2010. június 17., csütörtök

Napocska

Kitört a szünidő. Végre! A fiúk nagyon élvezik a nagy szabadságot, csak pillanatokra látom őket, mert állandóan fociznak, csak azért hagyják abba időnként, hogy focit nézzenek a tv-ben. Leültetni őket enni szinte lehetetlen, nem érnek rá. Ezért is tetszik az ilyen péksüti, mert a kezükbe nyomok egyet-egyet, benne van minden, nem szóródik, mire kitekernek a focipályára meg is eszik.
Hozzávalók:
  • 50 dkg BL 80 liszt
  • 2 ek. burg. pehely (elhagyható)
  • 1,5 tk. só
  • 0,5 dl olaj
  • 1 tojás (+1 a kenéshez)
  • 1 kis doboz (140 g) joghurt
  • kb. 1,2 dl tej
  • csipet cukor
  • 2 dkg élesztő
A hozzávalókból rugalmas, jól nyújtható tésztát dagasztok a kenyérsütőgépben. Ha szükséges még kevés tejet adok hozzá, vagy ha túl lágy a tészta, akkor lisztet. Duplájára kelesztem. Enyhén lisztezett felületre borítom, majd kb. 140 g-os darabokra osztom. 7 db lett belőle. Néhány percig pihentetem, majd kb. 25 cm hosszú ovális alakra nyújtom. A kimaradt tésztából hét kis gombócot formázok. A kinyújtott tésztára sonka szeletet fektetek, megszórom reszelt sajttal és feltekerem. Kör alakúra igazítom, a két végét összecsípem. Az így kapott gyűrűt félig bevágom, majd vele szemben is, majd a két felét még két-két helyen.
 
Készítettem a férjem és a nagyobb fiam kedvéért kolbászosat is:

A kis gombócokat felvert tojásba mártom és meghempergetem apró magokban. A megformázott tészták közepébe illesztem. Szezámmagos:

Napraforgó- vagy lenmag:

Sütőpapírral bélelet tepsin duplájára kelesztem őket (kb. 30 perc), ezalatt előmelegítem a sütőt 180 fokra. A megkelt péksütiket lekenem felvert tojással és 15 perc alatt szép pirosra sütöm.


Azt hiszem holnap sült bacon-nel is kipróbálom.

2010. június 14., hétfő

Krémes újkrumpli kelkáposztával


Agyrém az időjárás. Egyik héten nagykabátos, esős rettenet, pár nap múlva elviselhetetlen kánikula, szenvedés, rosszullét. Szinte csak ez a két véglet.
A hétvégi hőség megváltoztatta a menüt, elmaradt a kemencés töltött káposzta. Helyette azt terveztem, hogy kiteszem a teraszra az asztali grillt és az olajsütőt, gyorsan sütök húst, újkrumplit, kovászos uborkával remek ebéd lesz. Meggylevest gondoltam előételnek. Reggel jó korán kiszaladtam a piacra, bevásároltam. Horror áron vettem gyümölcsöt, meggyet, cseresznyét, barackot. Húst, zöldségeket és kukoricát. Ezt egy nagyon idős nénitől veszem mindig, az ő kukoricája és a többi kukorica között hihetetlen különbség van. Nem tudom, milyen fajta, a néni jól titkolja, nem árulja el senkinek sem. Viszont eszméletlen a néni, ha két cső kukoricát tervezel venni, akkor is ötöt fogsz, addig beszél, míg inkább megveszed.
Mire hazatekertem kitaláltam, hogy mégsem asztali grillen, hanem faszénen fogok sütni.
Először megfőztem a vaníliás gyümölcslevest, majd hideg vízbe állítottam, hogy gyorsabban lehüljön. Feltettem a kukoricát is, a néni utasítása szerint pontosan 12 percig főztem, kisfiam ezt is alig bírta kivárni.
A csirkemellet felkockáztam, friss rozmaringgal, kakukkfűvel, zsályával összekeveretem, reszeltem rá egy gerezd fokhagymát, meglocsoltam citromlével és olívaolajjal. Fél órára hagytam a pácban. Ezalatt feldaraboltam a zöldségeket is, gombát, padlizsánt, cukkínit, paprikát, hagymát.  Ezeket is elkevertem friss zöldfűszerrel, citromlével és olívaolajjal. Nyársra húztam őket, a húsok mellé ment egy-egy kis darabka füstöltszalonna. Mehettek a grillre.
A megfőtt kukoricát bekentem vajjal, megszórtam chilivel és az is ment a rácsra.

Míg a férjem felügyelte és forgatta a nyársakat elkészítettem a köretet. A gyerekeknek sültkrumplit, nekünk krémes újkrumplit kelkáposztával.
A megpucolt krumplit kevés vajon, kevés vízzel fedő alatt megpároltam. Egy kisebb fej újkáposztát laskára vágtam, egy csokor újhagymát felkarikáztam. Vajon puhára pároltam őket, de arra ügyeltem, hogy a káposzta ne főjjön szét, kicsit roppanós maradjon. Megszórtam sóval, borssal. Belekevertem az újkrumplit, majd két evőkanál tejföllel összeforgattam. Tálaláskor nigella maggal szórtam meg.
Szoktam öregkrumpliból is készíteni, akkor hagyományos módon burgonyapürét készítek, ebbe keverem a káposztát.

2010. június 12., szombat

Közös kötés-beszámoló

Ígértem egy kis beszámolót a közös kötésünkről. Egy hete, mikor meghirdettük még azon izgultunk, hogy jó idő legyen, ne az a nagykabátos, esős, ami akkor volt. Tegnap pedig azon izgultunk, vajon hőgutát vagy napszúrást kapunk-e majd. Sikerült találnunk a téren olyan árnyékos padokat, ahol a levegő is járt, így egészen kellemesen telt el az a pár óra. Szép számmal összegyűltünk, ha jól emlékszem nyolcan voltunk, Macus, Timi, Dóri, Sziszi, Erzsike, Marika, Jutka meg én és a két utánpótlás, A kis Sziszi és Bálint. A gyakorlott kézimunkázók hoztak kész munkákat is megmutatni, egyik szebb volt mint a másik. Mi kezdők pedig Macus felügyeletével láttunk neki a munkának (az ő beszámolója), szegény nem nagyon tudott tőlünk dolgozni, türelmesen segített mindenkinek.




Nagyon jó hangulatban telt az idő, sokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Nem okoztunk forgalmi dugót, bár néhányan elég hosszan néztek bennünket.
Kisorsoltuk a Barkafonal felajánlását, ezúton is köszönjük nekik. Természetesen Macusé lett, így volt igazságos.



Legközelebb a Maros- parton folytatjuk egy közös családi nappal.

2010. június 11., péntek

Zöldborsó-spárga krémleves mentás tejhabbal

Ezt a levest Juditnál találtam, némi kis módosítással készítettem el. Parmezán helyett mentával ízesítettem a tejet, a levest pedig cukorral és lime lével. Nagyon jól esett a tegnapi hőségben.
Hozzávalók:
  • 25 dkg spárga tisztítva, darabolva
  • 40 dkg zöldborsó
  • 1 csokor újhagyma
  • kb. 7 dl zöldségalaplé
  • só, bors,
  • cayenne bors
  • 1 ek. barnacukor
  • 1-2 ek. lime lé
  • 2 dl tej
  • 2 ág menta

Egy ek. vajon puhára sütöttem a hagymát, majd hozzáadtam a zöldborsót, spárgát, megszórtam a cukorral és pár percig tovább pároltam őket. Felöntöttem annyi zöldségalaplével, ami bőven ellepte, sóztam, borsoztam, cayenne borssal ízesítettem. Készre főztem. Leturmixoltam, majd egy szitán átszűrtem. Lime lével (citromlével) ízesítettem, ha szükséges lehet még cukrot is adni hozzá. Szobahőmérsékletűre hűtöttem.
A tejet felforraltam a menta levelekkel, botmixerrel felhabosítottam. Tálaláskor a kihült leves tetejére szedtem a forró habot.

2010. június 9., szerda

Couronne a Koronakenyér

Új szerelmem van, mármint a kenyérsütésben. A hagyományos módon, azaz jénai, sütőzacskó, két tepsi nélkül sütött kenyerekkel kötöttem szoros barátságot. Ugyanazokból a tésztákból egészen más kenyér sül csak sütőlemezen, gőzös sütőben sütve. Olyan igazi, békebeli kenyér lesz belőle, kicsit vastagabb ropogós héjjal, csodás bélzettel, amibe ha beleharapunk ott marad a nyoma. Hasonlít a kemencés kenyérhez, csak a fatüzelés hiányzik hozzá.
Kedvenc formám a Couronne kenyér, azaz koronakenyér vagy gyűrűkenyér. Talán mondanom sem kell, francia eredetű ez a forma, eredetileg kovászos technológiával készült. Ha jól tudom Lyon környékéről származik. Találtam egy nagyon jó képet, térképen jelöli a különböző kenyérformákat Franciaországban. Bámulatra méltó gazdag hagyományok:
kép innen
A koronakenyér tésztája bármilyen lehet. Én egy grahamlisztes, kovászos tésztát készítettem hozzá.
Hozzávalók:
  • 40 dkg BL 80 liszt
  • 10 dkg grahamliszt (vagy tk. tönkölyliszt)
  • 2 tk. só
  • 2 ek. burg.pehely (elhagyható)
  • 2 ek. olaj
  • csipet aszkorbinsav
  • 20 dkg kovász (vagy öregtészta)
  • kb. 2,8 dl víz
  • 1 dkg élesztő
Ha nincs kovásza valakinek, könnyedén készíthet öregtésztából. Be kell készíteni a gépbe 50 dkg Bl 80 lisztet, 3 dl vizet és 1 dkg élesztő, majd két napig magára hagyni a konyhában. Ezalatt megkel, majd kissé elfolyósodik, erjedésnek indul a tészta. A szükséges adag kivétele után hűtőben tárolható.
A hozzávalókat gépbe készítettem és hagytam, hogy szép hólyagos tésztát dagasszon. Ha nagyon lágy a tészta lehet hozzátenni 1-2 ek. lisztet, ha kemény vizet, gép és liszt függő. Ebben a nagy melegben érdemes végig nyitott tetővel dolgoztatni a gépet, különben előfordulhat, hogy túlmelegíti a tésztát. Kelesztőtálban duplájára kelesztettem. Míg kelt előkészítettem a formát. Egy üvegtálat találtam megfelelőnek, ennek a közepére borítottam egy poharat, le is ragasztottam. Egy nagyobb konyharuhát terítettem rá, amit megszórtam graham liszttel:
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, kezemmel kilapogattam és mint a bagettet megformáztam. A formába igazítottam a tésztát úgy, hogy a varrat felülre kerüljön, a tetejét is beliszteztem, majd egy ruhával letakarva ismét kelni hagytam. Ebben a melegben egy óra alatt kelt duplájára.

Egy nagy sütőtepsi hátuljára terítettem egy sütőpapírt (így ha nagyobbra is kel a tészta a tepsi oldala nem nyomja meg), erre fordítottam át nagyon óvatosan a megkelt tésztát.
A sütőt eddigre előmelegítettem 230 fokra. A tepsit a legalsó sínre tettem, egy kis pohárka vizet a sütő aljába löttyintettem. Természetesen ehelyett egy edényben vagy egy kis tálkában is lehet vizet tenni a sütő aljába. Így sütöttem 25 percig, majd 200 fokon további 15 percig.
Rácson hűtöttem ki.




A couronne kialakítása készülhet ezzel a technikával is.

2010. június 8., kedd

Közös kötés nyilvános helyen


Egy kicsit off téma:)
A Nyilvános Kötés Nemzetközi Világnapja (mert ilyen is van) június 12. Az ország több városában szerveznek ez alkalomból nyílvános kötést, úgy tudom lesz Budapesten, Siófokon, Orosházán, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, stb... Macus, aki gyönyörűen köt, kézimunkázik felvetette, hogy mi lenne, ha mi is csatlakoznánk ehhez a kezdeményezéshez. A csajos klub soros találkozója így nyilvános helyen, kötötűvel a kézben lesz.

Ideje: június 11. (péntek) 16 óra.
Helye: Makó, a Korona melletti szökőkút környéke


Lehet horgolótűvel, varrótűvel is csatlakozni, sőt akkor is várunk, ha még soha nem volt ilyen eszköz a kezedben, szívesen megtanítunk, természetesen Macus vezetésével.  Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne néhány órát eltölteni jó társaságban!

2010. június 7., hétfő

Újkrumpli sóágyon

Remek köret volt a grillezett husik mellé. Soha nem sütöttem még sóágyon, de még sóburokban sem semmit. Most is óvatosan fogtam hozzá, a biztonság kedvéért más köret is készült. De kár volt félni, a krumpli mennyei lett, kívül ropogós, belül krémes.
Egy cseréptálba terítettem nagyszemű sót, csak annyit, ami elfedte az alját. Erre szórtam friss rozmaringot, majd az újkrumplit. 200 fokos sütőben sült kb. 45 percig, de nyílván függ a krumpli nagyságától.
Tálalás előtt kevés olívaolajat csepegtettem rá.

2010. június 5., szombat

Kemencés nap

Végre egy gyönyörű, napsütéses nap a hosszú esős időszak után. Nem kis lelkiismeret furdalással írom le, de remekül éreztük ma magunkat, élveztük a jó időt, csinosítottuk az udvart, kemencében sütöttünk. Közben rémülten hallgattuk a rádióban, döbbenten néztük a tv-ben az árvízzel küzdő embereket, az összeomló házakat. Többször hívtuk a 1749-es és 1752-es segélyszámokat. Erre hála istennek nem pusztít az árvíz, de a gazdák helyzete nagyon nehéz. Ma szinte mindenki a földekre próbált menni, de volt aki meg sem tudta közelíteni. Mesélték, hogy mezítláb szedik a vízben a fokhagymát, próbálják menteni amit lehet.
Reggel bedagasztottam egy pizza, egy langalló és egy kenyértésztát. Mire megkeltek a férjem felfűtötte a kemencét, jó félóra kellett neki. Legközelebb még magasabb hőmérsékletre melegítjük fel, mert amint kinyitottuk az ajtaját legalább 30-40 fokot visszaesett a hőmérséklete. Először a pizzákat sütöttem, majd a langalló következett. A benti sütőmhöz kapott sütőlemezek pont beférnek a kemencébe, ezeknek épp megfelelőek voltak. Bár kicsit vékony a tepsi, nagyon gyorsan átmelegszik, de itt még nem volt gond.


A képek elég érdekesek, bármilyen szögből fotóztam, visszatükrőzödött az üvegen minden, ami szemben volt, de a forró kemencét nem akartam forgatni.
Ezután következett a kenyér. Gyönyörűen megkelt a szakajtóban:

Óvatosan átfordítottam a sütőlemezre:

Jól látszik, hogy a tepsin kicsit elterülő tészta a forró kemecében milyen szépen "összekapta" magát:

És ekkor jött a malőr. A vékony tepsi a kenyérnek már tényleg nagyon vékony volt. Túl gyorsan sült, az alja szinte már égett és a kemence belső fele is jobban melegített. Félidőben meg kellett fordítani, különben szenesedett volna az a fele, és hamarabb ki is kellett venni, mint amennyit gondoltam a sütési időnek.
Felvágva éreztem is, hogy sülhetett volna még egy keveset. Nem volt nyers, vagy sületlen, de gőzös volt még a belseje. Viszont egyenletesen lyukacsos, szép a bélzete.
Sajnáltam, hogy egy pogácsát nem gyúrtam be, mert a kenyér után még volt annyi hő, amiben megsülhetett volna. Na, majd legközelebb!

Be kell szerezni egy olyan tepsit, amit ehhez a kemencéhez készítenek. Az vastagabb lemezből van.
Vagy a kisfiam szerint két sütőlemezt kell egymásra tenni és úgy sütni a kenyeret.
Jövőhét végén töltött káposztát készítek benne.

2010. június 3., csütörtök

Rebarbara csatni

A húgomtól hoztam egy szakácskönyvet, abban volt ez a rebarbara csatni. Egész kevés változtatással készítettem el. Az íze hasonlít a lilahagyma lekvárhoz, hasonlóan is készül.
Hozzávalók:
  • 50 dkg rebarbara
  • 350 g sötétbarna nádcukor
  • 200 ml fehérborecet (vagy balzsamecet)
  • 2 közepes fej lilahagyma
  • 120 g mazsola (esetleg aszalt áfonya)
  • 5 cm friss gyömbér
  • fél mk. őrőlt szegfűbors
  • 2 tk. só
A rebarbarát megpucoltam, feldaraboltam és egy üvegtálba tettem. Megszórtam egy tk. sóval, majd egy éjszakán át hűtőben pihentettem .
Másnap szűrűbe tettem, leöblítettem, lecsepegtettem. A hozzávalókkal együtt, a mazsola kivételével, egy lábasba öntöttem és  felmelegítettem. Addig főztem, míg lekvár sűrűségű lett, gyakran kevergetve. Ez kb. 1 óra volt. Az utolsó 5 percre adtam hozzá a mazsolát. 
Miután kihült üvegekbe töltöttem. Hűtőben hat hónapig eláll.
Érett sajtokhoz, sült húsokhoz kiváló kísérő.

2010. június 1., kedd

Hagymácska

Ígértem a beszámolót a péksüteményről, amit a Grillfesztiválon a kemencében sütöttem.
Miközben itthon sütöttem azokat a péksüteményeket, amiket kínálni vittem egyfolytában járt az agyam, hogy mit is süssek majd a kemencében. Hagymás tésztában gondolkodtam, mert a Fesztivál témája is a hagyma volt. Mi más lehetett volna?
Hagymás kenyeret nem akartam, inkább péksüteményben gondolkodtam. Olyanra, ami nem csak ízében, de formájában is hagymára emlékeztet, na jó, némi képzelőerővel.
Először beigli formára tekert, majd szeletel tésztára gondoltam, de az nem igazán nyerte el a tetszésemet. Aztán eszembe jutott Maci és a remek török rózsapogácsája. Mi lenne, ha töltelék helyett tésztagombócot tennék a közepébe, és vajon pirított hagymával kenném meg a szirmokat. Rózsa helyett így hagyma lenne. Kipróbáltam először hagyma nélkül, úgy, hogy nem négy, hanem nyolc felé vágtam a tésztát. Üresen remekül működött, nekem tényleg olyan volt, mintha a hagyma levelei ölelnék körbe egymást:

De töltelékkel már nem működött, szétcsúszott a tészta, így maradt a négy szirmos megoldás.
A jól bevált fehérkenyér receptjét használtam, ahhoz már nem kell mérleg, méricskélés, az összeállítása csukott szemmel is megy, még esőben is. A nyirkos idő miatt kissé keményebbre dagasztottam a tésztát.
Hagytam duplájára kelni, majd egyforma gombócokra osztottam, ott csak szemre, itthon 110-120 g-os darabokra. A leeső darabokat nem gyúrtam össze, azokból alakítottam ki a közepét. De, azokat is megtöltöttem pirított hagymával, csak ezután alakítottam ki a gombócokat.
A zsemléket kb. 15 cm átmérőjű kör alakra nyújtottam. Közepére helyeztem a gombócot, majd négy darabba vágtam körülötte a tésztát:
Az egyik szirommal körbeöleltem a gombócot, majd a vele szembe lévő következett:
Végül a maradék szirmokat is felhajtottam, az utolsó széleit a tészta alá igazítottam:
A kemence tepsijében kelesztettem duplájára. Ezután következett némi malőr. A tepsi ugyanis 2 mm-el magasabb volt, nem fért be a kemence középső részére. Feltettük a magasabb sínre, de ott nem akart pirulni, attól féltem, hogy teljesen kiszárad. Ráadásul az egyenletes hőtartással is akadt némi gondunk, zuhanni kezdett a kemence hőmérséklete. Viszont volt egy nagyon rendes szomszédunk. Azonnal a segítségemre sietett. Először kicserélte a saját kemencéjének a tűzterét az enyémmel, neki nem kellett a magas hő, majd amikor látta, hogy még mindig bajban vagyok, szólt, hogy az utolsó kemence már üres, de forró, gyorsan vigyük oda a zsemléket, hogy megpiruljanak. Ekkora már a teljes kétségbeesés szélén voltam. De szerencsére a zsemlék remekül sikerültek, nem száradtak ki.
Sikerült a kemencében sütött kenyérről is képet hoznom, Kati készített róla, ha már én el is felejtettem.
A kenyér sütése sem volt izgalmaktól mentes. Szakajtóban kelesztettem, majd átfordítottam a tepsire. Ez ugyan befért a kemencébe, de nem csukódott be a kemence ajtaja.  A hő zuhanni kezdett, a tészta pedig laposodni. Végül ilyen lett: