Csokoládés piskótatekercs Mikulás napra

Szegény elég idétlenül néz ki ezen a képen, ennél sokkal jobban mutat a valóságban, azaz mutatott. Reggel még úgy indult, hogy egy hagyományos lekváros piskótatekercset készítek a fiúknak Mikulás napra. Gondoltam, majd csillagokat teszek rá, mikor porcukorral szórom le. Végül narancsos csokoládé krémmel töltöttem és pillecukros bevonatot kapott. Ugyanis találtam  a szekrény mélyén egy fél csomag habcukrot. Elég régen bújkálhatott ott, mert valamikor a nyáron egy grillezés után sütöttek a gyerekek belőle a parázs fölött.A Mikulás fejet a mézeskalács irokájával rajzoltam rá.

A tortához hat tojásból sütöttem piskótát:

• 6 tojás
• 18 dkg kristálycukor
• 18 dkg liszt

Az egész tojásokat a kristálycukorral addig kevertem, míg könnyű, habos krém lett (hagyományos kézi mixerrel kb. 15 perc, a Bosch gépemmel 3-4 perc), majd a lisztet beleszitáltam. A legnagyobb tepsit sütőpapírral kibéleltem, majd a masszát belesímítottam. 170-180 fokon sült 8-9 percig.

Miután kivettem a sütőből pár percig hagytam a tepsiben, ezután a szélét késsel körbevágtam. Egy nagyobb konyharuhát porcukorral meghintettem, erre borítottam a piskótát. A papírt lehúztam róla, majd a hosszabb oldala felől lazán feltekertem, ruhával együtt. Így hagytam kihülni.

A krém Maci Dobostortájának a krémje, naranccsal ízesítve. Ehhez a tekercshez elég fél adag krém.

• 2 tojás
• 10 dkg kristálycukor
• 1 tk. vaníilia kivonat
• 5 dkg olv. csokoládé (70 %-os narancsos ízesítésű)
• 1 ek. kakaópor
• 1 narancs reszelt héja
• 1 ek. narancslikőr
• 10 dkg puha vaj

A tojásokat a cukorral és a vaníliával gőz fölött sűrűre főztem. Ezalatt a csokoládét a mikróban felolvasztottam. Amikor besűrűsödött, levettem a gőzről,  hozzáadtam a csokoládét, a kakaóport, a narancslikőrt és a narancs reszelt héját. Hagytam kühülni. Végül a puha vajjal kevertem habosra.

A piskótát kitekertem, megkentem a csokoládé krémmel, majd ismét feltekertem. Körbe bekentem vajjal, de csak vékonyan, majd egy kis időre a hűtőbe tettem. A megdermedt vajra szépen rásímul a cukorbevonó.

Pillecukros bevonat

• 15 dkg habcukor
• kb. 20-25 dkg porcukor
• vaj

Hófehér habcukrot a Lidl-ben szoktam beszerezni. Az amerikai héten kapható, ilyenkor bespájzolok belőle.

Egy mélyebb jénai edényt alaposan kivajaztam, majd beletettem a habcukrot és a mikró alacsony fokozatán kb. 2 perc alatt felolvasztottam. Egy szilikon lapátot bevajaztam, majd ezzel jól átkevertem a megolvadt cukrot, az átszitált porcukor jó részét hozzáadtam. A lapáttal nagyjából elkevertem, majd a kezemet is alaposan bevajaztam és símára gyúrtam. Ha szükséges adható még hozzá cukor. Nem tudom, miért, de mindig más-más mennyiségben veszi fel. Addig adagolom hozzá, míg már nem ragad, de még nyújtható, nem túl kemény.

Szilikon lapon egészen vékonyra nyújtottam, majd a hűtőből kivett tortára símítottam.

a gyerekek mesekönyvéből kerestem egy jópofa Mikulásfejet, körberajzoltam, majd a tortára fektettem. Egy tűvel átszurkáltam a vonalakat, majd ezek a pontozott vonalakat húztam át az irokával. ez a módszer nagyon jó az ilyen ügyetlen kezűeknek, mint én vagyok.

Mézeskalács Mikulásnapra

Még mindig mézeskalács. Biztosan unjátok már. Mire tegnap este készen lett, én sem akartam mézeskalácsot látni egy darabik. Ehhez képest ma is kisütöttem pár tepsivel és díszítettem is, mert a kisfiam azt szeretett volna vinni a Mikulás buliba.

Ezt a mézeskalács karácsonyfát készítettem annak a kislánynak, akinek a nevét kihúzta. Minden évben megajándékozzák egymást, nagyon szép szokás szerintem.

Három éve vitt először mézeskalács ajándékot, akkor még csak egy szánkót, amire egy plüss Mikulást ültettünk és csokikat tettünk rá. Tavaly pedig a hóember doboz készült.

Most kitalálta a gyermekem, hogy rénszarvasok húzzanak egy szánt, de lebeszéltem róla, mondván most nincs ennyi időm. Az egyik mézeskalácsos könyvemet lapozgatva találtam ezt a karácsonyfát, gondoltam ez nagyon jó lesz. Hát sokkal több időt vett el, mint ha a kisfiam ötletét valósítottam volna meg. De nem baj, élveztem készíteni.

 

Speculoos és mézeskalács ütőfán

Valamikor a nyár elején egy blogon szóba került a fa keksz formázó, vagy másnéven ütőfa. Ott megemlítettem, hogy régóta vadászom, nagyon vágyom rá. Néhány hét múlva csomagot hozott a posta. Az egyik kenyérsütős társam, aki Hollandiában él, meglepettt három gyönyörű ütőfával. Olvasta a bejegyzésemet, és amikor meglátta a vásárban a fákat, megvette nekem. Még a szavam is elállt a nagylelkűségén. Fantasztikus kincseket kaptam már tőle, csodálatos tűgobelin-t, gyönyörű szélmalmokkal, de tőle van a tésztakaparóm is. Küldött már különleges fűszereket, többek között a speculoos fűszerkeverékét, ami egy flamand fűszeres keksz. Nagyon kedvelt Belgiumban, Hollandiában, Németországban.

Pár napja Belgaságoknál megláttam a keksz receptjét, így már minden együtt volt a keksz sütéséhez.

A keksz receptje ITT van, nem másolom be. A leírás szerint sötétbarna cukor kell hozzá, nekem csak a lágy, nádmelaszos fajta volt itthon, így azzal készítettem. Viszont így nagyon lágy lett a tészta, ragadt az ütőfába, rendesen megkínlódtam vele. Próbáltam először kivajazni, nem vált be, majd olajjal kentem ki és liszteztem a formákat, így már ha nehezen is, de ki tudtam szedni őket. Nem egy gyorsan haladó munka, de valamit valamiért.

 

Pár darabot kipróbáltam a mézesből is, azokkal könnyebb volt bánni

 

A receptben megadott 15 perc sütési idő helyett elég volt neki 10 perc is. Az íze mennyei, de sajnos a formáját elveszítette sütés közben, alig-alig látszódott a minta.

A hagyományos mézesekből is készítek minden nap néhány tepsivel, a fiúk nagyon szeretik vinni a suliba.

Könyvajánló

Óvatos kiváncsisággal vettem kezembe Kern Ági Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár című novellás kötetét. Őszintén szólva nem vagyok egy novella rajongó. Ágit viszont ismerem, még ha nem is személyesen, ezért mindenképpen szerettem volna elolvasni a könyvét.

A borító csodás, olyan, ami felkelti az olvasó érdeklődését. Egészen biztos, hogy egy könyvesboltban utána nyúl az ember, annyira hivogató. A hátoldalán érdekes ajánló:

"A 77 magyar népmese és a Mónika Show násztánca egy Excel táblázat rácsai közé szorítva."

Megint csak arra buzdít, hogy mindenképpen elolvassam.

A novellák érdekesek, izgalmasak. Nem kapcsolódnak egymáshoz, de szinte mindben szerepet kap az evés, az étel, nem véletlen, mint tudjuk.

Kedvencem a gyereket dagasztó nő, talán ez sem véletlen, és mintha magamról olvastam volna a baracklekvár főzéséről szóló történetben.

Márton szomorú sorsa után némi lelkiismeret furdalást éreztem a libapecsenye miatt, amit nem régen sütöttem.

A playmate nyuszikon igazán jól szórakoztam, annyira találóan ír róluk.

A novellák egy részét átszövi a halál, borzongás járt át, miközben Az elátkozott ceruzahegyező című töténetet olvastam.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek a kötetet, nagyszerű karácsonyi ajándék is lehet.

Adventi mézeskalács koszorúk

Az utolsó pillanatban kezdtem neki az adventi koszorúknak, de készen lettek, meg tudjuk este gyújtani rajta az első gyertyát. A tészta nagy részét még tegnap kisütöttem, ma díszítettem őket, már alig látok.

A tészta a szokásos mézes tésztám, nem változtattam rajta.

Tegnap volt a második klubtalálkozónk, arra készítettem néhány mézeskalácsot, hogy újra bemelegedjen a kezem a díszítéshez. Van még mit gyakorolni.

A felső koszorút készítettem itthonra, az alsókat a fiúk viszik majd holnap az iskolába.

Sok kicsi

Végre elérkezett az én napom is, 12.-ként hozhatom a saját felajánlásomat a Sok kicsi névre keresztelt karácsonyi jótékonysági akcióra. Azt gondolom, ezt a fantasztikus akciót már nem kell bemutatni a tisztelt olvasóknak, hiszen közel két hete minden napra jutott már egy-egy gasztroblogos és céges felajánlás, egyik izgalmasabb mint a másik. A felajánlásokra 1000 ft-os sorsjegyekkel lehet majd pályázni. Nemisbeka, Chili&Vanília és Fakanál Éva jóvoltából a Gyermekétkeztetés Alapítvány javára adakozhat aki részt vesz e nemes akcióban. Részletekről itt olvashattok.

Közös kenyér és valamilyen péksütemény sütést szeretnék felajánlani a saját "pékségemben" .Természetesen a kisült pékáru a kedves vendégé. Valamint egy csomag is az övé lesz, a kenyérsütéshez használatos termékekből összeállítva.
Remélem, a vidéki (Makó) konyhám senkit sem fog visszatartani a sorsjegy vásárlásától!
Ujjakat a gombokra készíteni, még négy nap és indul a sorsjegyek vásárlása, sorsolás december 18-án lesz!
Mert adni jobb, mint kapni!

Egy éves lettem

Egy éves lett a blogom. Holnap lesz egy éve, hogy elkezdtem írni. Hosszú töprengés, kétkedés előzte meg, érdemes-e egyáltalán belevágni. Ma azt mondhatom, hogy igen, érdemes volt. Ez a blog kicsit más, mint a többi gasztroblog, hiszen elsősorban a kenyérsütésről, kelt tésztákról szól. Természetesen sok étel, sütemény is felkerül az oldalamra. Szívesen megosztom másokkal a család kedvenc ételeinek receptjeit. Szeretek főzni és nagyon szeretek süteményeket sütni, mégis elsősorban a kenyérsütés szeretetét szeretném átadni mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik iránta. Csodás érzés egy jól sikerült ételt, egy szép süteményt a vendégek elé tenni, de egy saját készítésű kenyeret... Na az valami más! Semmivel sem hasonlítható össze.
A szenvedélyem anyukám egyik karácsonyi ajándékával kezdődött, mikor kenyérsütőgépet kaptam tőle. Szinte azonnal megszerettük egymást, a gép és én. Lelkesen sütöttem a kenyereket, először csak magunknak, hiszen a bolti és a saját kenyér között olyan különbség van, ami csak fényévekben mérhető. Csodálatos kenyeret lehet otthon sütni adalékanyag és töménytelen E nélkül. Nem kell hozzá más, csak szeretet és lelkesedés. Én is egyszerű két gyermekes anya vagyok, aki soha nem tanulta ezt a mesterséget. Életemben nem jártam még pékségben, de profi konyhán sem.

Az első sikereken felbuzdulva új és újabb receptek után kutattam, kutatok még ma is. Eleinte csak a közvetlen környezetemet fertőztem meg, mára a neten is egyre többen érdeklődnek, követnek figyelemmel Ennek ellenére a blog népszerűsége, sikere még ma is meglep. A bejegyzésekre érkező kedves kommentek és a magánlevelek jelzik, hogy sokakat érdekel az otthoni pékség.
Az elmúlt egy évben jelent meg riport az Észak Magyarország című napilapban rólam és a blogomról, az újság a receptjeimből is bemutatott néhányat. Ezután jött a Goldenblog harmadik helyezés, ami nagy elismerés volt számomra, hiszen erre a versenyre az olvasók neveztek. Ennek kapcsán megkeresett a Kossuth rádió egyik munkatársa, aki egy interjút készített velem, ami először a körzeti adásban, majd a Kossuth rádión is elhangzott. Járt nálam a helyi újság, a Délmagyarország riportere is, ők is írtak rólam. Már második alkalommal kaptam felkérést, hogy az augusztus 20-i Kenyérfesztiválon süssek kenyeret, ami szintén nagyon megtisztelő, izgalmas feladat volt. A Príma Konyha magazin egyik számában szintén megjelent két receptem és a helyi könyvtárban is bemutathattam az érdeklődőknek a blogomat.
És persze a blognak köszönhetek jó néhány barátságot, kedves ismerőst, hűséges olvasót. Köszönöm nektek!

Lekváros bukta

Gyermekkoromban szombatonként tartalmas leves és valamilyen könnyebb, általában tészta féleség, volt a második fogás. Anyu gyakran készített buktát, apukám nagyon szerette. Mindig szilvalekváros volt emlékeim szerint, így nekem az igazi bukta ma is csak szilvalekvárral készül. Kicsit nosztalgia sütemény ez nekem.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 3 ek. cukor
• 2 tojás sárgája
• 1 tojás
• 3 dl tej
• 6 dkg olv. margarin
• 2,5 dkg élesztő

• szilvalekvár
  + 1 tojás a tetejére

Kevés cukros, langyos tejben elkeverem az élesztőt, hagyom kb. 10-15 percig, míg szépen megemelkedik. A többi hozzávalóval lágy, hólyagos tésztát dagasztok, a vajat csak a végén adom hozzá. Kelesztőtálban hagyom duplájára kelni. Lisztezett felületre borítom, ujjnyi vastagra elnyújtom. Kb. 8 cm-es négyzetekre vágom, mindre teszek bőven szilvalekvárt, egyesével feltekerem. Egy zománcos tepsit (szerintem abban sül a legszebben) vajjal kikenek, ebbe sorakoztatom a tekercseket. Akkora tepsibe teszem, hogy az egymás mellé ültetett bukták teljesen kitöltsék. Egy ruhával letakarom, hagyom kb. 30 percig kelni, ezalatt ismét szépen megemelkedik. A megkelt buktákat tojással lekenem. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm kb. 25 percig, míg szép piros színe lesz. A tepsiből egyben borítom ki, hagyom kicsit hűlni, csak ezután tépkedem szét a kalácsokat.

Spenótos ricottával töltött kenyér

Első gondolatom a palacsinta volt ennek a tölteléknek. Meg is sütöttem tegnap őket, de végül nem volt időm befejezni, így lekváros, kakaós és fahéjjas töltelékkel végezték. Pedig szépen elterveztem, hogy megkenem a palacsintákat, felvágom 4-5 cm-es darabokra, majd beleállítgatom egy sütőtálba és valamilyen mártással nyakon öntve összesütöm.
A ricottám szavatossága sürgetett, így ma újra kellett gondolnom. Kenyérben végezte. Az elgondolás maradt, megkentem a tészta csíkokat, majd kettévágtam őket, így sorakoztattam a doboz formába. Nem csak finom, de gyönyörű is lett.
Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 2 ek. burg. pehely
• 2 tk. só
• 3 ek. olaj
• 3 dl víz
• 1 tk. cukor
• 2 dkg élesztő

Töltelék:

• kb. 25-30 dkg spenót
• 25 dkg ricotta
• só,
• bors
• 1 ek. vaj

A tésztát a szokásos módon bedagasztattam a géppel, ha nagyon lágy 1-2 ek. liszt mehet hozzá. Kelesztőtálban hagytam duplájára kelni.

Míg kelt, elkészítettem a tölteléket. A spenótot megmostam, megpucoltam, lecsepegtettem. A vajat megolvasztottam, rádobtam a szép zöld leveleket, sóztam, borsoztam. Addig pároltam, míg a kiengedett levét elfőtte. Facsartam rá pár csepp citromlevet, hagytam kihülni. Ezután kevertem el a ricottával.

A megkelt tésztát 4 egyforma darabba vágtam, hosszú csíkot nyújtottam belőlük. Megkentem a krémmel, majd feltekertem őket. Egy éles késsel félbevágtam a tekercseket.

Vágott felükkel felfelé kerültek a sütőpapírral bélelt formába. Hagytam megint kelni, a hűvös konyhámban  kellett majd egy óra, hogy duplájára emelkedjen. 180 fokos sütőben sült 40 percig.    

  

Muszáj volt még forrón megvágni:

Tonhalas szendvicskrém

Azt hiszem, említettem már, hogy a kisebb fiam elég rossz evő. Van néhány étel, amit nagyon szeret, abból jól és jóízűen eszik, de legtöbbször csak nyűglődik, ha evésről van szó. Különösen igaz ez a vacsorákra. Falra tudok mászni tőle, amikor a mit szeretnél vacsorázni kérdésre nem is tudom, nem vagyok éhes, mi van itthon, mit főztél a válasz, így egymás után. Végül közli, hogy nem éhes. Amikor már több este megy ez a műsor mentőővként szolgál ez a szendvicskrém. Ha ezt gyorsan bekeverem neki, csodák csodájára mégis csak éhes lesz és rendesen vacsorázik. Sőt, egymás után vágja a kenyereket.

A krém pillanatok alatt elkészül, bár jót tesz neki, ha áll egy kicsit, nem mindig van rá ideje.

Hozzávalók:

• 2 doboz olajos tonhalkonzerv
• só
• bors
• citromlé
• majonéz

A tonhalakat lecsepegtetem, villával összetöröm, ha nagyobb darabokban van. Sózom, borsozom, meglocsolom kevés citromlével, majd annyi majonézzel keverem el, amitől kenhető krém lesz belőle. Ennyi. Paradicsom mindenképpen jár mellé. természetesen friss kenyér is, mi most graham kenyérrel ettük.