Kenyérsaláta

Imádom a konyhai kütyüket, azaz a praktikus konyhai kisgépeket. Van aki kiselefántot gyűjt, van aki cipőt, van aki táskát, más tetoválást vagy pirszinget, szoktam győzködni a férjemet, amikor épp egy új gépre vágyom. (azt nem mondom, hogy ezzel mindig le is veszem a lábáról..)
Kedvencem a digitális mérleg, aztán a késes aprító, amiből van egy nagy és van egy kisebb. Előbbiben például pillanatok alatt morzsásra keverem a lisztet és a vajat, az utóbbiban finomra aprítom a hagymát. Sokszor nagyon jól jön a vízforraló is, ha szükséges, pillanatok alatt felforral egy kanna vizet. Talán mondanom sem kell, hogy a kenyérsütőgépet is igen csak megbecsülöm, csakúgy, mint a dagasztógépet. A férjem szerint már nincs is olyan gép ami még nem lenne meg, no de ő nem ért ezekhez, én bizony még tudnék választani. Ezek a gépek sokkal könnyebbé teszik a munkát, lerövidítik a konyhában eltöltött időt. Egyetlen hátrányuk van, hogy sajnos nem napelemmel működnek...
Ezek után talán mondanom sem kell, hogy mennyire örültem, amikor kaptam egy  Moulinex Fresh Express+ elektromos szeletelőgépet. Már a látványa is gyönyörű, nagyon szép meggy-bordó színe van, igazán ízléses a megjelenése. A praktikussága aztán végképp levett a lábamról. 5 különböző tárcsa tartozik hozzá, amit nem kell külön fiókban, dobozban tartani, hogy aztán soha ne találjam meg épp azt amire szükségem lenne, egyszerűen csak egymásba kell csúsztatni és egy műanyag burkolattal a gépre erősíteni. 

A zsinórját sem kell ám körbetekerni, szépen vissza lehet csúsztatni a gép belsejében kialakított helyére.   

Tud szeletelni, van hozzá kisebb-nagyobb reszelő és még a parmezánnal is elbír. De felaprítja a csokoládét, a mogyorót, és akár a kókuszdiót is. Három mozdulattal üzembe helyezhető. Zsinór kihúz, dugó bedug, a kiválasztott tárcsát a hengertartóba illeszt és már működtethető is. Ugyanilyen könnyedén szétszedhető. A hengertartót el kell fordítani és máris elmosogatható, de a mosogatógép gyors programjára is rábízható.

Egy ilyen praktikus szeletelőt mi mással is lehet kipróbálni, mint egy nagy tál salátával. Összeszedtem az összes zöldséget, amit épp a hűtőben találtam és készítettem egy remek kis salátát belőle.
A géppel pillanatok alatt lereszeltem egy sárgarépát:

Néhány másodperc alatt legyalulta az uborkát, majd a lilahagymát:

Felaprítottam egy kisebb fej jégsalátát és egy római salátát, paradicsomot és egy avokádót. Ropogósra sütöttem pár darab bacont, majd annak a zsírjában két szelet kockára vágott kenyeret is megpirítottam.
A zöldségeket egy tálra rendeztem, nem kevertem össze, hogy mindenki a saját ízlésének megfelelően válogathassa össze a salátáját. 
Az öntethez egy kis üvegbe tettem sót, borsot, pici citromlevet, zúzott fokhagymát, olívaolajat és balzsamecetet. Alaposan összeráztam. Ezt is ízlése szerint locsolta mindenki a salátájára. 
Én a saját adagomat csak őrségi tökmagolajjal locsoltam meg, szerintem verhetetlen! 

Az aprítót elmosogattam, a konyhapultot átrendeztem. Mostantól ő is a kedvencek között sorakozik.

Kenyérpuding körtével

Még pénteken sütöttem egy kenyeret, amihez tegnap még hozzá sem nyúltunk. Kidobni semmiképpen sem akartam, ennyi kenyeret Berta sem eszik (a sercliket azért megkapta), zsemlemorzsám van épp elég, ezért kenyérpuding, vagyis rakott kenyér lett belőle. Készülhet bármilyen gyümölccsel, áfonyával mennyei például, de megteszi az alma-mazsola variáció is. most körtével készítettem, mivel volt néhány darab, ami szintén sürgős felhasználást kívánt.
Remek volt a kolbászos krumplileves után.
Hozzávalók:

• 0,5 kg szikkadt kenyér
• 8 dkg vaj
• narancslekvár
• 1 citrom reszelt héja
• 3 dl zsíros tej
• 2 dl tejszín
• 2 tojás 
• 2 tojás sárgája
• 2 ek. levendulaszirup (vagy 2 ek. vaníliás cukor)
• 3 ek. barnacukor
• 4 db körte

A kenyeret felszeleteltem, mindet megkentem vékonyan vajjal és narancslekvárral. Egy tűzálló tál alját kiraktam a kenyérszeletek felével, úgy, hogy a megkent oldaluk legyen felül. beborítottam a meghámozott, kockára vágott körtével, reszeltem rá kevés citromhéjat. A maradék kenyeret elrendeztem a tetején a megkent oldalukkal most lefelé, úgy, hogy kissé fedjék egymást. 

A tejet, a tejszínt,a levendulaszirupot, a tojásokat és a sárgákat alaposan elkevertem, majd rálocsoltam a kenyérre. Megszórtam barna cukorral, majd a maradék vajat kis darabokra osztva is rápakoltam. 

Fél órát hagytam állni, ezalatt a sütőt előmelegítettem 180 fokra.

30 perc alatt sült szép pirosra.

Vanília öntet járt hozzá.

Szabadkai palacsinta

Gimis koromat idézi ez a palacsinta. Néhány héttel ezelőtt Bea palacsintája juttatta ennyi idő után eszembe, annyi szép emlék jött elő, hogy egyszerűen muszáj volt elkészíteni.
Szegeden a Hági Étteremben lehetett ezt annak idején kapni. Sokszor jártunk oda, osztálytársak és még néhány barát, hogy egy ilyen palacsinta, és félve írom, egy pohár sör mellett beszélgessünk, jól érezzük magunkat. Remek barátok voltak, fantasztikus csapat jött össze. Az élet kissé messzebb sodort egymástól minket, de ha találkozunk hosszú idő után, ott tudjuk folytatni, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk.
Nem nosztalgiázom tovább, inkább a palacsintáról. Egy egyszerű, ízes alma töltelék van benne, és csokoládé illetve karamell öntettel van leöntve. Elég tömény, egy max. két darabbal tökéletesen jól lakik az ember. Nem tudom, miért hallgatott a szabadkai palacsinta névre. Próbáltam utána keresni, de semmit sem találtam.
Hagyományos palacsintát kell sütni, a recept szerintem mindenki számára egyértelmű, nem is írom le.
Töltelék:
Egy kiló almát meghámoztam, majd lereszeltem, citromlével meglocsoltam, hogy ne barnuljon nagyon meg. Egy-két evőkanál cukor kell csak rá, az almától függően, nem kell édesnek lennie. Ízlés szerinti fahéj, én egy teáskanállal tettem rá.
Az almát a fahéjjal és a cukorral összepároltam, de nem szárítottam ki, épp csak elföjje a levét.
Csokoládé öntet a Szakácsok könyvéből:

• 250 ml víz
• 70 g cukor
• 130 g étcsokoládé összetörve
• 125 g tejszín

Felforralom a vizet, majd beleöntöm a cukrot, a csokoládét és a tejszínt. Néhány percig forralom, míg a belemártott kanalat szépen bevonja.
Karamell öntet:

• 200 g cukor
• 70 ml víz
• 1 mk. ecet
• 1 dl tejszín

A vizet és a cukrot felforralom, majd beleöntöm az ecetet is, majd addig karamelizálom, míg a megfelelő színt eléri. Leveszem a tűzről és belekeverem a tejszínt is. Óvatosan, mert nagyon felhabzik!
Tálaláskor a palacsintát megkenem az almás töltelékkel, két végét visszahajtom, majd feltekerem. Egyik felét csokoládé, másik felét karamell öntettel vonom be.

Pita kenyér

Még mindig maradt a szílveszteri sültbárányból. Tegnap lencsefőzelékkel ettük, biztos ami biztos. Ma a jól bevált pitát vetettem be és nem is kellett csalódnom, pillanatok alatt eltünt a fiúk tányérjáról, na jó, az enyémről is. A hús pedig elfogyott.

Pita tészta:

• 3 dl langyos víz
• 2 tk. só
• 2 ek. olívaolaj
• 50 dkg liszt (grahamliszt)
• 1 tk. cukor
• 3 dkg élesztő

A hozzávalókból kissé lágyabb tésztát dagasztok, majd hagyom duplájára kelni. Kb. 45-60 perc kell neki. Ezután 8 egyforma darabba vágom, gömbölyítem őket, hagyom 5-10 percig pihenni. Ezalatt a sikérszálak ismét megnyúlnak, így könnyebb nyújtani őket. Ovális vagy kerek formákat készítek belőlük, olyan 2-3 mm vastagokat. Ruhával letakarva hagyom őket 30 percig pihenni. Előmelegítem a sütőt 220 fokra. A sütő rácsán sütöm őket, nem tepsin, egyszerre 2-3 darab fér el. 5-6 perc sütés elég nekik.
Tálaláskor apróra vágott húst, zöldségeket, salátát, öntetet teszek ki, mindenki elkészíti a saját gyrosát.

Öntet:

• 2 pohár joghurt
• csipet só
• bors
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• citromlé ízlés szerint
• apróra vágott petrezselyemzöld, korianderzöld
• chili, aki szereti
• lilahagyma vékonyra karikázva (aki bírja)