2010. szeptember 22., szerda

Egy "szuppi" hétvége

A Segítsüti hihetetlen sikere egészen felbolygatta a napjaimat. Na ez nem panasz, rettentő büszke vagyok a csapat teljesítményére, csak így kicsit megkéstem a beszámolóval, amiben  a remek hétvégénkről szerettem volna mesélni.
Tavaly már írtam egy ilyen kirándulásról, amit a Szuppi Ifjúsági Szálló és Erdei Iskola tulajdonosainál töltöttünk. Meséltem róluk, hogy milyen fantasztikus emberek, milyen csodás gyermekparadicsomot hoztak létre, mennyi szeretettel törődnek a náluk nyaraló gyerekekkel. Akkor találkoztunk velük először, és a húgom barátaival is akkor ismerkedtünk meg. Egy barátság kezdete volt az a pár nap. Azt mondják, hogy az internet elidegenít, de szerintem ez nem igaz. Bennünket összehozott, de azt hiszem, már többször is írtam, hogy mennyi jó barátot szereztem a neten.
Szóval, pénteken délután útra keltünk, talán mondanom sem kell, amint beszálltunk a kocsiba ömleni kezdett az eső, és ez így is maradt vasárnap délutánig (Makón késő estig). Miután eljöttünk, persze kaptuk az sms-t, hogy kisütött a nap. Remélem, csak véletlen volt…
Szombatra túrát terveztek a házigazdáink, ami így elmaradt, helyette jó kis „örömsütést” rendeztünk. Természetesen vittem nagy adag öregtésztát, így sütöttünk kenyeret, méghozzá Scali kenyeret és sok-sok bagettet, holott egy héttel előtte, a Blogkóstolón megfogadtam, hogy legalább egy évig nem lesz bagett. Express croissant a háziúr kedvéért, sajtosat és csokisat, de sütöttünk almás pitét és csokis pitét is. És nagyon élveztük. Jókat nevettünk, ettünk, isteni pálinkákat kóstoltunk, persze csak azért, hogy még többet tudjunk enni. Szarvaspörkölttel, szarvasérmékkel, mangalicával kényeztettek bennünket, Nándi szerint ez a hétvége egy gasztroorgazmus volt (már bocsánat).























Szombat délután elállt az eső, így elindultunk Pécsre kirándulni, naná, mire odaértünk megint szakadt. Így csak rövid sétát tettünk, de a város, mint mindig, most is lenyűgözött, gyönyörű Pécs. Forrócsokit, kávét ittunk egy cukrászdában, és megkóstoltuk a Szilvásgombóc tortát is.


A fiúknak belefért egy veteránautó kiállítás is, mi azt az időt is inkább a konyhában töltöttük.

Esténként kártyáztunk, társasoztunk, nagyokat beszélgettünk, kikapcsolódtunk, feltöltődtünk. Talán nem is baj, hogy ennyit esett az eső, így még inkább együtt voltunk. Remek hétvége volt, remek emberek társaságában. Mindenkinek kívánok ilyen barátokat!

6 megjegyzés:

libi írta...

Jó társaságon nem fog ki a rossz idő sem! ;-)Tényleg nagyon jó volt! Igaz, hétfőn csak egy laza salátát bírtam enni.
Ri-ki-ki ;-)

ilolina írta...

Ez így van! Mindenkinek kellett ez a kis "gasztropihenés".Köszönjük Neked Marcsi. Hétfőn én is csak salátáztam :))

Mary írta...

Már a leírás is mutatja, hogy jó lehetett!

Stevy írta...

Szívből gratulálok a Segítsüti-n elért fantasztikus sikerhez, a csodás levendulás linzerhez, és a hihetetlen licithez is! Méltó eredmény volt! István

Limara írta...

Saláta nekünk is meg volt:))

Mary! Az volt, köszönjük!:)

Stevy!Köszönöm szépen, a csapat nevében is!:)

Vali írta...

Az eső ellenére jó kis hétvége lehetett. Kellenek az ilyen kikapcsolódások.