoztam. Kb. 45 cm x 65 cm nagyságúra sikerült kinyújtani. 

Egy éles késsel hosszában elfeleztem, majd a két tésztacsíkot megkentem pizzaszósszal, megszórtam a ledarált sonkával és reszelt sajttal. Feltekertem őket mint a bejglit és éles késsel kétujjnyi vastag szeletekre vágtam. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket.

A tepsit, vagyis tepsiket, mert kettő lett tele, letakartam fóliával és egy órára hűtőbe tettem őket.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A csigákat a hűtőből tettem a forró sütőbe.

18 perc alatt sültek pirosra, ropogósra.

36 db csiga lett ebből az adagból.

Hajtogatott tepertős falatok szilvalekvárral

Ezeket a szilvás falatokat még az előző kenyérsütő tanfolyamra készítettem. A tepertő és a szilvalekvár nagyon jól passzol egymáshoz, van is a blogon már egy ilyen recept, igaz, jó régi. Ez a mostani süti annak az újragondolása volt.
Ugyanúgy, mint annak idején, most is a hajtogatott tepertős pogácsa tésztáját vettem alapul.

Hozzávalók:

• 2 dl tejföl
• 1 dl tej
• 1 tojás
• 2 tk. só
• 3-4 ek. bor
• 12 dkg libazsír vagy vaj
• 60 dkg liszt
• 1 tk. cukor
• 3,5 dkg élesztő

• 40 dkg darált tepertő
• 1 üveg házi szilvalekvár

A tejet a cukorral meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt. Elkevertem két evőkanál liszttel és félretettem. 

A maradék lisztet egy nagyobb tálba szitáltam, elkevertem benne a sót, majd elmorzsoltam a zsiradékkal. Közepébe mélyedést készítettem, oda ütöttem a tojást, a bort, a tejfölt, és a közben felfutott élesztőt. A tésztát alaposan bedagasztottam. Közepesen kemény, nem ragacsos, de jól nyújtható tésztát készítettem.

Letakartam és kb. 15 percig hagytam pihenni.

Ezután a nyújtódeszkát alaposan beliszteztem, és a tésztát egészen vékonyra, 1-2 mm vastagságra nyújtottam. Megkentem a tepertőkrém kétharmadával, ezután hajtogattam.

A tésztát gondolatban három részre osztottam. Először a bal szélsőt hajtottam a középsőre, majd annak a tetejére a jobb szélsőt. Az így kapott hosszú tésztacsíkot is megkentem tepertőkrémmel, majd a felső részét visszahajtottam a közepéig, ezután az alsót is a közepéig, végül középen kettéhajtottam. Becsomagoltam és két órára hűtőbe tettem, de akár egy éjszakán át is pihenhet ott.

Ismét beliszteztem a deszkát, a tésztát a közepére tettem és óvatosan kinyújtottam megint csak jó vékonyra.Ha eleinte nehezen enged a tészta, akkor a nyújtófával kicsit ütögetve kell kezdeni a nyújtást.

A kinyújtott tészta szélére egy csíkban házi szilvalekvárt tettem. Jó keményre főzött lekvár kell hozzá, vagy esetleg sütésálló.

A tészta szélét a lekvárra hajtottam és kettőt csavartam rajta. A szélénél elvágtam a tésztát egy éles késsel, majd kis trapézokra daraboltam. Sütőpapíros tepsire ültettem őket.

A maradék tészta szélére megint tettem egy sor lekvárt, azt is kétszer hajtottam át, megint trapézokra daraboltam. Egészen addig, míg az összes tészta el nem fogyott.

Tetejüket lekentem egy egész felvert tojással, megszórtam szezámmaggal és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 18 perc alatt pirosra sütöttem. 

Jó étvágyat kívánok hozzá! 

Szezámmagos-olívás kiflik

Van az a bizonyos látványpékség, amelynek van az a bizonyos olajbogyós stanglija. Amikor megjelentek ezzel a péksüteménnyel rengetegen megkerestek, hogy nem tudnám-e otthon előállítani, mert nagyon finom. Őszintén szólva az első megkeresésekre csípőből nemet mondtam, mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen terméket úgy sem lehet otthoni körülmények között elkészíteni, és igen, abból az okból, amire most a legtöbb kedves olvasó is gondol szerintem....
Aztán egyszer épp vásároltam az egyik boltban amikor kivették őket a sütőből és szinte mindenki, aki sorban állt ezekből a kiflikből vásárolt. Győzött a kíváncsiság, én is vettem belőle és én is azonnal beleszerettem. Egészen különleges ízvilág. Maga a kifli tésztája meglepő, de édeskés, közben meg ott vannak a sós olajbogyók (na jó, nem viszik azért túlzásba, én sokkal bőkezűbb voltam) és végül ott a szezámmag, aminek jellegzetes, karakteres íze inkább kesernyés. Végül ott a héj, aminek a színén látszik, hogy kap valamilyen "kezelést" amitől nem csak szép barna, de mély ízű is lesz. Mondhatnám, hogy a lecke fel volt adva, de hazudnék, mert az első falat után tudtam, hogy hogyan készíteném otthon.
Tegnap reggel aztán előkészültem és ma reggel ki is sütöttem, és igen, pont azt az eredményt kaptam, amit vártam. Vagyis, majdnem pont azt, minimális változtatást eszközölnék legközelebb rajta.
A tészta szerintem egyértelmű ugyanis, hogy vajas, hajtogatott, nagyon-nagyon könnyű (bár abban már nem vagyok biztos, hogy valóban vajat használnak a hajtogatáshoz, de ki tudja!). Azaz, nem más, mint a dán vajastészta. Bizony, egy az egyben azt készítettem el, csak kevertem hozzá finomra vágott fekete olajbogyót. Jó sokat, sokkal többet, mint az a leutánzott termékben van. Emiatt viszont nem lett annyira édeskés a tésztája, így legközelebb a megadott cukormennyiség dupláját teszem bele. De ez valójában csak ízlés kérdése. Aztán ott van a héj, aminek a színe nekem arról árulkodott, hogy szódabikarbónás vízben mártják meg, majd azután hempergetik szezámmagba. Nem tudom, hogy valóban így készül-e, de igazából mindegy is, mert nekem így bejött, ezen legközelebb sem változtatnék. A magokat viszont lehet kevésbé bőkezűen adagolni, mármint annak, aki nem szereti ennyire bőségesen. Az eredetin is kevesebb van.
Most egy dobozba szórtam vastagon magot és abba forgattam a megmártott kifliket, legközelebb egy tálcára terítem szét vékonyan és azon görgetem át, úgy kevesebb tapad majd rá. De ez már tényleg megint csak ízlés kérdése.

Hozzávalók:

• 60 ml meleg víz
• 125 ml tej
• 1 nagy tojás
• 350 g kenyérliszt
•  15 g friss élesztő
• 1 tk. só
• 25 g cukor (legközelebb 50 g)
• 250 g hideg vaj
• 100 g apróra vágott fekete olajbogyó

Az olajbogyót lecsepegtettem és finomra vágtam.

A tejet, vizet és egy tojást egy bögrében mértem, belemorzsoltam az élesztőt és alaposan elkevertem. 

A hideg vajat fél centis csíkokra vágtam. A késes robotgépbe készítettem a lisztet, a sót, cukrot, megforgattam a géppel egy kicsit. Hozzáadtam a vajat, és az olajbogyót, majd csak annyira kevertettem össze a tésztát, hogy kb. 1 cm-es vajdarabkák maradjanak benne. Ez csak pár másodperc volt. A keveréket átöntöttem egy tálba, hozzáadtam a tojásos folyadékot és egy spatulával összekevertem. Nem szabad agyondolgozni, a vajdarabkáknak látszódnia kell benne. Így nézett ki:

A tálat letakartam és legalább 24 órára (de akár 2-3 napra) ment a hűtőbe.Másnap felhasználás előtt egy órával kitettem, majd bőségesen lisztezett felületre borítottam. Vékony lapot nyújtottam belőle. Ekkor még jól látszódtak a vajdarabok:

A kinyújtott tésztát hajtogattam. Először háromba, azaz a bal szélső harmadot a középsőre, majd annak a tetejére a jobb szélsőt. Az így kapott hosszú tésztacsík felső végét visszahajtottam a közepéig, majd az alsóit is a közepéig, végül kettéhajtottam. Ezt a hajtogatást még kétszer megismételtem anélkül, hogy közben pihentettem volna a tésztát. Csak ezután csomagoltam fóliába és tettem a hűtőbe jó harminc percre.

Hűtés után egészen vékonyra nyújtottam, majd keresztben három részre vágtam. A csíkokat háromszögekre szabtam és feltekertem őket. Lettek kisebbek, nagyobbak, próbálkoztam apró falatoknak és nagyobb, uzsonnának való kiflikkel is, mindkettő bevált.

Egy műanyag dobozba kb. fél liter meleg vizet tettem, elkevertem benne egy teáskanál szódabikarbónát, mellé, egy másikba pedig jó fél csomag szezámmagot szórtam (legközelebb ezt nagy tálcára terítem). A kifliket megmártottam a szódás vízben, majd a magokba hempergettem. 

Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket. A sütőt előmelegítettem 200 fokra. 18-20 perc alatt sültek pirosra.

Szerintem a legjobb házi, vagy igazán jó minőségű tejfölbe tunkolni....

Hájas párnák

Hájas tésztát meglehetősen ritkán készítek, de Anna múlt heti bejegyzése kedvet csinált hozzá. Szerencsém is volt, mert sikerült jó kis házi disznóvágásból hájat szereznem, akkora adagot, hogy három sütésre is elegendő lesz. 

Elsőként egy egyszerű hajtogatott, élesztő nélküli változatot akartam, nekem ez jobban bejön mint a kelesztett. Ez tulajdonképpen ugyanolyan mint a hajtogatott vajastészta, de vaj helyett hájat használunk. 45 dkg háj jutott egy adagba, ez kb. 60 dkg liszthez elég.

Hozzávalók:

• 60 dkg finom vagy rétesliszt
• nagy csipet só
• 1 tk. cukor
• 1 tojás
• 1 ek. ecet
• 2 ek. tejföl
• kb. 2-2,5 dl víz 
• 450 g tisztított, ledarál háj
• 10 dkg liszt
• szilvalekvár

A hájat és a 10 dkg lisztet alaposan elkevertem. A tésztához a többi lisztet,a  tojást, a sót, a cukrot, az ecetet, a tejfölt egy nagyobb tálba készítettem. A vizet kis adagokban öntöttem hozzá, míg rétestészta keménységű tésztát nem kaptam, alaposan kidolgoztam. Sokan kevés fehérbort is öntenek bele, ami megemeli sütés közben a tésztát, természetesen a vízből kell levonni a mennyiségét.

A begyúrt tésztát letakartam és 20 percig pihentettem.

Egy lisztezett deszkán egészen vékonyra nyújtottam, rákentem a hájat. Következett a hajtogatás. A sodort tésztához hasonlóan feltekertem mint egy beiglit. A tekercset a nyújtófával kissé ellapogattam, majd félbehajtottam (az egyik felét ráhajtottam a másikra). Összenyomtam és a nyújtófával téglalap formára nyújtottam. Ütögető mozdulatokkal kell kezdeni, így megtartja a formáját és csak azután szabad nyújtani. A 2-3 mm vastag tészta először hosszában hajtottam három rétegre (a bal oldali részt a középső harmadra, majd erre a jobb oldali részt), végül az így kapott hosszú csíkot is három rétegre hajtottam. letakartam és 40-45 percig hagytam pihenni.

Ezután ismét egy ilyen dupla hármas hajtogatás következett. A nyújtófával megütögettem a tésztát, majd kinyújtottam, először hosszában, majd vízszintesen hajtogattam. 

Ezután vagy pihentetem megint 45 percig, vagy fóliába csavarva hűtőbe teszem egy éjszakára. Másnap (vagy a 45 perc letelte után) ismét megütögettem, kinyújtottam, hajtogattam. Végül 3-4 mm vastagra nyújtottam, amit 8-10 cm széles négyzetekre vágtam. Én pizzavágót használok, de anyósom szerint a langyos pengéjű kés a legjobb hozzá.

Minden négyzet közepébe házi szilvalekvárt tettem. Az saját főzésem már elfogyott, de a Békési Portékáknak köszönhetően megint van nagyon finom lekvárom. 

A négyzeteket lehet háromszögre vagy párna formára is hajtani. Sütőpapíros tepsin 190 fokra előmelegített sütőben 15-16 perc alatt szép rózsaszínre sütöttem őket. Porcukorral, vagy fahéjas porcukorral megszórva tálaltam. Frissen az igazi.

A hájas párnák szétnyílnak, mivel sok rétegre válik szét a tészta. Ez nem baj szerintem, de akit zavar némi kis pepecseléssel kiküszöbölheti. A feldarabolt tészta átlóját, vagy közepét, attól függően milyen formára szeretnénk hajtani, egy fakanál nyelével meg kell nyomni, majd az így ellapított résznél kell félbehajtani. Kevésbé fognak szétnyílni. 

Burgonyás-tepertős pogácsa

Tegnap már megfőztem a burgonyákat a pogácsához, amikor mondta a férjem, hogy az előző nap vásárolt tepertő nem a legjobb ízű, nincs eléggé kisütve. Ilyenkor szokta pogácsában végezni. A krumplikat sem akartam kidobni, így lett burgonyás-tepertős pogácsa. A tésztába belekevertem a főtt krumplit, a hajtogatásokkor pedig rákentem a tepertőkrémet. A hagyományos tepertős pogácsa is mennyei, de ez nekem sokkal finomabb. A burgonyától lágy, puha a pogácsa és sokkal könnyebb mint a csak tepertősé.
Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 csapott ek. só
• 12 dkg vaj (vagy margarin)
• 3 közepes főtt burgonya (20-25 dkg)
• 1 tojás
• kb. 2 dl tejföl
• 1 dl tej
• 1 tk. cukor
• 3 dkg élesztő
• 30 dkg tepertő

A tejet a cukorral meglangyosítom, belemorzsolom az élesztőt, félreteszem.

A lisztet egy nagyobb tálba mérem, elkeverem benne a sót, hozzáadom a kis darabokra vágott vajat. Elmorzsolom. Közepébe mélyedést készítek, ide teszem az áttört burgonyát, tojást, tejfölt és a felfuttatott élesztőt. Összeállítom a tésztát, majd kiteszem a deszkára és átgyúrom. Nem szabad túl keménynek lennie, de ne is legyen ragacsos.

Letakarom a tállal, hagyom kb. 30 percig pihenni. Ezalatt ledarálom vagy késes robotgéppel krémesre keverem a tepertőt.

A kissé megkelt tésztát ujjnyi vastagra nyújtom, megkenem a tepertőkrém egy részével, majd hajtogatom. A tésztát gondoltaban három részre osztom hosszában. A jobb oldali részt a középsőre hajtom, majd ennek tetejére a baloldali részt. Az így kapott hosszú csíkot szintén megkenem vékonyan a tapartőkrémmel. Most négy részre osztom gondolatban. Az alsó részt felhajtom a tészta közepéig, majd a felső részt is visszahajtom, szintén a közepéig. Az egyik felét szintén lekenem krémmel, majd félbehajtom. Ráborítom a tálat és ismét hagyom fél órát pihenni.

Ezután úgy fordítom a tésztát, hogy a nyitott része legyen jobb oldalon és ujjnyi vastagra nyújtom. A kenést és a hajtogatást megismétlem. A végére elfogy a tepertőkrém. Megint leborítom, harminc percig pihentetem.

Végül kinyújtom kb. 1 cm vastagra, tetejét berácsozom és az 5 cm-es pogácsaszaggtóval kiszaggatom. Sütőpapíros tepsire ültetem őket és ismét hagyom 30 percig pihenni. Ezalatt a sütőt előmelegítem 230 fokra. A megkelt pogácsákat lekenem felvert tojással, vigyázva, hogy az oldalára ne folyjon le, mert akkor nem lesz leveles. Kb. 16-18 perc alatt sülnek pirosra.

Dán vajastészta mascarponéval, eperrel és rebarbarával

Megint egy epres-rebarbarás sütemény. Eredetileg nem ennek indult, Narancslekvár rebarbarás kiflijét szerettem volna ebből a tésztából elkészíteni, de maradt eper ami sűrgős felhasználásra szorult. Ráadásul a kisfiam is fintorgott az eper nélküli kiflikre. Mivel ma van a névnapja, az ő kérése szent (nem mintha ez máskor nem így lenne), kifli kicsit késöbbre halasztva. Természetesen egy nagy tepsi epres, vaníliakrémes piskóta is készült a kedvéért, ma szinte mást nem is evett, még ebéd helyett is sütizett. Kíváncsi lennék, mennyi idő után unná meg az epres édességeket. 

Azért annyi megmaradt Narancslekvár receptjéből, hogy a megtisztított, feldarabolt rebarbarát megszórtam 5 ek. nádcukorral  és hagytam állni míg a tésztát előkészítettem.

A dán vajastésztát pontosan úgy készítettem, mint itt. Éjszakára hűtőbe került, majd kinyújtottam és egymás után háromszor hajtogattam.

A töltelékhez 25 dkg rebarbarát (tisztítva) és 25 dkg epret használtam. Miután a lecukrozott rebarbara levet engedett betettem a mikróba és a középső fokozaton 3 perc alatt előpuhítottam. Még melegen beledaraboltam az epret, jól elkevertem, majd szitába téve lecsepegtettem. A levét szörp helyett megitták a fiúk.

A hajtogatott tésztát fél ujjnyi vastagságú téglalappá nyújtottam. (Ezt érdemes rögtön sütőpapíron végezni, vagy a kinyújtott tésztát áttenni rá mielőtt a tölteléket ráhalmozzuk. Én elfelejtettem, meg is kínlódtam rendesen, mire a tepsire ügyeskedtem.) A középső részt megkentem kb. fél doboz, azaz 12 dkg mascaronéval, majd erre halmoztam a lecsepegtetett gyümölcsöt. A kimaradt tésztát mindkét oldalon kb. két ujjnyi széles csíkokra vágtam.

A tésztacsíkokat váltakozva hajtottam a töltelék tetejére:

Végül a rúd két végét szorosan összezártam, lekentem felvert tojással és megszórtam szeletelt sárgabarack maggal (vagy mandulával). Addig pihentettem a tepsin,míg a sütő előmelegedett 180 fokra. Kb. 20 perc alatt sült szép pirosra.

A végeredmény mennyei lett. Az eper és a rebarbara beleolvadt a krémes mascarponéba, körülötte a ropogós tészta...

Szilvalekváros papucs tepertős tésztából

Ez a süti olyan igazi, békebeli, gyermekkoromat idéző finomság. Én hájas tésztából ismertem régebben, disznó vágáskor készítették. Mivel nem szeretem, idegenkedem mostanában a hájas tésztától, hajtogatott vajas tésztából szoktam készíteni. Nem régen láttam a boltokban tepertős tésztából. Minap sikerült nagyon pocsék tepertőhöz jutnom, gondoltam majd pogácsához elhasználom. Fél adag tésztát szilvalekváros papucsnak készítettem, már bánom, hogy nem az egészet, mert nagyon finom, eteti magát. Elég sok lekvárral töltöttem, saját főzés, így a legtöbb szétnyílt. A férjem még így is kanalazza hozzá a lekvárt.
Tésztája a hajtogatott tepertős tészta volt.
Az utolsó hajtogatás után vékonyra nyújtottam, majd 4-5 cm-es négyzetekre vágtam. Mindegyik közepébe egy kiskanál lekvárt tettem és két szemközti csücskét középre hajtottam, óvatosan összenyomtam őket. Sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem a sütiket, majd hagytam tovább kelni őket. 200 fokos sütőben 12 perc alatt sültek szép pirosra.