Kenyérsütés kezdőknek (csak élesztővel)

Az elmúlt napokban nagyon megnőtt az érdeklődés a házi kenyérsütés iránt. Sokan kérdezik, hogy mennyire nehéz a házi pékesség, képes-e bárki elsajátítani, megtanulni. Jó hírem van, kenyeret sütni nem nehéz!

A kenyérsütéshez tulajdonképpen három dologra van szükségünk, lisztre, vízre és sóra. A lisztből és vízből ugyanis tudunk természetes kovászt nevelni, amit kellő odafigyeléssel a végtelenségig életben tudunk tartani. A természetes kovásszal sütött kenyér az igazi, ő a nagybetűs kenyér. Ugyanakkor ez a haladó szint. Sokan félnek tőle, sokaknak nincs idejük, energiájuk törődni vele, ezért nekik most egy egyszerűbb módot ajánlok.

Bár azt szoktam mondani, hogy a csak élesztővel készült kenyér az tulajdonképpen nem is kenyér, hanem egy egyszerű kelttészta, mégis ez a legegyszerűbb a kezdők számára.

Kell hozzá liszt, a legjobb természetesen a BL 80 jelöléssel ellátott kenyérliszt. Az élesztős tésztáknál úgy kell gondolkodnunk, hogy kb. 60 % a folyadékarány. tehát, 50 dkg liszthez 3 dl folyadékra van szükségünk, 2 % sóra, ami 2 csapott teáskanálnak felel meg, és 2 ek. olajra, vagy egy dió nagyságú zsírra, és 2 dkg friss élesztőre, vagy egy tasak porélesztőre.

Ha csak finomlisztünk van otthon, természetesen azzal is nekiláthatunk. Feljavíthatjuk rétesliszttel, ilyenkor 50-50 százalékban használjuk, vagy tehetünk mellé egy teáskanál sikért, ami bio- vagy reform boltokban beszerezhető. Ha egyik sincs, akkor a tésztában a folyadék mennyiségét kell csökkenteni, kb. 2,7 dl-re. A finomlisztekhez tehetünk egy csipet aszkorbinsavat vagy egy evőkanál ecetet. Ezektől rugalmasabbá, nyújthatóbbá válik a tészta és morzsálódás gátló hatásuk is van.

Kézmeleg vizet mérünk ki, ebbe belemorzsoljuk az élesztőt, vagy beleszórjuk a porélesztőt. Futtatni nem kell. Tálba szitáljuk a lisztet és elvegyítjük a sóval. A közepébe mélyedést készítünk, ide öntjük az élesztős folyadékot. Kézzel gyúrni kezdjük, amikor nagyjából összeállt kitesszük a munkalapra és alaposan kidolgozzuk a tésztát. Nem két-három perces munka, ahhoz, hogy szép sima, rugalmas, hólyagos tésztánk legyen, legalább negyedórát dolgoznunk kell rajta. A vége felé dolgozzuk bele a zsiradékot is.

A bedagasztott tésztát visszatesszük a tálba, és a tálat letakarjuk. Most jön az első kelesztés, ami valójában az érlelés. 40-45 percig hagyjuk, majd a tésztát gyengéden, de határozottan átgyúrjuk. Cipót formázunk belőle és a tállal letakarjuk negyedórára. Ezután következik a formázás. Veknit vagy cipót formázhatunk, tetszés szerint.

A cipóhoz megfordítjuk a tésztát, kilapogatjuk a kezünkkel, és a közepe felé körben addig hajtogatjuk be, amíg kialakul a cipónk. Feszesre kell készíteni.

A veknihez ugyancsak megfordítjuk a tésztát, a tenyerünkkel jól kinyomkodjuk belőle a levegőt. Nem kell sajnálni, csupán arra kell ügyelni, hogy ne szakadjon meg a tészta. Ezután a két oldaláról behajtjuk a közepéig, a széleket lenyomkodjuk. A tetején háromszög alakúra igazítjuk, majd elkezdjük feltekerni úgy, hogy minden tekerésnél kicsit le- és visszanyomjuk a tésztát, így tudunk feszes veknit formázni. (vekni formázás a blogon: https://www.limarapeksege.com/2010/06/vekni-formazasa.html )

A megformázott tésztát sütőpapírra ültetjük, és újból kelni hagyjuk.

A kenyérnek gőzös sütőre van szükség. A háztartási sütők többsége még nem képes gőzfeljelesztésre, ezért a legegyszerűbb, ha fedett edényben sütjük. Alkalmas rá egy legalább 5 literes jénai edény, vagy egy vaslábas, vagy akár egy római tál.

A jénaiban a legegyszerűbb sütni. Kibéleljük sütőpapírral, ráültetjük a megformázott tésztát, az edény tetejét egy virágpermetező segítségével bevizezzük és ráborítjuk. Szobahőmérsékleten kb. 50 percig kelesztjük. Ezalatt a sütőt 230 fokra előmelegítjük. A megkelt tésztát egy éles pengével vagy késsel kb. 4mm mélyen bemetsszük, a tésztát és az edény tetejét is lefújjuk vízzel és betoljuk a forró sütőbe. 50 perc alatt készre sütjük. Ha kicsit vastagabb héjat szeretnénk, akkor az utolsó 10-15 percre levesszük az edény tetejét. A levételnél nagyon óvatosak legyünk, mert a gőz komoly sérüléseket tud okozni.

Vaslábasban még szebben sül a kenyér. Az edényt viszont jól fel kell forrósítani. Amikor a sütőt bekapcsoljuk, tegyük be az üres edényt és hagyjuk, hogy a sütővel együtt alaposan felmelegedjen. A tésztánkat addig egy sütőpapíron kelesszük úgy, hogy egy fóliával letakarjuk. Amikor megkelt a bemetszést megejtjük rajta és a sütőpapír segítségével a forró edénybe emeljük. Rátesszük a tetejét és betoljuk a sütőbe. Kb. 40 perc után a tetejét levesszük és addig sütjük tovább, amíg a kellő színt el nem érjük.

Római tálban vagy cserépedényben is megsüthetjük a tésztát. Ezeket az edényeket viszont hideg sütőbe kell betenni. Ezért a formázás után rövidebb lesz a kelesztési idő, hiszen a sütőben majd tovább tud emelkedni. A cserépedény alját kibéleljük sütőpapírral, belefektetjük a tésztát és letakarjuk egy fóliával. A tetejét addig beáztatjuk. A kenyerünket most rövidebb ideig kelesztjük, kb. 30-40 percig. A tésztát bemetsszük, az edény tetejéből kiöntjük a vizet és ráborítjuk. Betoljuk a hideg sütőbe, a hőt 220 fokra állítjuk. 50 perc után levesszük az edény tetejét és a kenyeret addig sütjük, amíg a kívánt színt elértük.

Akkor sült át rendesen a kenyér, ha az alját megkopogtatva mély, kongó hangot hallunk. A kész kenyeret rácsra tesszük hűlni és azonnal lepermetezzük kevés hideg vízzel. Ettől szép fényes lesz és ha jól dolgoztunk beszélgetni kezd és kicserepesedik.

Az „igazi” kenyér felé az első út, ha készítünk egy öregtésztát, azaz egy élesztős előtésztát. Az így készült kenyér sokkal ízesebb, és tovább eltartható.

Kornspitz

A címhez oda kellene írnom, hogy Limara módra, mivel az eredeti védett receptúra szerint készül. A Kornspitz Európa legismertebb péksüteménye, kb. húsz évvel ezelőtt Ausztriában született meg a receptje, mely szerint tartalmaz búzalisztet, búzatöretet, rozstöretet, búzakorpát, szójatöretet, búzamaláta örleményt, lenmagot, rozslisztet, élesztőt, sót, sütőport, fűszereket. A sor elején az az összetevő van, amiből a legtöbb, a sor végén amiből a legkevesebb kerül a tésztába.
A gabonatöret az összezúzott gabonaszemek kiválogatásával készül. Az 1-3 mm nagyságú szemcséket rostálják ki, beszerezni gyakorlatilag lehetetlen, legalábbis a házipékségek számára. Nagy, 50 kilós kiszerelésekben hozzá lehet jutni ugyan kornspitz keverékhez, de ez nekünk nem cél. Gabonatöret az tulajdonképpen a bulgur, így abból tettem én is a tésztába, a többit pelyhek formájában pótoltam. Egyedül a szója maradt ki, azt árpapehellyel helyettesítettem.
A maláta őrlemény az pörkölt gabonából készül, főként árpából. Kiváló ízesítő és színező anyag, enyhe tésztajavító tulajdonsággal. A péksütemény öregedését lassítja és morzsálódás gátló hatása is van. Nem ugyanaz, mint a malátaszirup, amely már más hozzáadott anyagokat is tartalmaz. Malátaport nem lehetetlen beszerezni, az Ázsia Bt-nél például szokott lenni megfelelő kiszerelésen, elfogadható áron.
Ez a recept, amit ma állítottam össze egészen finom lett, de az összetevők arányával biztosan lehet még játszani.
Hozzávalók:

• 20 dkg BL 80 liszt
• 10 dkg őrőlt pehelymix keverék
• 30 g bulgur (apró szemű)
• 20 g búzakorpa
• 150 g tk. rozsliszt
• 1 ek. malátapor
• 1 tk. sikér
• 2 ek. lenmag
• 1,5 tk. só
• 1-1 mk. őrölt kömény, koriander, édeskömény
• 1 ek. olaj
• 1 mk. sütőpor
• 100 g joghurt (görög joghurtot használtam)
• 2,5 dl víz
• 2 dkg friss élesztő

A négy magvas pehelymix keverékből kimértem a száz grammot és egy száraz serpenyőben, pár perc alatt illatosra pirítottam:

Hozzáadtam az apró szemű bulgurt:

Késes aprítóban nem túl finomra őröltem. Az aprító helyett egy kávédaráló is tökéletes erre a célra:

Egy tálba mértem az összes hozzávalót. Lehet kézzel, de lehet dagasztógéppel is összeállítani a tésztát. Görög joghurt helyett tökéletes a hagyományos is, de abban az esetben valószínűleg nem lesz szükség az összes vízre.A tészta a dagasztás végén enyhén ragacsos lesz, ezért amikor cipó formára igazítjuk egy kevés liszttel körbesimítjuk:

Kelesztőtálban kb. egy óra alatt duplájára kelesztjük.

Enyhén lisztezett felületre borítjuk és nyolc egyenlő darabba vágjuk. A darabokat a kezünkkel ellapíttjuk, hosszúkás, ovális formára. A kilapított tésztát feltekerjük, mint amikor bagettet készítünk. minden tekerés után lenyomjuk:

Egy akkora edénybe, amiben a megformázott tészta elfér, kimérjük a magvakat, amiket kívülről szeretnénk rátenni:

• 2 ek. gabonapehely
• 2 ek. szezámmag
• 2 ek. fekete szezámmag
• 2 ek. napraforgó
• 2 ek. tökmag

A magok természetes ízlés szerint variálhatóak.

Egy virágpermetezővel (vagy ecsettel) vékonyan bevizezzük a tésztát, majd megforgatjuk a magkeverékben. Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket.

Egy éles pengével azonnal be is vágjuk. Én három helyen metszettem őket, azeredeti kornspitzen két vágás van:

A tepsit letakarjuk egy tiszta ruhával, amire kevés vízpermetet szórunk,hogy a tészta ne tudjon kiszáradni.
Kb. 45-50 percig kelesztjük, míg a bevágások szépen szétnyílnak:

Alaposan lepermetezzük őket vízzel, majd 220 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt pirosra sütjük.

Igen magas rosttartalma miatt kiválóan illeszthető diétába is.

Török kenyér

A törökök legalább úgy szeretik a kenyeret, mint mi magyarok. Egyszer, ezer évvel ezelőtt jártam Isztambulban, az akkoriban nagyon divatos három vagy négy napos bevásárló úton. Esküszöm, a bazár környékén több volt a magyar, mint a török és nem létezett olyan üzlet, ahol ne beszéltek volna magyarul. Persze ma már sajnálom, hogy ilyen butaságra pazaroltuk azt az időt és nagyon keveset törődtünk a város nevezetességeivel, a gasztronómiájával pedig szinte semmit. Igaz, a szállodában rettentő pocsék volt a kaja, így utólag már azt hiszem, próbáltak valami európai menüt összehozni, kevés sikerrel, de a kenyerük eszméletlen jó volt. Naponta többször is vettünk az utcai árusoktól.. Emlékszem, hoztunk is haza belőle.
Kis veknik voltak, nagyon hasonlítottak a mi békebeli zsúrkenyerünkre, de ropogósabb volt a héja, a belseje pedig egészen különlegesen puha. Árultak szezámmagos karikákat is (simit), gyönyörű volt mind. Hamarosan hozom azt is.
Persze Törökországnak rengeteg féle kenyere van. Ott vannak a lapos kenyerek, a pidék, az ekmek kenyér ami a fehér kenyerük és például a csodálatos papírvékonyságú, hatalmas kenyér, a yufka, amit boszorkányos ügyességgel készítenek.
Ezt a szezámmaggal megszórt kerek kenyeret ramadán idején sütik tudomásom szerint. Egyszerű, élesztős tésztája van, nagyon könnyű elkészíteni.
Hozzávalók:

• 40 dkg finomliszt
• 10 dkg kenyérliszt
• 2 csapott tk. só
• 0,5 dl olaj
• 1,5 dl víz
• 1,5 dl tej
• 2 ek. burgonyapehely (elhagyható)
• 2 dkg friss élesztő
• 1 tk. cukor

A folyadékokat beleöntjük a dagasztótálba, beleszórjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Jól elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a sót, az olajat. Bedagasztjuk a tésztát. Ha ragacsos, akkor kevés lisztet adhatunk még hozzá.

Kelesztőtálba duplájára kelesztjük:

Lisztezett felületre borítjuk:

Cipót formázunk belőle, amit egy sütőpapírral bélelt tepsire ültetünk:

Letakarjuk, én ráborítottam a kelesztőtálat, és ismét hagyjuk duplájára kelni. Ezalatt s ütőt előmelegítjük 200 fokra.

A megkelt tésztába az ujjunkkal mintázzuk. Kicsit beolajozzuk a kezünket és először körbe, majd a közepébe  
nyomjuk a mintát:

Lekenjük felvert, egész tojással, megszórjuk szezámmaggal, fekete szezámmal vagy nigella maggal és kb. 30 perc alatt szép pirosra sütjük. Rácson hűtjük ki.

Vajas patkó

Gyerekkoromban lehetett kapni nagyon finom, kicsit édeskés vajas kiflit, patkó formájú volt. Sajnos eltünt a boltokból, mint a legtöbb akkori, nagyszerű péksüti. Azt az ízt keresem. Ez a kifli már egészen megközelítette azt, ami az emlékimben él. 

Tészta:

• 2 dl tej
• 10 dkg tejföl
• 10 dkg olvasztott vaj
• 2 csapott tk. só
• 20 dkg öregtészta (elhagyható)
• 50 dkg BL 80 liszt
• 1 ek. cukor
• 2 dkg élesztő

Gépben tésztát dagasztottam, majd a szokásos módon, kiolajozott kelesztőtálban duplájára kelesztettem. Lisztezett felületre borítottam, 120 g-os darabokra vágtam őket, 10 db lett belőle. Hagytam 10 percig pihenni, majd egyesével ovális formára nyújtottam őket, feltekertem és patkó formára hajlítottam.

Egy mélyebb tepsit kibéleltem sütőpapírral, ebbe ültettem a kifliket, majd egy másik, ugyanekkora, mélyebb tepsit borítottam rá. 6 db kifli fért bele, a maradékot sütőzacskóba tettem. Duplájára kelesztettem, a felső tepsit alaposan bepermeteztem vízzel, majd 220 fokos sütőben sütöttem 25 percig, majd levettem a tetőt és további 5 percig hagytam pirosodni. A sütőzacsis kifliknek elég volt 15 perc. Sütés előtt azokat is lefújtam vízzel, a tasak száját elkötöttem.