Mézeskalács sokadszor

Sokadszor az idén, de utoljára. Legközelebb majd jövőre, azaz idén, de a következő karácsonykor. Pedig most kezdtem igazán belejönni az irókázásba.

Ezek a dobozok, tálkák ajándékba készültek. Mézeskalácsok is kerültek beléjük. Azokkal kezdtem az írókázást, két este feldíszítettem kb. 8 tepsi kekszet.

A tálkák egy vastag falú üveg tálon sültek, ha jól emlékszem a gazdaságos multiban vettem őket kocsonyás tálka néven. Az üveg edényeket bekentem vajjal, megliszteztem, majd erre simítottam a 2 mm vastagra kinyújtott tésztát. Az aljából levágtam annyit, hogy kb. ujjnyi vastagon kilátszódjék az üveg, mert sütés közben a tészta megnövekszik. Tovább sütöttem, mint a kekszeket, hogy keményebb legyen, ne törjön el. Még melegen lehúztam az üvegről. Pár napig hagytam száradni, utána díszítettem.

Két dobozka is készült. Ennek oldalait először kivágtam papírból, kockás lapon a legegyszerűbb, nem kell méricskélni. A papír lapokat fektettem a kinyújtott tésztára, pizzavágóval körbevágtam, majd nagyon óvatosan, hogy ne nyúljon a tészta, átemeltem a sütőpapírral bélelt tepsire. Kicsit tovább sütöttem ezeket is, majd hagytam száradni. Egy éles kés és vonalzó segítségével az oldal lapok széleit egyenesre vágtam.

Az egyik doboz virágmintát kapott, minden oldalát díszítettem, a tető lett a legdíszesebb.

A másikra havas tájat, templommal, házakkal, fenyővel, hóeséssel rajzoltam.

Az oldalak is az írókával ragasztottam össze, majd a széle gyöngydíszítést kapott.

Sok-sok órán keresztül készítettem, de minden percét élveztem. Remélem, sikerült kis örömöt szerezni velük.