2011. január 10., hétfő

Hájas párnák

Hájas tésztát meglehetősen ritkán készítek, de Anna múlt heti bejegyzése kedvet csinált hozzá. Szerencsém is volt, mert sikerült jó kis házi disznóvágásból hájat szereznem, akkora adagot, hogy három sütésre is elegendő lesz. 
Elsőként egy egyszerű hajtogatott, élesztő nélküli változatot akartam, nekem ez jobban bejön mint a kelesztett. Ez tulajdonképpen ugyanolyan mint a hajtogatott vajastészta, de vaj helyett hájat használunk. 45 dkg háj jutott egy adagba, ez kb. 60 dkg liszthez elég.
Hozzávalók:
  • 60 dkg finom vagy rétesliszt
  • nagy csipet só
  • 1 tk. cukor
  • 1 tojás
  • 1 ek. ecet
  • 2 ek. tejföl
  • kb. 2-2,5 dl víz 
  • 450 g tisztított, ledarál háj
  • 10 dkg liszt
  • szilvalekvár
A hájat és a 10 dkg lisztet alaposan elkevertem. A tésztához a többi lisztet,a  tojást, a sót, a cukrot, az ecetet, a tejfölt egy nagyobb tálba készítettem. A vizet kis adagokban öntöttem hozzá, míg rétestészta keménységű tésztát nem kaptam, alaposan kidolgoztam. Sokan kevés fehérbort is öntenek bele, ami megemeli sütés közben a tésztát, természetesen a vízből kell levonni a mennyiségét.
A begyúrt tésztát letakartam és 20 percig pihentettem.
Egy lisztezett deszkán egészen vékonyra nyújtottam, rákentem a hájat. Következett a hajtogatás. A sodort tésztához hasonlóan feltekertem mint egy beiglit. A tekercset a nyújtófával kissé ellapogattam, majd félbehajtottam (az egyik felét ráhajtottam a másikra). Összenyomtam és a nyújtófával téglalap formára nyújtottam. Ütögető mozdulatokkal kell kezdeni, így megtartja a formáját és csak azután szabad nyújtani. A 2-3 mm vastag tészta először hosszában hajtottam három rétegre (a bal oldali részt a középső harmadra, majd erre a jobb oldali részt), végül az így kapott hosszú csíkot is három rétegre hajtottam. letakartam és 40-45 percig hagytam pihenni.
Ezután ismét egy ilyen dupla hármas hajtogatás következett. A nyújtófával megütögettem a tésztát, majd kinyújtottam, először hosszában, majd vízszintesen hajtogattam. 
Ezután vagy pihentetem megint 45 percig, vagy fóliába csavarva hűtőbe teszem egy éjszakára. Másnap (vagy a 45 perc letelte után) ismét megütögettem, kinyújtottam, hajtogattam. Végül 3-4 mm vastagra nyújtottam, amit 8-10 cm széles négyzetekre vágtam. Én pizzavágót használok, de anyósom szerint a langyos pengéjű kés a legjobb hozzá.
Minden négyzet közepébe házi szilvalekvárt tettem. Az saját főzésem már elfogyott, de a Békési Portékáknak köszönhetően megint van nagyon finom lekvárom. 
A négyzeteket lehet háromszögre vagy párna formára is hajtani. Sütőpapíros tepsin 190 fokra előmelegített sütőben 15-16 perc alatt szép rózsaszínre sütöttem őket. Porcukorral, vagy fahéjas porcukorral megszórva tálaltam. Frissen az igazi.
A hájas párnák szétnyílnak, mivel sok rétegre válik szét a tészta. Ez nem baj szerintem, de akit zavar némi kis pepecseléssel kiküszöbölheti. A feldarabolt tészta átlóját, vagy közepét, attól függően milyen formára szeretnénk hajtani, egy fakanál nyelével meg kell nyomni, majd az így ellapított résznél kell félbehajtani. Kevésbé fognak szétnyílni. 




15 megjegyzés:

fevi írta...

Gyönyörűek, csodaszépek, és egészen biztos vagyok benne, hogy elképesztően finomak is. Imádtam, de ez már a múlté, anyósom elkényeztetett bennünket egy hatalmas adaggal, és az akkori mohóságom miatt, manapság már csak nézegetem. Annyit ettem ugyanis belőle, hogy azóta nem visz rá a lélek az evésére!

Nóra írta...

Egyszer próbáld ki úgy, hogy utólag lekvározod!
Kisebb az esélye, hogy kifolyjon a sütőben a lekvár, nem ég meg, nem karamellizálódik. Frissebb íze marad. Lekvározás után szoktam gyorsan porcukrozni.

tanó móni írta...

Nagyon fincsi, régen ettem már:) a megcsinálással még nem próbálkoztam, talán el kellene kezdeni?

Macus írta...

Igazi jó házi hájas kifli, házi szilvalekvárral... Óh...
Gyerekkoromban diósat is sütöttek, de én a lekvárosat imádtam.
Még sose sütöttem.

Névtelen írta...

Imádom ezt a sütit, bár én baracklekvárral jobban szeretem.Húú,de guszták!

Sütésére még nem próbálkoztam, de hát ahhoz jó kis házi háj kéne, talán akkor? Addig meg nyelek nagyokat a képet nézegetve.

4Gyerek írta...

hmmm....hájat kéne szerezni. disznóéra gondolok, remélem más is :p

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

A francba, az imént valaminek mellé nyúltam és kiradíroztam magam:)...
Én is így készítem, bár tejfölt nem teszek bele, csak vízzel dolgozom össze. És hogy a frisssssen kisült, kissé langyosra hűlt , HÁZI SZILVALEKVÁRRAL töltött hájas milyen...?! Ugyan ezt az alaptésztát használom föl krémesnek, sajtos- vagy habrolónak. De kiváló sós alapnak is, mert az ízesítés ill. a töltelék adja meg a további jellegét!
Mostanában állítottam össze öt vagy hat adagotm miután föláldozta magát nekünk a szomszéd egyik disznaja.
(Éljenek és hízzanak a disznócskák, hogy legyen nekünk hájas tésztánk - is!)

Dió Bisztró írta...

El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet, ha valakinek ennyire a kezében van a tészta készítése!!!
Van még hová fejődni ez az egyedüli reményem:DD

Belly írta...

Nálunk a szomszédasszony sütötte mindig,imádtam.Jó kis savanykás szilvalekvárral.
ÁÁHHHHH!
Asszem megyek és eszem lekvároskenyeret{szilvalekvárosat}:-D

Bianka írta...

Nagymamám készítette utoljára. Gyermekkori élmények jutnak eszembe ezekről a remek kis szépségekről

Praliné Zsuzsi írta...

Anya mindig akkor csinálja, amikor krémest csinál hájasból, és a maradék végzi így, de nálunk lekváros szék a neve, és mindig baracklekváros :)

chriesi írta...

Egyszer ettem gyerekkoromban, és azt hiszem egyhamar nem is fogok, mert nem tudom honnan tudnék hájat szerezni. Gyönyörű lett!

csalamádé írta...

Jé, vánkoscsücske :) Meg kell néznem, van-e otthon háj a fagyasztóban, gusztust kaptam, köszi!

ildikó írta...

Marcsi! Nekifutottam és megsütöttem.Életemben elöszőr. SIKERÜLT! Olyanok lettek mint a képeiden.
45 éves vagyok de eddig nem mertem vele megpróbálkozni. Én főztem a szilvalekvárt is tehát abbban sem lehetett hiba. Nagyon rossz volt -így elsőre,h. nem voltak menetközbeni képeid de isteni lett. Azt mondta a büdös kölköm,h. ne tegyek bele ennyi hájat. Ez meg már izlés kérdése Na nehogy azt hidd,h. csak a TIÉD a dicsőség: melettem kitartóan énekelt a Gianni Morandi így aztán köszönet neki is