A Vízen kullogó is egy régi, népi kelttészta. Nevét a különleges kelesztési módról kapta. Az ország különböző tájain, különbözőképpen nevezik, talán legismertebb neve ez, de sokan ismerik Kútban keltként is, hiszen régen a kút vizébe eresztették, ott kelesztették.
Borbás Marcsi receptjét nézegetem már jó ideje. Annak idején ő vezette a Főtér-t , nagyon szerettem nézni. A műsorvezetőnő bája, kedvessége adott valami pluszt a műsornak. Megjelent egy szakácskönyve is, ezekben a műsorokban elhangzott receptekből állított össze. Ebben található ez is, ha jól emlékszem, az édesanyja receptje.
Mint mondtam, nézegetem jó ideje, mert a recept nem stimmel szerintem, a folyékony és a szárazanyagok arányával gond van. Minap kaptam egy kérdést, hogy sütöttem-e már ezt , mert az olvasómnak nem sikerült. Ráadásul tegnap a szülői értekezleten is említésre került, nem is értem hogyan... Ezek után muszáj volt elkészítenem.
Mindent az eredeti recept szerint készítettem a dagasztógépbe, mert úgy gondoltam, hogy majd azt a szabályt követem, hogy annyi lisztet adok hozzá, amennyit a folyékony anyag felvesz. Az eredetileg megadott 30 dkg helyett 80 dkg liszt került bele, ezek után nyomdahibára gyanakodtam.
Mindenesetre a kalács, ami nem a klasszikus foszlós kalács, nagyon-nagyon finom lett. Nem kis lelkiismeret furdalást érzek, hogy hármat is megettem a kávém mellé.
Hozzávalók:
- 80 dkg finomliszt (eredeti recept szerint 30 dkg)
- 3 egész tojás
- 3 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- 1 dl tejcsipet só
- 2,5 dl tejföl
- 2,5 dl szobahőmérsékletű mangalica- vagy libazsír
- 2 citrom reszelt héja
- fél citrom leve
Forgatáshoz:
- kb 0,5 kg kristálycukor
A tészta hozzávalóit (30 dkg liszttel) a zsír kivételével a dagasztógép táljába tettem. Az eredeti recept szerint még a zsír nélkül palacsintatésztát kaptam, holott közepesen keménynek kellett volna lennie. Óvatosan adagoltam még hozzá a lisztet. Kb. 10 perc dagasztás után kanalanként kevertem bele a szobahőmérsékletű zsírt. Tovább dagasztattam, míg szép fényes, közepesen kemény tésztám lett.
Egy nagyobb konyharuhát vagy textil pelenkát alaposan be kell kenni zsírral. Ez majd megakadályozza, hogy a tészta elázzon a vízben. Én nem kentem be, csak a közepét, így a tésztám néhol kicsit elázott, ezért célszerű a ruhát teljesen bezsírozni. Közepére ültettem a tésztát, majd a kendőt batyura kötöttem.
Egy nagyobb fazékba szobahőmérsékletű vizet engedtem, a batyut egy fakanál nyelére fűztem, így lógattam bele a vízbe. A fakanál azért kell, hogy ne tudjon a tészta átfordulni. Azonnal lesüllyedt a víz aljára. A kelesztéshez kell akár 2-4 óra is, a víz és a szobahőmérséklettől függően.
Ahogy kel a tészta, kullogva jön fel a víztetejére. Kb. egy óra után ilyen féloldalas volt azenyém.
Két-két és fél óra után már az egész a víz tetején úszott.
Óvatosan kiemeltem, lisztezett deszkára tettem. Nyolc darabba vágtam, az elázott részeket levágtam róla és kidobtam. Egy nagyobb tálcára bőven szórtam a kristálycukorból. A tésztát a cukorban ujjnyi vastagságú rudakká sodortam, kb. 35-40 cm hosszúságúakra. Félbehajtottam, megcsavartam, majd sütőpapírral bélelt tepsire ültettem. Lehet ilyen formára hagyni, nekem ez tetszett jobban, de karikára is lehet igazítani, vagy kiflire formázni.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát arany barnára sütöttem kb. 15-18 perc alatt. A tészta nagyon gazdag a sok zsiradéktól, tojástól, a bele sült cukortól, külseje különleges a rákaramelizálódott cukortól.
Megint egy fantasztikus régi recept.
