2014. január 7., kedd

Burgonyás kőttpogácca



















Gyerekkorom egyik kedves emléke, a hosszú téli esték kártyapartijai. Volt, hogy barátok is jöttek, akkor a felnőttek és a gyerekek külön-külön kártyáztak, de sokszor előfordult, hogy csak mi négyen, a szüleim és húgom ültünk le kártyázni.
Ilyen alkalmakkor édesanyám gyakran készített egy krumplis kelttésztát, amit pogácsának hívtunk, de nem a klasszikus pogácsa volt. Lágy, nagyon krumplis ízű lepényszerűségek voltak, kissé ropogósabb, de vékony héjjal és puha, foszlós bélzettel, amiket nagyon szerettünk.
Bár egyszer már elkértem a receptjét, de talán mondanom sem kell, hogy anyukám is úgy mondta el, hogy főzöl krumplit, adsz hozzá tojást, meg tejet és annyi lisztet, amennyit felvesz.....így félretettem, hogy majd pontosan mérve kísérletezem, de persze el is felejtkeztem róla.
Pár napja aztán egy kedves csoporttag a facebook kenyeres csapatából rákérdezett ugyanerre a krumplis pogácsára, így eszembe jutott megint. Ismét kifaggattam a Mamimat, de nem lettem most sem sokkal okosabb.
Most viszont csináltam egy próbasütést, az eredmény nagyon jó lett, pihe-puha foszlós kelttésztám lett, de nem az amit vártam, a családom viszont egészen odáig volt érte. Szóval, abból is lesz hamarosan bejegyzés.
Így nekirugaszkodtam ismét, változtattam az arányokon és a mennyiségen is.
Ez a második már nagyon emlékeztet arra, amit gyerekkoromban készített édesanyám. Nem szép, de finom....

Hozzávalók:

  • 2 közepes méretű burgonya (kb. 30 dkg)
  • 5 dkg vaj
  • 1 tk. só
  • 1 tojás
  • 30 dkg finomliszt
  • 1 dl tej
  • 1 tk. cukor
  • 2 dkg friss élesztő
  • 1 tojás a lekenéshez
A burgonyákat meghámozom, kockára vágom és annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzöm.
Leszűröm és még melegen pürésítem a vajjal. Az nem baj, ha itt-ott marad benne kisebb darab burgonya.
Kihűtöm.
Langyosra melegítem a tejet, belekeverem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt.
A burgonyához adom a lisztet, a sót, a tojást és az élesztős tejet. Dagasztógéppel, vagy kézi mixer dagasztó szárával alaposan kidagasztom. Régen kézzel, vagy fakanállal verték addig, míg sok levegőt nem vittek bele.
Ezután letakarom a tálat és 30 percig kelni hagyom.
Kissé lágyabb, talán a fánktésztára hasonló állagú tésztát kell kapnunk.
Vékonyan belisztezem a deszkát és óvatosan kifordítom rá a megkelt tésztát. Nem nyújtom, csak a kezemmel lapítom el finoman, kb. másfél-két centi vastagon. 
Egy hat cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatom és egy kivajazott sütőlemezre sorakoztatom őket. 
Én most 2-2 cm távolságot hagytam a pogácsák között, de szokás szorosan egymás mellé tenni és összekeleszteni őket. (mint ezeket)
Felverek egy tojást és azonnal lekenem a kiszaggatott pogácsák tetejét. Ismét hagyom kelni kb. 20 percig, a sütőt ezalatt előmelegítem 190-200 fokra.
A megkelt pogácsákat betolom a forró sütőbe és kb. 20 perc alatt aranysárgára sütöm.
Langyosan a legfinomabb. 



13 megjegyzés:

Tímel írta...

Nagyon guszták! Bizonyosan megsütöm, köszönöm :)

Moncsi írta...

Ha nem lennék beteg, most rögtön nekiállnék megsütni! De ami késik, nem múlik... :)

Szilvi írta...

Szia Limara!
Szeretnék kérni egy email címet, ahová tudnék neked írni (egy receptet). Nem találom sehol az oldalon.
Szilvi

Medora írta...

Azok a régi jó gyerekkori ízek! Az ember azt hiszi, hogy sosem lehet visszahozni őket, Neked mégis sikerül.

Limara írta...

Köszönöm! :)

Szilvi! limarapeksege@gmail.com

Anikó írta...

Hű Limara, ez megint valami isteni, már a képeden étvágygerjesztő, vittem is a receptet, meg az Apátfalvi kőttest is, valahogy eddig ez elkerülte a figyelmemet,pedig ne tudd meg mennyit böngészem a receptjeidet, hétvégén meg is sütöm valamelyiket, pár napra rá meg a másikat, imádjuk az ilyeneket:-))))

Kriszti írta...

Éppen most sül.. :)

moncsó írta...

Kedves limara! Ahogy e leírást olvastam, már félig gyermekkoromban éreztem magam, olyan boldogan ettük az akkori egyszerű és Isteni étkeket.Még én is megmosolygom magam, de az én szépemlékű ünnepi fogásom, a paprikás zsírba mártogatott héjjában főtt krumpli volt. Minden aug. 20. tüzijáték után ezt a vacsit költöttük el a legnagyobb boldogságban. Szinte elfeledtem (de hogyan??), és valahogyan erről a finomságodróleszembe jutott. Mindkettő hamarosan sorra kerül és köszönöm neked!!!

moncsó írta...

LIMARA! Ezer bocsánat a kisbetűért!! :-)

Rosita Vargas írta...

Super rico y goloso me llevo tu receta,abrazos.

Unknown írta...

Én egy Jász anya vagyok. Én is a Mamámtól tanultam ezt sütni. Mi felénk ezt édesen sütik. Kelesztés után kisebb alma nagyságú gombócokat formázok, olvasztott zsírban vagy vajban megforgatom, szorosan egymás mellé teszem egy magas oldalú tepsiben és megkelesztem újra.sütés előtt megkenem felvert tojással, forró sütőbe teszem sülni. kb. 20 percig nem szabad kinyitni a sütő ajtaját mert összeesik. sötétebb színűre sütöm, ha kell sütés közben sütőpapírt teszek rá, akkor csak a belseje sül, a teteje már nem pirul. Ha kisült, kb. 10 percre kiteszem hűlni, majd arccal lefelé fordítva is hagyom kicsit hűlni. Mi így készítjük: 50 kg liszt,3 közepes főtt, tört krupmli, 5 dkg élesztő,25 dkg margarin, 1 evőkanál cukor, tej, pici só. Fánk szerű lesz a tészta, talán picit keményebb.

Limara írta...

Köszönöm :)

Pirinkó írta...

Kedves Limara!
Nagyon guszta a pogácsád. Engem arra a pogira emlékeztet, amit régen Szegeden a Kölcsey utcai büfében sokszor ettem, és nagyon ízlett. Én is hasonló receptet kaptam, mint Te, de nem mertem kipróbálni. Ezt biztosan megsütöm.
Most olvastam a kisperecedről is, összeszaladt a nyál a számban, mert nálunk is nagy kedvenc. De csak akkor sütöm, ha akad segítségem a készítésnél. Ma már ez ritkán fordul elő, mert a gyerekeim kirepültek.
A papírzsákról eszembe jurott a mi lakodalmunk is (35 éve), mert akkor is papírzsákokból került elő ez a jó kis perec.