Szilvás-dióhabos rácsos pite

Ez a süti a finom rácsos újragondolt változata. Na, túl sokat nem gondolkodtam rajta, csupán a lekvárt cseréltem le friss szilvára. Azt a kerek szeműt használtam hozzá, ami mostanában olyan divatos lett és ami prsze, hogy nem magvaváló.
A szilváért csak lekvárban rajongó férjem tetszését is elnyerte, úgyhogy megtartjuk a receptet...

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 1 tk. só
• 15 dkg porcukor
• 1,5 tk. sütőpor
• 25 dkg vaj
• 3 tojás sárgája
• 2 ek. tejföl

Töltelék:

• kb. 50 dkg szilva
• 25 dkg őrölt dió
• egy citrom reszelt héja
• egy teáskanál fahéj
• 3 tojás fehérje
• 150 g kristálycukor

Tetejére:

• 1 tojás

A vajat elmorzsoljuk a liszttel, elkeverjük a sóval, a porcukorral, és a sóval. Hozzáadjuk a tojások sárgáját és a tejfölt. Összeállítjuk a tésztát, becsomagoljuk és hűtőbe tesszük legalább fél órára.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral. A diót elkeverjük a fahéjjal és a citromhéjjal, majd óvatosan a habba forgatjuk.

Egy kb. 30x36 cm-es tepsit vékonyan kivajazunk, kilisztezünk és a pihentetett tészta kétharmadát beleterítjük.

A szilvát kimagozzuk és négy felé vágjuk. Kirakjuk vele a tésztát, majd óvatosan a tetejére simítjuk a diós habot. A maradék tésztát kinyújtjuk, pizzavágóval fél centis csíkokra vágjuk, majd a sütemény tetejét berácsozzuk vele. 

Végül lekenjük egy egész felvert tojással, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. 30-35 perc a sütési idő.

Gluténmentes bagett

Egy következő kísérlet eredménye. Ezt sem készen kapható gluténmentes lisztből készítettem, hanem én kevertem össze az itthon található liszteket. Nagyon finom, puha, nem nyirkos bélzetű kenyér azaz bagett lett, kellemesen ropogós héjjal. Ízre a teljeskiőrlésű kenyérre emlékeztetett. Az állaga teljesen olyan, mint a hagyományos kenyéré, ma több emberrel is megkóstoltattam és nem hitték, hogy gluténmentes.
Nem mondom, hogy tökéletes, főként mert kicsit túlsütöttem, de igazán jó ízű kenyér lett.
Az utóbbi hetekben rengeteget olvastam, nagyon sok készen kapható liszt összetevőjét átnéztem és azt tapasztaltam, hogy a lisztkeverékek nagy része, sőt, van amikor szinte az egész keményítőből áll. Így most én is abból tettem bele a nagyobb mennyiséget, a többit ízesítésre használtam. Hajdinát és kölest választottam, mindkettőt én őröltem meg itthon.

Hozzávalók 3 bagetthez:

• 0,5 csésze hajdinaliszt
• 0,5 csésze kölesliszt
• 1 csésze burgonyakeményítő (250 ml)
• 1 csésze tápiókakeményítő
• 2 csapott tk. só
• 2 tk. cukor
• 1 tk. Fiber Husk
• 1 tk. guar-gumi 
• 1 tasak szárított élesztő
• 2 ek. olaj (vagy olv. kókuszzsír)
• 2 nagy tojásfehérje
• 1 mk. aszkorbinsav (vagy 1 ek. almaecet)
• 1 csésze + kb. 3 ek. langyos víz
• 1 ek. lenmagliszt
• 2 ek. melegvíz

A lenmaglisztet és a 2 ek. melegvizet elkeverem és félreteszem.

A dagasztógép táljába mérem az összes szárazanyagot, az élesztőt is és egy habverővel alaposan elkeverem. 

Ezután adom hozzá a tojások fehérjét, az olajat, a lenmaglisztet és a langyos vizet, az egy csészét. 

Bekapcsolom a gépet és kb. 5 perc alatt kikevertetem a tésztát, ha szükséges a maradék vizet még hozzáadom. Olyan kenőcs állagúnak kell lennie a tésztának.

Letakarom és 10 percig pihenni hagyom.

Egy szilikon lapot alaposan beszórok rizs vagy kukoricaliszttel és a pihentetett tésztát kiöntöm rá. A szilikonlap segítségével, annak emelgetésével a tésztát addig forgatom óvatosan, míg sima lesz a felülete.

Ezután három részre osztom és egyesével megsodrom, szintén a szilikonlapon, annak segítségével.

Bagettsütő formába emelem a tésztát és 30 percig pihenni hagyom. Én betettem a sütőbe, ami ugyan nem volt bekapcsolva, de mégis egyenletes, huzatmentes hely volt a tésztának.

30 perc után kivettem, a felületét óvatosan átkentem olajjal, de lehet akár tojásfehérjével is.

A sütőt ezalatt előmelegítettem 200 fokra. Gőzös sütés szükséges, így a MIELE sütő kombinált sütését választottam, egy gőzlökettel (100 ml vizet enged gőz formájában a tésztára).

Ha nincs a sütőn ilyen funkció egy edényt kell az aljába tenni, majd a sütés kezdetekor forróvizet önteni bele.

Sütés előtt éles késsel, vagy pengével érdemes pár bemetszést ejteni a tésztán, én egész egyszerűen elfelejtettem....

Sütési idő kb. 30 perc (én közel 40 percig hagytam és kissé túlsült). 

A formát rácsra teszem hűlni, csak akkor veszem ki a kenyereket, amikor már teljesen kihűltek. 

Amit nem eszünk meg aznap, azt lefagyasztom.

Szilvalekváros süti gluténmentesen

Szilvalekvárt főztem a hétvégén, és arra gondoltam, hogy sütök is gyorsan egy adagot az egyik kedvenc sütinkből, a szilvalekvárosból. Aztán az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha kipróbálnám gluténmentes változatban, biztosan jót tenne neki, hiszen a tésztában lévő lekvár nem engedné, hogy gyorsan kiszáradjon.
Mivel az eredeti recept szerint a sütemény tetejét meg lehet szórni dióval, így a liszt egy részét őrölt dióra cseréltem, a maradék pedig rizsliszt a keményítő keveréke lett. Most tápióka keményítőt használtam, de szerintem bármilyen jó hozzá.
A süti nagyon finom lett, semmivel sem marad el az eredeti mögött. A tészta rugalmas, szaftos lett, remekül beválna szerintem akár tortalapnak is, de még püspökkenyér formában is el tudnám képzelni.

Hozzávalók:

• 3 nagyobb tojás (vagy 4 kisebb)
• 15 dkg kristálycukor
• 9 dkg vaj (vagy Liga margarin vagy kókuszzsír)
• 5 jó nagy evőkanál sűrű, házi szilvalekvár
• 1 tk. vanília kivonat (saját készítés)
• 10 dkg őrölt dió
• 5 dkg rizsliszt
• 5 dkg keményítő
• 1 tk. sütőpor
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• fél citrom reszelt héja
• 1 tk. őrölt fahéj

Máz:

• 7 dkg 74 %-os étcsokoládé
• 2 ek. olaj

Az egész tojásokat és a cukrot kissé kihabosítom, hozzáadom a lekvárt és a puha zsiradékot. Most Liga margarint használtam. Ezután jön a vanília kivonat és a citromhéj.

A rizslisztet, a keményítőt, a diót, a sütőport, és a szódabikarbónát jól elkeverem és a nedves anyagokhoz keverem.

Sütőpapírral kibélelek egy kb. 27 cm x 27 cm-es formát, belesimítom a masszát és 170 fokra előmelegített sütőben 30- 35 percig  sütöm.

A papír segítségével kiemelem egy rácsra és hagyom hűlni.

A csokoládét és az olajat gőz fölött (vagy a mikro legalacsonyabb fokozatán) összeolvasztom és a sütemény tetejére simítom. 

Hűvös helyre teszem, hogy a csoki megdermedjen, majd hosszúkás szeletekre vágva tálalom.

Csokis rugelach - Segítsüti 2013

Ismét elérkezett a nap, kezdődik a Segítsüti őszi fordulója. Ha jól számolom, már negyedik alkalommal ért a megtiszteltetés, hogy részt vehetek rajta. Minden alkalom különleges, izgalmakkal teli. Szó szerint hetekig agyalok, hogy milyen sütit készítsek, aztán meg azon, hogy amit kitaláltam az elég jó-e, szeretni fogják-e. Persze tudom, hogy a sütik "csak" eszközök egy nemes cél érdekében, de fontos eszközök.

A kilencedik Segítsüti akció a sérült gyermekek egy különleges csoportját támogatja: a Rett-szindróma a központi idegrendszert érintő fejlődési rendellenesség, amely kizárólag lányoknál fordul elő. Bővebben itt.....

Mint mondtam, hosszasan hezitáltam, hogy milyen süteménnyel készüljek. Végül a kisebbik fiam javaslatára a csokis rugelach-ra esett a választás, ez az egyik kedvence.

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt
• 20 dkg vaj
• 25 dkg krémsajt
• nagy csipet só
• 10 dkg cukor
• 3 ek. fehérbor

Töltelék:

• kis üveg áfonyalekvár (saját készítés)
• 15 dkg 74 %-os étcsokoládé
• 3 ek. barnacukor
• tonkabab

Tetejére:

• 1 egész tojás
• barnacukor

Késes betétű robotgépbe készítem a lisztet és a sót. Apró kockára vágom a hideg vajat és a liszthez adom. Morzsásra kevertetem a géppel. Ezután hozzáadom a cukrot, a sajtkrémet és a fehérbort is. Újra bekapcsolom a gépet és rövid idő alatt simára kevertetem a tésztát.

Kiszedem a gépből, elfelezem és külön-külön cipóra igazítva fóliába csomagolom. Másnapig hűtőbe teszem.

Másnap a csokoládé felét a cukorral és a tonkababbal finomra darálom (megint csak jól jön a késes aprító segítsége). A csokoládé másik felét egy késsel kisebb darabokra vágom.

Kiveszem a hűtőből az egyik tésztát és vékony, kerek lapot nyújtok belőle. Megkenem áfonyalekvárral, megszórom a finomra darált csokoládé felével és a durvára vágott csokoládé felével is. 

Egy pizzavágóval 16 cikkre vágom és egyesével feltekerem. Sütőpapíros tepsire sorakoztatom őket.

Előveszem a másik tésztát is és ugyanígy járok el vele.

A kis kifliket megkenem egy egész felvert tojással, megszórom barna kristálycukorral és forró, 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt pirosra sütöm.

Licitálni erre és a többi süteményre a Segítsüti oldalán lehet!

Kérem, aki teheti, vigye hírét ennek az akciónak! Köszönjük! 

Csigakenyér

A hétvégén vendégeink voltak, nekik készítettem egy csokis-habcsókos rózsakalácsot. Nagyon szeretem ezt a formát, igen csak dekoratív, ráadásul jó sok tölteléket elrejt, amitől könnyű, lágy lesz a péksütemény.
Tegnap este aztán kipróbáltam sós verzióban is. Hasonlóan remek lett.
A töltelék bármi lehet, amit csak szeretünk. Én most is a fiúk kedvencét, a sonkásat készítettem el, és egy kolbászosat, hogy a férjem is elégedett legyen.

Hozzávalók:

• 550 g finomliszt
• 2 tk. só
• 0,5 dl olaj
• 1 tojás
• 1,5 dl víz
• 1,5 dl tej
• 3 dkg friss élesztő

Töltelék:

• darált sonka
• kolbász
• egy doboz tejföl
• só, bors
• reszelt sajt
• fokhagyma

A tészta hozzávalóiból egy könnyű, hólyagos, de nem ragacsos tésztát dagasztunk. 

Kelesztőtálba tesszük és 30 percig pihenni hagyjuk.

Míg kel a töltelékhez lereszeljük a sajtot, ledaráljuk a sonkát és apróra vágjuk a kolbászt. A tejfölt pici sóval, borssal és zúzott fokhagymával elkeverjük.

Két, kb. 24-25 cm átmérőjű kerek formát sütőpapírral kibélelünk.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kettévágjuk. Egyesével kb. 20-22 cm széles, 2 mm vastag csíkot nyújtunk belőlük. Megkenjük tejföllel, megszórjuk a ledarált sonkával, a másikat kolbásszal, befedjük reszelt sajttal és feltekerjük, mint a bejglit.

Fogunk egy éles kést és hosszában kettévágjuk. Az egyik felét feltekerjük csiga alakban, majd a másik felet aköré csavarjuk. Úgy a legkönnyebb, ha ezt azon a sütőpapíron végezzük el, amivel kibéleltük a formát, majd a papír segítségével emeljük a formába. 

A másikkal ugyanígy járunk el.

Formázási segítség ITT.

A MIELE sütőt ezután bekapcsoltam 170 fokra, légkeverésre (anélkül 180 fok), és a csigakenyereket 30 perc alatt szép pirosra sütöttem. 

Édes csónakok (thang zong technikával)

Még mindig rengeteg recepttel vagyok elmaradva, az utóbbi időben teljesen leköt, hogy megtaláljam számunkra tökéletes (bár lassan már az elfogadhatóval is kibékülnék)  gluténmentes kenyér receptjét. Ma végre sikerült megint jó eredményt elérni, most örülök, de még nem kiabálom el. Annyit azért elárulok, hogy ugyanilyen a thang zong technikával készült, mint ezek az édes csónakok.

A thang zong egy régi japán módszer, amelyet Yvone Chen néhány évvel ezelőtt megjelent 65 º Kenyér Doktor című könyvében népszerűsített. 

A módszer lényege, hogy a sütést megelőzően egy vizes (vagy tejes) rántást készítünk, egy rész liszt, öt rész víz hozzáadásával, azt 65 fokig melegítjük majd lehűtjük és ezután adjuk a tésztához. Ezáltal a liszt még több folyadékot képes magába szívni, minek köszönhetően a tésztánk lágyabb, könnyebb szerkezetű lesz és napokig friss marad. 

Azt gyanítom, hogy annak idején ezt a módszert a liszt minőségének, folyadékfelvevő képességének növelésére találták ki. 

A módszer izgalmas, mindenképpen érdemes kipróbálni, de ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a mi lisztjeink kiváló minőségűek, a megfelelő technikával, tökéletesen kidolgozott tészta a módszer nélkül is ugyanilyen jó lesz. De ezt mindenki döntse el maga.....

Az édes csónakok ötlete még akkor megfogalmazódott bennem, amikor a sós verziót készítettem legelőször, de aztán el is felejtkeztem róla. Nem régen ezekről a csónakokról írtam egy újságnak és akkor megint eszembe jutott, hogy az édes változatát is meg kellene sütni.

Szederrel szerettem volna, de naná, hogy épp akkor nem kaptam szedret a piacon, viszont volt nagyon szép szilva, az a kerek, édes fajta. Így először a szilvás változat készült el. Azóta persze megsütöttem szederrel is, én imádtam, a fiúk viszont a szilvásat szerették jobban.

A zöldfűszeres tejfölt egy mascarponés ricottás krémre cseréltem. A ricotta helyett lágy, krémes túró is nagyon jó lehet...

Hozzávalók:

Thang zong:

• 50 g kenyérliszt
• 250 ml víz

A lisztet és a vizet egy lábasba mérem, alaposan elkeverem, majd közepes tűzön főzni kezdem. 65 fokosra kell melegíteni, de nem kell kétségbe esni, ha nincs digitális mérő, akkor jó, amikor a liszt az edény alján összeáll, a fakanállal húzni lehet. Én azért lemértem egyszer, pontosan egy perc alatt éri el ezt a hőfokot.

Ekkor lehúzzuk a tűzről, fóliával lefedjük, kihűtjük, majd egy jól záródó dobozban a hűtőbe tesszük. Kb. 3 napig gond nélkül eláll.

Elvileg azonnal használható, amint kihűlt, de van ahol azt írják, hogy jót tesz neki, ha egy éjszakát pihen a hűtőben. 

Tészta:

• 350 g kenyérliszt
• 2 ek. cukor
• 1 tk. só
• 1 tojás
• 1 ek. tejpor (szerintem elhagyható)
• 120 g thangzong
• kb. 150 ml tejszín
• 1,5 dkg friss élesztő

Az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe mérjük és egy könnyű, hólyagos tésztát dagasztunk. Tálba tesszük, lefedjük és kb. 40 percig kelesztjük.

Ezután enyhén lisztezett felületre borítjuk, ízlés szerint hat darabba vágjuk. A darabokat egyesével gömbölyítjük, letakarjuk és ismét 10 percig pihentetjük.

Ezután megformázzuk a csónakokat:

A megformázott csónakokat fejjel lefelé egy belisztezett ruhára, abroszra sorakoztatjuk egy másik ruhával letakarjuk és kb. 30 percig pihenni hagyjuk.

Míg pihen elkészítjük a tölteléket:

• kb. 10 dkg ricotta (vagy túró)
• 2-3 ek. mascarpone
• 1 ek. porcukor
• reszelt citromhéj
• 1 kisebb tojás

• 4-5 szem szilva, vagy egy kis doboz szeder, ribizli vagy bármilyen gyümölcs

A hozzávalókat alaposan elkeverjük. A krém ne legyen nagyon lágy.

A gyümölcsöket megmossuk, lecsepegtetjük és ha kell kisebb darabokra vágjuk.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A közben megkelt tésztákat óvatosan egy sütőpapíros tepsire fordítjuk. Ha a nyílás nagyon összenőtt volna, egy evőeszköz nyelével nagyon finoman kitágíthatjuk. A krémből amennyit csak tudunk beletöltünk, majd a tetejére tesszük, kissé bele is nyomkodjuk a gyümölcsöt.

A tésztát körben lekenjük egy egész felvert tojással, ha van díszítőcukrot is szórunk rá, majd a tepsit a forró sütőbe toljuk.

Kb. 20 perc alatt sülnek készre. Rácsra tesszük őket hűlni és legalább addig várunk, míg langyosak lesznek.

Ilyen könnyű lesz a tésztája:

Töltött-csavart tészta

Valami eszméletlenül szép, gyakorlatilag csupa hús házi szalonnához sikerült jutnom. Valamelyik este sütöttem belőle a fiúknak és ahogy illatozni kezdett jött is az ötlet, hogy péksüteményt is kellene sütni vele. Közeledik az iskola, lehet megint agyalni, hogy mit csomagoljunk a gyereknek, nem ártanak az ilyen ötletek.
A lehető legegyszerűbb tésztát akartam összeállítani, bár a hozzávalók láttán biztosan felszalad néhány kedves olvasónak a szemöldöke, mert íróval készítettem, de semmi pánik, egész egyszerűen ki lehet váltani. Helyette mehet bele joghurt és víz keveréke, vagy a folyadék lehet tej és víz fele-fele arányban, de lehet csak vízzel, vagy csak tejjel is készíteni. Attól függően, hogy mi van otthon, vagy épp mihez van kedvünk.
Ezt a jópofa formát egy fészes fotón láttam megint csak, sajnos nem volt mellette link. Elég hosszasan néztem, mire rájöttem, hogy hogyan is készült. Mondjuk az is lehet, hogy nem így, de a végeredmény remek lett. Egy egyszerű, de mutatós péksütemény, amit könnyű elfogyasztani (ez ugye nem hátrány a suli folyosón), a töltelék nem hullik belőle, mégis mindenütt ott van.
A lényeg a formázáson van, a tölteléket ezer módon lehet variálni, kinek mi a kedvence. A sós töltelékből nem hiányozhat szerintem a sajt, az nagyon jól mutat ahogy a vágások mentén kissé kifolyik és pirosra sül.
Édes tölteléknek meg a zserbó tölteléket tudnám a legjobban elképzelni, baracklekvár, rá őrölt dió...

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 1,5 tk. só
• 1 tk. cukor
• 1 tojás
• 2 ek burgonyapehely (elhagyható)
• 320 ml író (vagy 3 dl tej és víz fele-fele arányban)
• 3 ek. a szalonna kisült zsírjából (vagy olaj)
• 2 dkg friss élesztő

Töltelék:

• kb. 15-20 dkg húsos szalonna vagy bacon
• 1 ek. olívaolaj
• 20 dkg reszelt sajt
• a szalonna kisült zsírja
• 1 tojás

Tetejére:

• 1 egész tojás
• szezámmag

A szalonnával kezdjük. Kisebb kockára vágjuk és 1ek. olívaolajon kisütjük. A ropogósra sült szalonnát kihalásszuk, a zsiradékot félretesszük.

A kenyérsütőgép vagy dagasztógép üstjébe mérjük az összes hozzávalót és bedagasztjuk a tésztát.

Természetesen kézzel is lehet, ebben az esetben tálba szitáljuk a lisztet, elkeverjük a sóval, és a burgonyapehellyel. A közepébe mélyedést készítünk, ide öntjük a folyadékot, beletesszük a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Ráütjük a tojást és elkezdjük dagasztani a tésztát. Ha összeállt egy gombóccá, akkor rácsorgatjuk a zsiradékot és tovább dagasztjuk, míg a tésztánk felülete sima, fényes lesz és nem ragad már sem a kezünkhöz sem az edényhez.

Letakarjuk és 30 percig pihenni hagyjuk.

Ezalatt lereszeljük a sajtot, hozzáadjuk a szalonna összes kisült zsírját (ha kevés, akkor egy-két ek. vajat is tehetünk bele) és beleütjük a tojást is. Jól összekeverjük. Akkor jó, ha kenhető a masszánk.

A közben megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kb. 2mm vastagságú téglalap formára nyújtjuk (kb. 30x 70 cm). 

Felét megkenjük a töltelékkel, majd ráhajtjuk a tészta másik felét.

Ezután kb. 5 cm széles csíkokra (téglalapokra) vágjuk. Az így kapott téglalapok közepét egy éles késsel (pizzavágóval) elvágjuk, de úgy, hogy a két végén másfél-két cm hosszan egyben maradjon.

Ezt az egyben maradt részt a bevágáson átbujtatjuk, egymás után kétszer. Az alsó és a felső felét is. 

arra kell ügyelni, ha mondjuk a felső részt felülről bujtattuk, akkor az alsó részt alá fordítsuk, különben kitekerjük....

A tésztát óvatosan átemeljük sütőpapíros tepsire.

Mindet lekenjük egész, felvert tojással és megszórjuk szezámmaggal. 

Csak addig pihentetjük, míg a sütőt 200 fokra előmelegítjük (légkeverés 180 fok).

Sütési idő 18- 20 perc

Gluténmentes kenyér (kísérlet)

A bejegyzéseimet mindig nagy örömmel írom, most viszont nagyon nehezen kezdek neki. Olyan területre "tévedtem", amiről még nagyon keveset tudok, de hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy a próbálkozásaimat is megosztom, egyrészt hátha már ezzel is tudok segíteni, másrészt bízom abban, hogy a gyakorlottak nekem tudnak segíteni néhány bevált ötlettel, tanáccsal...
 Az ok pedig, hogy megosztottam ezt a fotót a fészen és olyan sokan írtak ott vagy magán levélben miatta, amire nem is gondoltam volna. Időről időre kaptam eddig is leveleket gluténmentes péksütemények kapcsán, de legtöbbször átirányítottam a nálam sokkal többet tudó és tapasztalt lisztérzékeny fórumra az érdeklődőket. Persze azért foglalkoztatott a gondolat, hogy készíteni kellene egy jó gm. kenyeret, ami nem, vagy csak kis arányban tartalmaz előre bekevert lisztet, főként miután egy közeli hozzátartozóm is érintett lett.
 Ezeknek a liszteknek az árra horror, az íze többnyire rettenetes, és a belőlük sütött kenyér hol sikerül, hol nem, másnapra meg tuti, hogy ehetetlen lesz.
Többször összevásároltam már mindenfajta lisztet, kevertem őket, kísérleteztem, de az eredmény max. az aznap talán elmegy kategória volt eddig. Így legtöbbször a már régebben közzétett gofris sütést választottam, ami ma is gyors megoldás, ha nem sikerül a kenyér....
Többen írták, hogy az én tapasztalatommal biztosan remek kenyeret tudok majd sütni. Hát a tapasztalatom nem hogy előre vitt, inkább hátráltatott, nagyon nehéz volt észben tartani és elfogadni, hogy ezek a gabonák nem úgy viselkednek mint azok.
Aztán eszembe jutott valamelyik nap, hogy a rozslisztet leszokták forrázni sütés előtt. Bár a kémiáját nem ismerem pontosan, állítólag az alacsony sikértartalma miatt van erre szükség. A tészta kezelhetőbbé válik a kenyér pedig jobb ízű lesz.
Arra gondoltam, hogy ki kellene próbálni ezt a módszert a gluténmentes kenyérnél is. Biztos vannak már akik kipróbálták, nem gondolom, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, viszont sehol nem találtam róla leírást. Így saját  magamra kellett hagyatkoznom.
Volt itthon egy csomag kukoricadarám, durva szemcséjű és hajdinám is, mindkettőt megőröltem a házi malommal. Bár a legkisebb szemcseméretet állítottam be, talán a kinagyított fotón látszódik, hogy gríz nagyságú lisztszemek is kerültek bele.
Szóval, gondolomra kimértem 100 g saját őrlésű kukoricalisztet és 50 g hajdinalisztet. Alaposan elkevertem és leöntöttem 2 dl forrásban lévő vízzel. Addig kevertem, míg az összes lisztszem nyirkos lett, ekkor letakartam a tálat egy tányérral  és hagytam kihűlni. Ez 5-6 óra is volt, de szerintem akár a sütést megelőző este el lehet végezni ezt a műveletet.
Amikor kihűlt hozzáadtam a többi hozzávalót, még rizslisztet, keményítőt és egy kevés, kész lisztkeveréket is. Ez a fajta lisztkeverék ír 2 tojást és bár nekünk nem tiltott úgy döntöttem, hogy elég lesz egy is, azt viszont még nem mertem elhagyni.  Bíztam a forrázott lisztben és az útifűmaghéjban, amiről a bio boltban mesélt az eladó hölgy. Ő mondta, hogy ezt szokása gm. kenyerekhez keverni, megköti a vizet, nyúlóssá válik, így tartást és rugalmasságot ad a kenyérnek. Azt persze ne mondjam, hogy az ára horror...
A legnagyobb problémát nekem még mindig a helyes folyadékmennyiség eltalálása jelenti. Nincs pontos szabály, ahány lisztkeveréket összeállítunk, annyi változatban veszi fel a vizet.
Pár évvel ezelőtt, amikor volt már egy ilyen gluténmentes lelkesedésem, azt tanácsolták, hogy a tészta legyen galuskasűrűségűre bekeverve. Oké, de kinek milyen sűrű a galuskatésztája...Aztán volt akitől azt a tanácsot kaptam, hogy krumplipüré állagú legyen. De ezzel sem jutottam sokkal előrébb.
Így most annak a lisztnek a csomagolásán lévő folyadékot vettem alapul, amiből tettem egy keveset a tésztába. kicsit több kellett, de egészen jól sikerült eltalálni.
Végül így nézet ki a tésztám:

• 100 g kukoricaliszt
• 50 g hajdinaliszt
• 2 dl forrásban lévő víz

• 120 g gluténmentes lisztkeverék (ezt használtam)
• 20 g tápióka keményítő
• 10 g puffasztott amaránt 
• 100 g rizsliszt
• 50 g kölesliszt (ez is saját őrlés)
• 3 ek. útifűmaghéj
• 1 tojás
• 1 tk. almaecet
• 1,5 tk. só
• 1 ek. méz
• 2 dkg friss élesztő
• 1,5 dl víz (+ 2-3 ek.)
• 3 ek. olaj

A leforrázott és kihűtött tésztát a mixer táljába öntöttem, hozzáadtam az összes többi hozzávalót és a mixer keverőlapátjával (ami fele a habverőnek) óvatosan keverni kezdtem a tésztát. 2 perc után magasabb fokozatra kapcsoltam és kb. 5 percig hagytam dolgozni a gépet. 

Itt már látszott a forrázás eredménye, a tészta a megszokottól más állagú lett, szinte krémes volt, ahogy a gép keverte. Ha szükséges mehet még bele víz (vagy tej), ha jól emlékszem egy keveset nekem is felvett még. 

Letakartam a tálat és 30 percig hagytam pihenni.

Ezután egy kerámia formát (mindig ebben sütöm a gm. kenyeret) alaposan kikentem olajjal és a masszát óvatosan belesimítottam. a tetejét egy vizes kanállal elegyengettem és megint csak letakarva további 30 percig kelesztettem.

A sütőt 200 fokra kapcsoltam, gőzös funkciót választottam. Ha nincs, akkor egy edényben érdemes betenni forró vizet a sütőtérbe.

A megkelt tészta tetejét lekentem olajjal és betoltam a forró sütőbe. 1 órán át sütöttem, majd kivettem, a formát rácsra tettem és pár percig abban hagytam hűlni a kenyeret. Végül kiborítottam és forma nélkül hagytam teljesen kihűlni.

Az illata egészen más volt, mint az eddig sütött kenyereké. Csábító volt, nyeltünk nagyokat, alig bírtuk ki, hogy a kenyeret ne vágjuk ki azonnal. A héja gyönyörű, ropogós volt. Egy picit azért lecsíptem a sarkából és ízlett.

Amikor teljesen kihűlt szorosan fóliába csomagoltam és csak másnap reggel vágtam meg.

És szinte táncra perdültem, annyira örültem neki. A bélzete csak enyhén volt nyirkos, talán az ukrán rozshoz tudnám hasonlítani, az íze nagyon kellemes, kimondottan finom volt. És a lényeg, amit nagyon nehezen tudok megszokni a gm. kenyereknél, miután lenyeltem a falatot nem éreztem úgy, mintha homokot ettem volna. A lisztszemek egészen összeolvadtak. Ez csak a második nap jelentkezett, de akkor sem durván.

A kenyeret fóliába csomagolva hűtőben tároltam, még a második nap is puha, élvezhető volt. akkor el is fogyott.

Biztos vagyok benne, hogy lehet még rajta javítani, kísérletezni. 

Egy változtatást más ki is próbáltam, szinte az összes lisztet leforráztam, de sajnos a végeredmény ehetetlen, kuka lett. Igaz, el is bénáztam, nem kentem ki kellő gondossággal a formát a tészta egy helyen beleragadt és kettészakadt amikor ki akartam fordítani.

A következő próba az lesz, hogy ugyanezt a mennyiségű lisztet több folyadékkal forrázom le, hígabb masszát készítek, és majd meglátjuk.....

Na meg persze ott vannak még a lisztek, amik arányán lehet változtatni, más liszteket használni, stb... a lenmaglisztet például nagyon ajánlott, hiszen az is megköti a folyadékot....

Csavart koszorú, az ünnepi kenyér

Nem a hagyományos kenyérformák közül választottam az idén ünnepi kenyérnek. Szent István és az új kenyér ünnepén egy csavart koszorú formára esett a választásom, amit nevezhetünk akár koronakenyérnek is. Szerintem illik ehhez az ünnephez.
Nagyon szép, mutatós a kenyér, négyet is sütöttem belőle, hármat elajándékoztam, egy maradt magunknak.
A tésztáját egy gyorskovásszal indítottam, majd néhány óra múlva ahhoz adtam a többi hozzávalót.
Egy adag tésztából 2 koszorút készítettem, de természetesen lehet egyet is, a sütési idő ilyenkor kicsit hosszabb.

Hozzávalók:

Kovász:

• 30 dkg kenyérliszt
• 3 dl víz
• 1 dkg friss élesztő

A hozzávalókat alaposan elkevertem, majd a tálat egy fóliával szorosan lefedtem és 5-6 órára magára hagytam. Ezalatt a tészta megkel, majd kissé túlkel.

Tészta:

• az összes kovász
• 2 csapott teáskanál só
• 3 ek. olaj
• 2 ek. puffasztott amaránt (elhagyható)
• 2 ek. joghurt
• 0,5 dl víz
• 30 dkg kenyérliszt

Tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval és az amaránt pehellyel. A közepébe mélyedést készítettem, ide öntöttem az olajat, a vizet, a joghurtot és kovászt.

Alaposan bedagasztottam a tésztát, majd kelesztőtálba tettem és 30-35 percig hagytam kelni.

Természetesen dagasztógéppel vagy kenyérsütőgéppel is össze lehet állítani.

Amikor megkelt, enyhén lisztezett felületre borítottam és négy egyforma darabba vágtam.

A darabokból óvatosan kis cipókat formáztam, majd letakarva újabb 15 percig pihentettem. 

Ezután egyesével hosszú rudakat sodortam belőlük. 

Két rudat a közepüknél kereszteztem, majd a szálakat egymáson megcsavartam.

Végül meghajlítottam, a végüket is áthajtottam egymáson és sütőpapíros tepsire fektettem. 

Egy tepsin egy koszorú fér el.

Az egyik tésztát a nagy meleg miatt hűtőbe kellett volna tenni, hogy míg a másik kel, majd sül nehogy túlkeljen, de a hűtőmben nem volt épp hely.

Ezért bekapcsoltam a MIELE sütő kelesztőprogramját, kiválasztottam a 15 perces kelesztést. Ezután gőzös sütésre váltottam és 35 perc alatt ropogósra sütöttem az első koszorút.

A másik ezalatt szépen megkelt, ő egyenesen a gőzös, forró sütőbe ment.

A koszorúkat közvetlenül a sütés előtt kevés vízzel lepermeteztem, majd díszítésként tönkölykorpával megszórtam. Korpa helyett lehet magokat, vagy mákot is választani.

Paradicsomos csilidzsem

Nagyon megörültem, amikor a kedvenc termelőmnél gyönyörű csiliket láttam meg a helyi piacon. Rögtön eszembe jutott a paradicsomos csilidzsem, aminek a receptjét a Szakácsok könyvéből vettem. Pár éve főztem utoljára, azóta nem, pedig nagyon szeretjük. Dupla adagot készítettem, jó lesz majd gasztro ajándéknak is.
A csili azért rendesen elbánt velem, bár kesztyűben magoztam és aprítottam, ég a bőröm így is tőle...

Hozzávalók:

• 1 kg jó érett paradicsom
• 8 db csili
• 8 gerezd fokhagyma
• 4 hüvelykujjnyi friss gyömbér 
• 6 ek. halszósz
• 60 dkg cukor
• 2 dl alma vagy vörösborecet

A paradicsomokat leforrázzuk, majd hideg vízbe mártjuk és lehúzzuk a héjukat.

A fokhagymát megtisztítjuk, a gyömbért megpucoljuk és mindkettőt felszeleteljük.

A csilit félbevágjuk, kiszedjük a magokat és felaprítjuk.

A csilit, a fokhagymát, a gyömbért és a paradicsom felét turmixoljuk, a paradicsom másik felét felkockázzuk. 

Egy fazékba tesszük őket, hozzáadjuk a halszószt, a cukrot és az ecetet. lassú tűzön addig főzzük, míg besűrűsödik és szép fényes lesz. Ez nekem kb. 2 óra volt. Közben gyakran kevergetjük, a vége felé szinte állandóan, nehogy lekapjon.

Kis üvegeket sterilizálunk, beleszedjük a dzsemet., lekötjük, kupakot csavarunk rá, pár percre fejreállítjuk, majd szárazdunsztba tesszük. 

Sültekhez, halakhoz, sajtokhoz, szendvicsekbe ajánlott.