Levendulás-narancsos koszorú

 Azt hiszem, nagyon régen írtam már a csajos klubunkról. Pedig annak idején megígértem, hiszen többen is kértétek ha már a távolság miatt nem lehettek a klub tagjai, akkor legalább olvasni szeretnétek róla. Örömmel mondhatom, a klub működik, sőt nagyon jól működik. Ahogy Dóri is írta, különbözőek vagyunk, de mégis megtaláljuk a hangot, nagyon jól szórakozunk ezeken a napokon. A tegnapi is nagyon jól sikerült, sokan voltunk, lassan el sem férünk. Persze talán mondanom sem kell, össznépi evésbe, ivásba torkollik a találkozó, de hát a magyar ember már csak ilyen.
Én egy levendulás-narancsos sütit készítettem. Még van egy kis levendulaszirupom, az került bele. Levendulát egyébként gyógynövényboltokban lehet kani, én pár napja vettem a DM-ben.
Hozzávalók:

• 200 g puha vaj
• 150 g porcukor
• 3 tojás
• 1 narancs reszelt héja
• 1 dl friss narancslé
• 100 g joghurt
• 4 ek. levendulaszirup
• 400 g finomliszt
• 1 csomag sütőpor

Mázhoz:

• 2 ek. narancslekvár
• 1 ek. vodka
• levendulavirág

A puha vajat és a porcukrot krémesre keverem, majd egyesével beledolgozom a tojásokat. Hozzáadom a narancs reszelt héját, és a levendulaszirupot. A lisztből belekeverek két evőkanálnyit és csak ezután keverem bele a narancslevet és a joghurtot. Így a vaj nem fog kicsapódni. Végül a lisztet is beleforgatom, amibe először  elkeverem a sütőport.

Egy őzgerincformát kivajazok, lisztezek, belesimítom a masszát, majd a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

Rácsra teszem hűlni.

A mázhoz a narancslekvárt és a vodkát felmelegítem, majd egy ecsettel bekenem vele a süteményt. Levendulavirágot szórok rá.

Péksuli - Kovászok

És máris itt van a második rész a Péksulin.

Péksuli

Folytatódik a Péksuli. Most a kovászok  a téma.

Durumkenyér

 A búzának két fő típusa van, a közönséges és a kemény, vagy más néven durumbúza. A durumlisztről gondolom mindenkinek az olasz tészták jutnak eszébe, hiszen elsősorban ők használják főként tésztakészítésre, de egyes vidékeken kenyérsütésre is. Ez a búza kiváló minőségű, fehérjében, rostokban és vitaminokban igen gazdag, a hagyományos búzával szemben sokkal lassabban szívódik fel.
Lehet, hogy az olaszok ennek a fajtának köszönhetik, hogy náluk a legkevesebb Európában az ún. időskori vagy nem inzulinfüggő cukorbeteg! A búzakeményítő (is) tulajdonképpen egy cukor-láncolat s ezt az emésztés szétszedi cukormolekulákra. Ezért a cukorbetegnek minden keményítő tartalmú ételre (kenyér, tészta, krumpli, stb.) gyorsan emelkedik a vércukra. A durum búzában lévő keményítőlánc viszont elágazó szerkezetű s ezt csak lassan lehet lebontani az emésztés során. Így lassan emelkedik a vércukorszint s ezzel az a kevés inzulin is meg tud birkózni, ami még keletkezik az ilyen típusú cukorbetegekben (forrás: www.terebess.hu)
Bár magas a sikértartalma, mégis tömörebb kenyér süthető belőle mint a hagyományos búzából, mivel bizonyos fehérjék hiányoznak belőle, ezért érdemes  hagyományos kenyérliszttel  keverni. Így is jellegzetesen sárga színű, illatú és jól harapható kenyerünk lesz belőle.Mindenképpen érdemes kipróbálni. 
Egy kovászos tésztát állítottam össze, és hagyományos módon, kelesztőkosárban kelesztve, szabadon sütöttem meg. 
Hozzávalók:

• 30 dkg BL 80 kenyérliszt
• 20 dkg durumliszt (Békési Portékáktól)
• 20 dkg kovász vagy öregtészta
• 1,5 tk. só
• 2 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• kb. 3 dl víz
• 1 dkg friss élesztő

Kenyérsütőgép üstjébe készítettem az összes hozzávalót. 20 perc alatt gyönyörű tésztát dagasztott. Kicsit több folyadékot kívánt mint a hagyományos fehér kenyér. Kelesztőtálban kelesztettem duplájára, majd enyhén lisztezett felületre borítottam. Megformáztam. A kelesztőkosarat kibéleltem egy ruhával, majd meghintettem liszttel és a tésztát a varrattal felfelé belehelyeztem. Letakartam egy ruhával és duplájára kelesztettem.

Kb. 50-60  perc után óvatosan átfordítottam egy sütőpapírral bélelt tepsire, éles pengével bemetszettem és 230 fokra előmelegített sütőbe toltam. A sütő aljába azonnal belöttyintettem egy kis vizet. 

Óvatosabbaknak ajánlom továbbra is a jégkockát, vagy egy kisebb, alacsony peremű sütőtepsit, amit a sütő aljába kell tenni, azt is átforrósítani. Amikor bekerül a kenyér a sütőbe, akkor ebbe a felforrósodott tepsibe kell vizet löttyinteni, így elegendő gőz tud keletkezni. Ezt a tepsit kb. 30 perc után el kell távolítani különben a tészta alja nem sül meg.

10 perc sütés után a hőt visszavettem 200 fokra és további 30 percig sütöttem a kenyeret.

Rácsra tettem hűlni, és azonnal lepermeteztem hideg vízzel.

Nagyon szép és különösen finom kenyér lett belőle. Ropogós héjjal, puha, jól harapható bélzettel.

Croissant kakaós tésztából

Ma ilyen gyönyörű péksütikkel ébresztettem a fiúkat. Nem, nem mondom el, hogy a sodort tésztából készültek, mert gyanítom, ha meghalljátok már sikítva menekültök innen. Sodort tészta mániás lettem. De olyan jól működött ebben a formában is. Csodás, laza croissant lett, a kakaó kellemes ízével.
Hozzávalók:

• 60 dkg finomliszt (tótkomlósi)
• 1 tk. só
• 1ek. cukor
• 1 tojás
• 120 g tejföl
• kb. 2 dl tej
• 5 dkg puha vaj
• 2 dkg friss élesztő

Kenéshez:

• 15 dkg vaj
• 2 ek. holland kakaópor

A tészta hozzávalóiból egy nem túl lágy, de jól nyújtható tésztát dagasztottam. A puha vajat csak a legvégén adtam a tésztához. Kelesztőtálban hagytam kb. 20 percig pihenni a tésztát.

Ezalatt a vajat és a kakaóport egy aprítógép segítségével jól összekevertem.  Fontos, hogy a vaj ne legyen puha.

A pihentetett tésztát egészen vékonyra nyújtottam, majd rákentem a kakaós vajat. Úgy a legegyszerűbb, ha kis darabkákban elosztom a tésztán, majd egy spatulával óvatosan elkenem őket.

A tésztát feltekertem mint a beiglit, a tekercset kicsit ellapogattam és félbehajtottam (az egyik felét a másik tetejére). Egy recés késsel két darabba vágtam.

Letakartam és egy órára hűvösre tettem. Ezután a két darabot külön-külön kinyújtottam. Először a nyújtófával csak megütögettem, csak ezután nyújtottam óvatosan, így a vaj egyenletesen oszlik el a tésztában. Az így kapott téglalapot szimplán hajtogattam kétszer. Azaz gondolatban három részre osztottam. A jobb oldali harmadot a középsőre hajtottam, majd a baloldalit ennek a tetejére, pont mint egy levélpapírt. Elfordítottam a tésztát és ezt a hajtogatást megismételtem.

Hűvös helyen pihentettem megint, kb. 40 percig. Ezután ismét hajtogattam, ugyanúgy mint előtte.

Most szobahőn pihentettem kb. 30 percig a tésztákat.

Mindkettőt vékony téglalappá nyújtottam és 8-8 háromszögre vágtam egy pizzavágóval. Az első adagot töltelék nélkül tekertem fel, a másodikba áfonyalekvárt tettem, de nagyon jó lehet egy darabka csokoládéval a közepén.

Ezután három dolgot tehetünk:

1. Azonnal lefagyasztjuk a tésztát, hogy egy későbbi időpontban csak sütni kelljen. 

2. Sütőpapíros tepsin duplájára kelesztjük, majd egész felvert tojással lekenve 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt készre sütjük.

3. Sütőpapíros tepsire tesszük és egy ruhával lazán letakarva a hűtőben éjszakáztatjuk. Reggel hideg sütőben kezdjük sütni, a sütőt 180 fokra állítva. 30 perc kell a sütéshez. 

Én most ez utóbbit választottam, így a családom reggel finom illatokra ébredt.

Brokkoli krémleves

A kisebb fiam egészen rákattant a krémlevesekre, legszívesebben, gondolom a reklámok hatására, azt is vacsorázik. Bögrébe tölti, megmelegíti és megissza. A krémleves nagyszerű találmány, a másként félretolt zöldségeket így megeszik a gyerekek, éppen ezért lelkesen főzöm nekik. Ma azért nem mondtam meg, hogy zellerkrémlevest eszik, a hangsúlyt a benne lévő egy szem burgonyára és almára helyeztem, a brokkoli levesnél pedig a kevés zöldborsót emeltem ki. Remélem megbocsájtható bűn...
Hozzávalók:

• 1 kisebb póréhagyma
• 1 ek. vaj
• 1 fej brokkoli
• 20-25 dkg zöldborsó
• 1l zöldségleves
• só, bors
• 2 dl tejszín
• csipet cukor
• kevés citromlé

A felkarikázott pórét a vajon megpároltam, hozzáadtam a rózsáira szedett brokkolit és a mirelit zöldborsót. Sóval, borssal ízesítettem, majd felengedtem a húslevessel és a tejszínnel. Fedő nélkül főztem puhára, majd botmixerrel pürésítettem, és egy sűrű szövésű szitán átszűrtem. A levest végül egy csipet cukorral és kevés citromlével ízesítettem.

Tálaláskor a Giuseppétől kapott bazsalikomos olívaolajjal locsoltam meg és ropogósra sütött bacont szórtam a tetejére. 

Sütőtökös rétes

 Van egy kávézó Makón, ahol nagyon finom sütőtökös rétest lehet kapni. Nagyon bejön a tölteléke, kellemesen ízesített, krémes, ritkán bírom csak megállni, hogy kihagyjam, ha a barátaimmal beülünk kávézni.
A sütőtök szezon az utolsókat rúgja, máris nehéz megfelelő minőségű tököt kapni, így most már muszáj volt itthon is elkészítenem. A finnyás családtagjaim kedvéért a tészta fele almás tölteléket kapott. A tészta pedig mi is lehetett volna más, mint a sodort tészta, ami talán mondanom sem kell, most is csodás volt. Ugyanúgy készült, mint itt.
Sütőtökös töltelékhez:

• egy kisebb sütőtök
• fahéj
• gyömbér
• egy csillagánizs
• 1 narancs reszelt héja
• kevés citromlé
• méz vagy barnacukor

Lereszeltem a sütőtököt, meglocsoltam kevés citromlével, majd a fűszerekkel együtt puhára pároltam. Én mézet használtam ízesítésre, amit csak akkor kevertem a tökhöz, amikor már langyosra hűlt. A cukrot az elején kell hozzáadni.

Almás töltelék:

• 5 nagyobb alma
• 3-4 ek. barnacukor
• citromlé
• fahéj
• őrölt gyömbér

Az almákat meghámoztam, cikkekre, majd vastagabb szeletekre vágtam. A cukrot karamellizáltam, rádobtam az almát, meghintettem a fűszerekkel, majd nagy lángon puhára pároltam. Ügyeltem, hogy ne főjön pépesre, csak épp a leve menjen el. Kihűtöttem.

A hűtőben pihentetett tésztát egyesével vékonyra nyújtottam, kb. 30x50-es téglalapra. A tészta szélére kekszmorzsát hintettem, erre halmoztam a töltelékeket, egyikre a sütőtököt, másikra az almát. A sütőtök tetejére is szórtam a kekszmorzsából. A tészta túlsó széléről, az almásról és a sütőtökösről is, levágtam egy-egy kb. 10-12 cm-es csíkot, a többit ráhajtottam a töltelékre. Óvatosan átemeltem egy sütőpapíros tepsire, úgy, hogy a tészta széle alulra kerüljön. Jó hosszú rudak lettek, a legnagyobb tepsin csak átlósan fértek el. A levágott csíkokon a tésztarácsozót végiggurítottam. A réteseket lekentem felvert egész tojással, majd a rácsozott tésztát óvatosan ráemeltem, kissé széthúzva. Nem kell nagyon, csak lazán, mert kelés közben tovább fog nyílni.

A réteseket kb. 30-40 percig pihentettem a tepsin, ezután a rácsokat is lekentem a felvert tojással, végül 200 fokra előmelegített sütőben  18 perc alatt pirosra sütöttem.

Challah kicsit másként

 A recept nem új, a régit használom, de vittem bele két kis csavart. Egészen más lett tőle a kalács. Persze tudom, hogy minden bizonnyal nem én találtam fel a spanyol viaszt, de az eredmény annyira lenyűgözött, hogy szeretném megmutatni.
Az egész úgy kezdődött, hogy pürének feltettem  főni a krumplit, amiről azután jól meg is felejtkeztem. Tisztességesen szétfőtt, jó sűrű lé maradt utána. Soha nem öntöm ki a krumpli főzővizét, nagyon jó a kenyérsütéshez, kiváltható vele a burg.pehely is, és pár napig jól el van a hűtőben. Most is félretettem a kenyérre gondolva. A kicsi viszont kalácsot kért, méghozzá azt amit karácsonykor is sütöttem a májpástétomhoz. A challah volt, amiben a folyadék víz. Arra gondoltam, hogy talán sokkal lágyabb lesz az a kalács, ha víz helyett ezt a jó sűrű főzővizet használom fel. Bedagasztottam vele a tésztát, a többi hozzávalót változatlanul hagyva. A folyadékból kellett kicsit több bele, de csak óvatosan szabad adagolni, mert a krumpli lágyítja a tésztát.
Megkelt, megformáztam és a jénai aljába tettem tepsi helyett. Nem szándékosan, csak kissé szétszórt voltam. Gyönyörűen megkelt, akkor vettem észre, hogy miben is kelesztettem. Ha már a jénai aljban volt, akkor rátettem a tetejét is miután lekentem tojással, pusztán kíváncsiságból.
Gyönyörű, hatalmas kalácsot vettem ki a sütőből, épp csak elfért a nyolcliteres jénaiban.Látszik is rajta, felvette az edény alakját. Ropogós, de vékony héjú, egészen lágy, pihe-puha bélzetű volt. Az utolsó morzsáig elfogyott.

Narancslekvár

 Egy nagyon kedves rokonunktól kaptam ezt a receptet.  Sok narancslekvárt kóstoltam már, de ez eddig a legjobb mind közül.
Az elkészítése nem bonyolult, csak kicsit időigényes, mert három napon át készül, de mindenképpen megéri.
Hozzávalók:

• 6-7 nagyobb narancs
• 2 citrom
• cukor
• fahéj, csillagánizs (elhagyható)

Az alaposan megmosott narancsok héját egy zöldséghámozóval leszedem, ügyelve, hogy véletlenül se maradjon rajta fehér rész. Ugyanígy meghámozok egy citromot is. Egészen vékony kis csíkokra vágom a héjat. A meghámozott narancsokat a fehér részüktől is megszabadítom, majd felszeletelem., ugyanígy a meghámozott citromot is. Lemérem a héjjal együtt és ugyanannyi vízzel felengedem, a másik citrom levét belefacsarom. Letakarom és egy napig állni hagyom.

Másnap felforralom és 20 percig főzöm. Ismét letakarom és egy napig állni hagyom.

Harmadnap lemérem a súlyát, a vízzel együtt, és ugyanannyi cukorral felfőzöm. Én ekkor tettem bele a fűszereket, de ezek elhagyhatóak. Akkor van készen, ha porcelán tányérra cseppentve azonnal megdermed, ez kb. 30 perc.
Sterilizált üvegekbe töltöttem, lezártam, majd 5 percre fejtetőre állítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni. 

A Kenyér

Igen, ez a nagybetűs Kenyér. Az igazi. Ugyanis semmi más nincs benne, mint liszt, víz, kovász és só. Hosszú, egész éjszakás kelesztéssel készítettem, hogy a savanykás íz minél erőteljesebb legyen.

Hozzávalók:

• 450 g BL 80 kenyérliszt
• 50 g tk. búzaliszt vagy grahamliszt
• 2 csapott tk. só
• 250 g aktív kovász
• kb. 2,5 dl víz

Ezt a kenyeret kézzel dagasztottam, fatálban, hagyományos módon. Természetesen a kenyérsütőgéppel is összelehet állítani a tésztát, a szokásos módon.

A tálba szitáltam a kenyérlisztet, tk. grahamlisztet és elkevertem benne a sót. Közepébe mélyedést készítettem, ide öntöttem az aktív kovászt és a kézmeleg vizet. Bedagasztottam a tésztát. A kovász állagától függően lehet, hogy még kevés vizet kíván a tészta.

Vékonyan kiolajozott kelesztőtálban kb. 2 óra alatt duplájára kelesztettem. 

Ezután enyhén lisztezett felületre borítottam, gyengéden átgyúrtam és cipó alakúra formáztam. A kelesztőkosarat kibéleltem egy ruhával, meghintettem liszttel és a cipót az aljával felfelé beletettem. A ruha lelógó széleivel betakartam, majd éjszakára a hűtőbe tettem kelni.

Másnap a sütőt előmelegítettem 230 fokra. Míg melegedett a tésztát a konyhapultra tettem, egyelőre hagytam a kosarában, hogy a szobahőt átvegye.

Óvatosan, félve vettem le róla a ruhát, de a tészta minden várakozásomat felülmúlóan gyönyörű volt.

Egy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral, majd nagyon finom mozdulattal ráfordítottam a megkelt tésztát. Egy éles pengével behasítottam az oldalát, és azonnal betoltam a sütőbe. Egy kis pohárka vizet is löttyintettem a forró sütő aljába. 10 perc után csökkentettem a hőmérsékletet 200 fokra. Így sült még 25-30 percig.
Végül rácsra tettem hűlni és azonnal lepermeteztem hideg vízzel.

 Nem lett annyira cserepes mint a jénais kenyerek, de fantasztikusan finom, igazi kovászos, savanykás ízű, ropogós héjú kenyér volt.