2020. április 4., szombat

Kovászos húsvéti kalács



A blogon az egyik legnépszerűbb recept a Húsvéti kalács. Pár nap és itt az ünnep, viszont sokaknak nincs élesztője vagy csak kevés van. Az ő kedvükért a kedvenc tejszínes kalácsot most elkészítettem kovásszal. Párszor megsütöttem, mire azt az ízt kaptam, amit nagyon vártam. Az áttörést a tejes kovász hozta, amiről azt hiszem Szabi péktől hallottam még, amikor legutóbb személyesen is találkoztunk. 

Ezzel a kovásszal kezdjük az előkészületeket. A sütést megelőző este (vagy kb. 8 órával) állítjuk össze:

50 g fehér kovász
45 g meleg (de nem forró) tej
1 ek. méz
100 g kenyérliszt

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk és a kemény tésztát egy fedeles dobozba vagy üvegbe tesszük. 8-10 órára egyenletesen meleg helyre tesszük. Például mikróba, mellé tehetünk egy bögre forró vizet.

Tészta:

2 dl habtejszín
1 dl zsíros tej
70 g cukor
2 tojássárgája
az összes tejeskovász
500 g finomliszt
2 ek. burgonyapehely (elhagyható)
1 tk. só

egy tojás alekenéshez
szemes mák


Meglangyosítjuk a tejszínt és a tejet, tálba öntjük. Beleszórjuk a cukrot, beletesszük a  tojássárgákat és egy spatulával, vagy habverővel simára keverjük.
Beletépkedjük a kovászt, azzal is elkeverjük, majd rászitáljuk a liszteket. Kézzel (pl. a csapkodós módszerrel) alaposan kidolgozzuk a tésztát, a vége felé adjuk hozzá a sót is. Akkor jó a tésztánk, ha szép sima, hólyagokkal teli, puha, de rugalmas és nem tapad a deszkához. vékonyan kikenünk vajjal egy tálat, a tésztát beletesszük, a tejejét is végig simítjuk a vajas kezünkkel majd lefedjük.
Huzatmentes helyre tesszük és egy órán keresztül pihentetjük, érleljük. 
Egy óra múlva kitesszük a munkapultra fejjel lefelé, négyzet formára igazítjuk, majd meghajtogatjuk. A felső harmadot a középsőre hajtjuk, arra az alsó harmadot, majd ugyanígy teszünk oldalról is. A tésztát megfordítjuk, visszatesszük a tálba és langyos hejre tesszük. Ezt a hajtogatást még 2x megismételjük 45-60 percenként. A harmadik hajtás után ismét pihentetjük kb. 45 percig.
Ezután kitesszük a deszkára, óvatosan négyzet formára húzzuk és annyi darabra vágjuk, amilyen fonással szeretnénk megfonni. Én mérleggel lemértem a darabokat, hogy biztosan egyformák legyenek. A kapott kis négyzeteket, amik tele vannak levegőbuborékokkal ha jól dolgoztunk, megint háromba hajtjuk (mint egy levélpapírt), de arra ügyeljünk, hogy ne bánjunk velük durván. A kis csomagokat fóliával letakarjuk és langyos helyen 30 percig pihentetjük.
Ezután egyesével megsodorjuk őket. Magunk elé teszünk egy ilyen háromrét hajtott tésztát és óvatosan feltekerjük. Arra kell figyelni, hogy ne törjük össze a tésztát, de a tekerés határozott legyen. Ezután megfelelő hosszúságúra sodorjuk.
Amikor az összes szál egyforma hosszúságú, megfontjuk a kalácsot. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük és azonnal vékonyan lekenjük egy felvert tojással. Ha hűvös van, mint most, akkor a tepsit betoljuk a sütőbe és a világítást rákapcsoljuk, vagy kb. 30 fokra a sütőt meglangyosítjuk. A kalácsot kb. másfél órát kelni hagyjuk. Ezután kivesszük a tepsit a sütőből és 200 fokra előmelegítjük. Közben a kalácsot lekenjük megint a felvert tojással.



A tepsit a forró sütőbe toljuk, a kalácsot 10 percig magas hőfokon sütjük, majd visszavesszük 175-180 fokra és még 30-35 percig sütjük.
Rácsra tesszük és teljesen kihűtjük mielőtt felvágjuk. Én nem bírtam ki, még melegen megvágtam. 





2020. április 3., péntek

Kenyérsütés öregtésztával



















fotó: Körmendi Imre


Öregtésztát kétféle módon készíthetünk vagy nyerhetünk.
Az első, hogy az előzőekben leírt élesztős tésztánkból formázás előtt kiszakítunk egy kb. 25 dkg-os darabot. Beletesszük egy fedeles dobozba (kicsit nagyobba mert kb. háromszorosára fog kelni), és azonnal betesszük a hűtőbe. A következő kenyérsütéshez ezt felhasználjuk, majd abból a tésztából is kiveszünk egy adagot formázás előtt és hűtőbe tesszük. Így mindig van egy adag öregtésztánk.
A másik lehetőség, hogy készítünk egy nagyobb adag ilyen előtésztát, azt betesszük a hűtőbe és abból veszünk ki sütéshez. Amikor elfogy újat készítünk.
Az öregtésztához 3 dl langyos vízben feloldunk egy dkg friss élesztőt vagy egy teáskanál porélesztőt. Hozzáadunk 50 dkg kenyérlisztet és összegyúrjuk. Nincs szükség hosszadalmas dagasztásra, amikor összeállt egy gombóccá beletesszük egy nagyobb fedeles edénybe és letakarjuk. A konyhapulton hagyjuk 8-10 órán keresztül (nyári kánikulában 3-4 órát), majd betesszük a hűtőbe. Innen veszünk ki belőle, amikor sütni szeretnénk. Ez a tészta egy hétig remekül el van a hűtőben, ráadásul nagyon jól fagyasztható is. Ki kell adagokba mérni, és kiolajozott tasakokban mehet a hidegre. Felhasználás előtt a munkapultra tesszük és hagyjuk, hogy kiolvadjon.
Öregtészta használatával az alapkenyérrecept annyiban változik, hogy az élesztő mennyiségét felére csökkentjük, és hozzáteszünk kb. 20 dkg előtésztát.
50 dkg kenyérlisztet elvegyítünk 2 csapott tk. sóval, hozzáöntünk 3 dl vizet, amiben feloldottunk 1 dkg friss élesztőt (vagy 1 tk. szárított élesztő) és 20 dkg öregtésztát. A már előzőleg megismert módon alaposan kidagasztjuk a tésztát, a végén beledolgozunk 2 evőkanál olajat is.
A kelesztési mód és idő, valamint a formázás, majd a sütés ugyanúgy történik, mint amikor csak élesztővel készítjük.
Most, hogy az élesztőből is kevés van, érdemes az öregtésztát is szaporítani. A megmaradt vagy a három-négy napja hűtőben lévő öregtészta súlyát lemérjük és hozzáadunk ugyanannyi mennyiségű lisztet, és fele annyi vizet. Kemény tésztát gyúrunk belőle. Fedeles edényben a konyhapulton hagyjuk kb. 8 órán keresztül.
Ezután, ha frissen használjuk, akár élesztő hozzáadása nélkül is dolgozhatunk vele. Kicsit többet adunk a többi hozzávalóhoz belőle.
50 dkg kenyérlisztet elvegyítünk 2 tk. sóval, hozzáadunk 3 dl vizet és 25-30 dkg friss öregtésztát. A szokott módon bedagasztjuk, a végén beledolgozunk 2 ek. olajat is.
A kelesztés kicsit hosszabbodhat. Dagasztás után hagyjuk egy órán keresztül kelni, majd gyúrjuk át és 15-20 percre takarjuk le. Formázzuk meg és ültessük sütőpapírra vagy sütőpapíros edénybe. A formázás utáni kelesztést ujjpróbával ellenőrizhetjük.  Ha az ujjunkkal megbökjük a tésztát és még keménynek, nagyon rugalmasnak érezzük, az ujjunk helye azonnal el is tűnik, akkor a tésztánk még keletlen. Ha megnyomva kissé enged, az ujjunk helye halványan megmarad, vagy csak nagyon lassan húzódik vissza, akkor épp megfelelő a kelesztés, mehet a sütőbe. Ha a tésztánk megbökve nagyon puha, az ujjunk helye teljesen megmarad, a széle összeesik, akkor már túl vagyunk az ideális kelesztési időn. Ilyenkor megpróbálhatjuk újra formázni, vagy nagyobb túlkelesztés esetén eltehetjük öregtésztának.
A megmaradt frissített öregtésztát betesszük a hűtőbe. Innen használhatjuk úgy, hogy adunk mellé élesztőt, vagy ha plusz élesztő nélkül szeretnénk sütni, akkor sütés előtt 8 órával megint ráfrissítünk.



Kenyérsütés kezdőknek (csak élesztővel)





















Az elmúlt napokban nagyon megnőtt az érdeklődés a házi kenyérsütés iránt. Sokan kérdezik, hogy mennyire nehéz a házi pékesség, képes-e bárki elsajátítani, megtanulni. Jó hírem van, kenyeret sütni nem nehéz!
A kenyérsütéshez tulajdonképpen három dologra van szükségünk, lisztre, vízre és sóra. A lisztből és vízből ugyanis tudunk természetes kovászt nevelni, amit kellő odafigyeléssel a végtelenségig életben tudunk tartani. A természetes kovásszal sütött kenyér az igazi, ő a nagybetűs kenyér. Ugyanakkor ez a haladó szint. Sokan félnek tőle, sokaknak nincs idejük, energiájuk törődni vele, ezért nekik most egy egyszerűbb módot ajánlok.
Bár azt szoktam mondani, hogy a csak élesztővel készült kenyér az tulajdonképpen nem is kenyér, hanem egy egyszerű kelttészta, mégis ez a legegyszerűbb a kezdők számára.
Kell hozzá liszt, a legjobb természetesen a BL 80 jelöléssel ellátott kenyérliszt. Az élesztős tésztáknál úgy kell gondolkodnunk, hogy kb. 60 % a folyadékarány. tehát, 50 dkg liszthez 3 dl folyadékra van szükségünk, 2 % sóra, ami 2 csapott teáskanálnak felel meg, és 2 ek. olajra, vagy egy dió nagyságú zsírra, és 2 dkg friss élesztőre, vagy egy tasak porélesztőre.
Ha csak finomlisztünk van otthon, természetesen azzal is nekiláthatunk. Feljavíthatjuk rétesliszttel, ilyenkor 50-50 százalékban használjuk, vagy tehetünk mellé egy teáskanál sikért, ami bio- vagy reform boltokban beszerezhető. Ha egyik sincs, akkor a tésztában a folyadék mennyiségét kell csökkenteni, kb. 2,7 dl-re. A finomlisztekhez tehetünk egy csipet aszkorbinsavat vagy egy evőkanál ecetet. Ezektől rugalmasabbá, nyújthatóbbá válik a tészta és morzsálódás gátló hatásuk is van.
Kézmeleg vizet mérünk ki, ebbe belemorzsoljuk az élesztőt, vagy beleszórjuk a porélesztőt. Futtatni nem kell. Tálba szitáljuk a lisztet és elvegyítjük a sóval. A közepébe mélyedést készítünk, ide öntjük az élesztős folyadékot. Kézzel gyúrni kezdjük, amikor nagyjából összeállt kitesszük a munkalapra és alaposan kidolgozzuk a tésztát. Nem két-három perces munka, ahhoz, hogy szép sima, rugalmas, hólyagos tésztánk legyen, legalább negyedórát dolgoznunk kell rajta. A vége felé dolgozzuk bele a zsiradékot is.
A bedagasztott tésztát visszatesszük a tálba, és a tálat letakarjuk. Most jön az első kelesztés, ami valójában az érlelés. 40-45 percig hagyjuk, majd a tésztát gyengéden, de határozottan átgyúrjuk. Cipót formázunk belőle és a tállal letakarjuk negyedórára. Ezután következik a formázás. Veknit vagy cipót formázhatunk, tetszés szerint.
A cipóhoz megfordítjuk a tésztát, kilapogatjuk a kezünkkel, és a közepe felé körben addig hajtogatjuk be, amíg kialakul a cipónk. Feszesre kell készíteni.
A veknihez ugyancsak megfordítjuk a tésztát, a tenyerünkkel jól kinyomkodjuk belőle a levegőt. Nem kell sajnálni, csupán arra kell ügyelni, hogy ne szakadjon meg a tészta. Ezután a két oldaláról behajtjuk a közepéig, a széleket lenyomkodjuk. A tetején háromszög alakúra igazítjuk, majd elkezdjük feltekerni úgy, hogy minden tekerésnél kicsit le- és visszanyomjuk a tésztát, így tudunk feszes veknit formázni. (vekni formázás a blogon: https://www.limarapeksege.com/2010/06/vekni-formazasa.html )
A megformázott tésztát sütőpapírra ültetjük, és újból kelni hagyjuk.
A kenyérnek gőzös sütőre van szükség. A háztartási sütők többsége még nem képes gőzfeljelesztésre, ezért a legegyszerűbb, ha fedett edényben sütjük. Alkalmas rá egy legalább 5 literes jénai edény, vagy egy vaslábas, vagy akár egy római tál.
A jénaiban a legegyszerűbb sütni. Kibéleljük sütőpapírral, ráültetjük a megformázott tésztát, az edény tetejét egy virágpermetező segítségével bevizezzük és ráborítjuk. Szobahőmérsékleten kb. 50 percig kelesztjük. Ezalatt a sütőt 230 fokra előmelegítjük. A megkelt tésztát egy éles pengével vagy késsel kb. 4mm mélyen bemetsszük, a tésztát és az edény tetejét is lefújjuk vízzel és betoljuk a forró sütőbe. 50 perc alatt készre sütjük. Ha kicsit vastagabb héjat szeretnénk, akkor az utolsó 10-15 percre levesszük az edény tetejét. A levételnél nagyon óvatosak legyünk, mert a gőz komoly sérüléseket tud okozni.
Vaslábasban még szebben sül a kenyér. Az edényt viszont jól fel kell forrósítani. Amikor a sütőt bekapcsoljuk, tegyük be az üres edényt és hagyjuk, hogy a sütővel együtt alaposan felmelegedjen. A tésztánkat addig egy sütőpapíron kelesszük úgy, hogy egy fóliával letakarjuk. Amikor megkelt a bemetszést megejtjük rajta és a sütőpapír segítségével a forró edénybe emeljük. Rátesszük a tetejét és betoljuk a sütőbe. Kb. 40 perc után a tetejét levesszük és addig sütjük tovább, amíg a kellő színt el nem érjük.
Római tálban vagy cserépedényben is megsüthetjük a tésztát. Ezeket az edényeket viszont hideg sütőbe kell betenni. Ezért a formázás után rövidebb lesz a kelesztési idő, hiszen a sütőben majd tovább tud emelkedni. A cserépedény alját kibéleljük sütőpapírral, belefektetjük a tésztát és letakarjuk egy fóliával. A tetejét addig beáztatjuk. A kenyerünket most rövidebb ideig kelesztjük, kb. 30-40 percig. A tésztát bemetsszük, az edény tetejéből kiöntjük a vizet és ráborítjuk. Betoljuk a hideg sütőbe, a hőt 220 fokra állítjuk. 50 perc után levesszük az edény tetejét és a kenyeret addig sütjük, amíg a kívánt színt elértük.
Akkor sült át rendesen a kenyér, ha az alját megkopogtatva mély, kongó hangot hallunk. A kész kenyeret rácsra tesszük hűlni és azonnal lepermetezzük kevés hideg vízzel. Ettől szép fényes lesz és ha jól dolgoztunk beszélgetni kezd és kicserepesedik.
Az „igazi” kenyér felé az első út, ha készítünk egy öregtésztát, azaz egy élesztős előtésztát. Az így készült kenyér sokkal ízesebb, és tovább eltartható.

2020. március 29., vasárnap

Kovászos kakóscsiga




Sütés előtt 6-8 órával keménykovászt készítünk:

Kiveszünk 50 g-ot a kovászunkból, adunk hozzá 1 ek. mézet, 100 g kenyérlisztet (esetleg finomlisztet) és valamivel kevesebb, mint 50 g meleg, de nem forró vizet. Szép simára gyúrjuk. Beletesszük egy üvegbe és zárt, egyenletesen meleg helyre tesszük (nyáron a konyhapulton hagyjuk).




Amikor szép buborékos a kovászunk, nekiláthatunk a dagasztásnak.

2,5 dl langyos tej
70 g cukor
1 tojás
1 tojássárgája
80 g olvasztott vaj
az összes keménykovász
400 g finomliszt
100 g kenyérliszt
1 tk. só

Tálba öntjük a tejet, beleszórjuk a cukrot, beletesszük a tojást és a tojássárgáját, valamint az olvasztott vajat. Egy spatulával, vagy habverővel simára keverjük.
Beletépkedjük a kovászt, azzal is elkeverjük, majd rászitáljuk a liszteket. Kézzel (pl. a csapkodós módszerrel) alaposan kidolgozzuk a tésztát, a vége felé adjuk hozzá a sót is. Akkor jó a tésztánk, ha szép sima, hólyagokkal teli, puha, de rugalmas és nem tapad a deszkához. Kiolajozunk egy tálat, a tésztát beletesszük, a tejejét is végig simítjuk az olajos kezünkkel majd lefedjük.
Huzatmentes helyre tesszük és egy órán keresztül pihentetjük, érleljük. Ekkor finoman áthajtogatjuk, majd ismét lefedve pihentetjük 40-50 percen keresztül.
Liszttel finoman meghintjük a deszkát és a tésztából kb. 55 cm x 40 cm nagyságú téglalapot nyújtunk.

Rászórjuk a tölteléket:

60 g puha, szobahőmérsékletű vaj
80 g porcukor
50 g kakaópor
1 mk. fahéj (elhagyható)

A tésztát megkenjük a puha vajjal, és egyenletesen meghintjük a kakaóporral és fahéjjal elkevert porcukorral. Feltekerjük, mint a bejglit és 16 egyforma darabba vágjuk.
Sütőpapírral kibélelünk egy nagy tepsit és a csigákat ráfektetjük. Egy fóliával letakarjuk és szobahőmérsékleten egy órán keresztül kelni hagyjuk.
Ezután választhatunk, hogy azonnal kisütjük, vagy éjszakára a hűtőbe tesszük kelni.
Ha a hűtőt választjuk, akkor egyszerűen betesszük a tepsit lefóliázva, reggel kivesszük, kb. egy órát hagyjuk a konyhapulton (ha hűvös van betehetjük a sütőbe úgy, hogy csak a lámpát kapcsoljuk be neki). Ezután 180 fokra előmelegítjük a sütőt és 20-25 perc alatt szép pirosra sütjük.
Ha az azonnali sütést válaszjuk, akkor egy-másfél óra kelesztés után előmelegítjük a sütőt 180 fokra és a csigákat 20-25 perc alatt pirosra sütjük.
Mindkét esetben amíg a csigák sülnek egy fél pohár tejet felforrósítunk, és beleszórunk egy tasak vaníliás cukrot. 20 perc után, amikor a csigák már majdnem készen vannak, a tepsit kivesszük minden csigára locsolunk egy teáskanál forró tejet, majd a tepsit még 5 percre visszatoljuk a sütőbe.
Végül a kakaós tekercseket rácson hűtjük ki és porcukorral megszórva tálaljuk.



Az egyszerűbb, élesztős verzió itt található

2020. március 26., csütörtök

Kovász készítése



Sokak kérésére előre hozom a kovász készítésének menetét. Kb. egy hét alatt érett, aktív kovászt tudunk nevelni, aminek a segítségével egészséges, könnyebben emészthető kenyeret tudunk sütni.

Pontos menetét itt találjátok.



























Néhány tanács a kovász készítéséhez

Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a fél ország kovászolásba kezdett. Örömmel figyelem a sok új kovászt, nagyon kedvesnek tartom, hogy sokan, amint beindul nevet is adnak neki. Bevallom, az enyém névtelen, bár becézgetni szoktam.

Kovászt készíteni igazán nem nehéz dolog, de nagyon fontos néhány szabályt betartani ahhoz, hogy sikeres legyen az a 7-8 nap, ami alatt elkészül. A 8. napon már lehet vele sütni, az anyakovászt pedig be lehet tenni a hűtőbe. Ugyanakkor érdemes még néhány napig tovább etetni reggel és este, hiszen minél többet frissítjük, annál erősebbé válik. Nem kell nagy adagokat készíteni, pici kovászmaggal érdemes dolgozni. 

A természetes kovászhoz lisztre és vízre van szükség. Meg végtelen sok türelemre és odafigyelésre. Nagyon leegyszerűsítve a kettő keverékéből egy élő anyagot hozunk létre, amelyben vadélesztőgombák és tejsavbaktériumok dolgoznak.

Milyen liszt ideális a kovászkészítéshez? Én a rozslisztet szeretem. Lehet önmagában, vagy felesben kenyérliszttel készíteni. Ez a keverék a legerősebb szerintem. Ráadásul a rozs többet tűr. Ha a kész kovászunkat kint felejtjük egyszer-egyszer etetés nélkül a konyhapulton, nem fogja megbosszulni. Illetve frissítés után nehezebben éhezik el, hosszabb ideig marad aktív, mint a fehérlisztes kovász.
Tudom, hogy most sokaknak csak fehérliszt áll rendelkezésre, sőt, leginkább most csak finomliszt, nem baj, ezzel is el lehet indítani, de ha van otthon valamilyen teljeskiőrlésű, akkor keverjük vele, erőteljesebb lesz a kovászunk.
A kovász készítéséhez én csapvizet használok. Itt lágy a víz, nem klóros. A klór nem tesz jót neki, használjunk ebben az esetben állott vagy szűrt vizet. A víz legyen meleg, de ne forró!

Azokban a konyhákban, ahol gyakran készül kelttészta, a kovász is hamarabb indul be. Ők már a második napon kezdhetik az etetést, mert megjelennek a keverék alján, esetleg a tetején az apró, gombostűfej nagyságú levegőbuborékok. Akiknél ez elmarad, azoknak várni kell még 12 vagy akár 24 órát az első etetéssel.
Én csatos üvegben szeretem a kovászomat tartani és etetni úgy, hogy a gumigyűrűt eltávolítom a tetejéről. Kezdésnek is ezt ajánlom, így marad egy rés, amin a vadélesztőgombák az üvegbe tudnak költözni. Természetesen lehet hagyományos befőttesüvegben, sőt műanyag fedeles dobozban is készíteni, de azokra sem szabad szorosan rátenni a tetejét.
A kovászunknak melegre van szüksége. 24-26 fok az ideális. Ha a kovászunk fázik, akkor erőtlen és egyre savanyúbb lesz. Ezért kezdéskor, és minden etetéskor is nagyon fontos, különösen télen, hogy a tisztára mosott üveget öblítsük ki melegvízzel. Etetés után az üveget tegyük zárt térbe, pl. egy ruhával kibélelt fedeles dobozba, vagy a mikro belsejébe. Tehetünk mellé egy bögre forró vizet is, így biztosítva a megfelelő hőmérsékletet ahhoz, a kovászunk kellően jól érezze magát. De semmi esetre se kerüljön közvetlenül radiátorra, konvektorra, meleg sütőbe, azzal könnyedén tönkre tehetjük! Ha a kovászunk lassú, nehezen indul be, a harmadik-negyedik napon is kevéske buborék látszódik benne, akkor gyanakodjunk arra, hogy fázik.
Természetesen nyáron, vagy amikor a konyha elérte az ideális hőfokot nincs ezekre az óvintézkedésekre szükség, akkor nyugodtan a konyhapulton hagyhatjuk.
Nagyon sokan félreértelmezik, hogy melyik részét kell etetni a kovásznak. Mindig azt, amit kiveszünk! Ahhoz adunk ugyanannyi lisztet, ami súlya és ugyanannyi vizet, azaz 1:1:1 arányban etetjük. A maradékot el szoktuk dobni, vagy össze lehet gyűjteni a hűtőben, és bármilyen tésztába, palacsinta, galuska, kenyér, stb.. lehet használni belőle.
Az első etetés után már rendszeresen kell frissíteni, naponta kétszer, 12 óránként. A fehérlisztes kovászoknál előfordulhat, hogy az 5.-6. naptól gyorsabban érnek és éheznek el, azokat akár 8-10 óránként is lehet etetni. Akkor éhes már, amikor az üvegben elkezd összeesni. Az is előfordulhat, hogy ezek a kovászok mostanra hígabbá, folyékonyabbá válnak. Ebben az esetben adjunk hozzá másfél, kétszeres mennyiségű lisztet, hogy a kovászunk sűrű, tészta állagú legyen.

A hetedik nap végén már érdemes mindenkinek 1:2:2 arányban etetni, azaz a kivett kovászhoz dupla súlyú lisztet adni, és majdnem dupla vizet, annyit, hogy sűrű állagú legyen a bekevert tésztánk. Itt már a kivett kovász súlyát úgy kell számolnunk, hogy azt megetetve annyi kovászt kapjunk, hogy másnap legyen elegendő a mennyiség egy kenyérsütéshez, illetve maradjon is egy kevéske a frissítéséhez. Vagyis, vegyünk ki legalább 50 g kovász, azt etessük meg 100 g liszttel és kicsit kevesebb, mint 100 g vízzel. Másnapra lesz kb. 230 g (kicsit mindig veszít a súlyából) friss, érett, aktív kovászunk, amiből tudunk kivenni a sütéshez és marad annyi, hogy azt 1:2:2, vagy akár 1:3:3 arányban megetetve elkészítsük az anyakovászunkat. A hűtőbe nem érdemes nagy mennyiségű anyakovászt tenni, hiszen akkor rengeteg lesz majd a felesleg. Én 20 g kovászt szoktam 60 liszttel és 50 vízzel etetni. Ez az anyakovász, ami a frissítés után 3-4 órával mehet is a hűtőbe. A hűtőben lecsendesedik, alvó kovászunk lesz. Sütés előtt 8-10 órával ebből kell kivenni egy keveset, etetni, frissíteni kell ahhoz, hogy aktívvá váljon, hogy képes legyen megkeleszteni a tésztánkat. Ha a kovászunk még nagyon friss, vagy régóta van a hűtőben, akkor érdemes akár kétszer is frissíteni, 8-12 óránként (nyáron akár 6 óránként), mielőtt ismét sütésre használnánk. Az anyakovászunk nagyon sokáig el van a hűtőben, különösen a rozskovász, de hetente egyszer érdemes frissíteni. Ezt úgy szoktam megoldani, hogy amikor frissítek a sütéshez, az üvegben maradt kovászból etetek a már említettek szerint és ezt a friss etetést cserélem ki a régebbi hűtőssel.

Ha elkészült a kovászunk, és van feleslegünk amikor épp aktív, akkor érdemes szárítani belőle. Csak vékonyan kenjük el egy fém tálcán vagy tepsin, vagy akár sütőpapíron, és szobahőmérsékleten szárítsuk csörgősre. Ezután törjük össze, és egy vászon vagy papírzacskóban szellős helyen tároljuk. Ha szükséges ez a szárított kovász könnyedén feléleszthető. Áztassuk be annyi vízbe, ami épp ellepi, majd néhány óra múlva a szokásos módon kezdjük el frissíteni. 3-4 etetés után aktívvá, erőssé válik.
A hűtőben felszaporodó kovászokat érdemes megtartani. Lehet belőle palacsinta-, vagy galuska tésztába tenni, lehet hozzáadni fűszereket és sütőpapírra kenve egészséges chipset sütni. Sőt, locsolóvízbe is érdemes keverni azokhoz a növényekhez, amelyek savas földet kívánnak. Én pl. a hortenziákat rendszeresen öntözőm vele.
Az alvó, hűtős kovász remekül használható kifli vagy zsemle sütésre is, úgy, hogy teszünk mellé egy morzsányi friss élesztőt is. Vagyis, tulajdonképpen úgy használjuk mint az öregtésztát.

Egy házipéknek azt gondolom, hogy nincs szüksége 3-4 féle kovászra. A fehérlisztes kenyerekhez is szívesen adok rozskovászt, nagyon jó ízt ad neki, de ha szükségem van másfajtára, akkor 1-2 lépésben át tudom etetni bármilyenre. Lehet etetni szükség szerint fehér kenyérliszttel, tönkölyliszttel, vagy teljes kiőrlésű búzaliszttel is.

Kellő odafigyeléssel, törődéssel és gondozással a végtelenségig életben tartható a kovászunk. A segítségével sokkal egészségesebb, könnyebben emészthető kenyeret készíthetünk, ami ráadásul akár egy hétig is eltartható.

2020. február 22., szombat

Koreai fánk, a Kkwabaegi

























Koreai fánkot, Kkwabaegi-t készítettem ma. A tésztája kevésbé zsíros és kevesebb tojást tartalmaz, mint a mi hagyományos fánkunk, viszont szinte teljesen megegyezik a mi kalácstésztánkkal. Nagyon könnyű elkészíteni, kezdőknek is jószívvel ajánlom. 
Hozzávalók:
2,5 dl langyos tej
3 ek. cukor
1 nagy tojás
2 dkg friss élesztő (vagy egy tasak porélesztő)
45 dkg finomliszt
1 mk. só
4 dkg olv. vaj
2 ek. kristálycukor
1 tk. őrölt fahéj
A langyos tejbe beleszórjuk a cukrot, belemorzsoljuk a friss élesztőt (vagy egy csomag porélesztőt) és beleütjük a tojást. Elkeverjük. Hozzáadjuk a finomlisztet, a sót és a 4 dkg olvasztott vajat. A tésztát 5 percig dagasztjuk. 
A tálat letakarjuk és 40 percig pihentetjük. Ezután átgyúrjuk a tésztát, és ismét letakarjuk félórára. Akkor kivesszük, 16 egyforma részre osztjuk és mindet gömbölyítjük. A kis cipókat megint 10 percig pihentetjük. 

Ezután 30-32 cm hosszúságú rudakat sodrunk belőlük úgy, hogy a közepét elvékonyítjuk kissé, majd a két végét ellentétes irényban megsodorjuk, mint a kötelet. Félbehajtjuk és hagyjuk, hogy magától betekeredjen. Ha szükséges, tekerünk még rajta. Akkor szép, ha 3-4 hajtást kapunk. Letakarjuk és 20 percig pihentetjük, félidőben egyszer óvatosan megfordítjuk. 


Közben egy edényben 3-4 cm magasan olajat melegítünk olyan 175-180 fokra. A megkelt tésztából annyit teszünk bele, hogy kényelmesen elférjenek. Oldalanként kb. 1,5-2 perc alatt szép pirosra sütjük. 
A cukrot és a fahéjat összekeverjük és a kisült fánkokat megforgatjuk benne.