2010. február 3., szerda

Vízen kullogó

A Vízen kullogó is egy régi, népi kelttészta. Nevét a különleges kelesztési módról kapta. Az ország különböző tájain, különbözőképpen nevezik, talán legismertebb neve ez, de sokan ismerik Kútban keltként is, hiszen régen a kút vizébe eresztették, ott kelesztették.
Borbás Marcsi receptjét nézegetem már jó ideje. Annak idején ő vezette a Főtér-t , nagyon szerettem nézni. A műsorvezetőnő bája, kedvessége adott valami pluszt a műsornak. Megjelent egy szakácskönyve is, ezekben a műsorokban elhangzott receptekből állított össze. Ebben található ez is, ha jól emlékszem, az édesanyja receptje.
Mint mondtam, nézegetem jó ideje, mert a recept nem stimmel szerintem, a folyékony és a szárazanyagok arányával gond van. Minap kaptam egy kérdést, hogy sütöttem-e már ezt , mert az olvasómnak nem sikerült. Ráadásul tegnap a szülői értekezleten is említésre került, nem is értem hogyan... Ezek után muszáj volt elkészítenem.
Mindent az eredeti recept szerint készítettem a dagasztógépbe, mert úgy gondoltam, hogy majd azt a szabályt követem, hogy annyi lisztet adok hozzá, amennyit a folyékony anyag felvesz. Az eredetileg megadott 30 dkg helyett 80 dkg liszt került bele, ezek után nyomdahibára gyanakodtam.
Mindenesetre a kalács, ami nem a klasszikus foszlós kalács, nagyon-nagyon finom lett. Nem kis lelkiismeret furdalást érzek, hogy hármat is megettem a kávém mellé.
Hozzávalók:
  • 80 dkg finomliszt (eredeti recept szerint 30 dkg)
  • 3 egész tojás
  • 3 dkg élesztő
  • 1 tk. cukor
  • 1 dl tejcsipet só
  • 2,5 dl tejföl
  • 2,5 dl szobahőmérsékletű mangalica- vagy libazsír
  • 2 citrom reszelt héja
  • fél citrom leve

Forgatáshoz:
  • kb 0,5 kg kristálycukor

A tészta hozzávalóit (30 dkg liszttel) a zsír kivételével a dagasztógép táljába tettem. Az eredeti recept szerint még a zsír nélkül palacsintatésztát kaptam, holott közepesen keménynek kellett volna lennie. Óvatosan adagoltam még hozzá a lisztet. Kb. 10 perc dagasztás után kanalanként kevertem bele a szobahőmérsékletű zsírt. Tovább dagasztattam, míg szép fényes, közepesen kemény tésztám lett.
Egy nagyobb konyharuhát vagy textil pelenkát alaposan be kell kenni zsírral. Ez majd megakadályozza, hogy a tészta elázzon a vízben. Én nem kentem be, csak a közepét, így a tésztám néhol kicsit elázott, ezért célszerű a ruhát teljesen bezsírozni. Közepére ültettem a tésztát, majd a kendőt batyura kötöttem.

Egy nagyobb fazékba szobahőmérsékletű vizet engedtem, a batyut egy fakanál nyelére fűztem, így lógattam bele a vízbe. A fakanál azért kell, hogy ne tudjon a tészta átfordulni. Azonnal lesüllyedt a víz aljára. A kelesztéshez kell akár 2-4 óra is, a víz és a szobahőmérséklettől függően.
Ahogy kel a tészta, kullogva jön fel a víztetejére. Kb. egy óra után ilyen féloldalas volt azenyém.
Két-két és fél óra után már az egész a víz tetején úszott.
Óvatosan kiemeltem, lisztezett deszkára tettem. Nyolc darabba vágtam, az elázott részeket levágtam róla és kidobtam. Egy nagyobb tálcára bőven szórtam a kristálycukorból. A tésztát a cukorban ujjnyi vastagságú rudakká sodortam, kb. 35-40 cm hosszúságúakra. Félbehajtottam, megcsavartam, majd sütőpapírral bélelt tepsire ültettem. Lehet ilyen formára hagyni, nekem ez tetszett jobban, de karikára is lehet igazítani, vagy kiflire formázni.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát arany barnára sütöttem kb. 15-18 perc alatt. A tészta nagyon gazdag a sok zsiradéktól, tojástól, a bele sült cukortól, külseje különleges a rákaramelizálódott cukortól.
Megint egy fantasztikus régi recept.

42 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Limara!
Édesanyám - gyermekkoromban - rolónak sütötte (kb.10 cm hosszú kukoricaszárra tekerte) és tejszínhabbal töltötte meg. Soha nem felejtem. Most, hogy már nekem is van gyermekem , én is tevezem, majd megkeresem a receptet.
Gyönyörú lett a Tiéd is, előhozta belőlem az emlékeket.
Köszönöm,
M.Ági

Macus írta...

Ez szuper lehet!
Csak az fog vissza az azonnali elkészítésétől, hogy nem lenne készen délre. Pedig a vágott leveshez jó lenne.
Valahol már én is olvastam,de sose próbáltam még.
Jó, hogy megcsináltad, köszönet érte.

Millie írta...

És még mondja valaki, hogy a brióst nem a magyarok találták fel! :-D

Tinkmara írta...

Limara! Én még sosem hallottam, láttam ilyet! Bámulatos, hogy miket nem tudsz, próbálsz. Gyönyörű lett és milyen finom lehetett.
A Főteret nagyon szerettem, meg a HírTV-n is néztem Borbás Marcsit.

Bouillabaisse írta...

Gyönyörű!! :)

Kata írta...

Nem hiszed el, de nekem hónapok óta ki van téve a Planétás sorozatból a kártya, hogy megpróbálom. Az ahhoz valók meg kb. a másik véglet, nevezetesen 1 kg liszthez 1,5 dl tej és 2 tojás + a zsiradékok és élesztő. Nem biztos, hogy sikerült volna, de már nem is kell próbálkozzak:) Köszi!

Limara írta...

Ági! Ez nagyon izgalmas, kész vagyok, ha ilyen csodás történeteket olvasok! Várom a receptet! :))
Macus!remélem, hamarosan kipróbálod és mesélsz majd! :))
Millie! Ugye?! És kenterbe veri az összes többit! :))
Tinkmara! Finom, bizony, tudod, olyan édes bűnbeesés! :)) Borbás Marcsi műsorait én is szeretem, mindig nézem, ha tehetem! :)
Bouillabaisse! Köszönöm! :))
Kata! Igen, én is találtam ilyen receptet is, kész agyrém, aki felteszi, kinyomtatja soha nem készítette el! Majd mesél!:)

Bianka írta...

Fantasztikus, igazi régi ízvilág

Kála írta...

Na, akkor ez olyan pontos recept, mint a Nők lapja konyhás almás nudli...
Viszont nagyon jól néz ki és ilyen kelesztésről eddig nem is hallottam, úgyhogy listára vettem :-)

Chef Viki írta...

Mióta rakosgatom ide-oda a receptemet! Felénk vízenkőttnek hívják :-)

Gyönyörű lett, egészségedre váljék a kávé mellé :-)

Borbás Marcsit nagyon csípem!

Névtelen írta...

Limara!
Elküldtem neked a recept fotóját, jól olvasható, Édesanyám kb. 60 éves kézjegye.
Én is megsütöm, köszönöm, hogy emlékeztettél.
Pont olyan csodás kinézetű ( más formázás ellenére is )a Te Műved, mint az Édesanyámé. Ezért szeretek
hozzád benézni, mert precíz, pontos vagy, Te is szívvel- lélekkel alkotsz. Szeretettel,
M.Ági

Névtelen írta...

Anyósom szokott ilyet sütni, különösen az én kedvemért, ugyanis nekem ez a kedvenc süteményem! Olyannyira, hogy ha elém tesznek egy tállal, nem bírom abbahagyni. Ami a kalória tartalmát nézve azért elég nagy baj :-)

Cinkepiri írta...

Nagyon szép lett a kullogód Limara! Nagymamám készítette nekünk nagyon gyakran gyerekkoromban. Az ő receptje más volt, de a végeredmény szemre hasonló.
Tepsiszám faltuk.

Névtelen írta...

Limara, én is olvasgatlak, bár még kezdő vagyok. Szeretem, hogy a receptjeidnek történetük van, olvasni is élmény. Amiket készítesz, az tökéletes, mesteri. Amiatt írok, hogy megdicsérjem a képeidet. Ételfotó címén annyi rossz képet lehet látni. Nem gond persze, ha a konyha mestere nem konyít a fotózáshoz, de öröm, hogy a te oldaladon olyan szép képek vannak. Kíváncsi vagyok, vajon te készíted -e őket.
Minden gyakran benézek hozzád, és remélem, egyre gyakrabban veszem majd a bátorságot, hogy kötényt kössek :-)
Minden jót neked!

Limara írta...

B!Igen,nagyanyáink tudtak igazán, érdemes még most is tanulnunk tőlük! :)
Könyveslány! Majd mesélj! :))
Viki! Köszönöm szépen! :)
Ági! Nagyon köszönöm, bár még nem érkezett meg!
Kedves Névtelen! Én sem bírtam abbahagyni, de a gyerekeim is sűrűn fordultakakonyha felé! :))
Cinkepiri! Nem is gondoltam, hogy ilyen sokakban ébreszt ez a recept régi emlékeket, én sajnos nem ismeretem gyerekkoromban.
Kedves Névtelen! Nagyon szépen köszönöm! :) Én is remélem, hogy egyre többet fogsz kipróbálni és nemfogszcsalódni.
Köszönöm a fotók dicséretét, bár azt gondolom, nem illeti őket, lehetnének sokkal jobbak.Én készítem mindet, megszenvedek velük, nem értek hozzá sajnos.Így csak annyi a cél, hogy lehetőleg már az meghozza a kedvet a recept kipróbálására! :))

Száva írta...

Ettől a kelesztési módtól félek kicsit. Olyan borzasztó érzés, mint amikor Nigella leöntötte a piskótatésztát forró vízzel.
Most már a szimpla kelt tészta szinte mindig sikerül, szóval még kicsit barátkozom ezzel is, aztán... majd posztolom:)
Köszönjük!

Bianka írta...

Na lányok annyi szépet olvasok róla, hogy jövő héten vagy azután megsütöm, persze Limara megjelőléssel :)

Nóri írta...

Kedves Limara!

Már neki sem állok más receptnek, csak ha találok Nálad "limarásított" verziót. Garantált a siker! :-)
Esetleg ha sütnél valamikor egy jó aranygaluskát... Már ha szeretitek! Nem találtam a receptek között, másét pedig meg sem próbálnám! Köszönöm!

Nóri

nelly írta...

Hát Limara, én csak kullogok utánad, mint a tésztád! Még sosem hallottam erről a sütiről, ezért különösen élvezettel olvastalak. Nekem is tetszik az a körítés, amivel elmeséled egy-egy recept életét. Annak pedig külön örülök, hogy helyettem kitalálod, miből mennyi kell ahhoz, hogy nekem biztos sikerüljön az általam kiválasztott sütemény. Mondanom sem kell, hogy a croissantod megsütöttem. Édesanyámnak is vittem belőle, és megsiratta. Azt mesélte el, hogy az édesanyja készített ilyen finomat neki utoljára. Az ismerősök azért jártak hozzájuk, mert a nagyi ezt olyan finoman tudta elkészíteni, mint senki más. Most újra előjöttek az emlékei, és nagyon örült neki, hogy lánya meglepte egy csodás croissant-tal. Bevallom, én is megsirattam, mert imádtam a nagyim, és minden, ami rá emlékeztet, a mai napig nagy-nagy szeretettel tölt el. Ezért Limara külön hálás vagyok Neked. Köszönöm.

Tamás írta...

Amikor kicsik voltunk a bátyámmal, akkor sütött ilyet az anyukám, és imádtuk. Ő is a nagyanyámtól tanulta. Az egyhaluska is bevillant rögtön a képekről, de csak azért, mert azt is ruhába kell csavarni, de azt főzni kell, és gyúrt tésztából van. Húú azt is imádtam.

Daisy írta...

Mondhatnám, hogy a számban érzem az ízét, de ez sajnos nem igaz. A kép megtette a magáét! A kifejezést ismertem, azt is tudtam, hogy valamilyen kelt tészta, de azt nem, hogy mitől vízen kullogó?

Raindrop írta...

Jópofa kalácska, ha lesz merszem kipróbálom! :)
Mitől lesz más, hogy vízben kel meg a?
Sima kelesztés nem jó neki?

szepyke írta...

Te jóóóóóóóó ég, hogy megkelt!
Hát, ez nagyon jóóó, de komolyan!

linbori írta...

Limara! Lenne egy kérdésem ehhez a recepthez. Mit takar az 1dl tejcsipet só?

linbori írta...

Közben rájöttem....kimaradt egy enter.:D:D:D

Olgis írta...

Nagyon örülök, hogy rád találtam.szeretem a régi recepteket.
Édesanyám tengeris pogácsáját sajnos nem tudom megsütni. nem írtam le. Ő nem is mérte, csak csésze, marék, ez volt a mércéje.Nincs ilyen recepted?
A máléról nem is merek kérdezni. Biztosan kipróbálom majd ezt a vízen kullogót!!! Gratulálok a munkáidhoz.

IZs írta...

Kedves Limara!
A nagymamám sokszor sütötte nekem és a kedvenc dédunokáinak is, Akkoriban nálunk már nem volt kút, amibe leresztehette volna a tésztát, a hűtőszekrénybe rakta kelni és kiváló vízenkőttet sütött, próbáld ki szerintem sokkal egyszerűbb. A kisfiam már 35 éves, és névnapjára sütök neki, kösz, hogy eszembe juttatad ezt a régi receptet.
Ha, még érdekel a mézes recepkönyv, emeilban megbeszélhetjük.

Névtelen írta...

VASI ZALAI PARASZTÉTELEK című szakácskönyvben is van egy recept,ha érdekel szólj,és elküldöm
Szeretek Hozzád járni,mindig jó érzés

Garffyka írta...

Eddig még nem is hallottam róla. De ahogy nézem, a három tojás harmadolható, kis adagban megsütöm; és azért csak kicsiben mert egész adag kettő és felünknek sok lenne .. ha mégsem, akkor majd ismétlek :)
Limara, mégmégmég!

Andi írta...

Szia Limara!

Olyan gyönyörű ez is, köszönöm! Én is vízenkőttnek ismertem, de nem tudtam, pontosan milyen süteményt takar ez a név, csak olvastam róla.
Külön öröm a csodás nyers tészta képeket nézni! Mind tökéletes.

Katacs írta...

Szia!

Kaptál blogdíjat, mert annyira jók a receptjeid, ha van kedved, játssz velünk :) Nézz be a blogomra!

Üdv, Katacs.

Brigitta írta...

Ezt erre felénk,"vízönkőtt"-nek hívják.Ugye milyen érdekes,alig pár km-re Tőled Limara,és kicsit más a neve,de a lényeg ugyanaz.Anyukámék szomszéd nénije nagyon sokszor készített nekünk,amikor gyerekek voltunk.Az Ő receptje is benne volt a Délvilág sütiskönyvében tavaly előtt.Én is szeretem,jó látni,eszembe jutottak a régi idők.Köszi!:)

Névtelen írta...

Szia Limara!
Gratulálok a kitartó és türelmes munkáidhoz.Mindig élvezettel,és nem kis irigységgel olvaslak! Csodálom az energiádat,és a precizitásod.
Ma én is kipróbáltam,és szerintem egész jó lett!
Részletes beszámolómról olvashatsz E.Margit süssünk oldalán!

Puszil: Bau

Szemi írta...

Limara gratulálok, ez gyonyoruségesen-finomságos ! Ismét egy étel, amit elobb-utobb muszáj lesz elkészítenem!Mi lesz így a diétámmal??
A nevét ismertem az ételnek,de nem tudtam,hogy mit takar...

Kála írta...

Elkészült és szokás szerint nagy sikert aratott! Köszönöm a receptet!

Erzsike írta...

Én is szoktam vízenkullogót sütni, de már rég nem kelesztem vízen, csak tálban. Így is jó a tésztája. Kelesztés után kristálycukron nyújton,fél centi vastagra, kb. 2,5-3 cm-t felhajtok, ezt a csíkot levágom, és feldarabolom kb. 3 cm-es darabokra. Tepsibe rakom, és sütöm. Finom falatkák lesznek belőle.

Névtelen írta...

Kedves Limara,

mi a lényege a vízen kelesztásnek? Mitöl lenne más a tészta, ha nem ´vízen "köne"?
üdvözlettel kokito

Limara írta...

Én azt gondolom, azért kelesztették vízben, mert a tésztának igen magas a zsiradék tartalma. A vízben kelesztéskor sok apró buborék képződik a tésztában, ami könnyebbé teszi.

Kriszta írta...

Szia!

A négyéves fiamnak van egy kedvenc verse:

A vendéglőben

Sárkány komát hol láttam én?
Vendéglőben, a város peremén.
Ott ült az ablak mellett,
s fejenként emígy rendelt:
- Kérem az étlapot,
lássuk, mit harapok:
forgácsfánkot és pulykát,
szegényvitézt, sült hurkát,
sárkánylét és bikatejet,
abrakcipót, tojáslevest,
suszterkávét, töltött libát,
pattogatott kukoricát,
angyalbakancsot, vízenballagót.
Ha mindezt megettem,
hazaballagok.

(In: Cseh Katalin: Sárkánykórus)
Gyakran előfordul, hogy amikor megkérdezzük, mit szeretne vacsorázni, azt feleli, sárkánylét és bikatejet. :-) A vízenballagó mibenléte eddig rejtély volt számunkra, de most mindenképpen ki fogom próbálni! Köszi a receptet!

Kriszta

Limara írta...

aranyos , köszönöm:)) Én gyerekkoromban nem tudtam mi a csuda az az Éliás, Tóbiás, egy tál DÖDÖLLE! :))

Csilla írta...

Kedves Limara!
Nagy rajongód vagyok. Ma a Duna tv-ben láttam a vízen kullogó elkészítését, és emlékeztem, hogy a te oldaladon is láttam ezt a receptet. A tv-ben a néni tíz tojás sárgáját keverte habosra fél kg zsírral, hozzáadott egy élesztőt felfuttatva, egy kiló lisztet, sót és néhány kanál tejfölt. A nagyméretű konyharuhát nem kente be semmivel, hideg vízbe eresztette, és másfél óra eltelte után az egész átfordult, vagyis a a konyharuhán lévő csomók alulra kerültek. A kibontott tésztán látszott, hogy valóban elázott, de őket ez nem zavarta. Kisebb méretű kifliket sütöttek belőle, de a tiéd sokkal szebb, gusztusosabb. Eddig még nem próbáltam ki ezt a receptet, de most már az ízére is kíváncsi lettem. Sok sikert kívánok Neked az élet minden területén, várom az újabb, finomabbnál finomabb remekműveket! Szeretettel üdvözöl Csilla

Limara írta...

sajnálom, hogy nem láttam..nagyon szépen köszönöm, igazán jól esik a dicséreted :)