2012. szeptember 30., vasárnap

Kávés macaron vanília krémmel




















Tudhattam volna. Voltak előjelek, amik arra mutattak, hogy talán nem most kellene macaront sütnöm, de nem törődtem vele, nekiláttam és bizony fejfájás lett belőle.
Jó ideje készültem már a sütésre, de mindig elnapoltam valamiért, most viszont egyrészt vendégeket vártam, valamit sütni kellett, másrészt a Vaníliavarázs meglepett egy csomag eredeti, kiváló minőségű madagaszkári vaníliával. Amikor kinyitottam a csomagot és megéreztem a bódító illatot és a kezembe vettem a gyönyörű, fényes, duci vaníliarudakat azonnal elfogott a süthetnék. Felütöttem két nagy tojást, és a fehérjéket másnapig a konyhapulton hagytam. A cukorszirupos macaron változatra készültem.
Másnap aggódtam ugyan, mert egy szinte egész napos eső után meglehetősen párás volt a levegő és mint tudjuk, ez nem épp ideális macaron sütéshez, mégis kivonultam a konyhába, feltettem egy kávét és nekiláttam.
Ahogy azt kell, összekevertem a mandulalisztet és a porcukrot, még egyszer átforgattam a kávédarálón, átszitáltam. Kimértem a 40 g pihentetett tojásfehérjét és elkevertem vele.
A cukorszirup főzéshez kimértem a másik adag porcukrot, amihez ugye kell egy kis víz. De maradt a kávéból, amit előtte főztem, így egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mértem víz helyett az edénybe és abból készítettem a szirupot, arra gondolva, hogy a kávé és a vanília milyen jól passzol majd egymáshoz.
Míg a szirup bugyogott egy másik adag tojásfehérjét elkezdtem habbá verni egy kevés cukorral.
Végül összeállítottam a tésztát, habzsákba töltöttem és két sütőlemezre nyomtam. A pára miatt jó két órát hagytam pihenni, száradni.
Addig készítettem egy főzött vaníliakrémet. Egy edénybe tettem a két tojássárgáját, öt evőkanál cukrot, egy csapott evőkanál kukoricalisztet és egy deci tejszínt. Egy vaníliarudat kettévágtam, ez egyik felét felhasítottam és a magokat a tejszínhez adtam. Vízgőz  felett besűrítettem. Hagytam kihűlni, végül 10 dkg puha vajjal alaposan kihabosítottam. Hűtőbe tettem felhasználásig.





















Megnéztem a macaronokat, úgy láttam, hogy bőrös a tetejük, így a sütőt előmelegítettem 140 fokra.  Betettem az első tepsit, 8 percig sütöttem és azt nem mondom, hogy tökéletes lett, de lett talpa a kis édes habcsókoknak.

















Gyorsan betettem a másik tepsit is. Két perc után ránéztem és meglepődve láttam, hogy úgy felfújódtak, mintha piskóta tésztából lennének. Újabb két perc után kilukadtak és leeresztettek mint a lufik (nem mutatom meg a retteneteket...). Na, ekkor jött a fejfájás. Most mi van? Az első tepsi jó, a másik nyolc perc múlva meg nem? Végig gondoltam mit ronthattam el, de csak arra jutottam, hogy az első tepsit az asztalhoz csaptam kétszer miután a habzsákból kinyomkodtam a kis köröket, a másikat pedig elfelejtettem. Lehet, hogy annyi légbuborék maradt bennük az egyébként is párás levegő miatt? nem tudom, rejtély...
És itt elkövettem a következő hibát. Mivel volt még tojásfehérjém gyorsan bekevertem még egy adagot. A cukorszirupot most vízzel főztem. Amikor öntöttem a mixerbe, az ujjamra csapódott belőle, azonnal hólyagosra égette, később meg (komolyan, mint egy óvodásnak) a tál szélén megdermedt cukor elvágta a kezemet amikor felkaptam, hogy elmosogassam. Aztán míg ragtapaszt kerestem a fürdőszobában a macaronok túl is sültek rendesen.... nem tudom, mikor fogok megint sütni, de az az adag, ami jól sikerült mennyei lett a vanília krémmel. Félsiker...




2012. szeptember 27., csütörtök

Cukros-fahéjas rúd


Kis városunkban nagy pékség nyitott egy üzletet és győzött a kíváncsiság, muszáj volt szétnéznem benne. A kínálat lenyűgöző, nagyon sok féle kenyér, egyik szebb, mint a másik, és zavarba ejtően sokféle péksütemény kínálja magát. És végre, itt lehet kapni Cserpes tejtermékeket is. Kedves makóiak, ha igazi, tejföl ízű tejfölt szeretnének kóstolni, akkor ne habozzanak..
Ha már az üzletben voltam, muszáj volt valamit vásárolni, a gyerekeknek egy nagyon jópofa fahéjas péksüteményt választottam, amit ha jól emlékszem kürtös rúd, vagy kürtös kifli néven illettek. 
A péksüti tetszett nekik, a kicsi rögtön kérdezte is, hogy anya, te nem tudsz ilyet. Törtem belőle egy falatot, a        
tésztája könnyű, fánk jellegű volt, amit fahéjas kristálycukorba forgattak.
Ma megpróbáltam valami hasonlót összehozni. Az első nem lett az igazi, egyrészt, mert az időhiány miatt csak rövidebb ideig tudtam keleszteni mint kellett volna, másrészt a tészta is kissé keményebbre sikerült, harmadrészt a barátnőmmel elbeszélgettük az időt és kissé jobban megsült a kívánatosnál.Végül pedig nem bírtam azzal a technikával rávarázsolni a cukros fahéjat, amit elsőre kitaláltam. Az íze viszont nagyon is jó lett. 


Így délután ismét összeállítottam egy tésztát, kicsi módosítással, másként formáztam, aminek köszönhetően kinézetében is hasonlít a kürtöskalácshoz, hagytam rendesen megkelni, majd más technikával próbálkoztam a cukrozáshoz és sikerült! 

Hozzávalók:

  • 60 dkg finomliszt
  • 1 tk. só
  • 3 ek. cukor
  • 1 tojás
  • 2 tojás sárgája
  • 3 dl langyos tej
  • 6 dkg puha vaj
  • 3 dkg friss élesztő
A tejet meglangyosítjuk és egy teáskanál cukorral elkeverjük, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Pár percig hagyjuk, míg az élesztő felfut.
Addig a dagasztógép (vagy kenyérsütőgép) táljába mérjük a többi hozzávalót, végül hozzáadjuk az élesztős tejet is. A tésztát alaposan kidolgozzuk. Langyos helyen 45-50 percig pihentetjük.
Lisztezett felületre borítjuk, elfelezzük és hat-hat egyenlő részre osztjuk. A darabokat óvatosan gombóc formára igazítjuk, majd egyesével hosszú csíkot nyújtunk belőlük. Az egyik végén az egyharmad részét ujjnyi széles csíkokra vágjuk, majd a másik végétől kezdve feltekerjük. Ez tulajdonképpen a hernyókifli formázása, most töltelék nélkül. 
A megformázott tésztát sütőpapíros tepsire fektetjük, egy ruhával letakarjuk és a sütő közelében kb. 45-50 percen keresztül pihentetjük. Ezalatt a sütőt előmelegítjük 170 fokra. 
A megkelt kifliket 12-15 perc alatt sütjük pirosra. 
Míg sülnek megolvasztunk két evőkanál vajat és elkeverünk öt evőkanál cukrot egy evőkanál fahéjjal. 
A kifliket amint kivesszük a sütőből megkenjük olvasztott vajjal, majd meghempergetjük a cukros fahéjban. Rácsra tesszük hűlni őket.

Megjegyzés: A sütési időt utolag módosítom, mert később derült ki, hogy a sütőm magasabb hőfokon sütött, mint amit mutatott. A megfelelő hőfok és idő: 180 fok 20-25 perc



















Elkészítettem vanília krémmel is. A tészta ugyanaz, de sütés előtt megtöltöttem a krémmel. A krém lehet főzött vaníliakrém vagy egy csomag vaníliás puding 3 dl tejben felfőzve, két evőkanál cukorral édesítve. Miután kihűlt kb. 5 dkg vajjal kihabosítva:
























2012. szeptember 24., hétfő

Töltött zsemlék (batyuk)


Amikor délután elindultam a konyhába, még úgy volt, hogy egy kenyeret készítek be a gépbe. Krumplipüréset, mivel tegnapról maradt ki bőven. Aztán miközben mértem a hozzávalókat arra gondoltam, hogy valami jó kis péksüteményt kellene inkább sütni vacsorára, amiből ha netán marad, jó lesz a fiúknak holnap tízóraira is.
Épp ezért a pürén kívül még egy kevés tejet is adtam a folyadékhoz, hogy a kisült péksüti, amiről ekkor még fogalmam sem volt, milyen formájú lesz, sokáig puha maradjon. 

Hozzávalók:
  • 50 dkg finomliszt
  • 150 g krumplipüré (hideg)
  • 1,5 tk. só
  • kb. 2-2,5 dl tej és víz fele-fele arányban
  • 2,5 dkg élesztő
Természetesen püré nélküli tésztával is elkészíthető.
A hozzávalókat a gépbe mértem, és egy kissé lágyabb, nem ragadós tésztát állítottam össze. 30 percre hagytam pihenni. 

Míg dolgozott a gép elkészítettem a tölteléket. Besamel alapú sajtmártást készítettem, amihez egy evőkanál vajat egy evőkanál liszttel felmelegítettem, amikor habzott beleöntöttem két dl tejet és sűrűre főztem. Őrölt borssal és piros arannyal ízesítettem (szeretjük, ez van). Végül kettévettem, egyik felét ledarált sonkával és apróra vágott csemegeuborkával (saját, hordós) és némi csípős paprikával kevertem el, a másik feléhez pedig kolbászt és főtt tojást adtam. Félretettem hűlni.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam:


10 egyforma részre osztottam és mindet gömbölyítettem. letakartam őket és hagytam kb. 10 percig pihenni. Ezután egyesével kör alakú lapokat nyújtottam belőlük. Minden tésztalap közepére egy-egy kanál tölteléket tettem és a tésztát redőkben összeszedtem körülötte úgy, hogy a közepén maradjon egy kis rés.


Sütőpapíros tepsire ültettem őket a közepükre egy jó nagy csipet reszelt sajtot tettem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra és a péksüteményeket 15-17 perc alatt pirosra sütöttem.




2012. szeptember 20., csütörtök

Csibemáj baconban fokhagymás aszaltszilvával



Hű, rendkívül izgalmas volt a végjáték a Segítsütin! gyönyörű végeredmény született, majd egymillió forintot sikerült összegyűjtenünk, eddig. Eddig, mert hamarosan jönnek a fix áras, egy-két ezer forintos ajándéktárgyak, amikre érdemes lecsapni, nagyon jók lesznek! 
Az én sütim 27 ezer forintért kelt el, már nagyon várom, hogy jelentkezzen a nyertes! 

Köszönjük!

Egy kis feszültségoldónak összedobtam a licit utolsó órájában a vacsorát. Mire megpucoltam a fokhagymákat és a szilvákba tuszkoltam el is telt az idő, mire ropogósra sült már nem is fáztunk, jól felmelegítette a konyhát.
A recept rém egyszerű, és nagyszerű. Régebben fokhagyma nélkül készítettem, később egy makói ismerősöm tanácsára kipróbáltam azzal és nagyon bejött. 

Elkészítés:
Kb. 1 dl vörösbort felmelegítünk és 10-15 dkg aszalt szilvát megáztatunk benne. Félretesszük hűlni.
Ahány szem szilvánk van, annyi gerezd fokhagymát megpucolunk.
A csirkemájat megtisztítjuk, megmossuk, leszárítjuk. Bacon szeletekbe tekerjük és egy tűzálló tálba tesszük.
A szilvát leszűrjük, a bort felfogjuk. A mag helyére nyomjuk a fokhagymát és a csirkemáj közé rendezzük a megtöltött szilvákat.
Ráöntjük a bort, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, bőségesen megszórjuk őrölt borssal és 180 fokos sütőbe toljuk. Ropogósra sütjük.

2012. szeptember 17., hétfő

Segítsüti - Mákkrémes teasütemény



Ismét itt a Segítsüti, az egy tepsi segítség. Talán mondanom sem kell, hogy mekkora izgalommal és szeretettel készültünk mi bloggerek, mindannyian szívügyünknek tekintjük ezt a jótékonysági akciót, felemelő érzés részese lenni. Hiszen egy-egy tepsi süteménnyel beteg vagy sérült kisgyermekeken segíthetünk, ami a legszebb dolog a világon. 
Az idén még többen veszünk részt az akcióban, most 30 blogger készült az árverésre. 
A licitálás ma kezdődik és szeptember 20-án, csütörtökön, 16 órakor ér véget. A befolyt összegből az Őrzők Közhasznú Alapítvány segítségével a SOTE Tűzoltó Utcai Gyermekklinikáján kezelt daganatos vagy leukémiás gyermekek számára felújítandó Intenzív Osztályára szeretnénk egy speciális intenzív gyermekágyat vásárolni a befolyt támogatási összegből. 
A kikiáltási ár most is ezer forint süteményenként. A liciteket a Segítsüti Sütiárverés menüpontja alatt lehet megtenni. A részletekről bővebben itt lehet olvasni.

Én most egy mákkrémes teasüteménnyel készültem, amihez megint a szív formát választottam (bár más kivitelben), hátha akkora szerencsét hoz, mint az első alkalommal, amire ha visszagondolok még most is elszorul a szívem a boldogságtól!  
A süteményt teszteltem a családon és a barátokon, egyértelműen tetszést aratott.

Mákkrém hozzávalói:
·         1 dl szilvabor ( Kontyos szilvabor)
·         15 dkg aszalt szilva

Én a makói Kontyos szilvabort használtam, de helyette használhatunk más vörösbort vagy meggybort is, vagy alkohol helyett gyümölcsteát. 
A szilvát lábosba tesszük, felöntjük a borral és felforraljuk. Félretesszük hűlni.

·         1 dl víz
·         2 ek. cukor
·         2 ek. méz
·         1 citrom reszelt héja
·         fél citrom leve
·         25 dkg darált mák
·         1 tk. fahéj

·         2 nagy tojásfehérje
·         2 ek. cukor

Egy edénybe mérjük a vizet, és a cukrot, felforraljuk. Hozzáadjuk a mákot, a mézet, a citrom levét és héját, valamint a fahéjat. Jól elkeverjük, elzárjuk alatta a lángot és kihűtjük.
A megpuhult és kihűlt aszaltszilvát az alatta maradt borral pürésítjük, majd a mákhoz keverjük.
Elkészítjük a tésztát.

Hozzávalók:

·         50 dkg finomliszt
·         25 dkg vaj
·         fél dl tej
·         2 dkg friss élesztő
·         egy teáskanál só
·         csipet cukor
·         2 tojás sárgája
·         kb. 2 ek. tejföl

A cukrot beleszórjuk a tejbe, belemorzsoljuk az élesztőt és elkeverjük. Futtatni nem kell.
A lisztbe keverjük a sót, majd elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk az élesztős tejet, a tojások sárgáját és annyi tejfölt, amivel összeállíthatjuk a tésztát.
Négy egyforma cipó vágjuk és letakarva kb. 15 percig pihentetjük.
Míg pihen, a mákkrémhez felverjük a tojások fehérjét, ha már könnyű, habos, hozzáadjuk a cukrot és kemény, fényes habot készítünk belőle. Óvatosan a mákkrémbe forgatjuk.

A pihentetett tésztából kb. 20 g-os gombócokat készítünk, azaz egy kis cipót 12 darabba vágunk. Egyesével vékony, ovális lapokat nyújtunk belőlük. Megkenjük mákkrémmel, majd feltekerjük. Egy éles késsel hosszában kettévágjuk úgy, hogy az utolsó kb. fél cm egyben maradjon. A két szárát a közepéig feltekerjük.
Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket, egymáshoz nem túl közel és 180 fokos sütőben 12-13 perc alatt halványpirosra sütjük. Még melegen meghintjük porcukorral.

Kérem, aki teheti ossza meg, vigye hírét az akciónak, hogy minél többekhez eljuthasson!























2012. szeptember 14., péntek

Hagymás rétes variációk

















Mutatom a réteseket, amit a Hagymafesztiválra gondoltam ki. Három ízben készült, de mindnek a hagyma volt természetesen a főszereplője. Tésztának a kedvenc, hétrétűt választottam. Az elkészítése itt található, de természetesen a kész rétestészta is tökéletesen megteszi. Ez a három töltelék elég volt egy adag tésztához, a hagymalekvárosból lett a legtöbb. 
Akivel csak lehetett megkóstoltattam az elkészült réteseket. A férjemnek a krumplis, a barátok legtöbbjének pedig a füstölt tarjás ízlett a legjobban, nekem és még néhány, különleges ízt is kedvelőnek pedig a pikáns édes-savanyú hagymalekváros.


Hagymalekvár töltelék:
  • 1 kg lilahagyma (sonka)
  • 1 ek. vaj
  • 1 tk. só
  • 4 ek. méz
  • 4-5 ek. balzsamecet (fügés)
  • friss kakukkfű
  • 1 alma
  • 6 dkg mazsola
  • 6 dkg aszalt áfonya
  • 1 pohár száraz fehérbor
        A vajat megolvasztjuk, belecsorgatjuk a mézet és kissé karamellizáljuk. Hozzáadjuk a félkarikára vágott lilahagymát, a fűszereket, az aszalt gyümölcsöket és a lereszelt almát. Meglocsoljuk a balzsamecettel és aláöntjük a bort. Addig pároljuk lefedve, időnként megkevergetve, míg sűrű, szirupos nem lesz. 
        Kihűtjük, úgy töltjük a tésztába.
        A lekvár kiválóan illik sajtokhoz, húsokhoz is.



Füstölt sonkás-hagymás töltelék: 
  • 20 dkg füstölt sonka apró kockára vágva
  • 3 nagy fej lilahagyma
  • 1 ek. libazsír
  • só, bors
  • friss rozmaring
  • 5 dkg reszeltsajt
A zsiradékon puhára pároljuk a kockára vágott hagymát. Hozzáadjuk a felkockázott sonkát, a rozmaringot és sózzuk, borsozzuk. Egy kevés fehérbort is önthetünk alá. Addig sütjük, míg az összes levet elfövi. Megszórjuk a reszeltsajttal és félretesszük hűlni.



Burgonyás - hagymás töltelék:

  • fél kg apró kockára vágott burgonya
  • 3 nagyobb lila sonkahagyma
  • 1 ek. libazsír
  • só, bors
  • 1 ek. őrölt pirospaprika 
A burgonyát sós vízben puhára főzzük.
Egy serpenyőben megolvasztjuk a zsiradékot, hozzáadjuk a felkockázott sonkahagymát és puhára pároljuk. Sózzuk, borsozzuk. Belekeverjük a lecsepegtetett burgonyát és meghintjük az őrölt paprikával. összeforgatjuk és hűlni hagyjuk.

Egy nagy abrosszal letakarjuk az asztal, meghintjük kevés liszttel és a rétestésztát kihúzzuk. A szélére teszünk egy sor tölteléket, majd az asztalterítő segítségével feltekerjük a tésztát. Én háromszor szoktam áthajtani. levágjuk és tepsire tesszük. Addig ismételjük míg az összes tészta és töltelék elfogy.
Sütés előtt a tészta tetejét vékonyan megkenjük olajjal és forró sütőben pirosra sütjük.

Csak frissen az igazi!

2012. szeptember 13., csütörtök

Hagymafesztivál















Fotó: Katyi

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy igen csak sűrű hétvégém volt, mivel a szombati Blogkóstoló után a makói Hagymafesztiválon kellett helytállnom.
Néhány héttel ezelőtt ahogy igent mondtam a Blogkóstolóra, egy óra múlva jött a felkérés a Hagymafesztiválra. Naná, hogy a két rendezvény egy időpontra esett. Fájt a szívem egy kicsit, hogy az utóbbit le kellett mondanom, mégis csak hazai pálya, ráadásul a felvázolt elképzelések az új fesztiválról nagyon tetszettek. Évek óta erre vártam, vártunk, hogy igazi Fesztivál legyen az addig nem túl látványos és érdekes hagymaünnepből. A szervezőknek hála, végül meg tudtuk oldani, hogy mindkettőn részt vegyek, egyik nap Budapesten, másnap itthon. És hogy a kettő között még aludni is tudtam, azt meg a húgoméknak köszönhetem!
Az nem volt kérdés, hogy a helyi rendezvényre segítséget is kell hívnom, sőt az sem volt kérdés, hogy Medóra lesz az. Már dolgoztunk együtt, félszavakból is megértettük egymást, ezért is ragaszkodtam hozzá, szerencsére ő meg azonnal igent is mondott.
A Fesztivál szervezői ránk bízták, hogy mit sütünk. A Váll-Ker Kft biztosított mobil kemencéket a Látványpékséghez. A kelttészta nem volt kérdés, de most nyilván nem kenyeret, kalácsot kellett sütnünk, hanem valami olyasmit, amivel nagyon sok embert meg tudunk kínálni. Egyszer már sütöttünk egy ünnepségen egyfalatos pogácsákat különböző töltelékkel, most is ilyesmiben gondolkodtunk. Leírtunk egy csomó tölteléket, sósat és édeset vegyesen, néhányat kihúztunk, másokat bent hagytunk, majd újak jutottak eszünkbe, de végül csak kialakult, hogy mihez kell bevásárolnunk. Összeállítottam egy olyan tésztát, ami elbírta az édes és a sós töltelékeket is. Pár nappal a rendezvény előtt kiderült, hogy hagymás rétes lesz a fesztivál étele, ezért én is kigondoltam néhány tölteléket hozzá. Az volt a terv, hogy kint a téren is sütünk belőle.
Pénteken reggel aztán nekiláttunk reszelni, aprítani, szeletelni, pirítani, hagymát pucolni, még hagymát pucolni és még mindig hagymát pucolni, végül is csak Hagymafesztiválra készültünk. Sírtam is közben rendesen....
Vasárnap korán reggel megérkeztünk a Főtérre, mert szerencsére a város széléről a gyönyörűen megújult központba került a rendezvény. Felvettük a gyönyörű egyen köpenyünket, amit Dóri vart (fantasztikus a csaj!), gyorsan kipakoltunk, berendezkedtünk, begyújtottuk a kemencéket és nekiláttunk a munkának. Először egy rétestésztát állítottam össze, méghozzá a hétrétűt, ami otthon nagyon jól be is vált, de sajnos itt a tűző napon kezelhetetlen volt. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezután csak a kelttésztával foglalkozunk. Munkába állítottuk a kenyérsütőgépeket, enyémet és Dóriét is. Meg kell mondjam, mindkettő remekelt, a végén meg is simogattuk őket, mert reggel nyolctól este hétig folyamatosan, megállás nélkül dagasztottak, pedig biztos voltam benne, hogy eljön majd az a pillanat, amikor át kell állni a kézi dagasztásra., de szerencsére nem. Le is lassult volna a munka, pedig így is alig győztük.
Az első tésztát bekészítettem, Dóri figyelte és onnantól kezdve nem tudom hogyan csinálta, de folyamatosan dolgoztak a gépek, megállás nélkül tudtam kiszedni belőlük a megkelt tésztát. Mire egyet sütésre készen feldolgoztam már vehettem a másikat. Esküszöm egy percre sem tudtam megállni, a barátnőm figyelt és már nyomta is elém a következőt. Mindeközben kapkodta ki a forró tepsiket a kemencéből, tolta be a másikat, egyetlen egyet sem sütött túl és még mosolyogva kínálta is a kis kosárkákból a forró falatokat. Egyszer -kétszer ki is szaladt a számon, hogy hajcsár, de még ezen sem sértődött meg, csak mosolyogva nézett....
Rengetegen jöttek. Türelmesen várták,hogy kisüljön egy-egy tepsi, sokan kérdezték, mikorra jöjjenek vissza, de aki mindenképpen kóstolni akart annak azt tanácsoltuk, egy tapodtat se mozduljon, mert kb. 10 másodperc alatt elfogy egy-egy adag. Mindegy milyen töltelékkel készül. Felváltva sütöttük a hagymásat, a hagymalekvárosat, a sajtosat, a sonkásat, a sajtos-sonkás-hagymás töltelékeset, a pirított káposztásat, a pestósat, a füstölt tarjás-rozmaringosat, a levendulás-csokisat és a  diós lekvárosat.
Érdekes volt megfigyelni, hogy az elején, amikor mondjuk a pirított hagymát kentem a tésztára volt aki megjegyezte, hogy az csak a pörkölt alá való. Néhány perccel később meg a hagymás fogyott a legjobban. Amikor a csokis -levendulás falatok készültek, akkor molyirtózott valaki, de utána meg sorra visszajöttek akik vettek belőle, hogy mikor lesz megint...
A hőséggel küzdöttünk rendesen, nem elég, hogy forrón sütött a nap, a hátunk mögött égtek a kemencék. Barátoknak és a férjeinknek hála lett később napernyőnk és még ventilátorunk is, ami legalább megmozgatta a levegőt, sőt egy barát még az égési sérülésemet is kezelte...
Őszintén megmondom, volt egy pillanat, amikor már nem volt túl őszinte a mosolyom, azt éreztem, hogy soha, de soha többet nem akarok kelttésztát látni. De jött Katyi, látta a kimerültségünket és hozott nekünk egy korsó jó hideg sört. Életet mentett.
Az érdeklődőktől pedig hihetetlenül sok kedvességet, dicséretet, biztatást kaptunk. nagyon jól esett, doppingolt. Este, amikor a fesztivál díjait osztotta ki a Hagyma Lovagrend, legnagyobb meglepetésünkre mi kaptuk a Fesztivál legnépszerűbb terméke díjat. Nagy elismerés volt nekünk, köszönjük szépen mindenkinek, aki ránk gondolt, amikor leadta a szavazatát!
Most, pár nap elteltével a városunk lakói még mindig beszélnek a hétvégéről, dicsérik, végre azt kaptuk, amit szerettünk volna már hosszú évek óta. Méltó Fesztiválja lett a hagymának ez az ünnepi rendezvény, hatalmas köszönet és elismerés illeti meg a rendezőket!

Sajnos fotózni végképp nem volt időnk, de Katyi is írt remek beszámolót és nála van néhány kép is, érdemes megnézni.


2012. szeptember 11., kedd

Blogkóstoló - beszámoló













fotó: Selectfood

Az elmúlt hétvégén lezajlott az első hazai Street Food Show, azon belül pedig a harmadik Vénusz-Dining Guide Blogkóstoló. Amikor megkaptam a felkérést bevallom őszintén, hogy kissé hezitáltam elvállaljam-e, mert a tavalyi sajnos nem hozta azt az élményt, mint az első, ami viszont fergeteges volt. Végül beszéltem a szervezőkkel, elmondták mi az elképzelés, az tetszett, így igent mondtam, aminek így visszanézve nagyon-nagyon örülök.
Az idén több bloggert vontak be, így nem kellett egész nap a pult mögött állnunk, három fős csapatokban, három órás váltásokban kínálhattuk a főztjeinket. Ez remek ötlet volt, pörgősebb és izgalmasabb lett az egész és így a bloggerek arcán is őszinte maradt a mosoly még az utolsó percekben is.
Nekem a desszert jutott a leosztásban, aminek nagyon örültem és azonnal a gyümölcsös lepény ugrott be, hiszen a piacok tele vannak még friss gyümölcsökkel. Ráadásul ezzel a recepttel a levendulamániámból is át tudtam adni egy keveset.
A lepény tésztáját ott a helyszínen, frissen dagasztottam be, kézzel, pedig a szervezők gondoskodtak egy dagasztógépről, de úgy éreztem, az alkalom megkívánja, hogy igazából megadjam a módját. Mivel ez a tészta nem igényelt előmunkát, gondolok itt az elmúlt években előző este bedagasztott öregtésztára, ezért csak aznap reggel utaztam, utaztunk fel. Viszonylag korán megérkeztünk, így még könnyedén bejutottunk a gyönyörű, Hold utcai Vásárcsarnokba, nekünk még sort sem kellett állnunk. Az emeletre felérve rögtön a Kuktanoda elé toppantunk, így a barátaink két, nem túl lelkes gyermekét be is adtuk egy kis főzésre. Szerintem elég, ha annyit mondok, a Kuktanoda szerzett a személyükben két lelkes rajongót. Imádták.
Mi felnőttek elindultunk felderíteni a terepet. Jobbnál jobb volt a kínálat, a barátaink kóstoltak is, de én a blogger társaimra voltam igazán kíváncsi, így kivártunk.
Legnagyobb örömömre sok blogerrel összefutottam, olyanokkal, akikkel már többször találkoztam és olyanokkal, akikhez még nem volt szerencsém. Imádtam, ahogy örülni tudtunk egymásnak... Közben folyamatosan lestem az első csapatot, akik már lázasan készülődtek a kezdéshez. Láttam rajtuk némi feszültséget és izgalmat, pedig nem kellett volna aggódniuk, mert szenzációsak voltak. Kicsi Vú levese, Food&Wine fűszeres mungóbabos marhatokánya és Selectfood Alíz portugál édessége is fenséges volt.
Amikor átadták a helyüket a második csapatnak elérkezettnek láttam az időt, hogy bevonuljak az üvegkalitkába tészta dagasztásra. Azt szerettem volna, ha a lepények kisülnek a hat órai kezdésre, de még langyosak maradnak.
A tömeg meg csak nőtt és nőtt, már sort kellett állni a feljutásért és a játékpénzért. Jöttek hírek, hogy az Amerikai követség előtt a sor vége. Azt hiszem, ekkora látogatottságra még a szervezők sem gondoltak, ha jól tudom kb. tizenkétezren voltak a három nap alatt.
Szóval bementem az előkészítőbe, ahol ötven fok volt, ami miatt én nem aggódtam, de a nagyon kedves főszervező igen, így ugrasztotta az édesapját, aki nagy örömmel hozott nekem egy szélgépet, így a komfortfokozatom is jobb lett valamivel. Tökéletes volt a kiszolgálás, hálás köszönetem így utólag is!
Felváltva dagasztottam és kelesztettem, gyümölcsöt mostam és daraboltam, tepsiket papíroztam, tésztát daraboltam, nyújtottam, gyümölccsel kiraktam, majd ugyanezt elölről. Szerencsére megmentőm is jött Ehran személyében, aki nagyon lelkesen átvállalta a gyümölcsdarabolást. Hálás köszönet neki is!














fotó: Selectfood

Munka közben ki-ki lestem a második csapatra, láttam, ahogy előkészülnek, miközben a pult előtt már kígyózott a sor, mindenki rájuk várt. Nem is csoda, hiszen a Pho leves, vagy Kísérleti Konyha igazán különleges lecsószusija és Mandula Sarok mennyei Rákóczi túrósa is megérte bőven a várakozást, el is fogyott pillanatok alatt minden előlük. Szegényeknek ráadásul nem csak az izgalommal és a tömeggel kellett megküzdeniük, mi sem kíméltük őket, a pult alá beépített sütőket beizzítottuk, egyikben Lorien sütötte a paprikákat, a másik kettőben én a lepényeket. Kaptam is valami kétes üzenetet holmi szeretetről egyiküktől...:)
Végül elérkezett a mi időnk. Örömmel és némi rémülettel néztem, hogy nálunk is meglehetősen nagy a sor már jóval a kezdés előtt. Axi's remek húsos szendvicse, Lorien izgalmas töltött paprikája és az én levendulás gyümölcslepényem volt a választék.

















Lehetett csak egy ételt kérni és lehetett menüt, ha jól érzékeltem a legtöbben az utóbbit választották. Kezdetkor volt némi káosz, de gyorsan úrrá lettünk rajta és ezután zökkenő mentesen ment a kiszolgálás. 80 adag helyett mindannyian többet készítettünk, én pl. 99 adagot, de így utólag sajnálom, hogy nem dagasztottam be még egy tésztát, mert az is elfogyott volna. A közel száz ugyanis egy bő óra alatt odalett. Így sajnos aki később jött annak már nem jutott (pl. a húgoméknak sem), láttam, hogy többen csalódtak.
Mivel másnap a makói Hagymafesztiválon várt rám feladat így nem tudtam tovább maradni, a vasárnapi bloggereket megnézni (de úgy hallottam, ők is nagyon népszerűek voltak), rögtön indultunk haza. Pár óra alvás után egy igazán kemény nap várt rám, de arról majd legközelebb.....

Hálás köszönet a Dining Guide csapatának, fantasztikus munkát végeztek! Köszönöm, hogy harmadik Blogkóstolón is ott lehettem! Reméljük, hogy az elsőt követi majd a második és a sokadik ilyen rendezvény, végül hagyománnyá válik, én őszintén drukkolok neki!

Sok-sok fotó itt.

2012. szeptember 3., hétfő

Ordás béles

















Néhány héttel ezelőtt a makói piacon nyílt egy sajtüzlet, ha jól tudom vásárhelyiek kínálják a termékeiket. Tehéntejes sajtokat, házitejet, túrót, tejfölt és ordát is lehet vásárolni náluk. Juhorda eddig is kapható volt időnként a tejpiacon, de tehénordával még nem találkoztam.
Tegnap vettem belőle egy kilót és azonnal eszembe jutott anyósom túrós bélese, amit régebben viszonylag gyakran sütött. Ő általában egy tartalmasabb leves mellé kínálta másodikként, de annyira finom sütemény, hogy önálló édességként is megállja a helyét.
Ha valaki nem tudná, mi az orda: A sajtgyártásból visszamaradó savó még sok ásványi anyagot, tejcukrot, albuminfehérjét és zsírt tartalmaz. Ha a savót természetes úton megsavanyítják (vagy ecetsavat adnak hozzá), majd 70–90 °C-ra felmelegítik, akkor a savóban maradt fehérjék (laktalbumin) pelyhes csapadék formájában kicsapódnak. Ez a zsendice. A zsendicét sajtruhán átszűrve, 12 órás csurgatás után kapják meg az ordát (albumin savósajt). A friss sajtok közé tartozik. (forrás wikipedia)
Alig vártam, hogy itthon megkóstolhassam, egészen lágy, krémes volt az orda, nagyon tetszett.
A receptet persze nem találtam, pedig tudom, hogy a piroskockás füzetembe írtam be tizenévvel ezelőtt, de anyósomtól szerencsére telefonos segítséget kaptam. A receptje szerint 30 dkg lisztből készül hozzá a tészta és 75 dkg túróból a töltelék, de nekem egy kiló ordám volt, így kicsit változtattam a recepten, de a Mama elégedett volt vele így is...
Hozzávalók:

  • 40 dkg finomliszt
  • csipet só
  • 15 dkg vaj
  • 4 tojás sárgája
  • fél dl tej
  • 1 tk. cukor
  • 3 dkg friss élesztő
  • 1-2 ek. tejföl
A tejet meglangyosítjuk, beleszórjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és félretesszük. Egy tálba szitáljuk a lisztet, elkeverjük benne a csipet sót, majd elmorzsoljuk a vajjal. Közepébe mélyedést készítünk, ide ütjük a négy tojás sárgáját és a közben felfutott élesztőt. Kevés tejföllel összeállítjuk a tésztát. Két cipóra osztjuk.

Töltelék:
  • 4 tojás fehérje
  • 20 dkg kristálycukor
  • 1 kg orda (vagy túró)
  • 2 ek. búzadara
  • vaníliás cukor
  • 10 dkg mazsola
  • 1 citrom reszelt héja
A négy tojás fehérjéből kemény habot verünk, félidőben kezdjük adagolni hozzá a cukrot, amit végül két-három részletben öntünk hozzá. 
Az ordát egy nagyobb tálba tesszük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a citrom reszelt héját, a búzadarát és a mazsolát, alaposan elkeverjük. Végül beleforgatjuk a tojáshabot is.
Egy közepes méretű tepsit (az enyém 40x 22 cm-es) vékonyan kivajazunk és az egyik tésztát belenyújtjuk. Rákenjük a tölteléket, majd a másik kinyújtott tésztával befedjük.
A tepsit kb. két órára hűtőbe tesszük.
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. (amikor bekapcsoljuk, akkor vegyük ki a tepsit a hűtőből, így mire forró lesz a sütő, a tésztánk is átmelegedik). 
A tésztát villával megszurkáljuk néhány helyen, majd betoljuk a sütőbe. A hőfokot azonnal visszavesszük, kb. 175 fokra. Kb. 25 perc alatt pirosra sütjük. 
A tepsiben hagyjuk kihűlni, ezután szeleteljük. Porcukorral meghintve tálaljuk.