VIII. Makói Grillfesztivál - kettős siker

Ez a hétvége a grillezésről szólt. Ma baráti körben sütögettünk, tegnap pedig részt vettünk a makói Váll Ker Kft Grillfesztiválján, itt is baráti körben, Tűzpadkáékkal. Ennek a Fesztiválnak már hagyományai vannak és azt hiszem mondhatom, egyedülálló kezdeményezés. A Kft által készített grillezőkben történik a sütés, egyszerre száz család, baráti társaság részvételével. Idén először mobil kerti kemencéket is ki lehetett próbálni, a cég új terméke. Csapatban indultunk közösen, egyéniben pedig egy kemencés sütésre neveztem.

A szerevezés fantasztikus volt, pedig zuhogó esővel kezdődött a nap. Az asztalok felett sátrak, a kemencék befűtve, készséges, szorgos rendezők hada várta a részvevőket.

Kissé tanácstalanul áltunk a sátor alatt a szakadó esőben, de kipakoltunk, bíztunk benne, hogy előbb utóbb kisüt a nap.

Végül úgy döntöttünk holmi szakadó eső nem veszi el a kedvünket, grillezni és sütni fogunk. Az eső folyt a nyakamba, de bedagasztottam a tésztát. A nyirkos idő miatt úgy döntöttem, keményebbre, mint a szokásos. Mire végeztem, egyáltalán nem fáztam:

Természetesen vittem kóstolót is, amit még otthon sütöttem, kb. 50 db péksüteményt és egy kosár friss hagymás pogácsát, aminek igen nagy sikere volt.

Szintén otthon készült még ez a kenyér, ami a Reneszánsz asztal egyik dísze volt:

A kemencében sütöttem egy kenyeret (készen elfelejtettem lefényképezni), egy egyszerű kerek cipó volt. Illetve készültek Hagymácskák ( hamarosan bővebben róluk), főként ezek a péksütemények nyerték el a zsűri tetszését.

Míg én a tésztákat készítettem Tűzpadka és Karcsi, a barátja, illetve a feleségeik elkezdték a húsokat, gyümölcsöket grillezni, majd az asztalt összeállítani. Csak érdekesség, a grillezőket egyszerre gyújtották ba a Kft dolgozói.

Hatalmas siker volt, rengetegen állták körül, csodálták a fiúk fantasztikus alkotását.Tűzpadka mindenre odafigyelt.  Egyszerűen meseszép volt a tál, minden részlet pontosan, gazdagon kidolgozva, faragott almák, hagymák, marcipán szőlőlevelek, csodás ízesítésű húsok, korhű abrosz, díszes kupák, egyszóval minden tökéletes volt. A helyi televízió érdeklődését is felkeltette:

Az elcsigázott csapat:

Az elkészült művekből kellett egy-egy tálat összeállítani a részvevőknek, majd a saját maguk által kiválasztott sorszámot rátéve átadniuk a szervezőknek, akik így névtelenül vitték a zsűri elé őket. Persze a sütés ideje alatt a zsűri tagok járkáltak, nézelődtek, kóstoltak (a hagymás pogácsára tízből tizes pontot adtak versenyen kívül természetesen).

És az eredményhirdetés, ahol csapatban is elsők lettünk, illetve a tészta kategóriában is sikert értünk el. Csapatként megnyertük azt a kemencét, amiben a kenyeret sütöttem. A fiúk hihetetlen önzetlenséggel nekem ítélték, nálam lesz a hármunk kemencéje. Hamarosan el is hozzuk és egy közös sütéssel felavatjuk.

Fantasztikus nap volt, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, a közös készülődés, tervezgetés, siker, barátság emléke mindig megmarad. Remélem a fiúkkal ez csak a kezdet volt!