2012. október 25., csütörtök

Szezámmagos-olívás kiflik





















Van az a bizonyos látványpékség, amelynek van az a bizonyos olajbogyós stanglija. Amikor megjelentek ezzel a péksüteménnyel rengetegen megkerestek, hogy nem tudnám-e otthon előállítani, mert nagyon finom. Őszintén szólva az első megkeresésekre csípőből nemet mondtam, mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen terméket úgy sem lehet otthoni körülmények között elkészíteni, és igen, abból az okból, amire most a legtöbb kedves olvasó is gondol szerintem....
Aztán egyszer épp vásároltam az egyik boltban amikor kivették őket a sütőből és szinte mindenki, aki sorban állt ezekből a kiflikből vásárolt. Győzött a kíváncsiság, én is vettem belőle és én is azonnal beleszerettem. Egészen különleges ízvilág. Maga a kifli tésztája meglepő, de édeskés, közben meg ott vannak a sós olajbogyók (na jó, nem viszik azért túlzásba, én sokkal bőkezűbb voltam) és végül ott a szezámmag, aminek jellegzetes, karakteres íze inkább kesernyés. Végül ott a héj, aminek a színén látszik, hogy kap valamilyen "kezelést" amitől nem csak szép barna, de mély ízű is lesz. Mondhatnám, hogy a lecke fel volt adva, de hazudnék, mert az első falat után tudtam, hogy hogyan készíteném otthon.
Tegnap reggel aztán előkészültem és ma reggel ki is sütöttem, és igen, pont azt az eredményt kaptam, amit vártam. Vagyis, majdnem pont azt, minimális változtatást eszközölnék legközelebb rajta.
A tészta szerintem egyértelmű ugyanis, hogy vajas, hajtogatott, nagyon-nagyon könnyű (bár abban már nem vagyok biztos, hogy valóban vajat használnak a hajtogatáshoz, de ki tudja!). Azaz, nem más, mint a dán vajastészta. Bizony, egy az egyben azt készítettem el, csak kevertem hozzá finomra vágott fekete olajbogyót. Jó sokat, sokkal többet, mint az a leutánzott termékben van. Emiatt viszont nem lett annyira édeskés a tésztája, így legközelebb a megadott cukormennyiség dupláját teszem bele. De ez valójában csak ízlés kérdése. Aztán ott van a héj, aminek a színe nekem arról árulkodott, hogy szódabikarbónás vízben mártják meg, majd azután hempergetik szezámmagba. Nem tudom, hogy valóban így készül-e, de igazából mindegy is, mert nekem így bejött, ezen legközelebb sem változtatnék. A magokat viszont lehet kevésbé bőkezűen adagolni, mármint annak, aki nem szereti ennyire bőségesen. Az eredetin is kevesebb van.
Most egy dobozba szórtam vastagon magot és abba forgattam a megmártott kifliket, legközelebb egy tálcára terítem szét vékonyan és azon görgetem át, úgy kevesebb tapad majd rá. De ez már tényleg megint csak ízlés kérdése.

Hozzávalók:

  • 60 ml meleg víz
  • 125 ml tej
  • 1 nagy tojás
  • 350 g kenyérliszt
  •  15 g friss élesztő
  • 1 tk. só
  • 25 g cukor (legközelebb 50 g)
  • 250 g hideg vaj
  • 100 g apróra vágott fekete olajbogyó
Az olajbogyót lecsepegtettem és finomra vágtam.
A tejet, vizet és egy tojást egy bögrében mértem, belemorzsoltam az élesztőt és alaposan elkevertem. 
A hideg vajat fél centis csíkokra vágtam. A késes robotgépbe készítettem a lisztet, a sót, cukrot, megforgattam a géppel egy kicsit. Hozzáadtam a vajat, és az olajbogyót, majd csak annyira kevertettem össze a tésztát, hogy kb. 1 cm-es vajdarabkák maradjanak benne. Ez csak pár másodperc volt. A keveréket átöntöttem egy tálba, hozzáadtam a tojásos folyadékot és egy spatulával összekevertem. Nem szabad agyondolgozni, a vajdarabkáknak látszódnia kell benne. Így nézett ki:


A tálat letakartam és legalább 24 órára (de akár 2-3 napra) ment a hűtőbe.Másnap felhasználás előtt egy órával kitettem, majd bőségesen lisztezett felületre borítottam. Vékony lapot nyújtottam belőle. Ekkor még jól látszódtak a vajdarabok:



A kinyújtott tésztát hajtogattam. Először háromba, azaz a bal szélső harmadot a középsőre, majd annak a tetejére a jobb szélsőt. Az így kapott hosszú tésztacsík felső végét visszahajtottam a közepéig, majd az alsóit is a közepéig, végül kettéhajtottam. Ezt a hajtogatást még kétszer megismételtem anélkül, hogy közben pihentettem volna a tésztát. Csak ezután csomagoltam fóliába és tettem a hűtőbe jó harminc percre.
Hűtés után egészen vékonyra nyújtottam, majd keresztben három részre vágtam. A csíkokat háromszögekre szabtam és feltekertem őket. Lettek kisebbek, nagyobbak, próbálkoztam apró falatoknak és nagyobb, uzsonnának való kiflikkel is, mindkettő bevált.
Egy műanyag dobozba kb. fél liter meleg vizet tettem, elkevertem benne egy teáskanál szódabikarbónát, mellé, egy másikba pedig jó fél csomag szezámmagot szórtam (legközelebb ezt nagy tálcára terítem). A kifliket megmártottam a szódás vízben, majd a magokba hempergettem. 
Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket. A sütőt előmelegítettem 200 fokra. 18-20 perc alatt sültek pirosra.





Szerintem a legjobb házi, vagy igazán jó minőségű tejfölbe tunkolni....

19 megjegyzés:

Énvolnék írta...

Máris nekilátok!!! :)

Chef Viki írta...

Szentisten... Ez fantasztikus!!!

Vjudi írta...

Hú, de guszta, az biztos, hogy holnap ez fog sülni a konyhámban!

Tálaló írta...

Én még nem találkoztam ezzel a kiflivel(igaz,nem is nézegetem a bolti pékárukat)de most szerelem első látásra:)
A szezámmag és az olajbogyó is nagy kedvenc nálunk.És ha készül egész biztosan tejfölbe tunkolom:))

Éva írta...

Hat idáig is magasztalta lak mindenhol,ezek után mar nem is tudok mit mondani!

PiciJuci írta...

Én is nagy rajongója vagyok fent nevezett kifli őkelmének, eddig a bolti változatnak..........de a TE jóvoltodból nekiállok én is legyártani sk. Puszi a receptért!

Katooca írta...

Azt hiszem, nem ment el az előző kommentem :(

Gyönyör lett!!! Meg kell sütnöm nekem is :) (az eredetit nem ismerem, de ezzel nem vetekedhet szerintem :))

Mi a szódás fürösztés hatása? Barnább lesz a kifli?

Illetve kell még pihentetni formázás után, sütés előtt őket?

Köszönöm!

Katooca írta...

mármint gyönyörű!! :)

Unknown írta...

Kedves Limara!
Most találtam rá a blogodra, miután valaki egy gyönyörű napraforgós tésztával állított be a bulimba, fantasztikus sikert aratva. A blogod neve azóta körbejárt (((:
Azért írok, mert rögtön ki is találtam, hogy valami mákosat szeretnék csinálni a páromnak, de csak egy ilyen receptet találtam, bár biztos van egy csomó.. Azt hiszem megkönnyítené a keresést a bőséges kínálatban, ha egy "search in this blog" gadget-et telepítenél a blogspotos kütyük közül... Nekem mindenképpen (((:

Regina írta...

Kedves Psyche! Van egy összes recept-fül,én ott szoktam megkeresni Limara receptjeit. A felső sorban a lap tetején a kép alatt. Remélem,tudtam segíteni. Üdv. Regina

Limara írta...

Köszönöm szépen, nagyon kedvesek vagytok! :)

Katooca! Igen, barnább lesz a héj és egy jellegzetes ízt is ad a szódás fürösztés:)

Psyche! Köszönöm szépen, az észrevételt is! Betettem egy keresőt, a facebook doboz alá. Van több mákos recept is a blogon. Egyébként lejjebb a címkékben is találsz mák szót, arra kattintva is előjönnek a receptek! :)

ilolina írta...

Szia Marcsi!
Imádom ezt az olívást! Nálunk a suli büfébe mindig ezt eszem! De mennyire jobb lenne a tiedet! Fénypostával jöhetne néhány darab :)
puszi Ica

ildikó írta...

Marcsi! Megcsináltam. De mivel nem volt itthon minden ami kell a recepthez csak a dán vajastésztáig-szilvalekvárral. Már ez isteni volt.

Medora írta...

Ez irtóra jól néz ki! Rohanok szezámmagért, mert mi is imádjuk.

barack007 írta...

Kedves Limara!
A receptben tényleg vajat vagy margarint használsz?
Előre is köszönöm!

Limara írta...

Vajat :)

Unknown írta...

Most sül a sütőben. Izgatottan várom az eredményt. Imádom az eredetit és ahogy nézem, ezzel sem fogok kudarcot vallani! Köszönöm, hogy megosztottad velünk a receptet!

Harsányi Éva írta...

Én most találkoztam először ezzel a kiflikével. Megsütöttem a recepted alapján. Tettem rá tökmagot is. Bátram állíthatom,hogy jobb lett mint a bolti változatt. Köszönöm a receptet kedves Limara.

Unknown írta...

Drága Marcsi ha egyszer pesten sütögetnél, ígérem ezt felveszem videóra!