Gorgonzolás-körtés kosárkák

Vendégek jelentkeztek be. Sok időm nem volt, bekészítettem egy üveg finom fehérbort és elővettem a fagyasztóból egy adag sós linzertésztát. Még volt a hűtőben egy kevés gorgonzola, felbontva mascarpone, a kertben friss rozmaring. Csak körtét kellett vennem és máris készülhetett a mini pite.

A kiengedett tésztát vékonyra nyújtottam,kör alakú lapokat szúrtam ki belőle, majd a mini muffintepsi mélyedéseit kibéleltem vele.

Sós linzertészta:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg hideg vaj
• csipet só
• 1 tojás
• 2-3 ek. hideg víz

Késes robottal morzsásra kevertetem a vajat és a lisztet, majd a többi hozzávalóval összegyúrom. Legalább 30 percre hűtőbe teszem. Remekül fagyasztható, egy hónapig simán el van a mélyben.

Krém:

• 8-10 dkg gorgonzola
• 3-4 ek. mascarpone
• 1 ek. apróravágott friss rozmaring
• 1-2 ek. fehérbor
• 2-3 apró kockára vágott körte

A gorgonzolát, ami kb. 8 dkg volt elkevertem 3 ek. mascarponéval, egy evőkanál apróra vágott rozmaringgal, egy evőkanál borral, símára kevertem. 2 körtét meghámoztam, majd apró kockákra vágtam, a krémbe forgattam. A tészta mélyedéseibe kanalaztam,majd 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem.

Szegedi tarhonyás hús

A tarhonyás hús a magyar konyha hagyományos étele. Alföldi ételnek tartják, de a szegedi emberek mindig is magukénak tartották. Ma már nem igen lehet találkozni házi készítésű tarhonyával, de régen a szegedi asszonyok híresek voltak a tarhonyakészítési művészetükről. Ha jól tudom ma is évente megrendezik Szeged egyik városrészében, Tápén a Tarhonyafesztivált.

Tarhonyát a legmelegebb nyári hónapokban készítették, napon szárították. Tojásból, rengeteg lisztből nagyon kemény tésztát gyúrtak, alaposan kidolgozták, majd napra tették száradni, hogy még keményebb legyen a tészta. Ezután rostán átdörzsölték, majd egy kisebb lyukún is, hogy elnyerje végső alakját. Napon kiterítették, hogy kellően kiszáradjon, végül árnyékban is pihentették.

Tarhonyás húst mi is nagyon szeretjük, nem túl sűrűn ugyan, de évente egyszer-kétszer készítek én is. Lehet szárnyasból is, de sertéslapockából az igazi.

Hozzávalók:

• 1 kg sovány lapocka
• 1 szép fej hagyma
• olaj
• 1 csapott ek. pirospaprika
• zöldpaprika, paradicsom
• só, bors, őrőlt kömény
• 25 dkg tarhonya
  
  

A húsból pörköltet készítek. Olajon megfonnyasztom a finomra vágott hagymát, meghintem a pirospaprikával, ráteszem a kockára vágott húst. Átforgatom, majd kevés vizet öntök alá. Fedő alatt felforralom, majd sózom, borsozom, kevés őrőlt köménnyel ízesítem. Beleteszem a cikkekre vágott paprikát, paradicsomot is. Majdnem puhára főzöm. A tarhonyát egy másik edényben kevés olajon aranyszínűre pirítom. A majdnem kész húshoz adom, annyi vízzel öntöm fel, amennyi ellepi. Megvárom míg ismét felforr, az edényt egy alufóliával szorosan lezárom és 180 fokos sütőbe teszem. Kb. fél óra alatt készre főzöm, sütöm.

Kovászos uborka, vagy cékla jár mellé, én az utóbbit választom.

Kifli - Kifli??

Ezt a kiflit reggel láttam meg a boltban. Annyira elborzadtam, hogy muszáj volt megvennem. 70 forintért! A látszat ellenére ez a kifli friss. És rettenetes. Az ízéről inkább ne is beszéljünk. Tömör iszonyat. Ha én pék lennék szégyelnék ilyet készíteni, eladni meg pláne. Ebből a kifliből még a látszat is hiányzik. Mert a legtöbb pékáru legalább 1-2 órán keresztül jól néz ki, kelleti magát a boltokban. Na ez nem.

Néhány hete egy pék panaszkodott a tv-ben, hogy egyre többen sütik otthon a pékárut. Vajon miért?

Chilis csokoládé szuflé

Ma vendégem volt, meglátogatott Macus. Macust az internetnek köszönhetem, ő talált rám. Mint kiderült az ismeretségünk nem új, egy általános iskolába jártunk. Nem voltunk osztálytársak, barátnők, akkor csak látásból ismertük egymást. Most pedig mindketten ebben a városban lakunk, a fiaink járnak egy iskolába. Néhány email váltás után sort kerítettünk a személyes találkozásra is, amit rendszeresen megismétlünk. Sok mondanivalónk van, meglehetősen bőbeszédűek vagyunk.

Reggel csak egy gyors édességre futotta az időmből, erre a fűszeres csokoládé szufléra. Egy ilyen boldogság hormonnal kezdeni a napot nem rossz, a korai időpont enyhíti a bűntudatot. Ráadásul nem is nagy adag, bár ennyi épp elég belőle, mert ugyan nagyon finom, de tömény élvezet.

Mire kisült befutott a barátnőm is, vele rendszeresen kávézunk reggelente, így hármasban élveztük ezt a finomságot. Nekik nagyon ízlett (udvarias barátaim vannak), nekem nagyon édes volt, a csokoládé ízt teljesen elnyomta a cukor. Egy-két kanál kóstolás után némi változtatás megfordult a fejemben, amit hamarosan el is követhettem, hiszen a kisfiam reklamált, hogy neki nem maradt.

Eredeti recept (innen):

• 80 g csokoládé
• 90 g cukor
• 70 ml szoba hőmérsékletű tej
• 1 tk. fahéj
• 1/2 tk. őrőlt chili
• 1/4 tk. frissen őrőlt szerecsendió
• 3 tojásfehérje
• csipet só

Vízgőz felett felolvasztottam a csokoládét, majd simára kevertem a cukorral, fűszerekkel, tejjel. A tojásfehérjét addig vertem, míg szép csúcsos hab képződött, majd óvatosan összeforgattam a csokoládéval. 5 szuflétálkát vastagon kivajaztam, porcukroztam, majd kakaóporral is bevontam.

180 fokra előmelegített sütőben sültek 12 percig. Gyönyörűen megemelkedtek, a közepük lágy és krémes lett.

Második adagban a cukrot csökkentettem 40 g-ra, a csokoládét felemeltem egy kicsit, és tettem hozzá egy tk. nescafe-t.

• 90 g étcsokolédá
• 40 g cukor
• 1 tk. nescafe
• 1/2 tk. fahéj
• 1 tk. őrőlt chili
• pici frissen reszelt szerecsendió
• 70 ml tej
• 3 tojás fehérje
• csipet só

Az előzőhöz hasonlóan készült. Nekem ez a változatsokkal jobban tetszett, bár még mindig édes az én ízlésemnek.

Nyár illata savanyúság

Tegnap reggel szokás szerint a piacon kezdtem a napot. Nem akartam sok mindent vásárolni, ehhez képest alig bírtam hazajönni. Végre kaptam, pedig már le is mondtam róla, szelt káposztát (és lekvárnak szílvát). Vettem belőle három kilót, és hozzá még paprikát, zöld paradicsomot, uborkát, répát, hagymát. Délután üvegekbe is zártam a nyár illatát, ahogy ezt a savanyúságot elnevezte Andi a Mindemegttén. A receptet néhány éve találtam, azóta nem múlt el úgy ősz, hogy ne készítettem volna el. A savanyúság tényleg a nyár illatát idézi, nagyon szertjük, ropogós, vitaminnal teli csalamádé.

Az eredeti recept csak káposztát, uborkát, paprikát és hagymát ír, de én szeretem benne a répát, zöld paradicsomot is, de volt, hogy apró rózsákra szedett karfiol is került bele, ízlés kérdése szerintem. Szelt káposzta nagyon meggyorsítja a munkát, a Bosch gépem pedig még rövidíti, 10 perc alatt leszelte az összes többi hozzávalót.

Úgy szoktam készíteni, hogy kb. fele mennyiség legyen a káposzta. Most három kiló káposztához három kiló más zöldség került, de ezeket már nem szoktam méricskélni. Került bele négy kígyóuborka, 8-10 paprika, fél kiló zöldparadicsom, 4 hagyma és ha jól emlékszem 6 szál sárgarépa. Miután mindent legyalultam egy jó nagy edényben összekeverem. Nem kell kétségbeesni, ha ez nem sikerül tökéletesen, amint rákerül a só, azonnal összeesik és lehet tovább keverni. Szóval miután nagyjából elkevertem, rászórok:

• 15 dkg tengeri sót
• 35 dkg cukrot

Alaposan elkeverem és hagyom fél-egy órát, hogy levet engedjen. Fél óra tökéletesen elég neki, minél tovább áll, annál puhább lesz a zöldség. Ezután elkeverek:

• 3 dl 20 %-os ecetet
• 2 csapott mokkáskanál nabenzoátot
• 2 csapott mokkáskanál borkénport

A zöldségekre öntöm, alaposan átforgatom. Sterilizált üvegekbe töltöm, szorosan belenyomkodom, majd a levével felöntöm, hogy ellepje. Celofánnal, csavaros tetővel lekötöm és máris mehet a kamra polcra.

VKF! Vörösboros kenyér mazsolával és dióval

Mindig elhatározom, hogy indulok a VKF soros fordulóján, aztán mindig le is késem, lemaradok róla. Eddig talán csak egyszer sikerült időben kapcsolnom és sütnöm. Most viszont nem felejtettem el, annál is inkább, mert jó ideje készülök vörösboros kenyeret sütni, így ez a mostani kiírás kapóra jött Trinitytől.
Izgalmas volt megálmodni és összehozni ezt a kenyeret. Az nem volt kérdés, hogy öregtésztás legyen, bár kovászos is remek lett volna. Az öregtésztám már 5 napos volt, így mindenképpen muszáj volt életet lehelni bele. Kevés tk. tönkölylisztet is használtam hozzá, hogy egészségesebb kenyér legyen. A dió és a mazsola adta magát, illik a borhoz, az őszhöz. A kisült kenyér színe inkább barnás, mint vörös volt. Majdnem olyan, mintha sok tk. liszt lenne a tésztában. A vörösbor ad neki egy plusz zamatot, nem tolakodó, de érdekes.Ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy borral készült.  Nekem nagyon tetszett.
Hozzávalók:

• 20 dkg öregtészta
• 80 g vörösbor
• 100 g tk. tönkölyliszt
• 4 g friss élesztő

A hozzávalókat elkevertem, majd egy ruhával letakarva 2-3 órára magára hagytam. Ezalatt szépen beindul.

Végleges tészta:

• az összes felélesztett öregtészta
• 2 dl vörösbor
• 2 tk. só
• 1 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• 40 dkg BL 80 liszt
• 8 g friss élesztő
• 2 ek. dió
• 2 ek. mazsola 

Szokásos módon bedagasztottam a tésztát (dió és mazsola kivételével), majd kelesztőtálban hagytam duplájára kelni.

 

 

Míg kelt a diót egy száraz serpenyőben megpirítottam, majd hagytam kihülni. Durvára törtem. A megkelt tésztából egy tenyérnyi darabot elvettem, a maradékba belegyúrtam a diót és a mazsolát. Letakarva hagytam pihenni 15-20 percig.

 

A félretett tésztából szőlőfürtötöket és levelet mintáztam. A pihentetett tészta közepébe egy vastagabb húsklopfoló nyelét szúrtam.

                                          

Majd a tésztát felemeltem, a lyukba tettem mindkét kezem és mint egy karikát forgattam óvatosan, így nyújtva a tésztát. Nem akartam vékonyra nyújtani, hogy a szőlő és a levélminta jól mutasson rajta. A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsire ültettem, ráraktam a mintákat.

                                     

Egy poharat körbe beolajoztam, majd a tészta közepébe ültettem, hogy kelesztéskor ne tudjon összezáródni. A pohárba kevés vizet öntöttem és lisztezett fóliával letakartam. Így kelesztettem megint kb. 50-60  percig.

A sütőt előmelegítettem 230 fokra, betoltam a tepsit (előtte persze elvettem a poharat és a fóliát), a sütő aljába egy kis pohár vizet löttyintettem.10 perc után 200 fokra visszavettem a hőfokot, így sült további 30 percig. Rácsra téve hagytam kihülni.

Gorgonzola sajttal, almával mennyei vacsora volt.

Fokhagyma krémleves

Természetesen szigorúan makói hagymából! Kedvenc krémlevesünk, mármint a férjemnek és nekem, a fiúk még megkóstolni sem hajlandóak. Én ezen nem bosszankodom, majd változik az ízlésük, én sem ettem meg mindent gyerekkoromban, és ha őszinte akarok lenni, most sem. Bezzeg a mellé tálalt sajtos pirítós az kell nekik is!
A leves nagyon egyszerű és nagyon finom. Fél óra alatt elkészül és máris tálalható.
Hozzávalók:

• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 nagyobb fej fokhagyma (kb. 12 gerezd)
• 7,5 dl húsleves
• 1 doboz tejszín
• 1 ek. vaj
• 1 ek. liszt
• só, bors
• csipet barnacukor
• frissen facsart citromlé
• frissen reszelt szerecsendió
• sajtos pirítós

A vöröshagymát finomra vágom, majd a vajon puhára párolom. Óvatosan, nem pirítani akarom, csak párolni. Ezalatt megpucolom a fokhagymát, majd apróra vágom és a megpuhult vöröshagymához adom. Csak rövid ideig párolom együtt, majd megszórom egy csapott evőkanál liszttel. Lepirítom. Felengedem a húslevessel, tejszínnel, óvatosan sózom, borsozom és felforralom. Célszerű nagyon résen lenni, mert egy pillanat alatt kifut, bármekkora edényben is készítem. Fedővel letakarom, majd kb. 20 percig főzöm. Botmixerrel simára turmixolom. Csak ezután ízesítem. Egy csipet barnacukorral, egy evőkanál citromlével és egy leheletnyi szerecsendióval. Friss sajtospirítóssal tálalom.

Krumplifőzelék stefánia vagdalttal

Nem várt sikert arattam tegnap a kisfiamnál ezzel az ebéddel. A krumplifőzeléket nagyon szerettem gyerekkoromban, az egyik jó emlékem, ami a menzákról megmaradt. Viszont azóta sem ettem. Nem főztem eddig, mert a férjem tizenöt éve hajtogatja, hogy a krumplifőzeléket nem szereti (és a mákostésztát sem). A kelkáposzta főzelékkel viszont engem lehet kiüldözni a világból. Így tegnap két főzeléket készítettem, kelkáposztát az ő kedvéért, krumplit az enyémért, a kisfiam pedig majd választ, gondoltam. Sikerült rávenni a férjemet, hogy megkóstolja, és tetszett neki, az ő emlékei nem voltak jók róla a menzás időszakból. Gyermekem a krumplit választotta és nem bírt belőle eleget enni. Már az ebéd is nagyon jól esett neki, vacsorára is ezt kért, háromszor hallottam, hogy kicsattog a konyhába repetázni.

És ha krumplifőzelék, akkor stefánia vagdalt. Ő is telitalálat volt, egy kiló húsból alig maradt egy kicsi, reggel szendvicsben végezte a maradék.

Krumplifőzeléket gondolom mindenki tud készíteni, hiszen olyan egyszerű.

Hozzávaló:

    5-6 burgonya

    2-3 babérlevél

    só

    csipet cukor

    1 ek. liszt

    tejföl

    ecet

A burgonyát meghámoztam, majd 2-3 mm-es karikákra szeltem. Annyi vízzel tettem fel főni, amennyi épp ellepte. A babérleveleket is mellédobtam. Mikor felforrt akkor sóztam. Puhára főztem, majd tejfölös habarással sűrítettem. Végül egy csipet cukorral és egy kanál ecettel ízesítettem.

A Stefánia vagdalt tulajdonképpen egy egyszerű fasírt tepsiben sütve, aminek a közepébe főtt tojást rejtünk.

Hozzávalók:

    1 kg darálthús

    1 nagy vagy két kisebb fej hagyma

    2 g fokhagyma

    só, bors

    majoranna (kakukkfű)

    2 tojás

    3 szikkadt zsemle

    1 ek. őrőlt pirospaprika

    5 db főtt tojás

A hagymát finomra vágom, majd kevés olajon puhára párolom. Végül belereszelem a fokhagymát, azzal már csak egy percig sütöm. Míg a hagyma párolódik, beáztatom a szikkadt zsemléket vagy az előző napos  kenyér végét. Lehet tejben, lehet vízben áztatni, ízlés kérdése.

Egy nagyobb tálba teszem a húst, a puhára sütött hagymát, a kinyomkodott zsemlét, 2 egész tojást, sót, borsot, kevés majorannát vagy kakukkfüvet, pirospaprikát. Alaposan összegyúrom.

A nagy sütőtepsit kibélelem sütőpapírral, erre nem ragad a hús majd és a tepsit is egyszerűbb elmosogatni. A hús felét erre halmozom, egy hosszú, keskeny csíkot formázok belőle. Elrendezem rajta a főtt tojásokat, majd a maradék hússal befedem. Ha van itthon teszek a tetejére szeletelt bacont, a kisülő zsírja nagyon jó ízt ad a húsnak, ráadásul megakadályozza, hogy kiszáradjon. Ha nincs itthon szalonna, akkor kevés olajjal meglocsolom a tetejét, majd sütés közben is kétszer-háromszor.

170-180 fokos sütőben sütöm kb. 50-60 percig.

Hajtogatott csokis hokkaido kalács

Első ránézésre elvarázsolt ez a kalács, és imádtam is készíteni. Szerettem, ahogy a kezem, illetve a nyújtófám alatt egyre szebben kirajzolódnak a rétegek. Már a nyers tészta is mennyei volt, a kelttészta és a csokoládé illata csodásan keveredett.  Azt hiszem, elsőre elég jól sikerült, csak néhány apróságra kell majd kicsit jobban odafigyelnem.

A receptet itt találtam. A hokkaido kalács egy csokoládés tészta réteggel hajtogatva. Fantasztikus ötlet, nem!?

A csokoládés tészta mikróban készül, néhány perc alatt meg van, majd ugyanúgy, mint a vajas réteget, hűtőben kell pihentetni. Elég neki annyi bőven, míg a kalácstészta elkészül és kicsit kel is.

Csokoládés réteg:

• 60 g étcsokoládé
• 110 g tej
• 2 ek. kakaópor
• 30 g liszt
• 3 csapott ek. étkezési keményítő
• 30 g cukor
• 4 ek. sűrített tej

A csokoládét egy üvegtálba tettem, majd a mikro legalacsonyabb fokozatán felolvasztottam. 30 másodperc után átkevertem, majd megint 30 másodpercre visszatettem. Az összes többi hozzávalót belemértem, símára kevertem, majd visszatettem a mikróba, a legalacsonyabb fokozatra. 1 perc után átkevertem, majd ismét visszatettem 1 percre, megint átkevertem, ezután már elég volt neki 30 másodperc, hogy a sűrű, formázható állagot elérje. Nem tudom, hogy mikro függő-e, de addig kelll melegíteni, míg összeáll, megkeményedik. A kész csokoládé tésztát fóliába csomagoltam, majd közte kb. ujjnyi vastagra nyújtottam, így ment a hűtőbe.

Hokkaido kalács:

• 2 dl tej
• 2 dl tejszín
• 1 tojás
• 4 ek. cukor
• 2 ek. tejpor vagy burgonyapehely
• 50 dkg finomliszt
• 10 dkg BL 80 liszt
• csipet só
• 3 dkg élesztő

A tészta hozzávalóit kimértem, majd géppel (vagy akár kézzel) szép hólyagos tésztát dagasztottam. Kelesztőtálba tettem és most hűtőben kelesztettem kb. 1 órán át.

Miután kb. duplájára kelt kivettem a csokoládéval együtt és a konyhapulton hagytam 10 percre. Lisztezett felületen a tésztát kétszer akkora téglalappá nyújtottam, mint a csokoládé. A felső részére tettem, majd ráhajtottam az alsó felét. Ezután következett a nyújtás és a hajtogatás. kinyújtottam ismét egy téglalappá, majd a felső részét és az alsót is visszahajtottam a közepéig, majd ott félbe hajtottam. Elforgattam 90 fokkal, ismér kinyújtottam téglalapra, most hármas hajtogatás következett. A tészta felső harmadát a középsőre hajtottam, majd arra az alsó harmadot. Ismét nyújtás és ismét a négyes hajtogatás következett. Összesen ötször hajtogattam, de legalább négy legyen meg. Képek segítenek.

Az utolsó hajtogatás után a tésztát ismét téglalappá nyújtottam, majd egy pizzavágóval (éles késsel) három egyforma, hosszú csíkot vágtam belőle. A megvágott szélénél jól látszanak a rétegek.

Egyszerű hármas fonással megfontam, sütőpapírral bélelt nagy dobozformába tettem. Kisebb formából kettő kell hozzá.

Hagytam duplájára kelni, majd 180 fokos sütőben sült kb. 40-45 percig. Rácsra téve hagytam kihülni.

Látványos, nagyon finom kalács lett a végeredmény. egyszerű elkészíteni, néhány apróságot kell csak szem előtt tartani. A csokoládés tészta készítésekor én 3 nagy ek. kukoricakeményítőt tettem bele, de elég a csapott evőkanál is, nekem kicsit kemény lett a tészta, nyújtás közben jobban szakadt, mint nyúlt. A hajtogatások között nem kell ugyan pihentetni a tésztát, de ha nehezen nyújtható, közben esetleg szakad is a tészta, akkor érdemes 5-10 perces pihentetést beiktatni.

A formázás után kicsit lasabban kel a tészta, de mindenképpen ki kell várni, míg megint duplájára kel, akkor a sok csoki ellenére is könnyű tésztát kapunk.

Töltött káposzta most cserépedényben

Mozgalmas, nagyon jó kis hétvégénk volt. Szombaton a barátainkkal grilleztünk, vasárnap a családom volt itt, kakast főztem bográcsban, illetve töltött káposztát ebben a gyönyörű cserépedényben. Ezt a szépséget a húgoméktól kaptam, Korondról hozták nekem. Szerinte nem szép, nekem viszont nagyon tetszik.

A szombati grillezést sajnos elfelejtettük fényképezni. Sütöttünk  tarját, ami   vörösboros-mustáros pácban érlelődött, grilleztünk csirkeszárnyat és a gyerekek kedvéért csirkemell is készült. Köretnek zöldséges sült rizst készítettem, a barátnőm görög salátát hozott mellé. Én zserbót sütöttem, a barátnőm pedig túrós pogácsát. Mikor megdícsértem, hogy milyen finom, a te recepted volt rá a válasz. Kürtöskalácsot is sütöttünk a parázson, a sütőfát is most kaptam Nelly barátnőmtől. A recept nem nyerte el a tetszésemet, még alakítani kell rajta.

A töltött káposztát is elkészítettem szombaton, hiszen minél többször melegítjük, annál finomabb lesz. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ebben a cserépedényben milyen káposzta fog főni. Remek lett. Két kiló húsból készítettem a tölteléket, féltem, hogy nem fog beleférni, de sikerült beletenni, igaz, a tűzhelyemet takaríthatom, mert kifolyt egy kicsit a leve. Kényelmesen másfél kiló húsból fog elférni benne. Ugyanúgy készítettem, mint a bográcsos változatot, csak a kaprot hagytam el, mert a sógorom nem szereti, mi pedig szeretjük őt. Az edény aljába tettem az apró káposztát,kevés párolt vöröshagymát, egy sor tölteléket, erre került az enyhén füstölt nyúlja, a maradék töltelék és a tetejére megint apró káposzta. Felöntöttem annyi vízzel ami épp ellepte, majd betoltam az edényt a hideg sütőbe. Épp befért, ha 2-3 mm-el magasabb, már nem tudnám a tetejével betenni. 180 fokra állítottam a sütőt, késöbb, mikor már felforrt visszavettem 150 fokra, két és fél óra alatt főtt puhára. Természetesen friss, puha, langyos fehérkenyér járt mellé.

A kakaspörkölt is nagyon jól sikerült, én ugyan nem kóstoltam, de a többiek igen. Sajnos azt is elfelejtettük fényképezni.