Közös kötés nyilvános helyen

Egy kicsit off téma:)
A Nyilvános Kötés Nemzetközi Világnapja (mert ilyen is van) június 12. Az ország több városában szerveznek ez alkalomból nyílvános kötést, úgy tudom lesz Budapesten, Siófokon, Orosházán, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, stb... Macus, aki gyönyörűen köt, kézimunkázik felvetette, hogy mi lenne, ha mi is csatlakoznánk ehhez a kezdeményezéshez. A csajos klub soros találkozója így nyilvános helyen, kötötűvel a kézben lesz.

Ideje: június 11. (péntek) 16 óra.

Helye: Makó, a Korona melletti szökőkút környéke

Lehet horgolótűvel, varrótűvel is csatlakozni, sőt akkor is várunk, ha még soha nem volt ilyen eszköz a kezedben, szívesen megtanítunk, természetesen Macus vezetésével.  Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne néhány órát eltölteni jó társaságban!

Újkrumpli sóágyon

Remek köret volt a grillezett husik mellé. Soha nem sütöttem még sóágyon, de még sóburokban sem semmit. Most is óvatosan fogtam hozzá, a biztonság kedvéért más köret is készült. De kár volt félni, a krumpli mennyei lett, kívül ropogós, belül krémes.

Egy cseréptálba terítettem nagyszemű sót, csak annyit, ami elfedte az alját. Erre szórtam friss rozmaringot, majd az újkrumplit. 200 fokos sütőben sült kb. 45 percig, de nyílván függ a krumpli nagyságától.

Tálalás előtt kevés olívaolajat csepegtettem rá.

Kemencés nap

Végre egy gyönyörű, napsütéses nap a hosszú esős időszak után. Nem kis lelkiismeret furdalással írom le, de remekül éreztük ma magunkat, élveztük a jó időt, csinosítottuk az udvart, kemencében sütöttünk. Közben rémülten hallgattuk a rádióban, döbbenten néztük a tv-ben az árvízzel küzdő embereket, az összeomló házakat. Többször hívtuk a 1749-es és 1752-es segélyszámokat. Erre hála istennek nem pusztít az árvíz, de a gazdák helyzete nagyon nehéz. Ma szinte mindenki a földekre próbált menni, de volt aki meg sem tudta közelíteni. Mesélték, hogy mezítláb szedik a vízben a fokhagymát, próbálják menteni amit lehet.

Reggel bedagasztottam egy pizza, egy langalló és egy kenyértésztát. Mire megkeltek a férjem felfűtötte a kemencét, jó félóra kellett neki. Legközelebb még magasabb hőmérsékletre melegítjük fel, mert amint kinyitottuk az ajtaját legalább 30-40 fokot visszaesett a hőmérséklete. Először a pizzákat sütöttem, majd a langalló következett. A benti sütőmhöz kapott sütőlemezek pont beférnek a kemencébe, ezeknek épp megfelelőek voltak. Bár kicsit vékony a tepsi, nagyon gyorsan átmelegszik, de itt még nem volt gond.

A képek elég érdekesek, bármilyen szögből fotóztam, visszatükrőzödött az üvegen minden, ami szemben volt, de a forró kemencét nem akartam forgatni.

Ezután következett a kenyér. Gyönyörűen megkelt a szakajtóban:

Óvatosan átfordítottam a sütőlemezre:

Jól látszik, hogy a tepsin kicsit elterülő tészta a forró kemecében milyen szépen "összekapta" magát:

És ekkor jött a malőr. A vékony tepsi a kenyérnek már tényleg nagyon vékony volt. Túl gyorsan sült, az alja szinte már égett és a kemence belső fele is jobban melegített. Félidőben meg kellett fordítani, különben szenesedett volna az a fele, és hamarabb ki is kellett venni, mint amennyit gondoltam a sütési időnek.

Felvágva éreztem is, hogy sülhetett volna még egy keveset. Nem volt nyers, vagy sületlen, de gőzös volt még a belseje. Viszont egyenletesen lyukacsos, szép a bélzete.

Sajnáltam, hogy egy pogácsát nem gyúrtam be, mert a kenyér után még volt annyi hő, amiben megsülhetett volna. Na, majd legközelebb!

Be kell szerezni egy olyan tepsit, amit ehhez a kemencéhez készítenek. Az vastagabb lemezből van.

Vagy a kisfiam szerint két sütőlemezt kell egymásra tenni és úgy sütni a kenyeret.

Jövőhét végén töltött káposztát készítek benne.

Rebarbara csatni

A húgomtól hoztam egy szakácskönyvet, abban volt ez a rebarbara csatni. Egész kevés változtatással készítettem el. Az íze hasonlít a lilahagyma lekvárhoz, hasonlóan is készül.

Hozzávalók:

• 50 dkg rebarbara
• 350 g sötétbarna nádcukor
• 200 ml fehérborecet (vagy balzsamecet)
• 2 közepes fej lilahagyma
• 120 g mazsola (esetleg aszalt áfonya)
• 5 cm friss gyömbér
• fél mk. őrőlt szegfűbors
• 2 tk. só

A rebarbarát megpucoltam, feldaraboltam és egy üvegtálba tettem. Megszórtam egy tk. sóval, majd egy éjszakán át hűtőben pihentettem .

Másnap szűrűbe tettem, leöblítettem, lecsepegtettem. A hozzávalókkal együtt, a mazsola kivételével, egy lábasba öntöttem és  felmelegítettem. Addig főztem, míg lekvár sűrűségű lett, gyakran kevergetve. Ez kb. 1 óra volt. Az utolsó 5 percre adtam hozzá a mazsolát. 

Miután kihült üvegekbe töltöttem. Hűtőben hat hónapig eláll.

Érett sajtokhoz, sült húsokhoz kiváló kísérő.

Hagymácska

Ígértem a beszámolót a péksüteményről, amit a Grillfesztiválon a kemencében sütöttem.

Miközben itthon sütöttem azokat a péksüteményeket, amiket kínálni vittem egyfolytában járt az agyam, hogy mit is süssek majd a kemencében. Hagymás tésztában gondolkodtam, mert a Fesztivál témája is a hagyma volt. Mi más lehetett volna?

Hagymás kenyeret nem akartam, inkább péksüteményben gondolkodtam. Olyanra, ami nem csak ízében, de formájában is hagymára emlékeztet, na jó, némi képzelőerővel.

Először beigli formára tekert, majd szeletel tésztára gondoltam, de az nem igazán nyerte el a tetszésemet. Aztán eszembe jutott Maci és a remek török rózsapogácsája. Mi lenne, ha töltelék helyett tésztagombócot tennék a közepébe, és vajon pirított hagymával kenném meg a szirmokat. Rózsa helyett így hagyma lenne. Kipróbáltam először hagyma nélkül, úgy, hogy nem négy, hanem nyolc felé vágtam a tésztát. Üresen remekül működött, nekem tényleg olyan volt, mintha a hagyma levelei ölelnék körbe egymást:

De töltelékkel már nem működött, szétcsúszott a tészta, így maradt a négy szirmos megoldás.

A jól bevált fehérkenyér receptjét használtam, ahhoz már nem kell mérleg, méricskélés, az összeállítása csukott szemmel is megy, még esőben is. A nyirkos idő miatt kissé keményebbre dagasztottam a tésztát.

Hagytam duplájára kelni, majd egyforma gombócokra osztottam, ott csak szemre, itthon 110-120 g-os darabokra. A leeső darabokat nem gyúrtam össze, azokból alakítottam ki a közepét. De, azokat is megtöltöttem pirított hagymával, csak ezután alakítottam ki a gombócokat.

A zsemléket kb. 15 cm átmérőjű kör alakra nyújtottam. Közepére helyeztem a gombócot, majd négy darabba vágtam körülötte a tésztát:

Az egyik szirommal körbeöleltem a gombócot, majd a vele szembe lévő következett:

Végül a maradék szirmokat is felhajtottam, az utolsó széleit a tészta alá igazítottam:

A kemence tepsijében kelesztettem duplájára. Ezután következett némi malőr. A tepsi ugyanis 2 mm-el magasabb volt, nem fért be a kemence középső részére. Feltettük a magasabb sínre, de ott nem akart pirulni, attól féltem, hogy teljesen kiszárad. Ráadásul az egyenletes hőtartással is akadt némi gondunk, zuhanni kezdett a kemence hőmérséklete. Viszont volt egy nagyon rendes szomszédunk. Azonnal a segítségemre sietett. Először kicserélte a saját kemencéjének a tűzterét az enyémmel, neki nem kellett a magas hő, majd amikor látta, hogy még mindig bajban vagyok, szólt, hogy az utolsó kemence már üres, de forró, gyorsan vigyük oda a zsemléket, hogy megpiruljanak. Ekkora már a teljes kétségbeesés szélén voltam. De szerencsére a zsemlék remekül sikerültek, nem száradtak ki.

Sikerült a kemencében sütött kenyérről is képet hoznom, Kati készített róla, ha már én el is felejtettem.

A kenyér sütése sem volt izgalmaktól mentes. Szakajtóban kelesztettem, majd átfordítottam a tepsire. Ez ugyan befért a kemencébe, de nem csukódott be a kemence ajtaja.  A hő zuhanni kezdett, a tészta pedig laposodni. Végül ilyen lett:

VIII. Makói Grillfesztivál - kettős siker

Ez a hétvége a grillezésről szólt. Ma baráti körben sütögettünk, tegnap pedig részt vettünk a makói Váll Ker Kft Grillfesztiválján, itt is baráti körben, Tűzpadkáékkal. Ennek a Fesztiválnak már hagyományai vannak és azt hiszem mondhatom, egyedülálló kezdeményezés. A Kft által készített grillezőkben történik a sütés, egyszerre száz család, baráti társaság részvételével. Idén először mobil kerti kemencéket is ki lehetett próbálni, a cég új terméke. Csapatban indultunk közösen, egyéniben pedig egy kemencés sütésre neveztem.

A szerevezés fantasztikus volt, pedig zuhogó esővel kezdődött a nap. Az asztalok felett sátrak, a kemencék befűtve, készséges, szorgos rendezők hada várta a részvevőket.

Kissé tanácstalanul áltunk a sátor alatt a szakadó esőben, de kipakoltunk, bíztunk benne, hogy előbb utóbb kisüt a nap.

Végül úgy döntöttünk holmi szakadó eső nem veszi el a kedvünket, grillezni és sütni fogunk. Az eső folyt a nyakamba, de bedagasztottam a tésztát. A nyirkos idő miatt úgy döntöttem, keményebbre, mint a szokásos. Mire végeztem, egyáltalán nem fáztam:

Természetesen vittem kóstolót is, amit még otthon sütöttem, kb. 50 db péksüteményt és egy kosár friss hagymás pogácsát, aminek igen nagy sikere volt.

Szintén otthon készült még ez a kenyér, ami a Reneszánsz asztal egyik dísze volt:

A kemencében sütöttem egy kenyeret (készen elfelejtettem lefényképezni), egy egyszerű kerek cipó volt. Illetve készültek Hagymácskák ( hamarosan bővebben róluk), főként ezek a péksütemények nyerték el a zsűri tetszését.

Míg én a tésztákat készítettem Tűzpadka és Karcsi, a barátja, illetve a feleségeik elkezdték a húsokat, gyümölcsöket grillezni, majd az asztalt összeállítani. Csak érdekesség, a grillezőket egyszerre gyújtották ba a Kft dolgozói.

Hatalmas siker volt, rengetegen állták körül, csodálták a fiúk fantasztikus alkotását.Tűzpadka mindenre odafigyelt.  Egyszerűen meseszép volt a tál, minden részlet pontosan, gazdagon kidolgozva, faragott almák, hagymák, marcipán szőlőlevelek, csodás ízesítésű húsok, korhű abrosz, díszes kupák, egyszóval minden tökéletes volt. A helyi televízió érdeklődését is felkeltette:

Az elcsigázott csapat:

Az elkészült művekből kellett egy-egy tálat összeállítani a részvevőknek, majd a saját maguk által kiválasztott sorszámot rátéve átadniuk a szervezőknek, akik így névtelenül vitték a zsűri elé őket. Persze a sütés ideje alatt a zsűri tagok járkáltak, nézelődtek, kóstoltak (a hagymás pogácsára tízből tizes pontot adtak versenyen kívül természetesen).

És az eredményhirdetés, ahol csapatban is elsők lettünk, illetve a tészta kategóriában is sikert értünk el. Csapatként megnyertük azt a kemencét, amiben a kenyeret sütöttem. A fiúk hihetetlen önzetlenséggel nekem ítélték, nálam lesz a hármunk kemencéje. Hamarosan el is hozzuk és egy közös sütéssel felavatjuk.

Fantasztikus nap volt, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, a közös készülődés, tervezgetés, siker, barátság emléke mindig megmarad. Remélem a fiúkkal ez csak a kezdet volt!

A tej világnapja

Május 29. a tej világnapja: vásároljon tejet a termelőtől!

A Tudatos Vásárlók Egyesülete a Termelői tej adatbázissal kíván segítséget nyújtani azoknak, akik támogatni szeretnék a hazai termelőket, a kisüzemi gazdálkodást azzal, hogy közvetlenül a termelőtől vesznek tejet illetve tejterméket.

Az adatbázisban azokat a budapesti és vidéki árusító helyeket gyűjtötték össze, ahol a fogyasztóknak lehetőségük van automatából vagy kocsiból kínált tejterméket vásárolni. A termelői tej adatbázis elérhető a http://tudatosvasarlo.hu/jo_termekek/termeloi_tej linken.

Az adatbázis létrejöttét számos tényező indokolja:

• A kimérős tejet illetve a kisüzemben előállított tejtermékeket többnyire maguk az előállítók értékesítik, így vásárlásunkkal közvetlenül a termelőt támogatjuk. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy a termelő kénytelen legyen nyomott áron értékesíteni termékét a nagyüzemi feldolgozóknak, szupermarketeknek.

• Mivel ezekre a helyekre saját magunk is vihetünk újratölthető palackot, üveget, így csökkenthetjük a csomagolás okozta környezetterhelést.

• A termelői tejet többnyire a gazdasághoz közel eső településeken értékesítik, így elkerülhető, hogy a termék – a nagyüzemi vagy importáruval ellentétben – akár több száz kilométert utazzon, jelentősen szennyezve a környezetet.

A tejtermelők kiszolgáltatott helyzetéről, a nagyüzemi állattartás buktatóiról szól a Tudatos Vásárlók Egyesületének kisfilmje is. A film megtekinthető és letölthető a http://tudatosvasarlo.hu/cikkek/1571 oldalon.

Háttér információ: tejtípusok

A termelőtől vásárolt tejjel ellentétben az alapanyag további feldolgozások során esik át. A boltban kapható tejek dobozán olyan kifejezések olvashatóak, mint 'pasztőrözött', 'friss', 'ultrapasztőrözött' vagy 'tartós'. Kevesen tudjuk azonban, mit takarnak pontosan ezek a fogalmak. Vajon ténylegesen friss-e a boltban kapható friss tej? Egyáltalán, mi történik a tejjel, mielőtt a boltokba kerülne?

Nyers tej: nyers tej a kezeletlen tej megnevezése. A nyers tejben azonban előfordulhatnak olyan mikroorganizmusok, amelyek között kórokozókat is találhatunk. Ezért a nyers tejet felforralva kell fogyasztani.

Házi tej: nyers, kezeletlen tej, amelyet közvetlenül a termelőtől lehet beszerezni.

Friss tej: a friss tej kifejezés tulajdonképpen csak a nyers tejet illetné meg. Az tej, amelyet a boltban, különböző feldolgozások után kapunk, már korántsem „friss" tej. Ez az elnevezés tulajdonképpen csak a tőgymeleg tejet jelenthetné, frissnek már a hűtés után sem nem nevezhető a tej.

Pasztőrözött tej: a pasztőrözést eredetileg azért vezették be, mert a tehenek között megjelent TBC az emberi számára is veszélyt jelentett. A pasztőrözés során a tejet 38másodpercig 76 fokon hőkezelik, majd lehűtik. A pasztőrözés funkciója, hogy a tejben a nem kívánatos mikroorganizmusok, baktériumok számát lecsökkentse, és ez által tartósítsa a tejet. Ez a fajta, viszonylag kíméletes hőkezelés Pasteur erre vonatkozó kutatása miatt kapta a pasztőrözés nevet.

Homogénezett tej: a homogénezés a tej zsírtartalmának, tulajdonságainak egységesítését jeleni. Voltaképpen a tejben lévő zsírgolyócskák méretét csökkentik, úgy, hogy a tejet nagy nyomás alatt egy fémlapon átnyomják. Funkciója, hogy ne képződjön például tejszín a felhevítés során, hogy a tejben lévő anyagokat könnyebben emészthetővé tegyék.

Ultrapasztőrözött tej: közvetlen ultrapasztőrözést jelent, amely a tej csíramentesítését, tartósítását szolgálja. A közvetlen ultrapasztőrözés során a nyers tejbe forró vízgőzt juttatnak, így állítják elő a tartós tejet.

UHT avagy Ultrapasztőrözött-homogénezett tej: közvetett ultrapasztőrözést jelent, amelynek során a tejet 30 másodpercre 140 fokra hevítik, majd lehűtik. A tejet hőkezelés után homogénezik is.

kép innen

A mi családunkban a nagyfiam és én nem isszuk a tejet, a férjemnek és a sütéshez, főzéshez házitejet hozok. Szerencsére az utcánk végén árulják hetente háromszor, de a közeli kisboltban is felállítottak már egy tejautomatát. A kicsi fiamról viszont három hónap után kiderült, hogy nem bírja a házitejet, így neki sajnos dobozos tejet vásárolok, pedig ő szereti a legjobban.

Kukoricás csavart kifli

Kukoricás péksüteménnyel kisérletezek már napok óta. Olyat szeretnék, amiben érződik a kukorica, nem szinezéktől sárga, de még puha a tésztája. Minél magasabb a kukoricaliszt aránya a tésztában, annál keményebb, tömörebb lesz a péksütemény, kenyér. Azt tapasztaltam, ha egyszerre használok kukoricalisztet és pelyhet, akkor a legjobb a végeredmény. A pehely ugyanis nem nehezíti úgy a tésztát, mint a liszt. Lehet kapni pillepehely néven hasonló állagút, mint a burgonyapehely, de helyette jó a natúr reggelizőpehely is. Kávédarálóban 2x-3x megforgatom, így adom a tésztához.

Megláttam ezt a formázási módot itt, így kenyér helyett kiflit készítettem először.

Hozzávalók:

• 20 dkg öregtészta
• 2 tk. só
• 50 dkg BL 80 liszt
• 10 dkg kukoricaliszt
• 3 dkg kukoricapehely
• 3 ek. olaj
• aszkorbinsav
• 100 g joghurt
• kb. 3 dl víz
• 2 dkg élesztő
• 1 tk. cukor

A hozzávalókat bekészítettem a kenyérsütőgépbe és dagasztó programon 20 perc alatt könnyű, hólyagos, jól nyújtható tésztát dagasztattam. A folyadékot óvatosan kell adagolni, lehet kicsit több, lehet kicsit kevesebb szükséges, függ a joghurt sűrűségétől és a pehelytől is, de még a kukoricaliszttől is.

Kelesztőtálban hagytam duplájára kelni, majd lisztezett felületre borítottam.

120 g-os darabokra osztottam, majd egyesével gömbölyítettem őket. A zsemlékből rudakat sodortam, olyat, aminek a két vége elvékonyodik, a közepe pedig vastagabb.

Egy fapálcával (nekem van egy levágott fejű vastagabb fakanál nyelem ilyen célra) a közepétől kiindúlva kinyújtottam:

Fentről és lentről is feltekertem a közepéig:

Majd a két végét megfogva ellentétes irányba csavartam rajta egyet, ezután a csücsköket is megtekertem. Amelyiken elfelejtettem, az sütés közben szét is nyílt.

Egy nagyobb abroszt megszórtam finom szemű kukoricadarával (a durvább szeműt érdemes kávédarálón megpörgetni, mert az kemény marad sütés közben). Erre sorakoztattam arccal lefelé a megtekert kifliket úgy, hogy az abroszt felhúztam a sorok között.

Hagytam, hogy kb. 30-40 perc alatt duplájára keljenek. Egy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral, a kifliket óvatosan megfordítva tettem rá. Egyszerre csak hatot. 200 fokra előmelegített, gőzös sütőben sültek kb. 18 percig. Rácsra téve hűtöttem ki őket.

Ez a formázás természetesen bármelyik kenyér vagy péksütemény tésztájából elkészíthető.

Tejszínes-koktélrákos tészta

Előfordul időnként, hogy összesen fél órám van ebédkészítésre. Ilyenkor szeretek valamilyen gyors tésztát készíteni. A tegnapi nap is ilyen volt, délelőtt piacoztunk, majd elbeszélgettük, kávéztuk a barátnőimmel az időt. Eredetileg csirkemellel terveztem a tésztát, de annyi időm sem volt, így az a koktélrák végezte a mártásban, amit pár hete vettem akciósan az egyik multiban.  

Hozzávalók:

• 3 szál újhagyma
• 1 g fokhagyma
• 1 chili (vagy 1 mk. szárított)
• frissen reszelt gyömbér (kb. 3 cm)
• 1 thai citromfű (vagy 1 tk. szárított)
• 1 mk. piros curry paszta
• 3 dl tejszín
• 2 ek. limelé
• korianderzöld (vagy petrezselyem)
• só
• 30 dkg metélt vagy szélesmetélt Gyermelyi tészta

A tésztának teszem fel a vizet először. Mire elkészül a tészta meg van hozzá a mártás is.

A zöldhagymát vékony karikára vágom, majd kevés olívaolajon puhára párolom. Belereszelem a fokhagymát, a gyömbért, a kimagozott, apróra vágott chilit és a curry pasztát. Rövid ideig pirítom, majd felöntöm a tejszínnel, összeforralom. Hozzáadom a citromfüvet, most csak szárított volt itthon, majd a rákot is. Csak egyet forralok rajta és elzárom a lángot. Lime lével ízesítem. Összeforgatom a kifőtt tésztával és tálalom.

Őzpörkölt dödöllével

Őz húst kaptunk. Első gondolatom az volt, hogy mennyire sajnálom, én soha nem lőnék le egyetlen állatot sem, őzikét meg pláne nem, hogy megegyem. Igaz, tőlem a csirkék is bottal kapirgálnának öregségükre, képtelen lennék levágni őket. Tudom, tudom, hogy mindenkinek azt kellene megennie amit saját maga nevel fel, termel meg, de... Inkább a közeli tanyáról megveszem a nénitől a konyhakész kapirgálós csirkét, gyöngyöst, kacsát. Őzikére visszatérve, szegényt már lelőtték, a húsa pedig gyönyörű volt.  Egy részét eltettem sütni, a többit pedig feldaraboltam pörköltnek.

Szétnéztem a neten, hogyan készítik mások. Az első amit megnyitottam, Horasz receptje volt. Tovább nem is kerestem, annyira egyezett az elképzelésemmel. Talán az arányok mások kicsit.

Hozzávalók:

• 2 kg őzhús
• 1 ujjnyi vastag szelet húsos szalonna
• 3 fej vöröshagyma
• 2 szál répa
• 2 szál petrezselyem
• 1 zeller
• 1 nagyobb zöldpaprika
• 2 paradicsom
• 2 babérlevél
• só, bors, őrőlt kömény
• őrőlt pirospaprika
• 2 dl száraz vörösbor

A kockára vágott hagymát és a felkockázott szalonnát kevés zsíron sütni kezdem, majd hozzáadom a lereszelt répát, gyökeret, zellert, a feldarabolt paprikát, paradicsomot. Megsózom és fedő alatt puhára párolom. Ráteszem a húst, összeforgatom és megvárom, míg levet enged. Annyi vízzel engedem fel, ami épp ellepi a húst, sózom, fűszerezem és fedő alatt puhára főzöm. 4 óra kellett mire megpuhult annyira, hogy rátehessem az őrőlt paprikát. Ehhez félrehúzom először a tűzről, megvárom míg a zsiradék a tetejére jön fel, ezután hintem meg a paprikával. Rövid ideig várok, míg a paprika színe kioldódik a zsiradékban, majd visszateszem a tűzre és tovább főzöm, kb. 20 percig. Ekkor ráöntöm a bort és pár percig rotyogtatom. A pörkölt szaftja szépen besűrűsödik.

És ha már vadpörkölt, akkor dödölle véleményem szerint a legmegfelelőbb köret. Kisgyerek korunkban az apukám sokszor énekelte nekünk ezt a gyermedalt:

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle

Ettél belőle.

Kertbe mentek a tyúkok,

Mind megették a magot.

Fogalmam sem volt akkor, mi az a dödölle, azt hittem, csak valami kitalált szó. Az első őrségi nyaralásunkkor találkoztam vele először. Napokig ettük, vadpörkölthöz, vagy csak önmagában tejföllel, fantasztikus étel. Régen a szegények eledele volt. Ugyan egyszerű elkészíteni, de kissé fáradságos munkával jár. A receptjét még azon a bizonyos nyaraláson diktálta le egy ottani néni. Mennyiséget nem tudott mondani, hiszen nem receptből, hanem a nagymamájától tanulta.
A meghámozott krumplit ( kb. 50 dkg-ot) vékonyan felszeletelem, majd annyi hideg vízben teszem fel főni, ami épp nem lepi el. Fedő alatt egészen puhára főzöm, az a jó, ha szétmegy a krumpli. Egy krumplinyomóval összetöröm, sózom, a vizet nem szabad leönteni róla. Ezután lisztet öntök hozzá, annyit, amitől jó kemény lesz a tészta (kb. 30 dkg). Egy fakanállal simára keverem (végig a tűzön tartva) egészen addig, míg a lisztszemek eltünnek és elválik a lábas falától. Karizom erősítő munka. Egy serpenyőben zsiradékon hagymát pirítok, erre szaggatom egy kanál segítségével a krumplis tésztát. Mindkét oldalát pirosra pirítom.