2013. március 29., péntek

Rózsás-marcipános kekszek



Kaptam egy üveg nagyon izgalmas kandiscukrot. Őrlőfejes, a cukor mellett rózsa és hibiszkuszvirág van benne. Fantasztikus az illata. Arra gondoltam, hogy milyen jól mutatna kis linzervirágokon, de mivel itt a Húsvét, virágok helyett nyuszi formákra került. A nyuszkók szeme aszalt vörös áfonya...
Találtam a hűtőben egy csomag felbontott marcipánt is, az is belekerült a keksz tésztájába, illetve, hogy erősítsem a rózsa ízét és illatát egy kevés rózsavizet is adtam hozzá.
Ha nincs rózsavíz, remek lehet kevés levendulasziruppal is. Abban az esetben viszont egy nagyon pici citromhéjat is tennék a tésztába, jobban kiemeli a levendula ízét.
Persze ha nincs rózsás kandiscukor, akkor sem kell kétségbe esni. anélkül is remek a keksz, de azt is el tudom képzelni, hogy házilag is elő lehet állítani. Kandiscukrot lehet kapni, szárított rózsaszirmot nem tudom, de hibiszkuszvirágot biztosan, vagy akár levendulával is remek lenne....

Hozzávalók:

  • 400 g finomliszt
  • egy csipet só
  • 1 tk. sütőpor
  • 70 g cukor
  • 220 g vaj
  • 150 g marcipán
  • 1 tojás sárgája
  • 2 ek. rózsavíz (vagy levendulaszirup, ha egyik sincs, tejszín)
A lisztet, a sütőport, a sót és a cukrot alaposan elkeverjük, majd az apró kockára vágott hideg vajjal elmorzsoljuk. Belereszeljük a marcipánt. Hozzáadjuk a tojás sárgáját és a rózsavizet. Összegyúrjuk és fóliába csomagolva legalább két órára hűtőbe tesszük.
Sütés előtt kivesszük, a tésztát elfelezzük, az egyiket visszatesszük a hűtőbe, míg a másikkal dolgozunk. 
Kinyújtjuk kb. 2 mm vastagra, és valamennyien kiszúróval kiszúrjuk.
Sütőpapíros tepsire fektetjük, majd a rózsás kandiscukorból őrölünk rájuk egy keveset.
180 fokos sütőben kb. 9 perc alatt halvány rózsaszínűre sütjük.


2 megjegyzés:

Csilla írta...

Kedves Limara!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket, kívánok Neked és családodnak! :) Csilla

irikova írta...

Kellemes ünnepeket kívánok!
Hálátlannak tűnhetünk, de az elfoglaltság okozza. Az ötletek böngészésére telik. Köszönet az eddigiekért, és várjuk a folytatást!
Szeretettel: Irénke