Oldalak

2012. november 29., csütörtök

Rizsfelfújt


Inkább menzás, mint otthoni emlékeim vannak gyerekkoromból a rizsfelfújtról (anyukám nem nagyon készített), és nem is épp kellemesek. Azt nem mondom, hogy utáltam, de nem is rajongtam érte. Arra már nem emlékszem, hogy ezt maga a rizsfelfújt vagy inkább a kísérőjeként tálalt rettenetes műlekvár váltotta-e ki.
Így aztán egészen addig nem is készítettem, míg egyszer a kisfiam az oviból hazafelé meg nem kérdezte, hogy tudnék-e neki olyat sütni mint ami az ebéd volt. Kiderítettem, hogy mire is gondol, azóta ha nem is hetente, de rendszeresen készítem egy-egy tartalmasabb leves mellé. Receptért Horváth Ilonához nyúltam, azóta sem sikerült tökéletesebbet találnom.
Ma makói vágott leves volt az ebéd, azt kísérte. Kaptam a Vaníliavarázstól egészen különleges vanília őrleményt, épp csak egy keveset tettem bele, de fantasztikus illata és aromája csodálatosan érződött rajta.

Hozzávalók:
  • 1 bögre rizs (3 dl)
  • kb. 2 dl víz
  • egy teáskanál vaj
  • csipet só
  • 1 liter tej (kókusztejjel is finom)
  • egy citrom héja
  • egy mokkáskanál vaníliaőrlemény
  • kb. 10 dkg mazsola
  • 20 dkg cukor
  • 2 tk. liszt
  • 4 nagy tojás (vagy öt kisebb)
  • 5 dkg puha vaj
Először tejberizst készítek. A rizst a vízzel, a csipet sóval és a teáskanál vajjal felteszem főni. Közepes lángon addig főzöm, többször megkeverve, míg az összes vizet magába szívja a rizs. Ekkor felöntöm a tejjel és felforralom. Leveszem a lángot és lassú tűzön addig főzöm, míg a rizs megpuhul és szinte az összes tejet magába szívja. Elzárom alatta a lángot, hozzáadom a cukor felét, a citrom reszelt héját, a vaníliát és a mazsolát  Elkeverem és lefedve kb. egy órán keresztül állni hagyom, langyosra hűtöm.
Ezután szétválasztom a tojásokat. A sárgákat elkeverem a puha vajjal, a liszttel és összeforgatom a rizzsel.
A fehérjét kemény habbá verem, közben a cukor másik felét több részletben hozzáadagolom. Végül óvatosan a rizses masszába forgatom.
Kivajazok egy tűzálló tálat (enyém 27x27 cm-es), a rizst belesimítom és 160-170 fokos sütőben kb. 40-45 perc alatt pirosra sütöm.
Melegen tálalom, bár mi szeretjük akkor is, ha kihűlt.
Lekvár, sodó, csokiöntet jár mellé ízlés szerint.
Én kétféle öntettel tálaltam. Baracklekvárt elkevertem kevés levendulasziruppal és kissé megmelegítettem. A levendulaszirup barackpálinkára is cserélhető, vagy mindkettő adható hozzá...
A gyerekeknek pedig két deci tejszínt forráspontig hevítettem, levettem a tűzről és kb. 15 dkg összetört csokoládét (nem mértem meg sajnos) beleszórtam. Addig kevergettem, míg felolvadt. Fél narancs héját belereszeltem és a levét belefacsartam.


2012. november 27., kedd

Kókuszos-csokis kalácsok

















Tavaly egész egyszerűen elfelejtettem, az idén meg elcsúsztam vele egy napot. Úgy gondoltam ma van, erre kiderül, hogy tegnap volt. A blogszülinap. Négy éves lett a Limara Péksége. Tegnap volt négy éve, hogy vettem egy nagy levegőt és megírtam az első bejegyzést. Az elsőt, a mai napig legfontosabbat, a szívemnek legkedvesebbet, a Jól bevált fehérkenyér receptjét (ma már nem ezt a címet adnám neki), ami a tisztelt olvasók körében is a legnézettebb. Nem szoktam nagy hűhót csapni a szülinap körül, mint említettem, tavaly el is felejtettem, most sem fogok, de azért Isten éltesse a Pékséget! Remélem, lesz még szülinapja!
Tovább ezekkel a kókuszos kalácskákkal ünnepeljünk:

Hozzávalók:


  • 50 dkg finomliszt
  • 2 ek. holland kakaópor
  • 1 tk. só
  • 3 ek. cukor
  • 1 tojás
  • 1 dl langyos tej
  • kb. 1,5 dl víz
  • 6 dkg puha vaj
  • 2,5 dkg friss élesztő
Az összes hozzávalót bekészítjük a kenyérsütőgép üstjébe és összeállítjuk a tésztát. Kelesztőtálban hagyjuk kb. 40 -45 percig kelni.

Ezalatt elkészítjük a tölteléket:
  • 100 g kókuszreszelék
  • 100 g vaj
  • 1 tojás
  • 120 g porcukor
A vajat a cukorral kihabosítjuk, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a tojást, fél órára hűtőbe tesszük.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk és 10 egyforma darabba vágjuk, gömbölyítjük.
A tölteléket is elővesszük és vizes kézzel 10 egyforma gombócot gyúrunk belőle.
Ezután formázzuk. Én kétféle módon készítettem.
A tésztagombócokat kissé kilapítjuk, és a közepébe teszünk egy kókuszgombócot:


















Becsomagoljuk:

















Ezután, ha virágokat szeretnénk, akkor kör alakúra nyújtjuk és nyolc helyen bevágást ejtünk rajta. kettőt-kettőt szembefordítunk. Részletes formázás itt.

















A másik formázáshoz hosszúkásra nyújtjuk a töltelékkel megtöltött gombócot:




Ezután feltekerjük és ollóval bevagdossuk jó mélyen, de azért ügyelve, hogy teljesen ne vágjuk át:




A darabokat oldalra kifordítjuk. Egyet jobbra, egyet balra és így tovább:


Sütőpapíros tepsin kb. fél óráig kelesztjük, a sütőt ezalatt előmelegítjük 180 fokra. Közvetlenül sütés előtt lekenjük egy egész felvert tojással és kb. 25-30 perc alatt megsütjük.

Innen az ihlet.

2012. november 20., kedd

Karácsonyi keksz tonkababos csokoládé- és sós karamella krémmel


Azt hiszem, sokszor írtam már, hogy mennyire szeretem a sós és az édes ízeket együtt. A sós karamella is az egyik nagy kedvencem, szerintem ellenállhatatlan. Sok ismerősöm már a hallatán is elborzad, de például amikor ebből a krékerből kóstolt, akkor rajongóvá vált. 
Kaptam gyönyörű karácsonyi sütipecsétet a Gasztroshoptól, ami kiszúró is egyben. Nagyon praktikus, három cserélhető minta van hozzá, élmény vele dolgozni.
Kétféle tölteléket képzeltem hozzá, csokisat és sós karamellásat, így két színű kekszet is sütöttem hozzá, egy adag vaníliásat és egy adag csokisat, helyesebben kakaósat.

Hozzávalók a vaníliás tésztához:

  • 300 g finomliszt
  • 80 g porcukor
  • 180 g hideg vaj
  • egy csomag vaníliás cukor
  • 1 tojás sárgája
  • 1-2 ek. tejszín
  • 1 tk. sütőpor
Késes betétű robotgépbe mértem a lisztet, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport. Összeforgattam, majd hozzáadtam a kisebb kockára vágott hideg vajat. Morzsásra kevertem, majd a tojás sárgájával és a tejszínnel összeállítottam a tésztát.

Kakaós tészta:
  • 300 g finomliszt
  • 100 g porcukor
  • 180 g hideg vaj
  • 2 ek. holland kakaópor
  • 1 tojás sárgája
  • 1-2 ek. tejszín
  • 1 tk. sütőpor
Ugyanúgy összeállítottam mint az előző tésztát. Külön-külön fóliába csomagoltam és másnapig a hűtőbe tettem.
Következtek a krémek.

Sós karamella krém:
  • 2 tubus sűrített tej
A tubusokból egy befőttesüvegbe nyomtam a sűrített tejet, rácsavartam a tetejét, egy fazékba állítottam és annyi vizet öntöttem mellé, amennyi a tej fölé ért. A fazekat lefedtem és három és fél órán keresztül főztem lassú tűzön. 
Gyönyörű, sűrű karamell lett. Egy nagy csipet (vagy kettő nagy csipet) sót adtam hozzá, elkevertem és hagytam kihűlni. Végül egy éjszakára hűtőbe tettem.

Tonkababos csokoládékrém:
  • 125 g étcsokoládé (csokoládélencse)
  • 50 ml víz
  • 15 g cukor
  • 25 ml tejföl  (esetleg natúr kókuszkrém)
  • 80 ml tejszín
  • 20 g puha vaj
  • kb. 1/3 ad tonkabab (elhagyható)
25 g csokilencsét a vízzel, a cukorral és a tejföllel felfőztem, és hagytam kissé besűrűsödni. Félrehúztam. 
A tejszínt forráspontig melegítettem, elzártam alatta a lángot, majd kis adagokban hozzáadtam a maradék csokoládét. Addig kevergettem, míg teljesen felolvadt. Ekkor a vajat is belekevertem, végül hozzáadtam a tejfölös krémet is. Alaposan elkevertem, belereszeltem a tonkababot és hűlni hagytam. Végül ez is ment egy éjszakára a hűtőbe.

Másnap elővettem a tésztákat, kb. 2 mm vastagra nyújtottam őket és kiszaggattam belőlük a kekszeket. A kiszúró úgy működik, hogy először kiszúrjuk vele a tésztát, majd anélkül, hogy felemelnénk rányomjuk a mintázót:






180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt sülnek rózsaszínűre. 
Miután a kisült kekszek alaposan kihűltek már csak az összeállítás volt hátra. A vaníliás kekszre kentem a csokoládékrémből, a kakaósra pedig a sós karamellából. Ha a sós karamellát úgy ítéljük meg, hogy nem lett kellően sűrű, semmi pánik, keverjük el 10 dkg vajjal.
A két krém közé a kekszek egy részébe apróra vágott mogyorót, másik felébe pedig egy csipet levendulasót  szórtam, amit nem régiben Max-tól kaptam:


 Ezután már csak össze kell ragasztani őket és kellő türelemmel kell lenni még egy napig, de legalább pár óráig, hogy a keksz és a krémek összeérjenek. 
Ebből az adagból kb. 45 db keksz lett. Élt egy napot...




2012. november 18., vasárnap

Kovászoljunk!

Nagyon érdekes, hogy a kovász szó elhangzása lázba hozza legtöbbször még azokat az embereket is, akik egyébként nem foglalkoznak kenyérsütéssel. Ha egy kisebb, nagyobb társaságban vagyok, előbb-utóbb szóba kerül a kenyérsütés, majd szinte rögtön jön a kérdés, hogy kovásszal vagy élesztővel sütöm-e a kenyeret. A kovász szó maga valami nosztalgikus hangulatot képes árasztani, jönnek az emlékek, hogy bezzeg hajdanában milyen jó kovászos kenyeret sütött a nagyi vagy a dédi vagy a falu pékje.
Akik pedig házi kenyérsütésre adják a fejüket szinte kivétel nélkül kényszert éreznek a kovászolásra is. A kovász titokzatos valami, a liszt és víz keveréke a szemünk láttára kel életre, válik aktívvá, képes lesz önmagában is megkeleszteni a kenyértésztát. Persze a kezdeti lelkesedés legtöbbször hamarosan alábbhagy, hiszen ezt a befőttesüvegben bugyborékoló valamiről nagy odafigyeléssel kell gondoskodni, különben szegény elhalálozik. Így sokan ismét az öregtésztához nyúlnak.
Én sem vagyok kivétel, engem is izgat a kovász, én is többször készítettem már erjesztett kultúrát, amit aztán szépen hagytam is tönkremenni (bár, egyszer egy éven keresztül képes voltam fenntartani) . Minél többet foglalkozom a kenyérsütéssel, annál inkább úgy érzem, hogy milyen keveset tudok róla, különösen igaz ez a kovászolásra. De nem baj, mindig jó, ha új kihívásokkal nézz szembe az ember.
A kovász indításának ezer módja van. Van francia, német, amerikai és még ki tudja milyen stílusú kovászindítás. Egyik hígabb, másik keményebb tésztával indít, egyik erősebbre, másik gyengébbre készíti. Nincs új a nap alatt, csupán a számunkra legideálisabbat kell megkeresnünk.
Eddig inkább találomra készítettem a kovászt, mint precíz előírás szerint, meg is lett az eredménye, én kovászom is előbb vagy utóbb kimúlt, túlérett, túlságosan savanyúvá vált.
A kovász tej-és ecetsav baktériumokból, valamint kovászélesztőből áll. Ha ezeknek megfelelő az egyensúlya, akkor csodálatos kenyereket fogunk tudni sütni.
Az új kovászomhoz Susan, a Wild Yeast blog írójának módszerét vettem alapul, egy hígabb, 100 %-os hidratáltságú kovászt készítettem. Ez az jelenti, hogy a liszt és a víz aránya megegyező.
A módszer nagyon egyszerű, csak némi kitartásra van szükség.
A kovászoláshoz kell egy befőttesüveg (vagy kettő), kell víz, méghozzá klórmentes és kell liszt. Valamint egy fakanál vagy szilikonos spatula és egy digitális mérleg.
Ha a csapból klóros víz folyik, akkor érdemes palackozott vizet használni az indításhoz, vagy kiengedni egy üvegbe és 24 órán keresztül állni hagyni, a klór ugyanis gátolja az erjedést.
A kovász indításához a legmegfelelőbb a rozsliszt. A rozsszemek felületén a kovászkészítéshez ideális élesztőgombák találhatóak. A fehér lisztből készülő kovász sokkal nehezebben, lassabban fog beérni. Én fele-fele arányban használom a teljeskiőrlésű (bio) rozslisztet és a kenyérlisztet.
Ha ezek megvannak, akkor kezdhetjük is!

1. nap:
Vegyük a tisztára mosott befőttesüvegünket és mérjük meg, majd az üvegre írjuk rá egy alkoholos filccel a súlyát. Erre azért van szükség, mert etetéskor a már bekevert kovásznak csak egy részére van szükség, a többit kiöntjük. Így ha ráírjuk a súlyt az üvegre, majd hozzáadjuk a szükséges kovász súlyát, akkor addig kell az üvegből kiöntenünk a felesleget míg a mérleg a megfelelő számot mutatja. Tehát, ha az üvegünk mondjuk 250 g és 50 g kovászt szaporítunk, akkor addig öntjük ki az üvegből a felesleget, míg a  lenullázott mérlegre téve az 300 g-ot mutat.
Vagy rendszeresítsünk két üveget, így minden etetéskor csak átöntünk a tiszta üvegbe 50 g-ot és azt keverjük tovább, a másik üvegből kidobjuk a maradékot és tisztára mosva félretesszük a következő etetésig.

Ha ezzel megvagyunk, akkor mérjünk az üvegbe 50 g langyos vizet (én előzőleg az üveget is meleg vízzel átöblítem, hogy ne legyen hideg), majd mérjünk hozzá 25 g tk. rozslisztet és 25 g fehérlisztet. Egy szilikon spatulával vagy fakanállal alaposan keverjük el, az üvegre csavarjuk rá lazán a tetejét, vagy fóliázzuk le, majd tegyük meleg helyre. Ez lehet radiátor közelében, vagy a hűtő tetején. Nálam napközben a sütő mellett van, éjszakára pedig, amikor visszaveszünk a fűtésből, a mikróba teszem, hogy egyenletes hőmérsékleten legyen.






















24 óra múlva már mutatkoznia kell némi buboréknak, az élet jelének a masszánkban. Ez főként akkor igaz, ha rendszeresen sütünk egy ideje kenyeret, hisze akkor nálunk már a levegőben van az élesztőbaktérium, szemben azokkal a konyhákkal, ahol eddig nem nagyon foglalkoztak házi pékséggel. Az én reggel bekevert kovászom már este mutatott némi életjelet.
Ha 24 óra múlva még semmi jele annak, hogy beindult volna az erjedés, akkor lehet hagyni még 24 óráig a kovászt, de tovább nem érdemes várni, legkésőbb a második nap végén tovább kell lépni.
Az enyém így festett az első nap végén:












2. nap:
A második nap, érdemes reggel kezdeni a kovászolást, reggelén a meglévő masszából kiveszünk 50 g-ot, a többit kiöntjük. Hozzáadunk 50 g langyos vizet, és 25 g tk. rozslisztet és 25 g fehérlisztet.
Tegyük vissza a meleg helyre és hagyjuk 12 órán keresztül érni.
12 óra múlva ismét vegyünk ki belőle 50 g-ot és adjunk hozzá ugyanennyi vizet, valamint 25 g tk. rozslisztet és 25 g fehérlisztet.

3-8.nap:
Ezt ismételjük egészen a nyolcadik-kilencedik napig. Látni fogjuk, hogy a kovászunk egyre magasabbra nő, egyre buborékosabb, lazább lesz. Az illata pedig kellemesen savanykás.



Kovászom a nyolcadik nap reggelén, amikor már épp csendesedett, etetésre várva:

A nyolcadik-kilencedik napra készen van az érett  kovászunk, amely már önmagában, élesztő hozzáadása nélkül is képes a tésztát megfelelően megemelni, megkeleszteni.

Innentől kezdve már elég naponta egyszer etetni ha rendszeresen használjuk, de ekkor már nem kell meleg helyen tartanunk, egyszerűen csak tegyük a konyhapultra. Nyáron, vagy nagyon meleg konyhában továbbra is érdemes a 12 órás etetési időt betartani a túlérés elkerülése miatt. 
A kilencedik naptól emeltem a kovász mennyiségén, 100 g kovászt etetek 100 g vízzel és 100 g liszttel. Így mindig van elegendő mennyiségem a sütéshez, és ha kell, akkor tudok belőle ajándékozni is:


Ha mondjuk csak hetente egyszer sütünk, akkor érdemes betenni a hűtőbe és pihentetni. Ha tegyük fel, csak hétvégén van időnk a kissé hosszadalmasabb kovászos kenyérhez, akkor szerdán-csütörtökön vegyük ki és kezdjük el etetgetni, hogy kellően érett legyen a hétvégére. (hétköznap továbbra is javaslom az öregtésztás kenyereket!)
Aki jobban szereti most már csak fehérliszttel is etetheti vagy változtathat a rozsliszt és fehérliszt arányán kedve szerint. Én maradtam az eredeti aránynál, mert szerintem a fehér kenyérnek csodás ízt ad a rozskovász.
Mivel rendszeresen sütök, főként most, hogy kísérletezésbe kezdtem a megfelelő kovászos tésztához, a konyhapulton tartom a kovászomat, de a kilencedik napon, a maradékból, amit egyébként ugye kiöntenénk, kivettem 50 g-ot és egy lezárt üvegben a hűtőbe tettem. Vésztartaléknak. Ott akár hetekig is el van, anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni. A hűtőből kivett kovászt egyszerűen újra lehet éleszteni, csak el kell kezdeni etetni az eddigiek szerint. Kb. a harmadik napra lesz kellően erős, hogy önmagában is használni lehessen.

Ha véletlenül kimaradt egy etetés nem kell, megijedni, folytatni kell, de azért érdemes odafigyelni, különben könnyen túlérhet.

Most így néz ki a már 24 órája megetetett, lecsendesedett, etetésre váró kovászom (kb. két hetes):

Reményeim szerint ezután majd jönnek kovászos receptek is. Bár már van belőle egy-kettő a blogon. Például ez:


És még egy, ami már ehhez hasonló kovásszal készült:


2012. november 15., csütörtök

Majomkenyér vaníliás alma töltelékkel


Ezt a mai napot csak egy kis kényeztetés tudta jobbá tenni. Az bevált csoki helyett most a vanília, alma, fahéj illata és íze kárpótolt minket. Kár, hogy illatot nem tudok közvetíteni...
Több receptből hoztam össze, 3:1-ben péksüti lett. A formáját a majomkenyértől, a tésztáját a cukros-fahéjas rúdtól, a töltelékét az almás pitétől kölcsönöztem.

Hozzávalók:
  • 60 dkg finomliszt
  • 1 tk. só
  • 3 ek. cukor
  • 1 tojás
  • 2 tojás sárgája
  • 3 dl langyos tej
  • 6 dkg puha vaj
  • 3 dkg friss élesztő
Töltelék a tészta közé:
  • egy csésze olvasztott vaj
  • egy csésze barnacukor
  • két teáskanál őrölt fahéj
Töltelék a tésztába:
  • 4 nagyobb alma
  • egy tasak vaníliás pudingpor
  • 2 ek. barnacukor
  • 1 tk. őrölt fahéj
A töltelékkel kezdtem. Lereszeltem az almákat, majd kinyomtam a levét. Ezt a lét elkevertem a pudingporral és óvatosan besűrítettem. Hozzáadtam az almát, a cukrot és a fahéjat. Jól elkevertem, majd kihűtöttem. 
Míg hűlt, összeállítottam a tésztát.
A kenyérsütőgép üstjébe mértem az összes hozzávalót és a gépre bíztam a munkát. Amikor végzett a dagasztással a tésztát áttettem egy kelesztőtálba, és harminc percig hagytam kelni.
Míg kelt megolvasztottam a vajat,  elkevertem a cukrot a fahéjjal és a kuglófformát is kikentem vajjal.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam. Levágtam belőle két, 120 g-os darabot, ezekből tényleg fahéjas rudakat készítettem, szintén az almás töltelékkel, hogy holnap elvihessék a fiúk uzsonnára.
A maradék tésztát négyzet alakúra igazítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam és 25 négyzetre vágtam egy pizzavágóval (öt-öt csíkot szabtam hosszában és keresztben is).
Minden kis négyzet közepébe tettem egy-egy teáskanál vaníliás almát, majd kis batyukat formáztam belőlük:






















A tésztagömböket először olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba mártottam és a kuglófformába rendeztem. A tetejére kentem a maradék vajat és rászórtam a maradék cukrot.
30 percig hagytam ismét kelni, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt készre sütöttem. Ha a sütési idő végén nagyon pirulna a teteje, egy fóliával le kell takarni.
A megsült tésztát azonnal átfordítottam egy nagy tortatálra. 




2012. november 12., hétfő

Oreo kekszes bagett


Néhány napja bagettet eszünk bagettel némi túlzással, ugyanis kaptam egy klassz bagettsütő formát a Gasztroshop.hu-tól. A gyerekeknek meg nagyon tetszik, így szinte minden ebben sül.  Nagyon praktikus, nem kell alá papír, a forma tapadásmentes bevonattal van ellátva, ami tényleg tapadás mentes, semmi sem ragad bele, viszont minden gyönyörű, egyenletes  pirosra sül. 
Így aztán a tegnapi oreos édes bagett is ebben készült. Az eredeti receptet itt találtam. Rögtön tudtam, hogy sikere lesz, ugyanis az én gyermekeim is oreo mániában szenvednek. Most nagy divat, bár én nem értem mitől a népszerűsége, nekem meglehetősen jellegtelen ez a keksz, a mi pilóta kekszünk simán lepipálja. Gondolom az, hogy amerikai közrejátszik a népszerűségében...Arra azért kíváncsi vagyok, hogy az én gyermekem mikor fogja megunni, ugyanis jó ideje minden reggel ezt eszi egy pohár tejjel vagy kakaóval. 
A kalács bagett viszont tényleg nagyon finom lett, narancsos vajjal és forró csokival ettük az este. 

Hozzávalók:
  • 250 g finomliszt
  • 50 g kenyérliszt
  • 1 tk. só
  • 50 g cukor
  • 1 tojás
  • 1 tk. vaníilia eszencia
  • 120 ml tej
  • 30 g puha vaj
  • 15 g friss élesztő
  • 30 g oreo kekszmorzsa
tetejére:
  • 60 g oreo keksz
  • 1 ek. olv. vaj
Kézzel gyúrtam be, de nyugodtan lehet a kenyérsütőgépet vagy dagasztógépet használni. Szokás szerint a tészta összes hozzávalóját egy tálba mértem, a kekszmorzsa kivételével és egy könnyű, hólyagos tésztát dagasztottam. A tésztába kerülő kekszmorzsához az oreokat kettészedtem, a krémet egy késsel kivettem, majd a kekszeket összetörtem. Csak a dagasztás legvégén adtam a tésztához, mert azt szerettem volna, ha szép márványos lesz és itt-ott nagyobb kekszek is mutatkoznak majd a tésztában.
Három gombócra osztottam és egy fóliával letakarva harminc percig pihentettem.



















Megformáztam a bagetteket, vékonyan beliszteztem és a formába tettem. Megint letakartam a fóliával és hagytam duplájára kelni, kb. 30-40 perc kellett neki.

















Míg kelt elkészítettem a morzsát a tetejére. Ehhez megint szétszedtem a kekszeket, késes aprítóban összezúztam, majd hozzáadtam a kiszedett krémet és egy ek. olvasztott vajat. Jól összeforgattam.
A megkelt bagettek tetejét megkentem olvasztott vajjal (vagy akár tojással is le lehet kenni), majd a morzsát rátapasztottam.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra és 18-20 perc alatt pirosra sütöttem.



















Míg sült kikevertem a narancsos vajat. A puha vajhoz reszeltem narancshéjat, adtam hozzá egy tk. mézet és pár csepp narancslevet.



2012. november 11., vasárnap

Forralt bor


















Néhány nappal ezelőtt a barátainknak főztem forralt bort, akkor esett és hideg volt, igazán jól felmelegített bennünket. A barátnőmnek nagyon tetszett ahogy készítettem, így megígértem neki, hogy felkerül majd ide is.
Ma ugyan gyönyörű volt az idő, ki is használtuk, órákig gereblyéztük a lehullott faleveleket, de a fárasztó munka után is jólesett egy bögrével.
Forralt bor van ilyen, meg van olyan, ittam már bűn rosszat, és sokkal kevesebbszer nagyon finomat is. A karácsonyi vásárok elengedhetetlen kelléke. Sokan, sokféleképpen fűszerezik, én a vaníliát, fahéjat, csillagánizst és a narancsot részesítem előnyben. Még a gyömbéres is nagyon jó, de a babérleveles, sok szegfűszeges változatot nem szeretem.
Egy üveg vörösborhoz (nem kell a legjobb minőség, de azért ne legyen kannás bor) kb. fél üveg vizet öntök, dobok bele egy fahéjrudat, két csillagánizst, ha van itthon, akkor egy fél rúd vaníliát is kettéhasítok, ha nincs akkor kiveszek egyet a vanília eszenciás üvegből. Most volt még a Vaníliavarázsosból.  Két-három szem szegfűszeg is mehet bele és pár narancs vagy mandarin karika.
Felteszem a tűzre és addig kevergetem míg épp elkezdene forrni. Akkor gyorsan elzárom alatta a lángot, teszek bele mézet, egy narancs kifacsart levét és 20-30 percig letakarva állni hagyom, hogy a fűszerek jól átjárják. Ha ütősebbre szeretném akkor löttyintek bele fehér rumot, vagy konyakot, esetleg rumot.
Ezután csészékbe mérem és Koronás kandiscukorral kínálom, hogy mindenki a saját ízlése szerint édesíthesse.















Márton napi libasült

















" Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik'" - tartja a néphagyomány.

Márton nap épp a Karácsonyt megelőző negyven napos nagyböjt előtti nap. A néphagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon lehet utoljára bőségesen étkezni. Ráadásul ez a nap volt az első, amikor a földműves munkák befejeződtek és a gazdák, a munkások megpihentek, amit nagy mulatsággal, bőséges lakomával ünnepeltek és mivel a libák is ekkorra érték el a magfelelő súlyukat, libalakomákat csaptak. Ezen a napon csapolták meg először az újborok hordóit.
Toursi Szent Márton a mai Szombathely területén született 316-ban. Még katonaként megosztotta egyszer a köpenyét egy koldussal egy különösen hideg téli napon. Azon az éjszakán megjelent álmában Jézus.
Amikor később püspökké szentelték volna annyira érdemtelennek tartotta magát a címre, hogy elbújt egy libaólban. A libák azonban nagy ricsajt csaptak, így megtalálták és püspökké avatták. Nevéhez számtalan legenda fűződik.

Biztos ami biztos, ma mi is libát ebédeltünk. A szinte kötelező lilakáposzta helyett gyömbéres-vörösboros körtével és krumplipürével.
Sokan félnek a liba sütéstől, pedig nem kell, nem olyan bonyolult elkészíteni.
Én zöldségágyon szeretem sütni. Most is megtisztítottam egy szép szál sárgarépát, egy paszternákot, három-négy darab szárzellert, két fej hagymát, gerezdekre szedtem egy egész fej fokhagymát és előkészítettem pár szem aszalt szilvát. Friss kakukkfüvet és rozmaringot. Sót, borsot, és kevés majoránnát, valamint egy pohár száraz bort.
A libacombokat alaposan megtisztítottam, megmostam, leszárítottam. Mindet bedörzsöltem sóval, borssal, majoránnával. Egy nagy, fedeles sütőtál (vaslábos) aljába tettem a nagyobb darabokra vágott zöldségeket, közé némi libaháj darabka is került, mert épp volt itthon. Ráfektettem a libacombokat, közé szórtam az aszalt szilvát, aláöntöttem a bort és lefedtem az edényt. 130 fokos sütőbe toltam és kb. két és fél-három órán keresztül pároltam. A libacombok nagyságától függ. Az enyémek igen szépek, 37 dekásak voltak, három óra alatt omlósra párolódtak. Eddig előző nap is elkészíthetjük a sültet, én is így tettem, majd hagytam az edényben kihűlni, ezután hidegre tettem.
Másnap, vagy amikor enni szeretnénk, kivettem a libacombokat és a zöldségeket a zsírból és egy alufóliával bélelt sütőlemezre sorakoztattam őket. Forró sütőbe toltam és ropogósra sütöttem a bőrüket. A hús csodálatosan omlós, a bőre pedig fantasztikusan ropogós lesz. Én a kacsát is így sütöm.
míg sültek elkészítettem a köretet. A krumplipüré hagyományosan, tejszínnel és vajjal készült. A vörösboros körtéhez meghámoztam három nagy körtét és cikkekre vágtam. Egy serpenyőben megolvasztottam két-három evőkanál mézet és kissé karamelizáltam. Amikor szép aranyszíne lett rádobtam a körtéket és átforgattam. reszeltem rá egy darabka friss gyömbért, adtam hozzá kevés rózsaborsot és pici csiliport, valamint egy csipet sót. Ráöntöttem egy pohár vörösbort, majd egy kanál balzsamecet szirupot is adtam hozzá. Lassú tűzön, a körtéket többször megforgatva pár perc alatt összefőztem, míg a lé egészen besűrűsödött, de arra ügyeltem, hogy a körték roppanósak maradjanak.





2012. november 9., péntek

Tökös-mákos rétes


Tökös-mákos rétest közel húsz évvel ezelőtt ettem az Őrségben. Addig nem is hallottam róla, igaz akkor még nem is sütöttem-főztem ennyit. A rétes viszont fantasztikus volt. Az étteremben, ahol kemencében sütötték, ugyan főzőtökkel készítették, de sütőtökkel is mennyei.
Most a Szent Gellért Borház és Étterem libavacsorájához jutott az eszünkbe, a holnapi rendezvényen ez lesz a desszert. Tegnap próba sütöttünk, kóstoltunk. Szerettük, nagyon. Ma itthon ismételtem.

Hozzávalók:

  • 60 dkg sütőtök lereszelve
  • 30 dkg őrölt mák
  • 20 dkg Koronás nádcukor
  • 3 ek. méz
  • 1 citrom héja
  • fél narancs héja
  • fél narancs leve
  • 1 ek. fahéj

  • 5 dkg olvasztott vaj
  • réteslap
  • búzadara


A tököt lereszeljük, besózzuk és kicsit állni hagyjuk.
A mákot elkeverjük a cukorral, a citrom és narancshéjjal, a fahéjjal és a narancslével. A tököt kinyomkodjuk és a mákhoz adjuk. Összeforgatjuk.
Egy réteslapot nedves konyharuhára terítünk, megkenjük olvasztott vajjal (vagy olajjal), majd egy másik lapot teszünk rá. A szélét megszórjuk búzadarával és arra halmozunk a töltelékből. A ruha segítségével feltekerjük. Tepsibe tesszük és a tetejét is lekenjük vajjal.
Elkészítjük a többi lapot is.
180-200 fokos sütőben kb. 15-18 perc alatt pirosra sütjük.





2012. november 5., hétfő

Mogyoróvajas csokis keksz


Eljött a kekszsütés időszaka, nálam ugyanis valahogy összefügg az időjárással. Ahogy hűl a levegő, beköszönt az ősz, megjön a kedvem a kekszek készítéséhez. Előkerül a kekszes doboz, a mienk üvegből van, nagyon szeretem a látványát, amikor tele van. 
Nyáron inkább könnyű, gyümölcsös süteményeket sütök (a férjem bánatára), de most már szabad a pálya. A keksz ugyanis tökéletes reggelire a gyermeknek egy pohár kakaóval, vagy uzsonnára egy csésze gyümölcsteával, de még a kávét is feldobja.
A sort a gyerekek nagy kedvencével, a mogyoróvajas-csokis keksszel kezdtem:

Hozzávalók:
  • 100 g puha vaj
  • 100 g Koronás Aranybarna cukor
  • 80 g finom cukor
  • 1 nagy tojás
  • 1 tk. vanília kivonat
  • 260 g mogyoróvaj
  • 200 g finomliszt
  • 3/4 tk. szódabikarbóna
  • 1/2 tk. sütőpor
  • 120 g csokoládé lencse
A mogyoróvaj azért ennyi, mert épp ennyi volt az üvegben, egyébként 250 g-ot írtam volna.
A puha vajat a két féle cukorral habosra keverem a mixerrel. Hozzáadom a tojást és a vanília kivonatot. Ha kisebb a tojás, akkor másfelet szoktam hozzáadni. Egyet felverek, és csak a felét öntöm a masszához. Tovább habosítom.
Hozzáadom a mogyoróvajat és azzal is alaposan elkeverem. Ezután a habverőt lecserélem a másik mixerszárra, ami kevert tésztákhoz való, vagy spatulára váltok. A lisztet elkeverem a sóval, a sütőporral és a szódabikarbónával és a mogyoróvajas krémhez keverem. Legvégén forgatom bele a csokilencsét.
Két nagy sütőlemezt kibélelek sütőpapírral és dió nagyságú gömböket formázok a tésztából. Egymástól távolabb teszem őket a tepsire, majd a tetejüket kissé lelapítom.
















180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt sütöm készre.
A kész kekszeket a tepsin hagyom pihenni néhány percig (ezalatt keményedik meg a teteje), majd rácsra szedem őket. Amint teljesen kihűlnek mehetnek a sütisdobozba.





















Kekszek régebbről: 






2012. november 3., szombat

Gluténmentes kenyér lenmag- és kölespehellyel



Gluténmentes kenyér sütéséről is nagyon sok levelet, felkérést kapok. Nem vagyok a téma "szakértője" ezért a gm fórumra szoktam irányítani a kedves olvasókat. Néhány évvel ezelőtt ugyan próbálkoztam már ilyen kenyerek sütésével, de aztán elmaradt, az egyetlen, amit a mai napig készítek az a gofri gm lisztkeverékből, azt szeretjük, nagyon finom.
A helyi bio boltban voltam vásárolni, ott láttam meg ezt a lisztet, ami nekem új, eddig nem találkoztam vele. Mivel továbbra is foglalkoztat a gluténmentes kenyér, péksütemény, vettem egy csomaggal. 
Egy egyszerű kenyeret sütöttem próbaképpen belőle, a csomagon megadott recept szerint, de csak féladagot. A lenmagpehely és a kölespehely saját ötletként került a kenyérbe, valamint mivel a tejet is mellőzni szerettem volna burgonya főzővizét használtam a sütéshez. Száraz élesztő helyett pedig frisset használtam.

Hozzávalók:
  • 225 g gm fehér kenyérliszt (ezt használtam)
  • 1 ek lenmagpehely
  • 1 ek. kölespehely
  • 1 mk. só
  • 1 tk. cukor
  • 180 ml burg. főzővíz
  • 1 tk. ecet
  • 1 tojás
  • 3 ek. olaj
  • 15 g friss élesztő (vagy egy tk. szárított)
Egy edényben elkevertem a lisztet, a lenmagpelyhet, a kölespelyhet, és a sót.
Egy másikban a folyadékot, a tojást, a cukrot, az ecetet és az élesztőt. 
A kettőt alaposan összekevertem és egy olajjal kikent őzgerinc formába simítottam. A maradék olajat a tészta tetejére kentem és letakarva kb. 45-50 percig kelesztettem. 
A sütőt 180 fokra előmelegítettem és a megkelt tésztát 35-35 perc alatt pirosra sütöttem.

Egészen kellemes ízű, csak enyhén nyirkos tapintású kenyér lett.



2012. november 2., péntek

Hajtogatott tepertős falatok szilvalekvárral

















Ezeket a szilvás falatokat még az előző kenyérsütő tanfolyamra készítettem. A tepertő és a szilvalekvár nagyon jól passzol egymáshoz, van is a blogon már egy ilyen recept, igaz, jó régi. Ez a mostani süti annak az újragondolása volt.
Ugyanúgy, mint annak idején, most is a hajtogatott tepertős pogácsa tésztáját vettem alapul.

Hozzávalók:

  • 2 dl tejföl
  • 1 dl tej
  • 1 tojás
  • 2 tk. só
  • 3-4 ek. bor
  • 12 dkg libazsír vagy vaj
  • 60 dkg liszt
  • 1 tk. cukor
  • 3,5 dkg élesztő

  • 40 dkg darált tepertő
  • 1 üveg házi szilvalekvár
A tejet a cukorral meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt. Elkevertem két evőkanál liszttel és félretettem. 
A maradék lisztet egy nagyobb tálba szitáltam, elkevertem benne a sót, majd elmorzsoltam a zsiradékkal. Közepébe mélyedést készítettem, oda ütöttem a tojást, a bort, a tejfölt, és a közben felfutott élesztőt. A tésztát alaposan bedagasztottam. Közepesen kemény, nem ragacsos, de jól nyújtható tésztát készítettem.
Letakartam és kb. 15 percig hagytam pihenni.
Ezután a nyújtódeszkát alaposan beliszteztem, és a tésztát egészen vékonyra, 1-2 mm vastagságra nyújtottam. Megkentem a tepertőkrém kétharmadával, ezután hajtogattam.
A tésztát gondolatban három részre osztottam. Először a bal szélsőt hajtottam a középsőre, majd annak a tetejére a jobb szélsőt. Az így kapott hosszú tésztacsíkot is megkentem tepertőkrémmel, majd a felső részét visszahajtottam a közepéig, ezután az alsót is a közepéig, végül középen kettéhajtottam. Becsomagoltam és két órára hűtőbe tettem, de akár egy éjszakán át is pihenhet ott.
Ismét beliszteztem a deszkát, a tésztát a közepére tettem és óvatosan kinyújtottam megint csak jó vékonyra.Ha eleinte nehezen enged a tészta, akkor a nyújtófával kicsit ütögetve kell kezdeni a nyújtást.
A kinyújtott tészta szélére egy csíkban házi szilvalekvárt tettem. Jó keményre főzött lekvár kell hozzá, vagy esetleg sütésálló.
A tészta szélét a lekvárra hajtottam és kettőt csavartam rajta. A szélénél elvágtam a tésztát egy éles késsel, majd kis trapézokra daraboltam. Sütőpapíros tepsire ültettem őket.
A maradék tészta szélére megint tettem egy sor lekvárt, azt is kétszer hajtottam át, megint trapézokra daraboltam. Egészen addig, míg az összes tészta el nem fogyott.
Tetejüket lekentem egy egész felvert tojással, megszórtam szezámmaggal és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 18 perc alatt pirosra sütöttem. 

Jó étvágyat kívánok hozzá!